Újabb halasztás - programváltozás

Úgy tűnik valami nem akarja,hogy most eljussak a Mecsekbe és megvalósítsam a

Sándor emléktúrát.Ugye nincs két hete,hogy elkellett szalasztanom mert elkapott valami nyavaja.Akkor úgy gondoltam akkor 10.-én összehozzuk.Ám elkapott szinte ugyanaz a nyavaja mint a múltkor,ha nem is annyira durva formában.Erre jött egy újabb gond,Gergő meg úgy néz ki lymekóros.Igy hát ez a túrát újfent dobnunk kell.Mostmár aztmondom,akkor megyünk el amikor majd tudunk.

Azért nem adjuk át magunkat teljesen az elkeseredésnek.Megvárjuk a holnap reggelt és ha elfogadható állapotban leszünk akkor csinálunk egy környékbeli túrát.Valószinüleg a baracsi tavakhoz megyünk majd ki.Ha nem lesz javulás akkor ezt a hétvégét pihenéssel töltjük.Jó lenne még kimozdulni,mert alighanem ez az év utolsó szép hétvégéje.

A Sándor emléktúrával nem tudok mit mondani,nagyon szerettem volna november hónapban megvalósítani,mert valahogy az illik a hangulatához leginkább,de most megint várni egy évet?Amikor összejön és olyan lesz elmegyünk.Ez van.

A baracsi tavak az M6-os alatt

Túra a váraljai tavakhoz

Ha akad rendszeres olvasó (esetleg) akkor neki(k) nem kell már bemutatnom Sándort akit csak túraatyámként emlegetek e blog keretein belül.Aki esetleg nem tudná ő a nagybátyám volt és vele túrázgattam 25 éven keresztül főleg a Mecsekben.Sajnos aztán ő elhunyt mostmár közel tíz éve,rengeteg emléket maga mögött hagyva...ez az egyik a sok túrából amit vele tettünk.Egy reggel a Nyárádi kunyhónál köszöntött bennünket (hol máshol?),nem emlékszem milyen évszak lehetett,vagy nyár,vagy tavasz vége.Meglehetősen jó idő volt,napsütés de nem túl meleg.Túrázásra kifejezetten jó idő.

Sokadszorra a blogomban a Nyárádi kunyhó

Tehát a Nyárádi kunyhótól inditottuk a túrát és elöször a sárga kör jelzésre tértünk rá.A kunyhó amúgy ha nem írtam volna korábban,turistaútak csomópontjánál fekszik.Hét felé lehet innen menni túrázni.A sárga körön ritkán indultunk túrázni,elsősorban a közeli forrásokhoz mentünk itt vízet hozni,hiszen mindössze kb.ötszáz méterre van a kunyhótól két forrás is.Most azonban a sárga körön ballagtunk amely a gyönyörü balincai erdőn keresztül vezeti a vándort,ott megy le-fel a dünéken.Páratlan szépségű útvonal!A források után pár száz méterre a Balincai vadászházhoz ér az út.Ez egy hasonló kulcsosház mint a Nyárádi kunyhó.A két kulcsosház távolsága egymástól talán 1km.

A Balincai vadászház

A sárga kör jelzés azonban nem ér véget a Balincai vadászháznál,megy tovább még a mecseki erdőben még olyan 3 km-t,elöbb keresztezi a zöld háromszög jelzésű turistautat,majd beletorkollik a zöld+ jelzésbe,amelyen ha jobbra fordulunk elvisz egészen Óbányára,balra pedig levezet Mázára.Mi most Máza felé fordultunk Sándorral.Valahol megálltunk hiszen az útra hozott söröcskét vétek lett volna hagyni meg melegedni,így ledobtunk egy-egy üveggel.Az üres üvegeket természetesen nem dobtuk el.

Valahol a zöld+ jelzésen

Ahhoz képest,hogy Mázán számtalanszor jártam,persze főleg átutazóban,arra a részre ahol mentünk nem igazán emlékszem.Persze egy kocsma mintha meglenne emlékeimben,ahová mielött folytattuk volna a túrát,természetesen betértünk.Itt lement a második söröcske is.Akkoriban még én is vékonyabb voltam,egy-egy sör nem tudott megizzasztani (ma már ez sör nélkül is sikerül).Valami hangulatos kocsma rémlik,de sem a nevére,sem arra nem emlékszem,hogy hol is volt ez Mázán,de azthiszem túl nagy kitéröt nem igényelt a dolog.A kellemes sörözés után visszatértünk az erdőbe és a kék négyzet jelzésen folytattuk a túrát.

A gyönyörü Máza

A kék négyzet jelzés Mázáról indul ki és minő meglepő elvezet Óbányára,persze másfelé mint a zöld+.Sajnos mind a mai napig nem mentem rajta végig,de egyes szakaszain már többször is jártam.Ez a jelzés nagyjából 3km után ér el egy erdőgazdasági utat amely szintén Mázáról jön és aminek eleje még a zöld+ jelzés vége...Itt az erdőgazdasági útnál egyesül a kék négyzet jelzés a sárga+ jelzéssel és együtt mennek a váraljai erdészházhoz.Az erdészháznál még találhatóak egyéb kulcsosházak is,a térkép ezeket vendégházaknak jelöli.Itt érünk bele a Váraljai-völgybe.Szép környezet ez itt.Búcsút vettünk a kék négyzettől és a Váralja felé vezető sárga+ -on folytattuk tovább amely itt egyesült a Farkas-árok felöl jövő kék+ jelzéssel...

A váraljai erdészház környékén

A házak után észak felé 1km-re érjük el a váraljai tavakat.Ugye többször is jártam már itt,vannak is róla bejegyzéseim,de azthiszem ekkor Sándorral,ez volt az első alkalom.A legnagyobb tavacska mellett van az az óriási rét.Emlékszem mérhetetlen szabadság érzésem támadt ekkor mikor elöször voltam itt.A hatalmas réten csak álltam ott és éreztem,hogy szabad vagyok,hogy minden rendben és,hogy soha-soha semmi baj nem érhet.Persze ez nem így van,de ez a rét ezt hozza ki az emberből.Rácsodálkoztunk a tavakra,majd indultunk be Váraljára.

A rét a váraljai tavaknál

Sándorral persze több szerencsém volt mint Gergővel évekkel később.Hiszen mi ugye nem találtunk kocsmát.Sándor egyből tudta hova kell menni.Így a gyönyörü Váralján elértük túránk végállomást a helyi kocsmát.Persze út porától fáradtam itt is elfogyasztottuk jól megérdemelt söröcskénket ami ilyen helyeken,ilyen buli után nagyon jól tud esni.Elidöztünk még itt egy kicsit aztán a következő busszal visszamentünk Sándorékhoz Szászvárra.Nagyon jó túra volt.Nagyjából 15km-t mehettünk.

Az útvonalunk

A Szalki-tavaknál

Az idejét sem tudom már mikor,de útra kerekedtünk a Szalki-tavakhoz amelyek nem mások mint a Szalkszentmártoni bányatavak.Egyszerű dolgunk volt akkoriban,talán ha jól emlékszem még a kilencvenes évek végén,mert járt a helyi komp.Így a Dunán átkelve értük el a tavakat.A szemközti (szalkszentmártoni) rév állomástól egyetlen út indult az Alföld felé.Ez érintette a tavakat is.Voltunk vagy négyen-öten és persze gyalog mentünk.Nem volt messze.Ma már ez lehetetlenség lenne,mert a komp forgalom a Pentele-híd elkészültével megszünt.Ha manapság gyalog szeretnénk ide eljutni Dunaújvárosból az lenne vagy 25km legalább.Akkoriban hála a kompnak nem lehetett több 5-nél.

Ma már csak emlék...

A szalkszentmártoni rév állomástól vezető út akkor jó minőségű aszfaltozott út volt.Kellett is,hiszen rendszeres buszjárat járt Szalkszentmártonból a komphoz,hisz sokan dolgoztak Dunaújvárosban akik a komppal keltek át.A falu a komptól 7-8 km-re lehetett.Ezen az úton mentünk,térkép nem kellett,hisz egy jobb kanyar után egyenesen a tavakhoz ment az út.

Nem tudom megmondani,hogy ez a tórendszer hány tóból állt,hisz sohasem jártuk körbe,sosem néztük meg,igazából most is csak fürödni jöttük,hisz úgy hirlett vannak itt strandok is.

A szalki tórendszer

Hallottuk hírét,hogy nudista strand is münködik itt,de nem kutakodtunk utána,amikor itt voltunk nem láttunk semmi erre utaló dolgot,hogy valóban lenne.Horgászok viszont voltak,de erre is ha jól emlékszem voltak külön kijelölt helyek,persze távolabb a strandos részektől.Talán belépő is volt ha jól emlékszem,de nem egy egetverő összeg,talán 90Ft volt koponyánként akkor.Hamar találtunk alkalmas részt strandoláshoz,le is pakoltunk itt.A haver valahonnan sört is keritett,ami nem esett jól mert eleve meleg volt...persze neki nem számított,a napon szinte felforralt sört is gond nélkül lenyelte...

Strandolásra alkalmas rész

Az volt a legjobb,hogy nem voltak sokan.Nem kellett a helyekért tolongani.

Bányató révén két dolog ami alap: az egyik az,hogy tiszta,a másik pedig az,hogy hirtelen mélyül.Ahogy belép az ember a vízbe a következő lépésnél már mély a víz!Tehát csak jól úszoknak érdemes itt fürödni.Közülünk persze mindenki az volt,így szinte mindenki be is jött fürödni,kivéve azt az egy havert aki a forralt söröket szopogatta.Végül is nyugisan lehetett itt strandolni,tényleg alig voltak és volt büfé is,igaz meleg sörrel,de volt.

Azért járnak ide emberek is

Volt azért látványban is részünk,mert a tavon beljebb a jet skisek paradicsoma volt.Persze jópáran űzték az ipart.Túrázásra itt persze nem gondoltunk,forró nyár volt mint most és erre nem vezettek jelzett turistaútak.Pedig a közeli falu Szalkszentmárton viszonylag szép település.Akkor ezt még nem tudtam,ez csak évekkel késöbb derült ki.Túrázni max a töltésen lehetett a Duna mellett,lesz még olyan bejegyzésem is nyugi.Meg hát a komptól ide az út az gyakorlatilag egy túra,igaz semmi látnivalóval nem szolgál.

Jet ski paradicsom

Egy kisebb dombocskáról jól lehetett látni nyugat felé Dunaújvárost,innen öszintén szólva remek látványt nyújtott a város!Szóval más nem nagyon történt,strandoltunk,ittuk a meleg sört és bámultuk a jet skiseket.Öszintén szólva töröm manapság a fejem egy erre vezető túrán,persze max.ha a forróság elmúlik.Talán Dunavecséről ellehetne ide jutni egy körtúrát tenni úgy,hogy Szalkszentmártont is érintjük.Hát ki tudja lehet egyszer a jövőben sor keül rá.

Itt van külömben a közelben Csabony is,ahol az Indul a bakterház c.film egyes jeleneteit forgatták anno.

A fürdötó

A tavakról még annyit,hogy itt ugye sóder kitermelés folyt még nem is olyan nagyon régen.Ennek megszűnte után ma már legális fürdöhely van itt.Van direkt fürdésre,csónakázásra,vízibiciklizésre alkalmas tó és van küldön a horgászoknak is,sőt ma már úgy tudom a jet skiseknek is.Mi még akkortájt jártunk itt amikor tón belül is vegyes volt a kép.Lehet amúgy sátorozi és faházat is bérelni.Hát ezek nagyjából a Szalki-tavak.Mi ekkor egyetlenegy alkalommal jártunk csak itt se elötte se utána,így valószinű egyszer tényleg eljövök ide még.A starndolás után amúgy visszatúráztunk a kompig,majd azzal jöttünk vissza Dunaújvárosba.Jó hely volt és remélem manapság már a sör is hideg!

Ennyi(volt) oda az út

Túra a Lívia-tavakhoz

Miután tavasszal sikeresen megvolt a Kulcs - Adony túra,elözetes tervünk szerint Adonyra és környékére fókuszáltunk helyi túrákat illetően,hiszen számtalan sok érdekesség és látnivaló van Adony környékén.Erre a túrára május elején került sor,de ugyen akkor még nem volt blogom,ezért kerül ez most "adásba".Ugye elöző adonyi túránkon felfedeztük a kompkikötőt és az adonyi-öblöt.Úgy döntöttünk majd a sziget és sorra kerül és mielőtt még átkelünk azon a kompon a Csepel-szigetre szétnézünk Adonytól nyugatra is.Erre talájuk meg az egykori horgászparadicsomot a Cikolai-tavakat mai nevükön a Livía-tavakat.A Lívia-tavakról nem sokat tudtam korábban ahogy kutogattam utána láttam,hogy öt nagy és több kisebb tavakból álló tórendszer és horgászparadicsom van itt.

Út a Livía-tavak felé,valami csatorna az előhírnök

Túránkat mivel vonattal jöttünk a Dunaújvárostól kb.25km-re található Adonyba,célszerű volt az adonyi vasútállomástól kezdeni.Innen állítólag jelzett turistaút (a kék) vezet ki a közeli Livía-tavakhoz.Na ebből a jelzésből én semmit sem láttam.Az állomástól északra viszont valóban kivezetett oda egy jól járható út.Ezt ekkor még nem tudtam,így elindultuk az állomástól délre ahonnan szintén vezetett egy út nyugat felé,ám koránt sem volt olyan jól járható mint az északi.Mindenesetre átvezetett az M6-os sztráda alatt és innen már nem voltak messze a tavak.Azonban az első amire figyelmesek lettünk az az eddigi legnagyobb kullancsinvázió amit valaha is láttunk.Életemben nem volt részem ennyi kullancsban,félő volt,hogy súlyos árat fizetünk ezért a túráért aminek úgy terveztük a tavak után a közeli Pusztaszabolcs lesz a végállomása.Szerencsére a rossz út hamarosan véget ért,belement abba az északi útba ami szintén az állomástól jött.Itt csitult az invázió.

Az első tó

Mivel úgy láttam elözetes nyomozásai során,hogy öt nagy tó van,így elneveztük őket Egyes-Kettes és így tovább tónak.Aztán a kettesről késöbb megfeledkeztünk és én amit késöbb pl.Hármasnak neveztem az volt valójában a Négyes.De ennek túl nagy jelentősége végül is nem volt.Azt olvastam,hogy majd egy halör fogad minket aki majd végül is beenged a tavakhoz.Gondoltam majd rengeteg horgász lesz a környéken jó ha majd elférünk.Csodálatosan szép természeti környezet fogadott minket,ám halörnek nyoma sem volt és a horgászoknak sem!Sőt az egész tórendszernél egyetlen egy emberrel sem találkoztunk!A környék rendkivül kihalt és csendes volt ami egyfelől nem volt baj,nem szeretem a tömeget,másfelől viszont lehangoló volt,az egykori horgászparadicsom a gyönyörü természeti környezet ellenére a pusztulás jeleit mutatta...

Szépséges tavak

A tavak rendkivül szépek voltak,köztük jól járható út vezetett.Kék jelzésnek ugyan nyoma sem volt,de ez nem zavart minket.A Harmadik (valójában Negyedik) tónál számtalan elhagyott,elpusztult stéget láttunk.Ez a tó vagy 1km hosszú volt a túlpartján az adonyi-szőlőhegy magasodott.Nem tudom mi volt az oka a horgászparadicsom elhanyagolásának,lepusztulásának a tavak biztos nem adtak rá okot hiszen már-már földöntúlian szépek voltak...Ennek az egy kilométeres tónak a végén döntöttük úgy,hogy pihenünk és megkajálunk.A kezdeti ború után szépen sütött a nap,a csend megkapó volt viszont újra előkerültek a kullancsok.Nem nagyon tudtunk leülni mert akkor rögtön elleptek minket.Miután tovább indultunk volna alaposan átnéztük egymást,úgy tünt minden rendben van.Mentünk a Negyedik (valójában Ötödik) tó felé.Egy darabig még tartott az út aztána tó negyedénél véget ért...Ez a tó nagyjából enyhén forditott Z alakú volt és már az elején véget ért az út.Hogyan tovább,ez volt a kérdés...

A Negyedik a dombocskáról

Két lehetőség volt vagy visszafordulunk vagy megmásszuk a melltünk levő hegyet (dombocskát) ahová járható út nem vezetett fel.Nem szokásunk túrákat feladni,így a hegy mellett döntöttünk.Megérte.Ugyan járható út nem vezetett fel,de odafentről a kilátás a tóra és a környékre pazar volt.Egy vadászlest is találtunk ami nekünk kilátóként szolgál.Így aztán ez lett túránk leglátványosabb része.A hegy természetesen nem hegy volt hanem apró dombocska ami jó esetben is max ha 50méterrel emelkedett a tó szintje fölé.Egy darabig vezetett így a járhatatlan út,aztán a dombocska kis lankává szelidült és itt már kukoricaföld volt,út az nem.Így erre mentünk tovább és értünk ki a tavak bűvköréből.Nagyon szép volt megérte eljönni minden negatív tényező ellenére.

A Negyedik-tó

Ezután értünk el egy Adonyból kivezető országúthoz ahol egy emlékhelyre bukkantunk,mint a felírat szerint megtudtuk itt embereket végeztek ki a szovjetek a háború vége felé.Az ő emlékükre létesült ez a hely.Itt is pihentünk.Aztán innen már aszfaltozott út vezetett tovább egészen Pusztaszabolcsig.Az út túloldalán egy elhagyott temető volt,nem mentünk már közelebb szemügyre venni.Még volt hátra vagy három kilométer a faluig.

Az emlékhely

Hosszú volt az út Pusztaszabolcsig.Igazából aszfaltozott úton a legrosszabb túrázni.Nem is kell nagy távolság kikésziti az ember lábát.Hosszabb erdei útakon nem fáradok el úgy mint rövidebb aszfalt úton...Szóval aztán beértünk Pusztaszabolcsra.Itt még elmentünk a messze földről is látszó két tornyú Szent Imre temmplomig,hisz közelről még sosem láttam.Megettünk egy fagyit még és a túra végén én még lehörpintettem egy jól megérdemelt söröcskét.Remek túra volt.Az adonyi vasútállomástól a pusztaszabolcsi állomásig kb. 14-15km-et gyalogoltunk.

Pusztaszabolcs

A tavak szépsége megkapó volt,viszont máig nem értem a horgászparadicsom pusztulásának az okát.Viszont más megközelitésből meg...most úgy tünik érintetlen ez a csodálatosan szép hely.Talán majd ősszel vagy télen visszatérünk még,amikor kullancsoktól nem kell tartani és bejárjuk a most fel nem fedezett részeket is.