Sajnos csak már a Gergő utáni érában jutottam el elöször ide.Mónival 2019 augusztusában valósítottuk meg Gergő egyik régi tervét és jöttünk el a Sánc-hegyre és az érdi ófaluba.Az akkori túráról ide kattíntva olvashatsz.Most mint annyiszor mostanában,valami láthatatlan erő újra errefelé irányított.Persze ezt most sem bántam és utólag nem is bántam meg.Zolikával és újra Manó barátommal a sorainkan,aki súlyos balesete után tért vissza vágtunk neki szombat hajnalban a ködben úszó Százhalombattának.Pontosabban már az egész úton köd volt,ez nem sok jót ígért,hiszen mai túránk fő célja a Sánc-hegyi kilátás volt éppen.Na,de ha már elindultunk nem fordultunk vissza és már fél nyolckor Százhalombattán voltunk.Úgy terveztem úgy megyünk mint másfél évvel korábban Mónival,el Sánc-hegyre majd le Ófaluba.Vagyis itt már egy változást terveztem,mégpedig azt,hogy benézünk az érdi Belinczai-szigetre is,ott megyünk egy kört.Túra végén pedig elmegyünk a Kutyavárhoz is,majd Érdligeten fejezzük be a bulit.Ez jó húsz kilométeres túrának ígérkezett.
A Zoltán park táblája
Ugyan a túrát a buszállomásól indítottuk,hivatalosan mégis a kicsit arébb található Zoltán emlékparkból indult a buli.Szürke,nyirkos,ködös arcát mutatta Százhalombatta,bár különösebben hideg azért nem volt.Mivel nem a belvárosban vezetett az utunk,így különösebb látnivaló sem akadt.Azt tudtam,hogy itt jelzett turistautakra nem számíthattunk.Mentünk arra amerre Mónival is mentem,szerencsére emlékeztem az útvonalra.A régészeti parknál ami zárva volt természetesen,értünk ki Százhalombattáról.Hétvégi kertek között vezetett az út,itt egy kis tanösvény némiképp azért kivolt jelezve.Egy feszületnél tértünk le kelet felé a Sánc-hegy irányába.
A feszület és az út
Itt-ott ugyan sáros volt az út,de összességében jó minőségű,ez vezetett e déli kilátóhelyhez.A Sánc-hegyet ugye Százhalombatta és Érd között találjuk meg a Duna mellett emelkedik és igazából három magaslatból áll.Mindháromról kiváló kilátás nyilik.Most erre nem sok esélyünk volt,mert bár ugyan szállt fel némileg a köd,de ez még a jó kilátáshoz kevés volt.A déli kilátóhely előtt egy kis ösvény vezetett nyugatnak (mi ugye keletnek tartottunk).Manó javaslatára letértünk arra és érdemes volt nagyon.Egy szép völgy fellett voltunk a Sánc-hegyre vezető magaslaton.Később kiderült alattunk a völgy a Téglagyár-völgy volt.Fentről a köd ellenére is magával ragadó volt a kilátás.Lejebb mentünk egy picit mert a terep lehetővé tette,onnan még az eddigieknél is jobb volt a kilátás a völgyre.
Alattunk a Téglagyár-völgy
Miután kigyörködtük magunkat indultunk a déli kilátóhelyre.Nem volt messze.Ott még mindig folytak az ásatások,amiket Mónival is megnéztünk egykor.Aztán kiértünk a nagy kereszthez ami a hegy széléről nézett le a Dunára.Jó volt a kilátás a ködös idő ellenére is,az volt csak a bibi,hogy olyan messzire nem lehetett ellátni.A kereszt alatt kajáltunk egykor,úgy döntöttem most is itt kajálunk meg.Leülni ugyan nem tudtunk.Ittunk egy kávét,majd falatoztunk egy jót.Megcsodáltuk amennyire lehetett a kilátást,majd a kereszt melletti oszlopokat néztük meg.Ez pedig nem volt más mint a helyi kálvária.Bár az oszlopok szépek voltak a környék rendezetlen és nem volt méltó egy kálváriához.
A kilátás...
A kálvária oszlopai
Mentünk tovább a középső kilátóhelyre ami újabb gerinc volt.Könnyen odataláltunk,de ekkor vette észre Manó,hogy elhagyta a fényképezőjét...Visszamentünk,szerencsére ott volt a földön a kálváriánál.Manónak még nem teljes százszázalékos a keze a baleset után,így valahogy nem a zsebébe nyomta a gépet,hanem mellé és az leesett a földre.Akkor nem vette észre.Na,de legalább megvolt a gép.Visszamentünk a középső gerincre ott is megnéztük a kilátást és a hegy oldalát amely amolyan félbevágott lösz volt.Nem mertünk a legszéléhez menni,mert igen mély volt a szakadék alattunk.Ha esünk ott maradunk...de nem történt baj.Így mentünk az északi gerincre ahol,hasonló volt a szitu.Ott is ezeket csodáltuk meg,de innen már látni lehetett a Beliczai-szigetet és az érdi ófalut is.
Az északi kilátóponton
Egy út vezetett le,ezen mentünk Mónival is egykor régen,de úgy emlékeztem nem mindenhol könnyű a lejutás.Pedig az volt,könnyen mentünk lefelé.Kutyás túrázók kerültek el minket,megkérdeztem az egyik tagot,valami szervezett túra volt.Mi meg lejutottunk az alsó útra,ez vitt be az ófalui részbe,de mielőtt beértünk volna,előtte letértünk egy leágazásra amely a szigetre vezetett be.A Beliczai-sziget ellentétben a mi Szalki és Rácalmási-szigetünkkel teljesen jó állapotban volt.Csodás erdőség uralta,nem volt sehol sem erdőírtás.Remek utak vezettek a szigeten,volt tanösvény kitáblázva,állomásokkal,pihenőkkel.Teljesen rendben volt a sziget!
Út a Baliczai-szigeten
Az egyik pihenőnél elfogyasztottuk a maradék kaját.Majd körbementünk a tanösvényen.Ez is teljesen rendben volt.Hejj ha ilyen jó állapotban lehetne a mi Rácalmási-szigetünk... A Duna vízállása meglehetősen magas volt,ugyan a szigetet nem öntötte el,de itt-ott kicsit behatolt azért a szigetre.Sokan mozogtak a szigeten ami igazából nem is sziget volt hanem inkább félsziget.Hiszen víz csak kelet felöl határolta igazából,ez azonban nem csökkentette a szépségét.Megérte ide eljönni,jó volt itt menni.Nagyon kellemes szakasza volt a túrának.A köd közben kezdett teljesen feloszlani,de az idő borús volt.Egyértelmű volt,hogy a nap ma nem süt ki.Ez azonban nem szegte a kedvünket.
Itt-ott betört a víz a szigetre
Kiérve a szigetről az ófaluban találtuk magunkat.Elöször a "rakétához" mentünk el.Azaz a helyi minarethez,ami hasonlóan a másfél évvel ezelőttihez,most sem volt látogatható.Így csak kivülről csodálhattuk meg.Kár érte,jó lenne egyszer pedig felmenni,de ki tudja mikor jövünk erre újra?Visszamentünk az ófalu elejére,ott felkapaszkodtunk a Kalot kilátóhoz.Előtte emlékműveket néztünk meg.Én ugye már jártam fent itt,a többieknek új volt minden.Jó kilátás volt az érdi ófalura és a távolabbi belvárosra is.Kicsit elidőztünk itt és nézelődtünk.Magamban sajnáltam nagyon,hogy Gergővel nem jutottam el ide...
Az érdi "rakétánál"
A Kalot kilátón
Lementünk a Fő utcára és innen egy igen hosszú egyenes betonutas szakasz vezetett be a belvárosba.Mondhatni keresztül mentünk Érden végig betonon mire elértük a Kutyavárat.Útközben a belvároson keresztül kellett menni és hát mit mondjak?Nem Érd a legszebb város amelyben jártam,de nem is a legcsúnyább.Nagyon hosszú volt az út a Kutyavárig,a hosszú betonutas szakasztól mindhármunk lába is kezdett egyre jobban fájni,de mentünk hösiesen.Végül is elértük a Kutyavárat,amelyről előző bejegyzésemben írtam,így nagyon most nem térek ki rá.Meglehet nézni.
Érd belvárosában
A Kutyavárnál egy Trianoni emlékmű állt.Láttam korábban képeken,de legkevésbé sem gondoltam,hogy ez egy Trianoni emlékmű,azthittem a várnak valami emlékműve,így kicsit meglepődtem ezen.A várból vajmi kevés dolog maradt meg.Mindössze egy fal az is félig leomolva.Ráadásul a belső felét valami vadbarom össze is firkálta.Biztos érdekes volt egykor az építmény,most viszont így nem sokat muatott magából.Mindegy,ide is sikerült egyszer legalább eljutni.A távolban pedig innen felfedeztem egykori kirándulóhelyünket az Anna-hegyet.Nem hiába ide talán már közelebb volt Törökbálint,mint Érd belvárosa.Hát ennyi volt a Kutyavár ahol már meglehetősen fájt a lábam.
Ennyi maradt a Kutyavárból
Annyi maradt még a túránkból,hogy elsétáltunk a közeli Érdligeti vasúti megállóhoz.Odaérve láttuk,hogy még ötven perc van a vonatunkig.Így elindultunk keresni valami boltot a közelben venni valami útravalót,de nem találtunk a környéken semmit.Más így már nem maradt,visszamentünk a vonathoz.Kezdett hideg lenni,míg vártuk a vonatot kezdtünk egyre jobban fázni,de lehet csak a fáradtságtól.A vonat jött időben és már kellemes melegben simán hazaértünk még világosban.Jó buli volt ez is,bár kicsit sok volt a betonút,de ez nem számít.Egészen pontosan 23,562km-t mentünk,de ebben benne van az is,hogy visszamentünk Manó fényképezőjéért.Ha ezt nem számítjuk akkor kb.600 méterrel kevesebb a táv.
Következő túránk egyik lehetséges látnivalója lehet az érdi kutyavár.Most ugyan még nem tudom megmondani,hogy elérjük-e majd,hiszen túránk vége felé lesz,vagy úgy is mondhatnám a végén túl.Minden attól függ majd,hogyan bírjuk erővel és kedvvel,na és majd az idővel is hogyan állunk.Hiszen mint mondtam a vége után lesz az eredetelieg tervezett útvonalunknak és ha ideérünk akkor az majd már a húszadik kilométerünket fogja jelenteni.Ugye a kijárási korlátozás is tart még,így úgy kell időzitenünk,hogy hazaérjünk majd este nyolcra.Mindenesetre azon leszünk,hogy sikerüljön majd elérnünk.Függetlenül attól,hogy sikerül-e a vállalkozásunk vagy sem érdekességként ismerkedjünk meg vele kicsit részletesebben,hiszen ha most nem is,egyszer mindenképp felkeressük majd.Szóval az érdi Kutyavár:
Ami a Kutyavárból megmaradt
Az érdi Kutyavár eredetét Torma István régész kutatta, aki az épületmaradványt a középkori diósdi castellummal azonosította.
A diódi castellum 1417—1461 között fordul elő az oklevelekben. 1417-ben Csévi Sáfár István unokái diódi kastélyukat először Fedémesi János fia Miklósnak elzálogosították ("poss. Gyod cum cstello et orto lapidies et ecclesiis"), majd rokonuknak, Chap-i András feleségének eladták. Csap-i Andrásnét 1422-ben iktatták be a kastély birtokába. 1430-ban "Castellum dyod" formában említik. Utoljára 1461-ben említik, amikor a Csapy András és felesége után birtokló Setétkuti László magtalan halálával rászállott birtokot Mátyás király Hédervári Imrének adta. Ezek szerint a castellumnak 1417-ben már állnia kellett. Az építésének ideje nem ismert, de az bizonyos, hogy 1318-ban még nem állt. Károly Róbert akkor adományozta a Érdet Tisza tárnokmesternek és nincs említés róla.
Az 1500-as évek első felében Sárkány Ambrus volt a birtokosa Érdnek. 1526-ban II. Lajos Mohács felé az ő erősségében szállt meg, de ez nem azonos Kutyavárral. Buda eleste után a környék birtokosa Hamza bég lett, aki a Duna partján palánkot épített. Ez többször megsérült a háborúk alatt. 1684-ben Lotharingiai Károly csapatai elfoglalták és lerombolták.
Ezt majd közelebbről megnézzük mi is ez...
A Kutyavárra vonatkozó legrégebbi részletes írásos anyag Tholdalagi Mihály erdélyi követ tollából származik, aki 1627. április 13-án az alábbiakat jegyezte fel naplójában: "13. Április, Kedden Buda várából a Vezér pasával és Mufti efendivel menék ki vadászni. Sok szarvasokat, őzeket látánk, de őzet, nyulakat nehezen fogánk. Onnan visszatérvén az Hamza bég szerájához, csak közel az, hol az régi magyar királyok peczéreket és ebeket tartottak egy négyszegű kőkastélyban, kit az törökök Köpekhiszárnak (Kutyavár) hínak egy szép forrás patak mellett megszállánk."
1718-ban Michael Bonbardi írt róla: "Ercsi faluhoz (érkeztünk) ... a dombocskán egy szabályos ívben alakított épület látszik, amelyet Kutyavárnak neveznek, mert ott a régi királyok idejében kutyaházak voltak."
Kutyavár területén a vár köveiből gróf Wimpffen erdészházat épített a 19. században. Később a lakosság ezt is elhordta az építkezéseihez.
Napjainkban...
Érdi József jegyző 1864:"Kutya vár; egy vadász lak az Erdő szélén, regényes tájékkal, hol egy régi épület maradványa most is látható. Herczeg Battyány Fülöp volt földes Uraság mintegy 25—30 évvel ezelőtt ezen vadászlakot nagyobbítva kijavíttatta, kerítés falába bele foglalván a most is látható régi falmaradványt. Kutyavár neve onnét származik, hogy Mátyás a Nagy Magyar Királynak ezen helyen; Budától mintegy jó két mértföldre; — vadászatra szánt ebei tartattak, s a most is fennálló régi fal azon épületnek maradványa, hol a nagy Király vadászati kedvét töltendő, hagyomány szerint többször időzött."
Rómer Flóris ezt írta róla 1860 körül: "Három oldalról még állnak a falak. A K-i 41 lábnyi fal terméskőből van, szöglete a 80 lábnyi É-i fallal faragott köves. Ezen oldalon egy kis ajtó nyílik; a nyugati ... csak 45' 2" tesz. Itt ott még vállkövek ugranak ki a falak, melyek 2'-nyi ... tagok felső részeiből; valamint még az építés gerendázatainak végei is fennmaradtak."
Így helyezkedik el Érd egyik utcájában
Ennyit tudni a várról,amelyet Érd városának sűrűjében az egyik utcában találhatjuk meg.Jelenleg azt sem tudom,hogy látogatható-e ezekben a vírus időkben,hisz éppen legutóbb szembesültünk vele,hogy hiába ingyenes valaminek a felkeresése,képesek ilyenkor is lezárni azt...Mindenesetre bármi is lesz,a kerítés amivel elvan kerítve cseppet sem magas,gyakorlatilag átlehet rajta lépni is.Szóval ha rajtam múlik bemegyünk.Na de majd meglássuk következő túránkon mi lesz a szitu.Ha sikerül bejutni,természetesen nem marad majd ki a túrabeszámolóból.
