Minimális célként tűztem ki a télre a hat túrát.Nevezetesen,hogy legalább hat túránk legyen a tél folyamán.Ötnél tartottunk és jött a tél utolsó hétvégéje.Mi ugye úgy számolunk,hogy február 28.-al vége a télnek és március 1-ét már a tavaszi szezonnak tekintjük.Eredetileg a Szekszárdi-dombságba szerettük volna menni ezen a hétvégén,teljesítve ezzel a hatodik túrát.Igen ám,de az időjósok szerencsésen újfent elijesztettek a nem éppen ideálisnak tekinthető előrejelzésükkel.Úgy tűnt nem lesz meg a hatodik téli túra.Zolika fűzte az agyam azzal,hogy lesz itt nálunk a városban egy sokadik alkalommal megrendezett teljesítménytúra,menjünk el arra és ha úgy adódik bárhol útközben,ha kritikus az időjárás kitudunk szállni,mégha ezt a nevezeési díjunk is bánja.Sosem rajongtam a teljesítménytúrákért nem is jártam el ilyenekre,de mondtam jó legyen.Legyen meg a minimálisan kitűzött cél a hatodik túra.Végül is nem bántam meg,mert egész jó kis buli kerekedett belőle.
A túra molinója az iskola bejáratán
A helyi Pentele Természetjáró Egyesület szervezésében került tehát sor a sokadik alkalommal megrendezett Dunán innen,Dunán túl teljesítménytúrára február 25-én szombaton.A Pentelésekről már sok jót hallottam és volt,hogy elgondolkodtam,hogy csatlakozni kéne hozzájuk.Most is jelesre vizsgáztak a szervezésben!A helyi Gárdonyi általános iskola aurájában volt a gyűlekező (vagy ahogy mi hívtuk régen a zsibongóban).Zolika ebben odavert nekem,hiszen már hetedik alkalommal jött el a rendezvényre míg én szégyen szemre először.De ez nem számított.Rengetegen jöttek el a rossz idő ellenére is,hiszen odakint igencsak szemerkélt már az eső vagy tán esett is.Már két különbusz állt az iskola előtt amely nyolckor indult és vitte ki a résztvevőket a rajtokhoz.De indultak buszok hétkor is és kilenckor is indulnak majd!Tehát több százan jöttek a rendezvényre,ezt felemelő dolognak éreztem!
A szürke busz hozott a rajthoz
Bent az aulában lehetett nevezni (előnevezni is lehetett a neten).Lehetett választani a 8,a 15,a 20,a 30 és az 50 kilométeres távok közül,minden távnak volt egy külön asztala és természetesen minden távnak más volt a nevezési díja.Ugye teljesítménytúra,ezekre nevezni szoktak.Úgy érzetük Zolikával mi a húszasra vagyunk jók,így a 20 kilométerest választottuk,ez 2700 forintba került,de ezért kaptunk is valamit.Ezek menetközben majd kiderülnek,hogy miket.Ezután felszállítottak minket az egyik buszra amely hajszál pontosan nyolckor elindult a starthoz.Ez a busz a 15 és a 20 kilométeres túra résztvevőit vitte ki a rajthoz.Amely Kulcs település után a Vízi fogadónál volt.A helyet már ismerük hisz szerepelt néha túrázásaink történetében.
Az első méterek a Szent Mihály erdőben
Gondolom mindeki tisztában van a teljesítménytúrák menetében,akik nem azoknak írom,adnak egy papírt (itinert) amelynek egyik oldalán vannak azok a mezők amelyeket lekell igazolni az ellenörző pontokon,mellette a teljesen részletes leírás,hogy merre kell menni.A papír másik oldalán meg ott a térkép,bejelölve rajta az útvonal.Teljesen tökéletes!Mondjuk nekem ugye nem kellett térkép,hiszen ez még itt hazai pályának volt tekínthető,ráadásul a mi útvonalunk jelzett turistaút is volt egészen vissza a célig!Ugyanis a Vízi fogadónál ahová húsz perc buszozás után értünk ki rákellett állnunk a piros jelzésre,amely jól ismert helyekre vezetett.Elsőnek átkellett menni nagy örömömre a Szent Mihály erdőn ahová kellemes emlékek fűztek a Gergővel megtett túráinkról és ahová már időtlen idők óta kiakartam jönni újra.Az erdő után meg átkellett robotolni egész Kulcson,majd a Duna mentén vissza Dunaújvárosig egy Szalki-szigeti betérővel a célig amely a Gárdonyi iskola aulája lesz.
Zolika az első ellenörzőpontnál pecsétel
Rajtszámunk is volt,hiszen ennek alapján tudtak beazonosítani minket.Az enyém a 211-es volt,Talán ez sem lehet teljesen véletlen,ugye Gergő 12hó 11-én távozott,tehát ott van a dátumban a 211...Talán ezzel jelzett,hogy most is ott van velem...Remélem így volt!A buszról itt nem is tudom vagy 25-en biztos leszálltunk,aztán jött a másik busz is arról is szálltak le ugyanennyien.Agyaltam,hogy csináljunk-e filmet.Végül is sokan voltak és ha gyengén is esett is az eső.Úgy éreztem így nem megy most a filmcsinálás.Így nem csináltam.Még az előfordulhat,hogy egy képekből összeállított rövid vdeót csinálok majd,ha igen beteszem a bejegyzés végére.Szóval ráálltunk a piros jelzésre.Voltunk mint mondtam Gergőven már párszor ebben az erdőben,de akkor mindig a szemközti irányből jöttünk.Kiváncsian vártam erről mit mutat majd az erdő.Nem kellett csalódnom.Ahogy trappoltunk előre a rossz idő ellenére is földöntúli csodákban volt részünk!
Voltak csoportok,de volt aki egyedül vágott neki a távnak
Ahogy mentünk előre az erdő dimbes-dombos,kanyargós útján,az úgy lett egyre szebb és szebb.Na és még az eső is elállt.A tömeg lassan oszladozott,mi Zolikával szándékosan lemaradtunk kicsit,ugye fotózgattunk és hát volt is mit.A szépséges erdőben ugyanis egyre több és több volt a hóvirág!Mígnem hóvirágok ezrei kerültek a szemünk elé!Csodálatos volt,leírhatatlan!Eddig úgy tudtam,hogy az Adonyi-sziget a környék legjobb hóvirág fellelhető helye.Hát nem.Itt a Szent Mihályi erdőben jóval több van mint az Adonyi-szigeten.Egyszerűen fantasztikus,leírhattalan látvány volt!Lehet jövőre kijövünk ide egy filmet csinálni,már bántam úgyanis,hogy nem kezdtem el a filmet csinálni...
Először csak egy...
Aztán már néhány...
Aztán már több száz,majd több ezer!
Sajnos az én iphone-om amivel a képeket csináltam kevés hozzá,hogy ezeket az apró csodákat hűen visszaadja.De ajánlom azon fotósoknak (főleg az ismerőseim közöl a facen) akik mindig a csodás képeikkel hencegnek,mert van egy jó gépük,de nincs témájuk mit fotózni,hogy jöjjenek ide ki,itt lesz mit fotózni!Szóval most is lenyügöző volt az erdő,ha jól emlékszem 16-ban voltam itt utoljára még Gergővel.Jövök még az tuti!Maga az erdő ugyan egy magaslaton volt,egy kisebb dombon és valóban olyan hatást kelltett,mintha egy hegységben túráznánk,hisz dimbes-dombos volt,völgyekkel teli és a jelzésen kivül is haladtak itt más utak!Megbeszéltük Zolikával visszatérünk még részletesen bejárni.Úgy gondolom jó is lesz a következő tél egyik túrájának majd!
Rácsodálkoztunk a szép erdőre
Az erdőben kb.jó három kilométert haladt az út.Hátra volt tehát még 17 vagy egészen pontosan 18,6 kilométer!Ugyanis hiába volt ez a húszas túra,a teljes távja 21,6 km volt!Rajta volt az itineren ez az infó is.Sajnos aztán a csodás erdő véget ért.Kiértünk Kulcs legészakibb pontjára alighanem és az eső is rázendített,jobban mint eddig bármikor a túra folyamán.Mindegy,mentünk Kulcs szintén dimbes-dombos utcáin.Nem soká itt volt a következő ellenörzőpont.Újra pecsételtünk.Zoli mondta,hogy majd lesznek olyan ellenörzőpontok is ahol lesznek is és kapunk majd valamit.Alaposan lemaradtunk azoktól akikkel egy buszról szálltunk le,de voltak mögöttünk is bőven.Itt egy túrabottal túrázó fószer szegödött mellénk.Kérdezte mitcsinálunk?Elmondtam,azt mondta ő csak itt helyben túrázik,de mindennap lenyom 8-10 kilométert,nem is tudott a teljesítménytúráról.Aztán más felé ment az útja,mi meg trappoltunk az esőben úszó Kulcson át.
Pad,de a kilátást takarják...
Kulcsnak egyes részeit nem ismertem.Elég változatos volt a terep,hol le,hol felfelé vezettek az utcák.A Duna felett voltunk,de kilátásunk a beépült házaktól alig-alig akadt.Volt rálátásunk az ország első szélerőművére viszont a Sellő utcából.Aztán azért akadt egy-két kilátópont is.Alattunk a Duna,szemközt a Csepel-sziget volt.Odaát is túráztunk már párszor.Lassan ereszkedett végre az út Kulcs déli határában a Dunához le.Meglehetősen hosszú volt ez a szakasz át Kulcson,ráadásul végig esett az eső is.Leérve újabb ellenőrzési pont akadt.És csakugyan itt már voltak is.De adtak vízet és egy almát is!Perfect!Na és kedvesek is voltak.Leigazolták az itinert,aztán mentünk tovább immár a Duna mentén.Volt itt valami,nem tudom mi,lejebb a képen látszik mi.Aztán innen már láttuk,hogy észak felöl derülget az ég.Bíztunk benne hamarosan eláll az eső is.
Eszem az almát ennél az akárminél,a távolban meg derülget végre!
Már a Duna mentén haladt a piros jelzés és erre már ismerös volt minden,hiszen jó sokat túráztunk már erre a múltban.És lőn csoda az eső elállt!Még ború volt ugyan,de a nap is kikandikált néha.Az út a sok esőtől kicsit dagonyásra váltott.A táj is váltott.Szépen húzodtak nyugatra a kulcsi dombok,balra meg feltűnt a Rácalmási Kis-Duna amelynek túlpartján már a Rácalmási-sziget volt.Kezdett egyre jobb lenni az idő is.Persze a jóidőtől azért még messze voltunk,de kétségtelen jobb volt már mint egész Kulcson.Lassan elértünk a Rácalmási Kis-Duna hídjához amely a szigetre vezetett be és amelyen már ezerszer jártunk.Itt úgy láttam a kis harangot felújították,mellé meg padokat tettek.Így úgy döntöttünk itt megpihenünk és megkajálunk.Noha leülni nem lehetett,mert a padok még vízesek voltak.
Valahol Kulcs és Rácalmás között
A Rácalmási hídnál
Ez volt a túrán az első pihenő.Igazából hat óra szintidőt írtak,hogy annyi idő alatt kell teljesíteni a távot.Úgy tűnt ez sikerülhet még egy kajaszünettel is.Megállva azonban éreztük,hogy még kicsit hideg van,de azért megkajáltunk kényelmesen.Majd lementünk a Dunához és fel a hídra is fotózni párat.A szigetre mi most nem mentünk be,de a 15 és az 50 km-es túra az bent is vezetett.A 20-as nem.Mindegy voltunk már és leszünk még a Rácalmási-szigeten is.Most a kaja után mentünk tovább,de hamar ott volt a következő ha jól számolom már a negyedik ellenörzőpont.Itt sütiket kaptunk!Kicsit odébb az út túloldalán meg feltűnt egy új szép építmény.Régen járhattam erre,mert ez korábban még nem volt itt.Közelebb mentünk megnézni.Egy gyönyörű ártézi kútat csináltak ide!
Nagyon szép az új építmény!
Ez egy jelenleg münködő ártézi kút!
Szépen megcsinálták és jó hely lehet majd a jövőben az erre vezető túráinkon kajálóhelynek akár.Csak remélni tudom,hogy nem teszik tönkre a vandálok.A kút után visszatértünk a pirosra amely a Kis-Duna mellett vezetett még egy darabig,kellemes környezetben.Majd Rácalmás Ófalu után meg elért az ártéri erdő és az üdülőövezet közé.Itt több kellemetlen meglepetés is fogadott.Az utat teljes egészében lebetonozták,ami végül is jó dolog,csak így épp a régi fillingjét vesztette el és ha ehhez még hozzáadjuk,hogy az ártéri erdőt amelyben Gergővel is annyit túráztunk több helyen galyra vágták akkor a kép eléggé lehangoló volt..
Lebetonozva...
Kivágva...
Később az üdülőövezet dunaújvárosi végénél még megvolt az erdő,így legalább ez a filling itt megmaradt.Az út pedig feljebb ment kicsit,itt egy közös tábla jelezte Rácalmás végét és Dunaújváros elejét.Ez sem volt itt korábban.Mentünk immár a dunaújvárosi üdülőövezet alatt,itt szerencsére minden a régi volt.Majd elértük a Szalki-szigetre bevezető piros+ jelzést.Itt kellett letérnünk a pirosról ezen a túrán egyetlen alkalommal.A szigetre vezető út kellemes volt és a zsiliphídnál kötöttünk ki.Ugyan voltam a szigeten,temetésen meg a céges rendezvényen,de magán úgy a szigeten már évek óta nem voltam,talán 2019-ben utoljára.Mielőtt azonban a szigetre léptünk volna,újra megcsodáltuk a zsiliphídról a fenséges kilátást!
A szigetre vezető piros+ jelzés
A zsiliphíd
A zsiliphídi kilátás
A szigeten is volt változás sajna a körbevivő út mellett csináltak egy másikat,de egy méterrel mellette.Vajon minek,mi célból?Úgy tűnt teljesen feleslegesen,ráadásul csak egy száz méteres szakaszon...a szép fákat amelyek árnyékába annyit fotózgattunk régen,meg kivágták... Nem szeretem az ilyen változásokat.Arébb érve láttuk,hogy magas a Duna vízállása,a környék szigeteire most nem lehetne átmenni.Még arébb újabb ellenörzőpont volt,itt ha jól emlékszem nem kaptunk most semmit.Ezután még rácsodálkoztunk a Duna fő ágára és a helyi halászcsárdára,majd jött az újabb meglepetés.Ritkán járok erre hiába és sok a változás...
A Szalki-szigeti halászcsárda
Az új bicikliút és járda
Egy bicikliút és járda épült a szigetre bevezető út mentén...Na persze ez is jó dolog,csak az a fránya régi filling amely meghatározta az elmúlt ötven évet...az kicsit hiányzott.Még egy pillantást vetettünk a Szabadstrand-öbölre majd kiértünk a sziget vonzásából.Az út immár újra a piros jelzés,felvitt az egyik buszmegállóhoz ahol egy roller parkolt.Na több sem kellett nekünk...alaposan elkezdtünk ökörködni.Mintha még pisis kisgyerekek lennénk...Bár azok lennénk!Szóval elvoltunk a kis rollerral.Továbbmenve a gumiszervíznél volt az utolsó ellenörzőpont.Na itt aztán minden volt!Süti hegyek,sör,pálinka,üditő,kávé!Hát mi a pálinkát választottuk.Jó kis szilva volt!Itt jött tehát az a dolog,hogy oké 2700 forint volt a nevezés,de ezért sok dolgot kaptunk cserébe is!
Rollerezés
Már nem volt sok hátra.A piros felvitt a helyi Rác templomhoz.Hej de sokat túráztunk erre Gergővel...így aztán számomra kellemes emlékű hely volt,némileg jó kilátással is.Itt is csináltunk jó sok képet.Majd folytattuk.Az utolsó kilométer következett.Először levezetett a piros a Rác dombról majd megkezdte az emelkedést a Pentelei fensíkra amelyen maga Dunaújváros épült fel.Itt volt némi emelkedőnk,de nem volt vészes.Persze a húszadik kilométernél olyan könnyű sem volt.Végül is felértünk.Még innen is volt egy jó kilátásunk Dunapentelére.Hátunk mögött meg a város szimbólumának tekinthető víztorony állt.Már csak pár méter volt hátra.
Némi kaptató az utolsó métereken
Végül aztán célnál voltunk!Megérkeztünk a Gárdonyi iskolához!Az aurában leadtuk az itinert,kaptunk cserébe egy kitűzőt és egy emléklapot.Majd bőségesen vendégül láttak minket.Volt zsíros,májkrémes kenyér hagymával,de lekváros kenyér is.Na meg tea.Fenséges volt.A távot bőven hat órán belül teljesítettük,mi Zolikával 5 óra 20 percet mértünk.Nagyon jó idő!És nagyon jó buli volt,nem bántam meg,hogy eljöttem.A szervezés pedig tökéletes volt így megemelem a nem létező kalapom a szervezők előtt!Bőven benne van a pakliban,hogy jövünk még,akár jövőre is!
Sikerült tehát a hatodik téli túra is.Ez volt amúgy az év harmadik túrája.Most mentünk 21,6 kilométert amivel így már 52,6 kilométernél járunk összesítésben ami pedig 17,53-as átlagot jelent.Szóval jók vagyunk!
A túráról most nem csináltam filmet,de gondolkodom rajta,hogy egy képest videót összehozok.Ha így lesz beteszem még majd a végére!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése