2023. február 23., csütörtök

Az égi túrák királya

 Sajnos az életem már szinte csak az emlékezésekről szól,abban a tekintetben,hogy mára már minden vér szerinti szerettem és hozzátartozóm odaát van... Nem is könnyű így.A mostani időszak is az emlékezésé,hiszen 15 éve,2008 februárjának végén "ment haza" vagy ha úgy jobban tetszik távozott Sándor,hogy az égi turistaútakon folytassa azt amiben már itt is király volt.Ha kezdetektől fogva követsz tudod kiről van szó,ha nem akkor elárulom,hogy Sándor az édesanyám öccse volt,magyarul a nagybátyám.Óriási túrázó volt elsősorban a Mecsek volt neki a hazai terepe,de azért persze el járt máshova is.Ő vitt be engem is ebbe a világba a túrázás világába amit soha egy percre sem bántam meg,hiszen ennek köszönhetően élmények százai,de lehet ezrei értek már.És amikor távozunk bizony mi is csak az élményeket visszük magukkal,anyagi dolgokat nem.Ő tanított meg mindenre,ő álltala szerettem meg a Mecseket és lett első számú kedvencem.Neki volt ott az a bizonyos kunyhója ahol nyaralgattam,vagy amely főhadiszállásként szolgált mecseki túráinkhoz.Apámként szerettem és tiszteltem.Tizenöt éve,hogy elmentél barátom.Most rád emlékezem.

Sándor kunyhója

A kunyhó varázsa.A kunyhó amely szememben a világ legcsodálatosabb palotája volt és az is marad mindörökre.Megannyi boldog óra színhelye.Talán sehol máshol nem éreztem magam annyira szabadabbnak és boldogabbnak mint itt azokban az időkben amikor még Sándorral voltunk itt.A kis kulcsosházat Sándorék üzemeltették hosszú éveken át.És amikor Sándor elment a kunyhó vele halt...Hiszen onnantól kezdve a pusztulás útjára lépett a mára már közel 100 éves épület,ha egyálltalán áll még.Soha senki ezután nem viselte úgy a szívén a sorsát mint Sándor,nem volt aki felügyelje,gondozza,karbantartsa.Legutolsó ott jártamkor már az összedölés határán volt.Nem nagyon merek azóta erre túrázni,mert ha már csak hült helyét találom a kunyhónak az olyan lesz mintha szíven dőftek volna...

Egy boldog bulin valahol a Mecsekben.Jobbra Sándor

Sándornak köszönhetően ismertem meg a Kelet-Mecsek számtalan csodáját,olyanokat mint az Óbányai-völgy,a Máré vár,Püspökszentlászló vagy a Zengő.Annak a tudásnak amit átadott ma is sokszor hasznát veszem.Ezt a tudást adtam én is tovább Gergőnek,de ő meg annyira profi volt,hogy összelehetett kötni Sándorral túrázási tudásokat illetően.Sándor 1938-ban született egy csöppnyi alföldi faluban a nagy síkság déli részén.Ez nem borítékolta azt,hogy egyszer majd ő lesz a túrák királya.Ám élete úgy alakult,hogy egy mecseki faluban kötött ki amivel bár akkor még nem tudhatta,de velem is jót tett.Egy fia és egy lánya van,valamint egy nevelt lánya.A fia Svédországban él,a lányok itt abban a mecseki faluban a mai napig.

Egy túrán a sok közül.Balra Sándor

Engem 1982 húsvétján vitt ki először a Mecsek erdőségébe és ezzel döntően alakította a sorsomat.Hiszen ez az esemény meghatározta az életemet.Ennek köszönhetően lettem nagy természetszerető és túrázó.Sokat tanultam tőle,de persze az ő tudásához és profizmusához én soha nem érhettem fel.Mivel emberként is a legjobbak közül való volt én mindig jól éreztem magam a társaságában.Mindig eltudtunk kitűnően beszélgetni,élvezettel hallgattam a történeteit a túrázós kalandjairól.Emlékezetem szerint 2007 novemberében találkoztunk utoljára.Az azóta szintén "hazatért" bátyámmal látogattuk meg az akkor már betegeskedő Sándort.Sajnos a gyilkos kor őt is utolérte,de vagy öt évet harcolt hősiesen ellene és betegen is volt,hogy eljött velünk túrázni.Szervezete 2008 februárjának végén adta fel végleg a harcot.

Odaát is a túrák királya!

Gergővel nem sokat találkozhatott,hiszen Gergő akkoriban cseperedett felfelé amikor Sándor már beteg volt.Ennek ellenére Gergő is őszintén szerette és Sándor is Gergőt.Hárman együtt mindössze egy nagy túrát adott a sors.Bőven van erről szó a blogban más helyeken mint a fentebb leírtakról is.Sándor temetésén megítélésem szerint legalább ezer ember volt.Ez nagy szó egy kis mecseki faluban,de ez is jelzi azt,hogy milyen ember volt.A mai napig emléktúrákat csinálnak minden évben a Kelet-Mecsekben a tiszteletére.Természetesen engem is megérintett a halála.Csináltunk már mi is emléktúrákat a tiszteletére,de terveztünk mi 2018-ban még Gergővel egy mindent átfogó nagy emléktúrát,amelyet egy gyönyörű videóval kívántam volna megfejelni.Ám Gergőnek is haza kellett térnie,így ez az emléktúra soha nem valósult meg.Mónival meg Zolival csináltam aztán egyet még,de ez nem ugyanaz volt.Majd a bejegyzés végére beteszem.Ráadásul ennek még a minősége sem lett valami jó...na de ez a kisebbik baj.

Sándor sírja félévvel a halála után.
Azóta már sírkövet kapott.

Tizenöt éve,hogy elmentél drága barátom.Azóta is az a tudás vezet a túráimon amit tőled tanultam.Jelenlegi spirituális ismereteim szerint úgy tudom,hogy majd újra leszületünk és akikkel úgymondd egy "hullámhosszon" voltunk azokkal újra együtt leszünk majd ismét.Tudom,hogy akkor majd folytatjuk!Sándorral és Gergővel voltam a legjobban egy hullámhosszon ebben az életben és ha csak ezt a két lelket fogom ismerni egy új életben akkor mindent ismerni fogok!De addig is.Úgy tudom odaát is hódolhatunk kedvenc tevékenykedésünknek és mintha valami azt súgná,hogy ott jelenleg is rója útjait a két legnagyobb Sándor és Gergő.Ráadásul együtt!Ide fogok majd csatlakozni mikor én is hazatérek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése