Fordulatos túra Újváros körül

Koronavírusos idők járnak,mást sem olvasok,mint azt,hogy arra kérnek maradjunk otthon.Hát most úgy döntöttünk kicseszünk a világgal és nem maradunk idehaza,hanem túrázunk egy nagyot.Ha már keresztülhúzták a terveinket akkor hazai pályán próbálunk összehozni lehetőleg jobbnál jobb túrákat.Ez a mostani jónak ígérkezett,elsősorban hosszúnak és fordulatosnak.Hisz amig a túra első részében a mezőkön szándékoztunk menni,addig a második részében majd a Duna melletti erdőségbe hatolunk be.A túrára Zoli barátommal indultunk.Tervünk szerint Dunaújváros Kertvárosából indulva kimegyünk a korábban jól megismert utakon a mezőkre.Baracs felé fordulunk,ahol ezúttal majd felmegyünk arra a dombra ahol a jelenlegi M8-as autópálya végződik és megnézzük azt.Majd lemegyünk Baracs-Templomosra ahol a szép horgásztavaknál pihenünk.Ezután indulunk a dunaújvárosi repülőtérre,majd érintelőgesen érintjük Kisapostagot.Ennek nyugati részén áthatolva elmegyünk a Pentele-hidhoz.Ez alatt hatolunk be az erdőségbe és ezen végigmenve érünk majd vissza Dunaújvárosba.A helyi stadionnál fejezzük majd be a túrát.Bár itt a közvetlen környéken megyünk,túránk mégis 26-27km-nek ígérkezett.A repülőtérig pedig ugyanaz a túra útvonala mint Gergő emléktúráján volt...

Túránk első méterei a mezőn

Hamar kiértünk a városból a mezőkre,az ismert sárga mária jelzésen mentünk.Amúgy mindössze egy jelzés jelezte csak,hogy ez a sárga m....Hát rengeteget mentünk erre ugye Gergővel,ez most is végig eszemben volt.Sajnos váratlan dolgokat láttunk.Az út mente telis tele volt szeméttel...volt itt mosdókagyló,wc,piás üveg hegyek,építési törmelék...Sajnos az ember semmiből nem tanul és vajon hova és meddig képes még süllyedni?Az ilyesmi engem mindig alaposan feltud idegesiteni,így némi időbe telt amig megnyugodtam.Pedig a tavaszi táj szép volt.Uralta a tájképet a sárguló repce.Másfél kilométert mehettünk nyugatnak amikor ketté ágazott az út.Északnak Nagyvenyim,délnek Baracs felé.Most ez utóbbit választottuk.

Sárguló repce

Jól járható,de már jelzetlen út vitt dél felé.Egy őz szaladgált a mezőn.Majd elértük a Dunaújvárosból nyugat felé kivezető vasútvonalat.Sokat mentünk rajta,telis teli szép emlékekkel.Ez most is eszembe jutott.Gergő emléktúráján 18 decemberében itt álltunk meg kajálni,akkor minden fehér volt a friss hótól.Most nem álltunk itt meg,mentünk tovább és most zöldelt és ébredezett a táj a kellemes tavaszban.A kijárási korlátozás ellenére a közeli M6-os autópályán azért volt forgalom...

A vasútnál

Lassan kezdtünk mi is nyugati irányt venni.Nagyon szép volt a tavaszi táj,ami ahogy közeledtünk Baracs felé egyre szebb és szebb lett.Persze hiszen kezdett kicsit hullámosra váltani és kicsit dimbes-dombosra is.Mi annak idején Baracsi-völgynek és Baracsi-dombságnak neveztük el a helyet.Nyugat felé haladva jobbra kis dombocskák emelkedtek,balra szeliden emelkedett a táj.Az út köztünk ment egy völgynek is nevezhető helyen.Hivatalos neve nem volt,de itt a mezőkön talán ez volt a legszebb hely.

Combosodik a táj

Ennek a völgynek már a vége felé gondoltam úgy,hogy felmegyünk a dombra.Úgy tudtam ott fenn végződik a jelenlegi M8-as autópálya.Már réges-rég megakartuk ezt nézni még Gergővel is...úgy gondoltam olyan sokat nem járunk erre,hát menjünk fel most.Utunkat azonban a Nagyvenyim-Baracsi ér akadályozta.Amely még ugye a patak szintjét sem érte ugyan el,de kissé mégis széles volt és picit mély is.Szerencsére találtunk rajta egy palából összetákolt kis hídat,ezen átkelhettünk és mehettünk fel a dombra.Hát nem is tudom milyen magasak lehettek itt a dombok,talán 50-60 méternyi.Találtunk egy kevésbé meredek helyet,ott kapaszkodtunk fel.Odafönn pár méter séta után valóban ott volt az M8-as!

Az M8-as autópálya jelenlegi nyugati végpontja Baracs felett.Mikor épül majd tovább?

Érdekes látvány volt itt a fensíkon egy félbehagyott autópálya,amely egyszer majd összeköti a nyugati és a keleti határt....kérdés a mi életünkben ez megépül-e még?Vajon mikor folytatódhat majd az építkezés,hisz tudomásom szerint ez már több mint tíz éve így áll itt...Nem semmi látvány volt na.A dombról viszonylag amúgy jó volt a kilátás észak és nyugat felé.Ráláttunk Baracsra..Valami szántóföldre csöppentünk,ami csodás zöld színben pompázott.Talán egy búzaföld lehetett.Lefelé indultunk egy szelfi után.Út nem vezetett le,de lejebb láttuk,hogy egy ember telefonnal kamerázgatni.

Szelfi Baracs felett

Mivel nem volt járható út lefelé,találomra mentünk arra amerre a kamerázó csávó volt.Közben az is ment lefelé,gondoltuk ott akkor le is lehet menni.Üggyel-bajjal végül is valóban letudtunk menni,azonban úgy tűnt egy kert hátsó részében landoltunk,ahol kutyák támadtak ránk.Végül is persze nem támadtak,közel érve hozzánk csupán csak ugattak,igaz jó alaposan.Jött a gazdájuk aki egy nő volt.Gondoltam majd jól kioszt bennünket mi a fenét keresünk a kertjében,de meglepődve tapasztaltam,hogy segíteni jött.Útbaigazitott,mondta itt hol tudunk átkelni az éren,hogy visszajussunk az útra.Sikerült is megtalálni az átkelő helyet.Így a kitérő után visszatértünk eredeti utunkra és így tértünk be Baracsra.

Még a dombon,lent az út,távolabb Baracs

Egy kellemes és egy szomorú látvány fogadott minket Baracs Apátszállás nevű részén.Egy szép szőke lány csodálkozott ránk az egyik portából,ez volt a kellemes.A szomorú pedig az út mentén álló zárva tartó kocsma volt.Milyen jót tudtunk volna most itt inni...kimondhatatlanul kívántunk egy jó hideg sört.Ez most a koronavírusos időkben esélytelen volt.Éppen csak érintettük Baracs-Apátszállást.Szándékosan igyekeztünk kerülni most a lakott területeket.Kifelé menet Apátszállásról egy gyönyörű nőre lettünk figyelmesek,aki miniszoknyában éppen kerítést festett!Amire nem gondoltunk,megszólított minket..."hová-hová fiúk?nincs kedvetek egy keritésfestére?- Tulajdonképpen lett volna- naná,de némileg zavaró volt a hölgy mellett éppen ásó úriember...így nem akartunk bezavarni.Mondtam a csajnak,majd visszafelé jövet beszállunk...ő meg mondta,hogy van pedig behütött fröccse is....Nagyon nehéz volt továbbmenni....

A baracsi tavaknál,háttérben az M6-os hídja

Baracs Apátszállás és Baracs-Templomos közt értük el a tavakat.Ami lényegében a Nagyvenyim-Baracsi ér része.Hogy ez itt,hogyan alakult tavakká,arról nem sok fogalmam van,mindenesetre szép rész volt.Ugye itt pihentünk anno Gergő emléktúráján is.Ám akkor hideg volt.Most jó idő volt,így leültünk az egyik asztalhoz megpihenni kicsit és kajálni.Nagyjából 10km-et már biztos lezavartunk.A tónál volt néhány horgász.Ezeket sem nagyon érdekelte a maradj otthon kampány...Megkajáltunk és vagy félórát pihentünk a kellemes helyen.Meglepödve tapasztaltuk,hogy elmúlt dél.Kilenckor indulva enenk fényében úgy tűnt keveset haladtunk.Igaz nem siettünk,most nem voltunk tömegközlekedéshez kötve.

A pottyantósnál

Egy közeli pottyantósnál ökörködtünk még.Templomosra sem mentünk be,előtte ott volt a leágazás amely a repülőtérre vezetett.Erre tértünk le.Eddig tehát minimálisan érintettünk lakott területeket.Ezt a kornavírus és a marajd otthon fanok miatt írom most le.Pirinyó kis emelkedő következett a tavak után.Meleg lett közben.Aztán sima út vitt tovább.Gyönyörű rálátásunk volt innen Dunaújváros ipartelepére.Nyugisnak tűnt a vasmű innen nézve,lehet ott is visszavettek kicsit a termelésből.Az út a keleti irány után pedig délnek fordult.Ezen a részen hangulatos volt,hisz két oldalt fák kisértek minket.

Út a repülőtérre

Mivel végig beszélgettünk közben úgy tűnt hamar odaértünk a repülőtérhez.Ez az emléktúrán akkor többnek tűnt....
 A repülőtéren is volt kis élet.Ezek sem maradtak otthon.Nahát...Egy kis repülőt közben láttunk leszállni.Aztán odaérve négy repülő parkolt éppen a hangár mellett.Arébb emberek voltak.Mi pedig odamentünk az emlékműhöz és a kiállított MIG-hez.Itt végződött akkor rég Gergő emléktúrája...Rég a fenét...olyan mintha tegnap lett volna.Egy kicsit itt is pihentünk,talán a 13-ik kilométernél lehettünk éppen.

Az emlékmű,a MIG és az irányitótorony

Ezután mondhatni a kertek alatt osontunk be Kisapostagra.Szó szerint ott.Elértünk annak szélét.Majd mentünk immár észak felé.Találtunk egy kék csapot,frissitettük a vízkészleteinket.Ez kellett mert meglehetősen itatós túra volt ez.Innen aztán már jelzett úton mentünk tovább,méghozzá a piroson.A település szélső utcáin gyerekek játszottak és rengeteg bringatúrázó haladt el mellettünk vagy jött szembe.Mi van,senki nem maradt otthon?Itt a turistaút kiérve a településről,bicikliút is volt.Kisapostag és Dunaújváros között voltunk épp.Nagyon jó minőségű út volt erre,Újra elértük az M8-ast,most alatta alagúton tudtunk átmenni.Itt pihentünk párszor Gergővel a város felöl jövet...

Az alagúthoz érve

Az alagút után az út ment tovább Dunaújváros felé,viszont volt egy leágazás jobbra amely a hídra vitt.Erre ment a piros jelzés is.Számtalan alkalommal jártunk erre Gergővel is,ám a halála óta nem jártam itt.A szép emlékekkel a szívemben végül is jó volt újra erre járni.Jelentős forgalom volt itt,mert az út itt is egyben bicikliút is volt.Sorra jöttek-mentek a kirándulók.Hát,hogy senki nem maradt otthon...A hídhoz érve a piros jelzés levezett a híd alá.Nem is szándékoztunk most átmenni a Pentele-hídon,így követtük a pirost.

Nem mentünk rá a hídra,lefelé vettük az irányt

A híd alá érve újra megrohantak az emlékek.Kimondhatatlanul sokat pihentünk itt Gergővel egy-egy erre vezető túrán.Csak bámultam a híd alatti pillérek hosszú sorát.Az emlékezésből Zolika csicsergése robbantott ki.Megkapó látvány amúgy itt a pillérek hosszú sora.Több szintes dombról kell itt a vándornak leereszkednie.A távolban lenn két alakot láttunk jönni,két nagy kutyával.Egymáshoz közeledve láttuk,hogy ismerösök.Ők meg Dunaújváros felöl jöttek épp.Ők sem maradtak otthon.Kicsit beszélgettün,majd ment mindenki a maga útján tovább.Mi még pihentünk egyet a Dunánál a híd alatt.

Pillérek sora

A Pentele-híd alulról

A híd után pedig behatoltunk az ártéri erdőbe ahol aztán kellemes meglepetés ért.Kicsit tartottam ettől a szakasztól,hiszen visszafelé még sohasem csináltuk meg.Kivétel nélkül mindig Dunaújváros felöl jöttünk,most viszont oda tartottunk.És hát ilyen visszafelé túra volt már,hogy megzavart a múltban...mintha nem ugyanaz lett volna mint amerre addig jöttünk az idők folyamán.Most is ettől tartottam.Ám félelmem alaptalannak bizonyúlt.Elöször is varázslatosan szép zöldnek tűnt az erdő...Csodálatos volt.Másodszor persze tényleg minta más lett volna az egész...akik csinálta kedvenc túráját egyszer vissza irányba is,az talán megérti az érzést.Ám ez is most pozitív hatást tett rám.Egyszerüen gyönyörű volt minden.

Vadászles az erdőben

A kellemes meglepetést aztán tetézte a szépen rendbehozott turistaút.Részben más nyomvonalon ment mint eddig ahogy én ismertem.Kikerülte a dzsizsás,dzsungeles részeket és egy teljesen jól járható út vezetett megfelelően jól felfesett jelzésekkel Dunaújvárosig.Óriási meglepetésként hatott ez rám.Itt korábban mindig voltak némi gondjaink ha erre túráztunk,hiszen néha nehézkes volt a járás a magasra nőtt növényzet miatt,a dzsungel miatt.Most teljesen rendben volt minden!

Kifogástalan minőségű turistaút az ártéri erdőben

Nem győztem ámuldozni.A stadionig még volt vagy 7-8km és nagyjából mi meg már a húszadikat taposhattunk,de ez a rész most itt fenomenálisan kellemes volt!A hütővíz csatorna előtt aztán az út visszaolvadt egy helyen a régi nyomvonalba,de most ez is jól járható volt.Közben ott az egyik réten két nő napozott!Korábban akármikor jártam erre soha nem láttam senkit.Úgy tűnik a maradj otthon kampány most kicsalja a kevésbé ismert részekre is az embereket.Aztán odaértünk a csatornához.

Zolika már a régi nyomvonalon a csatorna közelében

A csatorna meleltti utat viszont kimosta a víz.Nem tudom mikor történhetett,de alaposan nagy árkot hozott létre.Talán egy nagy viharkor,mert a csatornában folyó víz egész biztosan nem öntött ide ki.Itt egy jó 50-60 méteren kissé nehézkes volt a járás,de persze megoldottuk.Fura volt innen közeledni a csatornához,hiszen itt is mindig és mindig az ellenkező irányból jöttünk.De ettől volt jó ez a túra itt!A csatornában most valami nagyon fehér színű víz folyt örületes sebességgel.Az ember azt is gondolhatta,hogy az ott tej.Újabb kellemes meglepetés várt aztán.

A csatorna a fehér vízzel

A csatornán átívelő kishídat teljesen rendbehozták!Ugye fapalló vitt át rajta ami egy idő után tönkrement.Beomlott,lyukacsos lett,balesetveszélyessé vált.Aztán ezt kicserélték egy vadiújra,de több mint két éve nem jártam itt ugye.Most pedig mély elégedettséggel láttam,hogy a fát is lecserélték lyukacsos rácsokra amely már teljesen biztonságos érzést kelltett!Mondhatni tehát,hogy a hídtól idáig tartó szakasz teljesen rendbe lett hozva!Óriási piros pont az ittenieknek!Immár teljesen biztonságos és kellemes az erre való túrázás!Na és a jelzések felfestése is maradéktalanul jó!Úgy látszik ezt mások is tudták már,hiszen túrázók jöttek-mentek.Ez azért is furcsa mer régebben soha,de soha nem járt erre senki.

A csatorna a kishídról

Az út és a jelzések a csatorna után is kifogástalanok voltak.Ám mi kezdtük érezni a fáradtságot.A környezet a tavaszi délutánban több mint kellemes volt.Közben a napozó hölgyek követtek minket.Bár minket követtek volna....de ugyanarra jöttek a város felé mint mi.A D28 tavak zöme levolt apadva.Szokás szerint a második tóban volt víz.Abban mindig volt bármikor is jártunk erre.Békahangverseny is zajlott éppen.Csodásak voltak a természet hangjai...Itt is voltak emberek,pecáztak éppen,de sajnos szemét is volt itt-ott.A szivattyúháznál értünk ki a hidtól tartó csodás szakaszból.

A D28 második tava

A Siklói út vezetett fel a városba egy idő után már emelkedve.Ezt a részt már meglehetősen nehezen bírtuk.A 26-ik kilométert taposhattuk.Elfáradtunk,igaz kellemesen.Nagy nehezen felértünk a városba.Itt már közel volt a stadion.Ott fejeztük be ezt a gigantikus,fordulatos túrát.Hosszú volt,elfáradtunk,de nagyon-nagyon kellemes volt és jólesett a mozgás.Most is abból főztünk ami volt,hiszen az ország kirándulóhelyei zárva vannak,a tömegközlekedés nehézkes,így a város körül összehoztuk ezt a remek túrát.Mehettünk 27km-et,nagyon klassz volt!

Az útvonalunk

Az ég az igazaké - Emléktúra Gergőért

Hát nem így képzeltem,nem így akartam.Nem ezt akartam.

Az elmúlt hétvégén egy héttel eltoltuk ezt a túrát,mondván ezen a hétvégén már nyugodtabbak leszünk,hisz küszöbön lesz a téli szabadság mindannyiuknak,közelebb lesznek az ünnepek...Aztán a sors átírta a forgatókönyvet,óriási lekiismeret furdalást okozva nekem ezért (is, meg sokminden másért is).Ha egy héttel ezelött belevágunk ebbe a túrába Gergő még velem jöhetett volna.Most nem volt ott...Nyolc év után az első olyan túra amelyen nem volt ott...Legalábbis fizikai valójában nem,mert amúgy meg végig éreztük a jelenlétét,egyszer mintha szólt is volna hozzánk,Baracson meg határozottan úgy éreztük átölelt minket...Emléktúra az én gyönyörü kisfiamért.Bárcsak soha ne kellett volna ezt leírnom...

Az állomás,ahonnan annyi csoda felé indultunk...

Ez lett volna a sorban a következő túra.Így hát mi sem természetesebb,hogy ezt neveztük ki emléktúrává (de az összes túra az lesz életem hátralévő részében...).A terv amit még Gergővel dolgoztunk ki az volt,hogy egy darabig megyünk azon az úton amelyen Nagyvenyimre is szoktunk menni,ami végre jelzést is kapott.Ez volt már a sárga Mária zarándokút.Aztán majd az elágazásnál nem Nagyvenyim felé jobbra,hanem Baracs felé balra fordulunk.Elérve Baracsot pedig még elmegyünk a dunaújvárosi repülötérre és Kisapostagon fejezzük be a dolgokat.Az egész nem tűnt vészesnek 12-13km ha lehetett.

Jókedvű mikulás kíván nekünk jó utat,de nekünk nem volt olyan jó kedvünk....

A túrára meghívtam azokat akikkel Gergő a legtöbbet túrázott.Jómagam ugye kilométerek százait,de lehet ezreit nyomtuk le együtt.Aztán eljött Gergő édesanyja Móni,aki nem bírja úgy a túrákat,de most megfogadta bármi lesz is,ezt végigcsinálja.Elhívtam még Zoli barátomat aki szintén sok túrára eljött velünk.Hívtam még a másik Mónit is,aki szintén sok túrán velünk volt,de neki az utolsó pillanatban közbe jött valami,így nem tudott eljönni.

Majd talán legközelebb...Útra keltünk hát a tegnap esett friss hóban.Kisütött a nap amerre mentünk és nem volt rossz idő.Az első gyalogátkelő helynél hangot hallottunk.Mindhárman.De nem volt ott senki aki szólt volna,de a hangot mindannyian hallottunk.Azt nem lehetett kivenni mit mondott,de egyetértettünk abban,hogy Gergő jelezhetett odaátról,hogy ott van velünk...

Még ezen a kietlen úton is olyan boldogok voltunk...

Kiérve a városból tehát a sárga Márián mentünk jó darabig,arra amerre Gergővel rengeteget jártunk...Nyaranta itt körbeér a növényzet a kukoricás,a napraforgó...most azonban a kietlen táj köszönt csak vissza.Bár szép volt a friss hóban és a nap fényében,mégis oly szomorú...Mentünk hát.Zoli barátom próbálta oldani a rossz hangulatot kis hógólyozással.Móni vette is a lapot én azonban nem tudtam kellöen feloldódni.Persze nem akartam,hogy ezt lássák rajtam.Elértük az M6-os sztráda felett átívelő hídat és itt is megrohantak az emlékek.Ha a város felöl jöttünk mindig ez volt az első pihenő állomásunk Gergővel,ha pedig a város felé mentünk,akkor az utolsó.Megannyi emlék még itt is...

Zoli próbált minket kicsit jó kedvre deríteni

Leérve a hídról elértünk az elágazáshoz,de mint írtam most nem Nagyvenyim,hanem Baracs felé fordultunk.A friss hóban még ez a táj is meginditóan szép volt.Egyre több állat nyomát láttuk a hóban,aztán megjelentek a nyulak,őzek.Szaladgáltak a mezőn.Erre nem jártunk olyan sűrűn Gergővel mint Nagyvenyim felé,de emlékeim szerint azért kétszer igen és talán mindkettő biciklitúra volt.Az út visszaközelitett a sztráda mellé,ott ment egy darabig,erre emlékeztem is.

Az ég az igazaké - útközben

Elértük a Dunaújváros-Rétszilas vasútvonalat amelyhez szintén emlékek tucatjai fűznek,hisz ha erre mentünk akkor az mindig valami jó felé vezetett és Gergő nagyon szeretett erre (is) vonatozni.Kicsit megálltunk,kajaszünetre.Nem sok étvágyam volt a héten,régen a boldog túrákon ilyenkor lenyomtam három szendvicset is,most alig ment le az az egy is.Nem írtam még,hogy Gergő hátizsákja volt a hátamon...nyugtatott a dolog...Gergő úgy is megengedte volna,ez ezer meg egy százalék.

A vasútvonal is szép emlékeket őriz...

Gergő zsákjával a hátamon és a szívemben

Az út egy ponton végre elfordult nyugat felé,otthagyva a zajos M6-os sztrádát.Végre megfelelő csend ereszkedett a tájra,jobban öszpontosíthattam Gergőre a gondolataimban és a szívemben...Elértük az út alighanem legszebb részét,miközben őzek tucatjai szaladgáltak a mezőkön.Leértünk egy völgyszerüségbe,melyet a baracsi dombok öleltek körül.Jártunk itt is Gergővel emlékeztem rá.Mivel a helynek tudomásom szerint nem volt neve,így elneveztük Baracsi-völgynek és Baracsi-dombságnak azt.Gyakorlatilag ennek végén értük el Baracsot.A névtábla jelezte a helységet,újabb emlékek villantak fel...minden olyan helységnév táblánál ahol még nem jártunk,mindig fotóztunk egy-egy képet Gergővel.Most nélküle ennek nem láttam értelmét...

A völgy,a domb és az ég...

Baracs két részből áll:Apátszállásból és Templomosból.Apátszállás a nagyobb és ezt értük el elöször.Nem nagyon terveztük beljebb menni a településre a külsö utcán mentünk amely elég hangulatos volt a havas házaival.Beljebb érve a településre egy faragott fa oszlopokkal teli park került elénk,középpontjában egy szoborral.Erről nem tudtam semmit és hát öszintén szólva az elmúlt napok nem arról szóltak,hogy ennek utána nézzek mi is ez.Mindegy.Szép volt,megnéztük,majd mentünk tovább,kiérve Apátszállásról.

A park

Hamarabb odaértünk Templomoshoz mint gondoltam,ott is voltak a tavak a rég látott M6-os alatt...Gergő ezeket szerette volna főleg látni...de mivel ott volt velünk,remélem látta is...Szépek voltak,főleg az első amelynek partja is kivolt alakitva pihenőkké,sétányokká.Az első tó be is volt fagyva.Sehogy sem illett azonban a képbe a tó felett átívelő M6-os sztráda...de talán ez tette érdekessé.Mivel itt volt egy pottyantós budi,így Móni is eltudta végre végezni a kis dolgát.Itt az egyik pihenönél ettünk még egy kicsit.Zoli jóízűen,én meg Móni elég nyögvenyelösen.A híd alatt nem volt befagyva a tó és egy jóember éppen ott horgászott.Kezdett hüvös lenni,így nagy melege nyilván nem volt.Közben jut eszembe Apátszálláson is láttam a sárga m jelzést amit egyenlöre nem tudok hová tenni,hiszen térképeim,alkalmazásaim nem jelölik.Gergő biztos utána járt volna a dolognak,talán majd egyszer én is.Mentünk azonban tovább.A második tó nagyobb volt,de csúnyább mint az első.

A tó és az M6-os

A második és a harmadik tó között néztem a harmadik tóra.Arra már nem mentünk tovább mert a mi utunk visszaágazott kelet felé.Úgy tűnt a harmadik tó hatalmas.Talán majd egyszer kijövök jobban megnézni.Míg én ezt megnéztem a többiek a leágazásnál vártak.Móni mondta,hogy úgy érezte Gergő átölelte...ki sem monda,már én is úgy éreztem átölel a fiam...Egész biztos így volt,mert így kellett lennie!Letértünk a keletnek induló útra,Elöször a túra során némi emelkedöt kellett mászni,de ez semmi volt,persze a nagy hóban némileg megerőltető.Móni kezdett kidőlni,de megfogadta csak azért is végig csinálja.Érdeklödött mennyi van még hátra,montam kb.4km. Egy jó óra.

A második tó

A messze elnyuló harmadik tó

Kissé egyhangúvá vált az út,ami enyhén dél-keleti irányt vett.A távolban látszódtak Dunaújváros gyártornyai amik elég szépen okádták a füstöt.Az út nehezen volt járható mert a friss hó alatt ott volt a friss sár is.Kissé előre mentem,többször rámszóltak lassítsak...Hiába én a Gergővel megszokott tempót diktáltam,ők ezt nem annyira bírták,de volt,hogy csak azért mentem előrébb mert rámjött a sírás...mivel erősen Gergő körül jártak a gondolataim.A repülötér sarkán aztán egy emlékmű zökkentett ki a rossz hangulatomból.Egy ejtőernyős emlékmű volt,egy oszlop.

Az ejtőernyős emlékmű

Innen aztán már nem volt túl messze a repülötér.Kezdtünk igencsak belemenni a délutánba,de egyértelmünek tűnt,hogy még világosban odaérünk azért.Oda is értünk.A repülötér főbejáratánál egy régi MIG vadászgép van kiállítva alatta pedig egy repülös emlékmű.Naná,hogy nem hagyhattuk ki,hisz ez Gergőt is érdekelte volna.Meg is néztük közelebbről.A vadászgépet mindig csak a hatos úton elhaladva láttam,sosem jöttem ide hozzá.Ezért is szerette volna Gergő is közelebbről megnézni.Mivel ott volt velem,odamentünk hát.Nagyon frankónak tűnt a vadászgép alulnézetből.

A gép és az emlékmű

Alatta pedig ott volt egy repülögép szerencsétlenségben elhunytakra emlékező emlékmű,számomra megkapó felírattal: Az ég a bátraké.Ekkor jutott eszembe,hogy talán így van,de lehet úgy is,hogy az ég az igazaké.Az olyan igaz tiszta lelkeké mint amilyen Gergő is...így úgy döntöttem ez lesz a bejegyzésem címe is.

Lényegébe befejeztük itt a túrát,de busz az csak jó egy óra múlva volt és a lemenő napban kezdett nagyon hideg lenni.Ráadásul a buszmegálló jó 400 méterre volt amit csak a forgalmas hatos út mellett érhettünk el.Ez öngyilkosságnak tűnt.Szerencsére volt egy másik alternatíva is.

Így búcsúztam hát el tőled Kisfiam,tudom így szeretted volna...Persze csak képletesen,mert ezután is együtt leszünk mindörökké....

Igaz némi kerülövel egy kertek alatt futó úton,de biztonságosan elérhettük a buszmegállót.Igaz ez nagyjából plusz egy kilométert jelentett,Móni nagyon kivolt már,de nagyon igyekezett,hogy a fia büszke lehessen rá.Nekem persze meg sem kottyant ez a túra,mi más dimenzió voltunk Gergővel...Aztán odaértünk a megállóhoz még mindig volt 40 perc a buszig,de kegyetlenül hideg lett.Móni telózott az anyjának,aki értünk jött kocsival így hamar visszaértünk a busz elött vagy negyedórával a városba.

Hát ez volt Gergő emléktúrája.

A szívem soha sem fájt még ennyire...

Illetve dehogynem..kedd reggel óta egyfolytában...

Újabb halasztás - programváltozás

Úgy tűnik valami nem akarja,hogy most eljussak a Mecsekbe és megvalósítsam a

Sándor emléktúrát.Ugye nincs két hete,hogy elkellett szalasztanom mert elkapott valami nyavaja.Akkor úgy gondoltam akkor 10.-én összehozzuk.Ám elkapott szinte ugyanaz a nyavaja mint a múltkor,ha nem is annyira durva formában.Erre jött egy újabb gond,Gergő meg úgy néz ki lymekóros.Igy hát ez a túrát újfent dobnunk kell.Mostmár aztmondom,akkor megyünk el amikor majd tudunk.

Azért nem adjuk át magunkat teljesen az elkeseredésnek.Megvárjuk a holnap reggelt és ha elfogadható állapotban leszünk akkor csinálunk egy környékbeli túrát.Valószinüleg a baracsi tavakhoz megyünk majd ki.Ha nem lesz javulás akkor ezt a hétvégét pihenéssel töltjük.Jó lenne még kimozdulni,mert alighanem ez az év utolsó szép hétvégéje.

A Sándor emléktúrával nem tudok mit mondani,nagyon szerettem volna november hónapban megvalósítani,mert valahogy az illik a hangulatához leginkább,de most megint várni egy évet?Amikor összejön és olyan lesz elmegyünk.Ez van.

A baracsi tavak az M6-os alatt

Bringakör -Baracs,Nagyvenyim

Bringáinkat megfelelöen felkészitve,bízva benne,hogy most nem ér semmi kellemetlenség,vágtunk neki a biciklitúrának,itthonról Dunaújvárosból.A városból a vasútállomási bejárónál mentünk ki és a Park-centernél lévő körforgónál tértünk rá a Mezöfőld felé vezető (egyenlöre?) jelzetlen útnak.Amúgy úgy gondolom,hogy ez az út megérdemelne már egy turistajelzést,akár a Nagyvenyimről kiinduló és Nagykarácsonyba menő zöldet ellehetne hozni idáig,hátha vannak olyan örültek akik mint mi,akik néha erre is túráznak...Szóval ez az út amely amúgy földút eléggé jó minöségű,talán a kerékpárok is bírják.Ezen mentünk az M6-os autópályáig.

A Dunaújvárosból a Mezőföldre vezető út már megérdemelne egy jelzést

A sztráda előtt fordultunk le az autópálya szervízútjára amely salakos-földes volt,eléggé jól járható volt ez is.Haladtunk a sztráda mellett egészen a városba dél felől bevezető vasútig.Itt tudtunk átmenni a sztráda alatt lemenve a szervízútról.Egy újabb leágazás vezetett,nem tudtuk hova de gyaníthatóan a közeli Baracsra.Amúgy a túraútvonalat nem terveztük el elöre,az volt a cél,valahogy érjük el Baracsot amely Dunaújvárostól enyhéd dél-nyugat - nyugatra telálható 6km-re.Az út átvitt a mezőkön majd egy enyhén dombos-lankás részhez ért,ami végül is szép volt.Persze itt nem nagy dobbokra kell gondolni,a legmagasabb is jó esetben lehetett 25 méteres.A "dombság" után értük el a Baracs-Nagyvenyim országutat,erre balra letérvén rögtön beértünk Baracsra.

Lankás rész Baracs határában

Aszfaltozott út vitt be a faluba.Betekertünk a központig ahol a faluházig mentünk.Itt tartottunk pihenőt egy kis parkban,ettünk és üldögéltünk kicsit.Érdekessége a faluháznak,hogy az építésében részt vettem még tanuló koromban.A pihenő után bolyongtunk még kicsit a település utcáin ide-oda,de túl sok érdekesség és látnivaló már nem igazán akadt,így visszatekertünk az egyik hátsó uton a Nagyvenymre vezető országútig.

Baracsi faluház

Vissza az országútra

Nagyvenyim felé vettük az irányt az ekkor jó minöségű úton.Ez egy hosszú majdnem teljesen egyenes szakasz.Forgalom alig-alig van erre,viszonylag biztonságosan járható kerékpár túrázók számára.Hamarosan elértük azt a bizonyos dél felöl a városba vezető vasútvonalat.A sorompótól látszodott a Baracs-Nagyvenyim vasúti megálló.Az útról ezekután voltak leágazások,mivel ez az egyenes út kissé unalmasnak tünt,hirtelen ötlettöl vezérelve úgy döntöttünk,hogy letérünk az egyikre.Egy kisebb erdőn vezetett át ez az út majd kikötöttünk egy olyan helyen ahol hétvégi telkek sora volt,sok kis vikendházzal.Ahhoz képest,hogy nagyon közel van ez a hely Dunaújvároshoz még nem jártunk itt korábban soha.Nem is tudom ,hogy ez a rész Baracshoz vagy Nagyvenyimhez tartozik.

Látszik a vasúti megálló

A telkeknél

Itt átmenve ezen a területen visszatértünk a Baracs - Nagyvenyim útra és hamarosan beértünk Nagyvenyimre.Ennek a falunak nincs kimondott közponja,talán az iskola környéke tekinthető annak.Itt a víztoronynál pihentünk még egy kicsit.A faluban sok látnivaló nincs,talán az arborétum,de mivel ott mér annyiszor jártunk,ezuttal inkább kihagytuk.Külömben is a falu túlsó végén volt.Elindultunk Dunaújváros felé.

Nagyvenyimen

Persze elkerültük a nagyobb forgalommal bíró a 6-os útba torkolló országutat.Választottuk helyette a földesutat amin gyalogtúrázva is jönni szoktunk.Ez az út elmegy dél-kelet felé innen,gyümölcsösök és a mezők mellett éri el az M6-os sztrádát ahol egy hídon tudunk átmenni és itt már ott találjuk magunkat ahol a szervízútra letértünk.Így ott voltunk a Park-centerhez vezető úton ami ugye megérdemelne már egy turistajelzést.Magyarul mentünk egy frankó kört a Dunaújvároshoz két legközelebbi települést érintve.

Visszafele jövet,szemben a Park-Center

A vasútállomási bejárónál tértünk vissza a városba.Innen már nem is lakunk túl messze.Kellemes kis bringakör volt,most a kerékpárjaink is jól bírták,nem volt semmi gond velük ami ritka.Nagyjából mehettünk kb.18km-et,tehát nem egy vészes távolság,főleg biciklivel.Sok minden látnivaló nem volt ezen a túrán,de egy kikapcsolódásnak jó volt ez is.Aztán jutott eszembe: elfelejtettem sört inni,pedig akár Baracson,akár Nagyvenyimen lett volna rá lehetőség.Na de persze járművel voltam.

Útvonalunk,bár kissé kacifántosnak tünhet,igazából egyszerü volt