Mert,hogy télapó túránk még sosem volt!Legalábbis nem emlékszem rá,hogy valaha is lett volna.Az év ezen hétvégéjén amúgy sok túra volt már.Például négy éve amikor Gergővel szakadó hóesésben mentünk a Csövek-völgyébe.Vagy tavaly Zolikával a Rácalmási-szigeten,amikor majdnem rövidgatyára vetkőztünk mert olyan meleg volt.Hát ma ilyesmitől nem kellett tartani,mert kora reggel már kemény fagy volt.A hőmérőm mínusz hatot mutatott.Ám mára terveztük a télapó túrát.Vagyis hát eredetileg egy közeli túrát,de tegnap a melóhelyen kiagyaltuk,hogy akkor legyen télapó túra ha már nyakunkon a Miklós nap.Zolikával vágtunk neki a mai kalandnak,nem akartunk most messze menni.Móni ápolását úgy,hogy nem vagyok ott,nem mindig könnyű megoldani.Tervünk az volt,hogy kitúrázunk a közeli Kisapostagra.Ugye a Pentele-hídig a megszokott útvonalon,onnan pedig tovább egy olyan szakaszon amelyen én eddig csak egyszer jártam.Nem akartunk századjára is ugyanarra menni a hídig,így beterveztem letérőket is a jelzésről.Ezek úgy érzem jól sikerültek.Na lássuk a részleteket.
Start a stadiontól
Ha már télapó túra,úgy gondoltuk,hogy akkor megkeressük magát a télapót is!Ki tudja miért, pont előttünk ment,de mindig egy lépéssel előttünk is járt.Már az agyafurcsaságára gondolok....Mindegy,a nyomába szegődtünk.Elindulva fél kilenckor már csak mínusz három fok volt és kezdett lassan melegedni,de a nap legmelegebb óráiban sem ment plusz kettő fölé.Ennek ellenére a nap sütött.Túránkat a dunaújvárosi stadiontól kezdtük meg.Be is hatoltunk a stadiontól és a jégcsarnoktól délre található erdőbe.Ugye kismilliószor jártunk már itt,hol Gergővel,hol Mónival vagy éppen Zolival.De most nem az elvarázsolt kastély felé vettük az irányt ahogy az utóbbi időkben szoktuk,hanem a Csövek-völgye felé,az egykori kisvasút nyomvonalát részben követve.
A tisztásra érve
A kilátó hely
Úgy gondoltam ha már erre jöttünk lemegyünk a Csövek-völgyébe,Zolika erre még ugysem járt.Mi viszont Gergővel nagyon sokat és vele is voltam erre utoljára,napra pontosan négy éve...Kicsit mintha másnak is tűnt volna a táj,de persze ugyanaz volt mint akkor...Az erdőn keresztülvágva egy fensíkra bukkantunk a Duna felett vagy száz méterre.Majd hamarosan elértük azt a kilátópontot ahol Gergővel is mindig megálltunk.Ahogy akkoriban most is párában úszott a láthatár így a kilátás nem volt maradéktalanul élvezhető.A csövekre sem lehetett úgy lelátni mint régen,mert a susnyás benőtte a környéket.A kilátás megnézése után így elmentünk a csövekig.Jól ismert hely túrázásaim történetében.Itt jöttek fel a vagy egy méter átmérőjű csövek a szivattyúházból és mentek a völgybe szétágazva a szélrózsa minden irányába.A völgyet viaduktszerűen átszelve.Ezt szándékoztam megmutatni Zolikának.
A csövek is a szivattyúház
Szép emlékek kezdtek előjönni a mélyből...Fura mert az elmúlt túrák többségén nem érzem Gergő "jelenlétét" pedig úgy tudom a lelke mindig jön velem...és régebben éreztem is,de mostanság nem.De állítólag Zolika állandó csacsogása miatt nem tudok a túlvilági jelekre koncentrálni.... Persze Gergő is azt akarná,hogy érezzem jól magam.Szóval az egyik cső mellett lereszkedtünk a Csövek-völgyébe.Vagyis hát az egyik kisebb viadukton kötöttünk ki.Szomorúan állapítottam meg,hogy a Csövek-völgyét alaposan benőtte a susnyás és alig-alig járható.Nem voltam itt négy éve,hát ennyi változás történt.Gergő halála után nem gondoltam volna,hogy még valaha eljutok ide...de ugye soha ne mondd,hogy soha...Nem mentünk le a völgybe maradtunk a viadukton.Onnan néztünk szerteszét.Szemben dél felé ott volt a legmagasabb viadukt.Úgy voltam vele,nem kisérletezem,Zolika oda ugysem mert feljönni.Mi ugye Gergővel nagyon sokat felmentünk.Ám ahogy nézte Zoli a legmagasabb viaduktot,azt mondta felmerne jönni.Na majd egyszer szaván fogom.
Zolika az egyik kisebb "viadukton"
Szemben a legmagasabb viadukt,alattunk a susnyásos Csövek-völgye
Ennyi volt most a Csövek-völgye.Jó volt visszajönni,de rossz volt,hogy Gergő nincs itt velem ahogy a múltban mindig...Visszamentünk a csövek mentén és a másik oldalon lereszkedtünk a szivattyúházig.Itt már jelzett turistaút volt,az a turistaút amelyen a történelemben a legtöbbet mentünk alighanem.Délnek vettük az irányt és hamarosan beértünk a Duna mellé ahol az út másik oldalán a tavak voltak.Öt tó,melyeknek leglátványosabbja a második tó.Hideg volt és a tó bizony be volt fagyva!Alig egy hónapja jártunk erre még Zolival és Rexivel,akkor szép sárga volt minden.Most a fák már kopaszok voltak alattunk a friss avar csúszos volt.Jelzéssel ellátott út vezetett a Duna és a tavak között.
Befagyva a tó
A tavakat magunk mögött tudva elértük a hütővíz csatornát.Most is mind egy hónapja Rexivel,nem a hagyományos oldalon mentünk le mellette ahol az út is,hanem a másikon.Csúszos út vitt le a Dunához,de simán leértünk.Itt a domboldalban még vadul száguldó csatorna szelíd kis érré változott át.Ennek magyarázata,hogy feljebb van egy "betonteknő" a víz abba csapódik bele,majd nagyrésze a víz alatti csöveken megy ki a Dunába.Ezen a napon amúgy szokatlanul nagy mennyiségű víz robogott le,így a csatorna a szokásosnál is vadabb volt.Na de még nem ott voltunk hanem lenn a Dunánál.Az erecskét itt azért nem tudtuk átugrani mert a talaj nagyon süppedős volt.Ha sikerül levágtunk volna vagy 500 métert,igaz pont a leglátványosabb ötszázat.
Iszonyatos nyomást kell elviselnie a betonteknőnek
A Dunánál
Visszamentünk hát és átkeltünk feljebb a hídon a csatorna felett.Itt már félelmetes látvány a csatorna,nehéz elképzelni,hogy lejebb pár száz méterrel már csak egy szelíd erecske lesz belőle.A jelzés is a hídon ment át és a csatorna másik oldalán vezetett le.A betonteknőnél alaposan kicsapott a víz.A gödör meg egyre mélyebb és nagyobb lett a betnépítmény mellett..mi okozhatta itt a föld ilyen fokú beomlását?A kicsapodó víz szabadon folyt el a gödörben már-már kisebb patakot képezve.A turistaút meg éppen elfért még a gödör mellett.Ha nem javítják meg ezt belátható időn belül,nem lehet majd itt eljárni mert beomlik.Most még ellehetett és lassan szelídült a víz óriási robogása.
Híd a folyón...
A csatorna
Egy darabig még nehezen volt járható a jelzett út,de aztán kiértünk a susnyásból és minden rendben lett.A meddőhányók mellett haladtunk az út új nyomvonalán.Aztán az út egy ponton visszafordult az ártér erdőbe,de most elöször úgy döntöttünk,hogy letérünk róla!Nem követjük a jelzést hanem megyünk egyenes tovább a jelzetlen úton.Arra még sosem jártunk.Több tábla is figyelmeztetett,hogy tilos erre jönni és életveszélyes!Nem értettük mi benne az életveszélyes,hiszen az úttal minden rendben volt.Arra a következtetésre jutottunk,hogy nem az út az életveszélyes hanem jobbra mellette a táj a földek.Hiszen itt-ott gőzölgött a talaj!Miféle környezet szennyezés lehet itt?Az út rendben volt,érthetetlen építmények tűntek fel a domboldalban,talán a papírgyári vízmű kútjai lehettek?Nem tudom... Távolabb feltűnt egy domb,kurvára hasonlított a Badacsonyra!El is neveztük a dunaújvárosi Badacsonynak.Távolabb őzek szaladgáltak ezen a valószínűleg szenyezett mezőkön...
Mi a baj ezzel az úttal?
A dunaújvárosi Badacsony
Mindegy egyszer erre is elkellett jönni,távolabb a jelzett turistautaktól.Végül is aztán ez a jelzetlen életveszélyes(?) út belevitt a jelzésbe.Így minden rendben volt és olyan helyre jutottunk el ahová még soha.A jelzésen haladva aztán már a megszokott utakon mentünk.Szép volt a téli hó nélküli erdő,ahogyan egy héttel ezelőtt a Vértesben is.Nem sokára elértük a Pentele-hídat.persze alulról kereszteztük annak felüljáróját.Mivel most nem Dunavecsére és nem Apostagra mentünk,semmi sem indokolta,hogy felmenjünk rá.Nem is mentünk.A mi utunk egyenesen vitt tovább.Ám előtte itt is lementünk a Dunához és megkajáltunk.
Újra a jelzésen
A hídtól a kék m jelzés vezetett tovább,a piros elment a felüljáróra.Elhaladtunk az egykori Schalbert-sziget mellett,majd egyszer kitérek a történetére mert igen érdekes.Az út jeges és saras volt,de a táj végül is szép volt!Valaha jártunk erre is Gergővel,de ennek emléke a homályba vész.Úgy terveztük majd felfedezzük egyszer az itteni erdőt is,de ez vele már nem válhatott valóra.Úgy emlékeztem ez az út sokkal-sokkal hosszabb,de most nem volt olyan hosszú ahogy az emlékeimben élt.Egy épülethez értünk.Mivel utána néztem előzőleg tudtam miről van szó.Ez volt az egykori Schalbert kúria.
A híd utáni út
Mielőtt megnéztük volna közelebbről lementünk a közeli Dunához.Innen még nem láttam a hídat.Most feltűnt immár pár száz méterrel mögöttünk.Imponáló volt a szépsége innen is.Visszamentünk a jelzésre és a kúriához.Valaha egy fantasztikus épület lehetett.Amennyire kitudtam venni,két lakás lehetett benne,jó nagy szobákkal,fürdővel,kamrával,konyhával.Sajnálatosan romló állapotba volt már.Persze nem volt itt már senki.Lelki szemeim előtt elképzeltem ide egy turistaházat.Rendbe lehetne hozni,hiszen itt van az erdőben a Duna mellett.Vajon hányszor önthette el az árvíz?Vagy tudtak védekezni az itt lakók?Ki tudja,lehet egyszer ennek is utána járok majd.Mos azonban itt volt üresen,romlóan,elhagyottan...
A Schalbert kúria
Állapota kritikus...
Talán egy szoba lehetett
A kúria mellett volt még egy kisház,hasonló állapotban,arább pedig egy pince.Na de mentünk tovább mert a mikulást kerestük és az még mindig nem volt sehol.Csak annyit tudtunk valahol előttünk kever.Az út déli irányból,nyugatira váltott.Hosszú egyenes következett majd egy hegy állta utunkat.Persze a hegy csak domb volt a löszösebb fajtából.Az út pedig mellette újra délnek fordult.De ez már Kisapostag volt.Sokkal-sokkal messzibbnek emlékeztem.Ez abszolút nem volt messze a hídtól.Be is értünk a településre.
A híd...
Rögtön egy kis hídba botlottunk.Újra szívet melengető emlékek jöttek elő....2018 január az év első túrája...Kisapostagról tartunk Dunaföldvárra.Öten vagyunk,Gergő is velünk...rámegyünk a hídra,ott ökörködünk és fotózkodunk....Most is ökörködtünk egy sort a hídon.Jött erősen a gyagyaságfaktor.Kicsivel arébb pedig az a játszótér volt amelyen Gergő is játszott egykor.Mellette szokatlan tábla: "Felnőtt játszótér"! Hát ilyen is létezik?Zoli mondta majd visszafele bejövünk és játszunk.Mondtam ide már nem lesz idő visszajönni.Majd egyszer máskor...Haladva elértük a falu utolsó buszmegállóját,ide viszont majd vissza kell jönni,mert úgy tudunk hazamenni.
Az utolsó buszmegálló
Most még elakartunk menni a csónakkikötőig,úgy tudtuk oda igyekezett a mikulás is.Ez viszont az utolsó buszmegállótól kicsit még messze volt és maradt másfél óránk.Van busz később is,de addigra besötétedik és egész biztos újra fagypont alá süllyed a hömérséklet.Nem akartunk addig maradni.Lementünk hát a kikötőig és annak szomszédságában a Duna mellett valóban megleltük végre a mikulást!
A csónakkikötő
Uszály a Dunán
Ott ült a szánján a parton.Előtte a szarvasai.Meleg szavakkal üdvözöltük,ő meg hálából adott nekünk csokikat.Megnéztük a szarvasait a szánját majd a szép piros ruháját.Ezek után bebasztuk a zsákba és vittük haza.Visszasétáltunk a buszmegállóhoz.Jött a busz pontosan és még világosban haza is értünk.Idehaza valahogy kikerült a zsákunkból a mikulás és sokkal nagyobb lett.Akkor jöttünk rá,hogy ez egy hőre táguló mikulás!Igen ám,de nem melegebb hanem hidegebb lett.Akkor pedig egy fagyra táguló mikulás.Végül is nagyobb lett mint mi.Ha tovább nőtt volna akkor az én mesém is tovább tartott volna.Így olyan 16km-t mentünk,hideg de szép időben,több látnivalóval mint az egy héttel ezelőtti vértesi túrán!
Koronavírusos idők járnak,mást sem olvasok,mint azt,hogy arra kérnek maradjunk otthon.Hát most úgy döntöttünk kicseszünk a világgal és nem maradunk idehaza,hanem túrázunk egy nagyot.Ha már keresztülhúzták a terveinket akkor hazai pályán próbálunk összehozni lehetőleg jobbnál jobb túrákat.Ez a mostani jónak ígérkezett,elsősorban hosszúnak és fordulatosnak.Hisz amig a túra első részében a mezőkön szándékoztunk menni,addig a második részében majd a Duna melletti erdőségbe hatolunk be.A túrára Zoli barátommal indultunk.Tervünk szerint Dunaújváros Kertvárosából indulva kimegyünk a korábban jól megismert utakon a mezőkre.Baracs felé fordulunk,ahol ezúttal majd felmegyünk arra a dombra ahol a jelenlegi M8-as autópálya végződik és megnézzük azt.Majd lemegyünk Baracs-Templomosra ahol a szép horgásztavaknál pihenünk.Ezután indulunk a dunaújvárosi repülőtérre,majd érintelőgesen érintjük Kisapostagot.Ennek nyugati részén áthatolva elmegyünk a Pentele-hidhoz.Ez alatt hatolunk be az erdőségbe és ezen végigmenve érünk majd vissza Dunaújvárosba.A helyi stadionnál fejezzük majd be a túrát.Bár itt a közvetlen környéken megyünk,túránk mégis 26-27km-nek ígérkezett.A repülőtérig pedig ugyanaz a túra útvonala mint Gergő emléktúráján volt...
Túránk első méterei a mezőn
Hamar kiértünk a városból a mezőkre,az ismert sárga mária jelzésen mentünk.Amúgy mindössze egy jelzés jelezte csak,hogy ez a sárga m....Hát rengeteget mentünk erre ugye Gergővel,ez most is végig eszemben volt.Sajnos váratlan dolgokat láttunk.Az út mente telis tele volt szeméttel...volt itt mosdókagyló,wc,piás üveg hegyek,építési törmelék...Sajnos az ember semmiből nem tanul és vajon hova és meddig képes még süllyedni?Az ilyesmi engem mindig alaposan feltud idegesiteni,így némi időbe telt amig megnyugodtam.Pedig a tavaszi táj szép volt.Uralta a tájképet a sárguló repce.Másfél kilométert mehettünk nyugatnak amikor ketté ágazott az út.Északnak Nagyvenyim,délnek Baracs felé.Most ez utóbbit választottuk.
Sárguló repce
Jól járható,de már jelzetlen út vitt dél felé.Egy őz szaladgált a mezőn.Majd elértük a Dunaújvárosból nyugat felé kivezető vasútvonalat.Sokat mentünk rajta,telis teli szép emlékekkel.Ez most is eszembe jutott.Gergő emléktúráján 18 decemberében itt álltunk meg kajálni,akkor minden fehér volt a friss hótól.Most nem álltunk itt meg,mentünk tovább és most zöldelt és ébredezett a táj a kellemes tavaszban.A kijárási korlátozás ellenére a közeli M6-os autópályán azért volt forgalom...
A vasútnál
Lassan kezdtünk mi is nyugati irányt venni.Nagyon szép volt a tavaszi táj,ami ahogy közeledtünk Baracs felé egyre szebb és szebb lett.Persze hiszen kezdett kicsit hullámosra váltani és kicsit dimbes-dombosra is.Mi annak idején Baracsi-völgynek és Baracsi-dombságnak neveztük el a helyet.Nyugat felé haladva jobbra kis dombocskák emelkedtek,balra szeliden emelkedett a táj.Az út köztünk ment egy völgynek is nevezhető helyen.Hivatalos neve nem volt,de itt a mezőkön talán ez volt a legszebb hely.
Combosodik a táj
Ennek a völgynek már a vége felé gondoltam úgy,hogy felmegyünk a dombra.Úgy tudtam ott fenn végződik a jelenlegi M8-as autópálya.Már réges-rég megakartuk ezt nézni még Gergővel is...úgy gondoltam olyan sokat nem járunk erre,hát menjünk fel most.Utunkat azonban a Nagyvenyim-Baracsi ér akadályozta.Amely még ugye a patak szintjét sem érte ugyan el,de kissé mégis széles volt és picit mély is.Szerencsére találtunk rajta egy palából összetákolt kis hídat,ezen átkelhettünk és mehettünk fel a dombra.Hát nem is tudom milyen magasak lehettek itt a dombok,talán 50-60 méternyi.Találtunk egy kevésbé meredek helyet,ott kapaszkodtunk fel.Odafönn pár méter séta után valóban ott volt az M8-as!
Az M8-as autópálya jelenlegi nyugati végpontja Baracs felett.Mikor épül majd tovább?
Érdekes látvány volt itt a fensíkon egy félbehagyott autópálya,amely egyszer majd összeköti a nyugati és a keleti határt....kérdés a mi életünkben ez megépül-e még?Vajon mikor folytatódhat majd az építkezés,hisz tudomásom szerint ez már több mint tíz éve így áll itt...Nem semmi látvány volt na.A dombról viszonylag amúgy jó volt a kilátás észak és nyugat felé.Ráláttunk Baracsra..Valami szántóföldre csöppentünk,ami csodás zöld színben pompázott.Talán egy búzaföld lehetett.Lefelé indultunk egy szelfi után.Út nem vezetett le,de lejebb láttuk,hogy egy ember telefonnal kamerázgatni.
Szelfi Baracs felett
Mivel nem volt járható út lefelé,találomra mentünk arra amerre a kamerázó csávó volt.Közben az is ment lefelé,gondoltuk ott akkor le is lehet menni.Üggyel-bajjal végül is valóban letudtunk menni,azonban úgy tűnt egy kert hátsó részében landoltunk,ahol kutyák támadtak ránk.Végül is persze nem támadtak,közel érve hozzánk csupán csak ugattak,igaz jó alaposan.Jött a gazdájuk aki egy nő volt.Gondoltam majd jól kioszt bennünket mi a fenét keresünk a kertjében,de meglepődve tapasztaltam,hogy segíteni jött.Útbaigazitott,mondta itt hol tudunk átkelni az éren,hogy visszajussunk az útra.Sikerült is megtalálni az átkelő helyet.Így a kitérő után visszatértünk eredeti utunkra és így tértünk be Baracsra.
Még a dombon,lent az út,távolabb Baracs
Egy kellemes és egy szomorú látvány fogadott minket Baracs Apátszállás nevű részén.Egy szép szőke lány csodálkozott ránk az egyik portából,ez volt a kellemes.A szomorú pedig az út mentén álló zárva tartó kocsma volt.Milyen jót tudtunk volna most itt inni...kimondhatatlanul kívántunk egy jó hideg sört.Ez most a koronavírusos időkben esélytelen volt.Éppen csak érintettük Baracs-Apátszállást.Szándékosan igyekeztünk kerülni most a lakott területeket.Kifelé menet Apátszállásról egy gyönyörű nőre lettünk figyelmesek,aki miniszoknyában éppen kerítést festett!Amire nem gondoltunk,megszólított minket..."hová-hová fiúk?nincs kedvetek egy keritésfestére?- Tulajdonképpen lett volna- naná,de némileg zavaró volt a hölgy mellett éppen ásó úriember...így nem akartunk bezavarni.Mondtam a csajnak,majd visszafelé jövet beszállunk...ő meg mondta,hogy van pedig behütött fröccse is....Nagyon nehéz volt továbbmenni....
A baracsi tavaknál,háttérben az M6-os hídja
Baracs Apátszállás és Baracs-Templomos közt értük el a tavakat.Ami lényegében a Nagyvenyim-Baracsi ér része.Hogy ez itt,hogyan alakult tavakká,arról nem sok fogalmam van,mindenesetre szép rész volt.Ugye itt pihentünk anno Gergő emléktúráján is.Ám akkor hideg volt.Most jó idő volt,így leültünk az egyik asztalhoz megpihenni kicsit és kajálni.Nagyjából 10km-et már biztos lezavartunk.A tónál volt néhány horgász.Ezeket sem nagyon érdekelte a maradj otthon kampány...Megkajáltunk és vagy félórát pihentünk a kellemes helyen.Meglepödve tapasztaltuk,hogy elmúlt dél.Kilenckor indulva enenk fényében úgy tűnt keveset haladtunk.Igaz nem siettünk,most nem voltunk tömegközlekedéshez kötve.
A pottyantósnál
Egy közeli pottyantósnál ökörködtünk még.Templomosra sem mentünk be,előtte ott volt a leágazás amely a repülőtérre vezetett.Erre tértünk le.Eddig tehát minimálisan érintettünk lakott területeket.Ezt a kornavírus és a marajd otthon fanok miatt írom most le.Pirinyó kis emelkedő következett a tavak után.Meleg lett közben.Aztán sima út vitt tovább.Gyönyörű rálátásunk volt innen Dunaújváros ipartelepére.Nyugisnak tűnt a vasmű innen nézve,lehet ott is visszavettek kicsit a termelésből.Az út a keleti irány után pedig délnek fordult.Ezen a részen hangulatos volt,hisz két oldalt fák kisértek minket.
Út a repülőtérre
Mivel végig beszélgettünk közben úgy tűnt hamar odaértünk a repülőtérhez.Ez az emléktúrán akkor többnek tűnt.... A repülőtéren is volt kis élet.Ezek sem maradtak otthon.Nahát...Egy kis repülőt közben láttunk leszállni.Aztán odaérve négy repülő parkolt éppen a hangár mellett.Arébb emberek voltak.Mi pedig odamentünk az emlékműhöz és a kiállított MIG-hez.Itt végződött akkor rég Gergő emléktúrája...Rég a fenét...olyan mintha tegnap lett volna.Egy kicsit itt is pihentünk,talán a 13-ik kilométernél lehettünk éppen.
Az emlékmű,a MIG és az irányitótorony
Ezután mondhatni a kertek alatt osontunk be Kisapostagra.Szó szerint ott.Elértünk annak szélét.Majd mentünk immár észak felé.Találtunk egy kék csapot,frissitettük a vízkészleteinket.Ez kellett mert meglehetősen itatós túra volt ez.Innen aztán már jelzett úton mentünk tovább,méghozzá a piroson.A település szélső utcáin gyerekek játszottak és rengeteg bringatúrázó haladt el mellettünk vagy jött szembe.Mi van,senki nem maradt otthon?Itt a turistaút kiérve a településről,bicikliút is volt.Kisapostag és Dunaújváros között voltunk épp.Nagyon jó minőségű út volt erre,Újra elértük az M8-ast,most alatta alagúton tudtunk átmenni.Itt pihentünk párszor Gergővel a város felöl jövet...
Az alagúthoz érve
Az alagút után az út ment tovább Dunaújváros felé,viszont volt egy leágazás jobbra amely a hídra vitt.Erre ment a piros jelzés is.Számtalan alkalommal jártunk erre Gergővel is,ám a halála óta nem jártam itt.A szép emlékekkel a szívemben végül is jó volt újra erre járni.Jelentős forgalom volt itt,mert az út itt is egyben bicikliút is volt.Sorra jöttek-mentek a kirándulók.Hát,hogy senki nem maradt otthon...A hídhoz érve a piros jelzés levezett a híd alá.Nem is szándékoztunk most átmenni a Pentele-hídon,így követtük a pirost.
Nem mentünk rá a hídra,lefelé vettük az irányt
A híd alá érve újra megrohantak az emlékek.Kimondhatatlanul sokat pihentünk itt Gergővel egy-egy erre vezető túrán.Csak bámultam a híd alatti pillérek hosszú sorát.Az emlékezésből Zolika csicsergése robbantott ki.Megkapó látvány amúgy itt a pillérek hosszú sora.Több szintes dombról kell itt a vándornak leereszkednie.A távolban lenn két alakot láttunk jönni,két nagy kutyával.Egymáshoz közeledve láttuk,hogy ismerösök.Ők meg Dunaújváros felöl jöttek épp.Ők sem maradtak otthon.Kicsit beszélgettün,majd ment mindenki a maga útján tovább.Mi még pihentünk egyet a Dunánál a híd alatt.
Pillérek sora
A Pentele-híd alulról
A híd után pedig behatoltunk az ártéri erdőbe ahol aztán kellemes meglepetés ért.Kicsit tartottam ettől a szakasztól,hiszen visszafelé még sohasem csináltuk meg.Kivétel nélkül mindig Dunaújváros felöl jöttünk,most viszont oda tartottunk.És hát ilyen visszafelé túra volt már,hogy megzavart a múltban...mintha nem ugyanaz lett volna mint amerre addig jöttünk az idők folyamán.Most is ettől tartottam.Ám félelmem alaptalannak bizonyúlt.Elöször is varázslatosan szép zöldnek tűnt az erdő...Csodálatos volt.Másodszor persze tényleg minta más lett volna az egész...akik csinálta kedvenc túráját egyszer vissza irányba is,az talán megérti az érzést.Ám ez is most pozitív hatást tett rám.Egyszerüen gyönyörű volt minden.
Vadászles az erdőben
A kellemes meglepetést aztán tetézte a szépen rendbehozott turistaút.Részben más nyomvonalon ment mint eddig ahogy én ismertem.Kikerülte a dzsizsás,dzsungeles részeket és egy teljesen jól járható út vezetett megfelelően jól felfesett jelzésekkel Dunaújvárosig.Óriási meglepetésként hatott ez rám.Itt korábban mindig voltak némi gondjaink ha erre túráztunk,hiszen néha nehézkes volt a járás a magasra nőtt növényzet miatt,a dzsungel miatt.Most teljesen rendben volt minden!
Kifogástalan minőségű turistaút az ártéri erdőben
Nem győztem ámuldozni.A stadionig még volt vagy 7-8km és nagyjából mi meg már a húszadikat taposhattunk,de ez a rész most itt fenomenálisan kellemes volt!A hütővíz csatorna előtt aztán az út visszaolvadt egy helyen a régi nyomvonalba,de most ez is jól járható volt.Közben ott az egyik réten két nő napozott!Korábban akármikor jártam erre soha nem láttam senkit.Úgy tűnik a maradj otthon kampány most kicsalja a kevésbé ismert részekre is az embereket.Aztán odaértünk a csatornához.
Zolika már a régi nyomvonalon a csatorna közelében
A csatorna meleltti utat viszont kimosta a víz.Nem tudom mikor történhetett,de alaposan nagy árkot hozott létre.Talán egy nagy viharkor,mert a csatornában folyó víz egész biztosan nem öntött ide ki.Itt egy jó 50-60 méteren kissé nehézkes volt a járás,de persze megoldottuk.Fura volt innen közeledni a csatornához,hiszen itt is mindig és mindig az ellenkező irányból jöttünk.De ettől volt jó ez a túra itt!A csatornában most valami nagyon fehér színű víz folyt örületes sebességgel.Az ember azt is gondolhatta,hogy az ott tej.Újabb kellemes meglepetés várt aztán.
A csatorna a fehér vízzel
A csatornán átívelő kishídat teljesen rendbehozták!Ugye fapalló vitt át rajta ami egy idő után tönkrement.Beomlott,lyukacsos lett,balesetveszélyessé vált.Aztán ezt kicserélték egy vadiújra,de több mint két éve nem jártam itt ugye.Most pedig mély elégedettséggel láttam,hogy a fát is lecserélték lyukacsos rácsokra amely már teljesen biztonságos érzést kelltett!Mondhatni tehát,hogy a hídtól idáig tartó szakasz teljesen rendbe lett hozva!Óriási piros pont az ittenieknek!Immár teljesen biztonságos és kellemes az erre való túrázás!Na és a jelzések felfestése is maradéktalanul jó!Úgy látszik ezt mások is tudták már,hiszen túrázók jöttek-mentek.Ez azért is furcsa mer régebben soha,de soha nem járt erre senki.
A csatorna a kishídról
Az út és a jelzések a csatorna után is kifogástalanok voltak.Ám mi kezdtük érezni a fáradtságot.A környezet a tavaszi délutánban több mint kellemes volt.Közben a napozó hölgyek követtek minket.Bár minket követtek volna....de ugyanarra jöttek a város felé mint mi.A D28 tavak zöme levolt apadva.Szokás szerint a második tóban volt víz.Abban mindig volt bármikor is jártunk erre.Békahangverseny is zajlott éppen.Csodásak voltak a természet hangjai...Itt is voltak emberek,pecáztak éppen,de sajnos szemét is volt itt-ott.A szivattyúháznál értünk ki a hidtól tartó csodás szakaszból.
A D28 második tava
A Siklói út vezetett fel a városba egy idő után már emelkedve.Ezt a részt már meglehetősen nehezen bírtuk.A 26-ik kilométert taposhattuk.Elfáradtunk,igaz kellemesen.Nagy nehezen felértünk a városba.Itt már közel volt a stadion.Ott fejeztük be ezt a gigantikus,fordulatos túrát.Hosszú volt,elfáradtunk,de nagyon-nagyon kellemes volt és jólesett a mozgás.Most is abból főztünk ami volt,hiszen az ország kirándulóhelyei zárva vannak,a tömegközlekedés nehézkes,így a város körül összehoztuk ezt a remek túrát.Mehettünk 27km-et,nagyon klassz volt!
