Szinte már hagyomány volt nálunk,hogy április utolsó napjaiban a Mecsek felé vettük az irányt.Sok csodát lehet ilyenkor (is) látni a hegységben,de elsősorban a medvehagyma és a bazsarózsa virágzása szoktatott rá minket erre.Kevés szebb látvány lehet ezeknél a természetben.Így hát mi mentünk hűségesen minden áprilisban.Még Gergő elvesztését követő évben is lementünk a Mecsekben,pontosan Gergő egyik utolsó álmát megvalósítani és megkeresni a bazsarózsákat (erről ide kattíntva olvashatsz).Aztán a 2020-21-es évben betört a mesterségesen megalkotott covid és gyakorlatilag lehetetlenné tette az utazást tömegközlekedéssel,így ezekben az években elmaradt a szokásos áprilisi mecseki túra.Most 2022-ben viszont minden megadatott,hogy újra felelevenítsük ezt a régi jó szokásunkat.Most a hegység közepét vettük célkeresztbe a Mecsek legszebb völgyeit,ahol várható volt,hogy újra medvehagymák millióira bukkanunk majd.Nem mellékesen olyan útvonal került kiválasztásra amelyen Gergővel már jártam.Így hát 99%-ban olyan túrán voltam,amin szó szerint Gergő nyomában jártam ismét.
A Flóra pihenő
Ismét Zoli,Viki és Tomi tartott velem a túrára.Vikiékkel szokás szerint a vonaton találkoztunk,most Rétszilason és úgy tepertünk le a Mecsekbe,ezúttal Pécsre.Dombóvártól vonatpotló busszal mentünk Pécsig amely keresztül ment a Mecseken a 66-os úton.Szavakkal nehezen leírható szépségű tájakon...Túratársaim ebből semmit nem láttak,hiszen mindhárman bealudtak.Én viszont élveztem ezt az utazást,elképesztően szép volt innen a Mecsek.Mindenkinek ajánlom amúgy a 66-os út Sásd - Pécs közötti szakaszát.Rendkivül szép tájakon vezet át.Kilencre értünk Pécsre,a túra kiindulópontra mivel elég messze volt,taxival mentünk fel.Kellemesen el is beszélgettünk a taxissal a Dömörkapuig.Innen indult a túra.Ugye indult már innen túra a múltban,amikor még Gergő is velem volt.Fájóként hatott a gondolat,hogy most nincs itt...
Kilátás a Flóra pihenőtől,alattunk a Karolina külfejtés,a távolban a Zengő
Mielőtt a túrába belekezdtünk volna,javasoltam a többieknek,hogy menjünk el a közeli Flóra pihenőhöz mert megfogja érni.Így is lett elsétáltunk odáig.Ezen a túrán ez volt az egyetlen szakasz amelyen nem jártam Gergővel.Jó kétszáz méterre volt a pihenő,amely inkább volt kilátó mint pihenő.A beton építményből csodás kilátásunk nyílt a Zengő felé.Ez volt az a pont amikor túratársaim nem bánták meg ezt a rövidke kitérőt.Ha már pihenő volt,hát meg is reggeliztünk itt a kilátást csodálva.Majd ezután visszatértünk a Dömörkapuhoz ér rátértünk azokra az utakra amelyeken Gergővel is jártunk egykor.
Elindulva a piroson
Szóval a terv az volt,hogy a Kisrét és a Kantavár érintésével leereszkedünk majd a Melegmányi-völgybe,onnan a Petnyák-völgyön át a Nagy-Mély-völgybe vesszük az irányt,megnézve vízeséseket és a Kölyukat,túra végén pedig a Mánfai templomot.Mánfáról pedig majd busszal megyünk vissza Pécsre ahonnan haza tudunk majd jönni.Elindulva a piros jelzésen a Mecsek szokás szerint gyönyörű arcát mutatta felénk.Az idő rendkivül jó volt,az út mentén pedig táblák voltak amelyek a közvetlen környezetről adtak felvilágosítást.Elértük a pécsi sípályát közben amely kedves emlékeket villantott fel.Voltunk itt egyszer-kétszer Gergővel,a blogban vannak róla bejegyzések,ezeket most nem linkelem ide.Csináltunk most is itt fotókat ahogyan régen is.
A sípályánál a TV-torony alatt
Még volt a pályának egy másik ága,onnan viszont ellenkezőleg a Mecsek felé nyílt jó kilátás.Avatott szem rögtön meglátta innen is a Zengőt.Ezt letudva hamarosan a Kisrétre értünk.Meglepetésként ért,hogy alig volt itt valaki.Azért volt ez meglepetés mert valahányszor itt jártunk a múltban a réten mindig tömeg volt.Így most üditő volt a nyugalom.Meg is pihentünk itt ebben a csodálatosan szép zöld környezetben.Gyönyörű volt ez a rét.Ilyen helyen egész nap elüldögélne az ember élvezve a természet szépségét.Már itt feltüntek a medvehagymák amelyek aztán túránk 80%-án végig is kisértek minket!
A Kisrét egy szelete
Pihi a Kisréten
Tovább indulva egy kis emekedő következett,csupa-csupa ismerös helyek köszöntek szembe.Még a piroson haladtunk és egyre több és több lett körülöttünk a medvehagyma.Viszont némi késésben volt a természet mert még nem mindenhol volt virágzás,főleg csak inkább a naposabb oldalakon.Persze így is szép volt,a levegő pedig csodásan tiszta és friss volt.A piros L jelzénél tértünk le a Kantavár irányába.Közelebb volt mint ahogy emlékeztem rá.A vár előtt volt egy kellemetlenebb emelkedő,de hamar leküzdöttük és már ott is voltunk a Kantavárnál amelynek meseszép legendája van ( itt megtalálod ).Ám a várból nem sok minden maradt meg.Harmadszor voltam itt,először Gergő nélkül.
A Kantavár romjain
Innen visszamentünk a piros jelzésre a vártól lefelé az a kis kellemetlen emelkedőn ereszkedni kellemetlenebb volt mint felmenni.Ha nehezen is,de leküzdöttük.A pirosra érve nem kellett sokat menni,hogy elérjük a Kantavári-forrást.Itt volt ugye az a kedves remete amikor Gergővel utoljára itt jártunk.Most egy nő volt a kislányával csak.Remélem Remete barátom azóta nem az örök vadászmezőkön remeteskedik...Természetesen ittunk a forrás friss vízéből.Nagyon régen ittam már mecseki forrásvízet éppen itt volt az ideje.Nem tudom miért érzem mostanában kicsit édesnek a forrásvízeket,itt is ,múltkor a Balatonnál is...régebben nem ilyennek éreztem ezeket,de persze így is jó volt.
A Kantavári-forrásnál
Még itt is ettünk kicsit majd mentünk tovább a piroson.Sunyi emelkedésbe kezdett az út,nem volt vészes.Rengeteg volt körülöttünk a medvehagyma továbbra is,a zöld erdő a sok medvehagymával és a friss levegővel lenyügöző volt!Elértük a Rábay fát ahol turistautak találkoztak.Öt irányba ment innen az út,búcsút vettünk a Nagy-Mély-völgy felé vezető pirostól,de nem véglegesen,arébb még találkozunk majd!Ráálltunk a piros+ jelzésre,ez vitt a Melegmányi-völgybe,de még addig egy csöppet emelkedett az út.Egy erdei pihenőhöz értünk,ha már így esett itt is megpihentünk pár percre.Innentől kezdve viszont ereszkedésbe kezdett az út és ha lehet még az eddigieknél is több volt a medvehagyma!
Medvehagymák milliói
Ereszkedés a Melegmányiba
Ereszkedés közben én mentem elől,megcsúsztam és elestem.Évek óta nem estem túrákon,most meg egy héten belül másodszor...mi a jó fene van?Na nem volt nagy esés,messze nem akkora mint a múlt heti,csak röhögtem jókat és kértem a többieket,hogy fotózzanak.Lassan aztán elértük a Melegmányi-völgyet.Az első ami szembe köszönt az Anyák-kútja volt.Még eszembe,de inkább szívemben volt az a kép ahogy Gergő a forrás tetején guggol.Így cselekedtem most én is... és olyan kép is volt,hogy ketten Gergővel guggolunk odafenn...ez viszont most lehetetlenség volt...hacsak nem Gergő lelke láthatóvá nem vált volna emberi szem számára is,mert biztos vagyok benne,hogy ott volt velem.
Az Anyák-kútján
Tovább ereszkedve elértük a Melegmányi mésztufa lépcsős vízesését ahonnan szintén vannak emlékek.A vízesés hiába a mögöttünk lévő esős napok,éppen csak csordogált,így nem volt egy emlékezetes látvány.Még nem sikerült úgy itt járni,hogy bőven ontsa a vízt...Lentről sem volt szeb látvány,már vízügyileg,mert amúgy nem volt egy utolsó élmény azért így sem.Itt már többen is mozogtak,de senki sem volt zavaró.Letudva a vízesést mentünk tovább.hamarosan elértük a zöld jelzést amely már a Petnyák-völgybe vezetett be.
A Melegmányi vízesés nem sokat mutatott magából,de mi legalább szépek voltunk!
Búcsút vettünk a piros+ -tól és a Melegmányi-völgytől,mondjuk az egész területet Melegmánynak hívták.A zöldön haladtunk a Melegmányi és a Nagy-Mély-völgyet összekötő Petnyák-völgyben.Az 1,3km hosszú völgyben nagyjából félúton volt a másik vízesés az Ágnes.Itt is jártunk már,innen is vannak emlékek.Odaérve láttunk,hogy jobban folyt itt a víz mint a Melegmányinál.Lementünk hát a közkedvelt vízeséshez.Túratársaim most jártak itt először,úgy láttam hatalmas élményt jelentett nekik.
Az Ágnes-vízesés
Fiúkkal a vízesésnél
Ezt letudva tovább mentünk a zöldön a völgyben.Itt sem volt kevesebb a medvehagyma mint eddig.Érdekes volt,hogy az északi oldalon amelyet ért a nap virágoztak,míg a hűvős délin nem.Hamarosan elértük a Nagy-Mély-völgyet.Hát itt is jártam már Gergővel,ezért is írtam most szó szerint a nyomában jártam.Csodálatos szépség,nyugalom és béke köszöntött ránk ebben a fantasztikus völgyben.Érezni lehetett a csendet,majd elértük a szépen rendbehozott híres fahídat amely nem a patakot keresztezte,hanem vele párhuzamosan ment a meder felett!
A Nagy-Mély-völgy hídja
Nagyjából száz méter hosszú volt a híd.Utána a völgyben lévő vízmű területe mellett mentünk.Nem volt zavaró a környezetre a vízmű.Majd elértük a Kőlyukat a Nagy-Mély-völgy fő látnivalóját.Sajna,hogy ez a híres barlang levan zárva,benne is üzemel ez a vízmű amelyről úgy tudom,hogy Komló és a környék vízellátását biztosítja.Közelebb mentünk hozzá,megcsodáltuk,de bemenni nem lehetett.Úgyanígy jártunk Gergővel is öt éve.
A Kőlyuk
Tomi felmászott a rácshoz is.
A Kőlyuk után már a völgy kivezető szakasza következett.Ritkultak a medvehagymák a hagyma szagok,míg teljesen meg is szűntek.A völgy maradék részén már nem történt sokminden.Egy tó,pontosabban kettő volt völgy végén,elkerítve...magánterület.Így bár szép volt,képet nem érdemel.A völgy a 66-os útba torkolott,itt jöttünk el a vonatpotló busszal.A völgy végében a 66-os mentén volt a Kőlyuki betérő nevezetű étterem.Mivel belefért az időnkbe úgy döntöttünk ide akkor betérünk egy jó ebédre.Ám kellemetlen meglepetés fogadott.Az étterembe a mai napon csak foglalással fogadnak vendégeket.Mondjuk ha egy teraszt is létrehoztak volna (lehet volt hátul,de nem láttuk) talán elfértek volna a völgyből érkező vándorok.Így azonban egy ami biztos:soha az életben nem fogjuk itt költeni a pénzünket.Ennyit erről.
A völgy végén
Ez fogad az étteremnél...
Nem volt más a 66-os mentén elsétáltunk a Mánfai templomig,mivel az a Melegmányi felöl jövő turistaút mentén volt kis sétát igényelt a dolog.Hamar ráleltünk.Ugyanaz volt a szitu mint a többi látványosságnál: itt is Gergővel voltam utoljára.Szép volt és pihentünk kicsit a templom előtt.Majd úgy döntöttünk akkor bebusszozunk Pécsre és majd ott keresünk egy helyet ahol megkajálhatunk.Így a templom megcsodálása után besétáltunk szintén a 66-os mentén a közeli Mánfára.A kocsma ahol régen ittunk zárva volt.Mánfán úgy tűnt nem akarták,hogy pénzt költsünk.Így is jó...elmentünk a közeli buszmegállóig,ahol nem soká jött a busz amivel visszamentünk Pécsre.
A Mánfai templomnál
Pécsen pedig kerestünk egy közeli éttermet ahol finom kaját ettünk és még finomabb kávét ittunk.Majd mivel még volt idő besétáltunk a belvárosba kicsit.Itt egy elsőosztályú és olcsó vécénél elvégeztük a dolgunkat,majd kicsit sétálva még beültünk egy sörre.A sör is szuper volt!Innen mentünk ki a vasútállomásra,ahonnan vonatpotlóval mentünk Dombóvárig,majd onnan vonattal haza.A hazaút érdekessége volt,hogy kifogtunk két mókustojást akiknek épp akkor jutott eszébe hányni...Na de simán hazaértünk fél 11-re.
A kajánk
Sörözös túrazáró
Ez volt idén a nyolcadik túránk (+ van még két meccstúránk).Most 16km-t mentünk.így összesen tartunk 142,3km-nél ami 17,78-as átlagot jelent.A túra nagyon szép és kellemes volt,nem volt különösebben nehéz.A Mecsek hozta a szokásos kiváló színvonalát.Negatívum a mánfai étterem volt,viszont meglepetésként ért,hogy Pécsen meg minden tök olcsó volt!Jó buli volt!
Mivel a mecseki források is szerves részei túrázásaim történetének,anno úgy döntöttem,hogy inditok egy sorozatot ezek bemutatásából.A Mecsekben nagyságrendileg kétszáz forrás található,természetesen ezeknek csak a töredékénél jártam,de mégis úgy teljes egy sorozat ha annak minden darabját bemutatjuk.Nagy segítségemre van ebben Baumann József gyűjteménye.A sorozatot még Gergő halála előtt pár nappal inditottam,tartozom annyival az emlékének,hogy próbálom végigvinni...
Ahol már jártam ott természetesen van saját fotó,ahol nincs ott google a jóbarát.
Amennyiben esetleg saját képedet véled látni és ez sérti az érdekeid,szólj és leveszem.
Az idei augusztusi részben a Bikfa-forrásról lesz szó.
A Bikfa-forrás
Mánfa külterületén, a Kőlyuki-barlangtól északra kifutó Nagy-Mély-völgy keleti oldalának alján található, a piros sáv jelzésű út mellett (zöld kör jelöli).A forrásnál ér véget a Koponya-kutak (I. II.) felől érkező ZO jelzés is.
Kifolyásának helye rejtettnek tűnik, mivel általában nehezen megközelíthető. A kötéssel összerakott kőrakat felső részében olvasható a forrás neve. A forrás a mellette elhelyezkedő földúttal közel azonos magasságban jelentkezik. Sajnálatos módon ezért a forrásból kijövő víz nem folyik el rendesen és eliszaposodik. A három oldalról határolt támfalból kiálló fémcsövön a miocén rétegvíz jelentkezik. Vízhozama a mérések szerint 5-12 liter/perc érték körül mozog, időszakosan el is apadhat. Ilyenkor a foglalás aljában gyenge, nem mérhető szivárgást lehet csak érzékelni.
A felújítások ellenére sincs jó állapotban a forrás
Eredetileg egy bükkfa tövéből folyt a forrás innen ered a neve.
- 2001-ben felújították, az üllepítő medencéből kiemelték a lerakódott hordalékot, valamint a forrás előterét megszabadították a felhalmozódott iszaptól. - 2004-ben átépítették, három oldalról körbe falazták, és környezetét rendbe tették, valamint az elvezető árkot újra alaposan kipucolták. - 2012-ben a Mecsekerdő ZRT támogatásával a forrás előterét kikotorták, megszabadítva az évek óta lerakódott iszaptól. - 2016-ban 3 alkalommal az egyik forrásvédnök alaposan kitakarította.
A takarítás és a sokszori felújítás ellenére, jelenleg is nagyon rossz állapotban van a forrás. Eliszaposodott és hatalmas fák döltek a forrás előterébe.
A környéken ennek a forrásnak a vize a legmelegebb, olykor a 14 fokot is meghaladja. Ez valószínűleg a Sikondán feltörő héviz miatt van, mert ilyenkor a melegvíz közvetlen közelében a többi felszínre érkező víznek is az átlagosnál magasabb a hőmérséklete. A közelben levő Cserkész(Eta)-forrásnál ez a jelenség már nem tapasztalható. Ezt a jelenséget a "Triász törésvonal okozza.
Úgy tudom víze iható
Túrázásaim történetében megmondom az öszintét nem emlékszem,hogy jártam itt.Álltalában emlékszem a dolgokra,így valószinüsithető,hogy a forrásnál még nem jártam.Azért hezitálok ezen,mert azon a területen ahol a forrás található viszont már jártam és halványan derengne mintha láttunk volna egy forrást,de mivel akkor sajnos siettünk,nem szenteltünk rá időt.Elképzelhető,hogy az a Bikfa-forrás volt.
Frissités (2024.06.15.)
:Közben kiderült,hogy voltam már itt és még saját fotóm is van.Valószínűleg 2018 szeptemberében.
A Mecsekben szinte mindennek van valami legendája.Akárhová is megyünk rendre szembe köszönnek olyan helyek amelyekhez valamilyen monda,legenda füzödik.
A Mecseki népmondás sorozatom e havi részében a lebilincselöen szép mánfai templomról mesélek.
Csodás épület a mecseki réten
Mielőtt a legendákra kitérnék nézzük át mit is tudhatunk erről a csodás épületről.
A Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt templom festői völgyben, a településtől nyugatra található.A mai település Mánfa és Budafa (Pécsbudafa) egyesüléséből jött létre. Nevét az oklevelek Manfa, Márnfa alakban írták.
A település birtokosai a Bátmonostori-, Kisvárdai családok voltak, majd a pécsi püspökség birtoka lett.
A török időkben is lakott hely volt, azonban lakossága megfogyatkozott. A hódoltság végén csak 12 lakost számoltak össze a településen.
1949-ban hozzácsatolták (Pécs) Budafát, majd 1958-ban Komlóhoz csatolták. 1991-ben népszavazáson szakadt el Komlótól.
A templom a XII. században épült román stílusban. Hosszúkás négyszögletű hajóját négyszögű, dongaboltozatos szentély zárja le. A hajó eredeti románkori félköríves ablakai mellett csúcsívesek is láthatók. Tornya román stílusú, ikerablakait oszlopocskák választják el. Sisakja később készült. A XIV. században bővítették a templomot gótikus stílusban. Az északi falát elbontották, északi irányban három méterrel kitolták és támpillérekkel erősítették meg. A templom nyugat felől tagozott, korai kőosztású csúcsíves kaput kapott, felette kis félköríves ablak, az északi oldalon pedig már egyenes záródású, faragott kő betétes ablakocska létesült.A sekrestye XIX. századból való, s ugyanerre az időre tehető a déli kapu barokk keretezésű átalakítása, a déli oldal álcsúcsíves ablaka és négyszögű kórusablaka.
A hagyomány szerint a középkori település elpusztult, odébb költözött - a templom viszont túlélte a török idők pusztítását is, ám környékét visszavette a természet. Úgy találtak rá, hogy a rengetegbe tévedt, és szarvával a harangkötélbe akadt bika "harangozva" felhívta rá a figyelmet.
Érdemes felkeresnünk!
A legenda szerint Koppány, amikor Szent István megverte seregeit, fekete lován menekült. István fehér táltos lován vette üldözőbe. Kercseligeten, Oroszlón és Mánfán dobbantva szökkent a ló, így érte utol az árulót. A király ezen a három helyen emeltetett egy-egy templomot a sorsdöntő küzdelem emlékére.
A templom másik legendája pedig arról mesél,hogy a török kiűzése után a mánfaiak új helyen kezdték építeni falujukat. Teheneiket a Meleg-mányi védett völgybe hajtották legelni. A tisztásokat elvadult őserdő zárta körül, ami az elfelejtett régi templomot is benőtte. Amikor egyszer a pásztor felébredt ebéd utáni szunyókálásából, a tehenek között hiába kereste a bikát. Hirtelen harang kondult, elindult a hang irányában. A sűrű bozótban megtalálta az állatot: szarva beakadt a folyondárba, amely körülfonta a kis templom harangját is, és ahogy szabadulni akarva rázta a fejét, megszólalt a harang. A pásztor elmondta a faluban, hogy megtalálta a régi templomot. Aki csak tehette, másnap azon dolgozott, hogy megtisztítsa a templomot és környékét.
Gergővel 2014 nyarán jártunk itt
A templomot a 66-os úttól néhány méterre találjuk csupán Mánfa határában.
A téli hidegben jólesik egy nyári túrára visszaemlékezni.Erre a túrára a nyári forróságban került sor,ám a csodás mecseki erdők klimájában ebből nem sokat lehetett érezni.A hegyen kellemes idő fogadott minket.Túránkat Pécsen a Dömörkaputól inditottuk.Tudni kell,hogy a Pécstől északra eső terület a Mecsekben az ország legsűrűbb turistaút hálózatát rejti magában.Rengeteg erre a jelzéssel ellátott út nem árt fokozotabban figyelni mert könnyen máshol találhatjuk magunkat mint ahova eredetileg szerettünk volna menni.A Dömörkapu az egyik legklasszabb kiindulópont mecseki túráinkhoz,hisz itt sok turistaút fut össze.A jelzések szinte az egész hegységben remekül vannak felfestve.Innen indultunk hát,célunk a Melegmányi-völgy érintésével Mánfa volt ami egy kis falucska a hegység közepén.
Misina sípálya
Sok út közül választhat itt az ember,mi a piros jelzést választottuk.Nem bántuk meg,szép tájakon halad keresztül.Elöször a Misina alatti sípálya ad látnivalót fent a Tv-toronnyal.Másik irányba pedig csodás kilátás fogad minket a Mecsek egy részére.A Mecsek hegység amúgy három részre osztható,Kelet,Közép és Nyugat-Mecsekre.Mi most a hegység középső részén túráztunk.A sípályás rész után nem sokkal érjük el a Kis-rétet ami egy nagyon kellemes erdei pihenő.Voltak is itt bőven,ennek ellenére itt kajáltunk meg aztán folytattuk a túrát.
Kilátás a Mecsekre
Továbbra is a piros sáv vagy ha úgy jobban tetszik a piros csík jelzésen haladtunk a Kantavárig.Itt egy aprócska letérővel tudjuk elérni a Kantavárat a piros L jelzésen,nem nagy kitérő mindenképp megéri megnézni!A Kantavár Pécstől északra található egykori erősség.Nem sok minden maradt meg belőle ami igen az ezen a helyen látható.A vár falainak maradványaiban gyönyörködhetünk itt.A várnak (és sokmindennek itt a Mecsekben) lebilincselően gyönyörü mondája van,szerintem keressetek rá a googleban (Kantavár mondája) mert igen szép és érdekes.Amúgy majd elképzelhető,hogy a blogomban majd foglalkozom ezekkel a lebilincselő mecseki legendákkal,azthiszem majd idővel megosztom mindent egyesével mert nagyon kellemes téma!
A vár után visszatértünk a piros jelzésre,közben még a bőven vízet adó Kantavári-forrásnál oltottuk szomjunkat.A Mecsek amúgy forrásokban is igen gazdag,szinte akármerre túrázunk a hegységben valahol mindig belebotlunk egy bővízű forrásba!
Erdei hangulat a Kantavár környékén
A piros jelzésen hamarosab elértük a Rábay fát.A jellegzetes fa turistautak csomópontjában található,öt út fut itt össze.A fa Rábay Gyula erdőmesterről elnevezett kocsányos tölgy.Rábay volt akinek nevéhez fűzödik a turistautak és a turistaépitmények tervezése és építése.Mi pedig ennél a fánál tértünk le a piros sáv jelzésről ami a Nagy-Mély-völgy felé ment tovább a Melegmányi felé vezető piros+ jelzésre.A terep a Dömörkaputól nem volt nehéz,minimális kellett csak felfelé menni és innen is szinten majd lefelé vezetett tovább az út.Nagyjából két kilométer után érjük el a szintén bőven vízet adó Anyák-kútját.Lényegébe itt kezdödik a Melegmányi-völgy.A Mecsek telis tele szebbnél szebb völgyekkel,sokak szerint ez a Mecsek legszebb völgye.Nálam azért az Óbányai és a Hidasi-völgy szebb (ezekről is lesz majd még szó természetesen a blogomban).Persze rendkivüli szépségű volt ez a völgy is aminek fő látnivalóját hamarosan elértük.A Melegmányi mésztufa vízesés kisértetiesen hasonlít a Bükkben található jól ismert Szalajka-völgyi Fátyol vízeséshez.Ám csak időszakos és ott jártunkkor nem éppen legjobb formáját hozta.Bő vízfolyásnál alighanem felejthetetlen a látvány.A vízesés körül is vannak münködö források:a Melegmányi vagy a Barátság-forrás is bőven adta a vízet.
A Melegmányi-mésztufa vízesés,nem éppen a legjobb formájában
A Melegmányi után mielőtt még folytattuk volna az utat tettünk egy kitérőt az innen leágazó Petnyák-völgybe a zöld sáv jelzésen.Érdemes volt,hisz itt található a Mecsek legnagyobb vízesése az Ágnes-vízesés.Tehát a Melegmányi és az Ágnes-vízesés között mindössze másfél kilométer lehet a távolság,ha erre járunk egyiket se hagyjuk ki!A Petnyák-völgy is csodálatosan szép,mi most csak a vízesésig mentünk,Most 2017-ben fogunk visszatérni és akkor majd teljesen végig járjuk a völgyet.Itt a Petnyák-völgyben már érezni lehetett a nyári forróságot,persze a nap is magasan járt már ekkor.Így a vízesénél gyakorlatilag lezuhanyoztunk.Kellemes frissitő volt és hál isten nem járt erre senki.
Az Ágnes-vízesés a kb.2 méteres magasságával a hegység legnagyobb vízesése.Mondjuk itt nem értettem,mert a Melegmányi mésztufa vízesés magasabb,nagyobb ennél,miért erre mondják,hogy a hegység legnagyobb vízesése.Mindenesetre az Ágnes-vízesés nem időszakos,itt mindig van víz és persze lenyügöző látvány!
Ágnes-vízesés
A vízesés után visszamentünk a Melegmányiba,ahol aztán a völgyből kiérve elértük túránk legnehezebb szakaszát.Rövid,de meredek kaptató vezetett fel a 365méter magas Meleg-mány hegyre.Itt egy vadászház állt majd egy apró kitérővel lementünk még megnézni a Jószerencsét-forrást.Ez sem volt elapadva,de gyengébben folyt mint az eddigiek.Ezután könnyebb út vezetett le Mánfa felé.A piros+ jelzés a Pap erdő mellett elhaladva rövidesen elérte a Mánfai templomot.Hivatalos nevén a Mánfai Sarlós Boldogasszony templom elbújva egy fa alatt is gyönyörü.Ennek is van csodás legendája érdemes utána nézni,de mondom majd inditok egy olyan sorozatot a blogban ami ezekkel a legendákkal fog foglalkozni.A templom Mánfa nyugati végétől kb.600 méterre az országúttól (66-os út) kissé délre festői völgyben található a piros+ jelzés mentén.
Mánfai templom
Természetesen itt is elidöztünk,majd bementünk túránk végállomására Mánfára.Innen már csak az országút mentén tudunk bemenni a faluba,nem árt a fokozotabb figyelem.Útunkba eső első kocsma volt a végállomás ahol természetesen megkellett kostólni a helyi sör csodákat.Túránk kitérőkkel nagyjából 20km volt,nem volt különösebben nehéz,de annál inkább látványos.A kocsma mellett egy buszmegálló is volt,így innen mentünk vissza Pécsre majd onnan haza Dunaújvárosba.A Mecsek most sem okozott csalódást,nekem örök kedvencem.Minden évben visszatérek legalább egy de lehetőség szerint több túrára.Így lesz 2017-ben is,elözetes tervünk szerint a Réka-völgyet nézzük meg majd egy másik túrán pedig ezen a bizonyos Petnyák-völgyön megyünk végig majd Nagy-Mély völgyet szeretnénk bejárni.És ha sikerül még Vékénynél megnéznénk a Csepegő-árkot is.
Rengeteg a csoda ebben a hegységben!Figyeljétek a blogomat,mert lesznek még mecseki bejegyzések!
