A májusi részben egy olyan vár következik amiből mára már alig-alig maradt néhány kő és amelynek igazából a legendája a legszebb.A várnál már többször is jártam,hiszen annak ellenére,hogy pár kő maradt csupán a hely szellemisége,nagyszerűsége és friss levegője igazán magával ragadó.
Nem sok minden maradt a Kantavárból
Pécstől északra a Mecsek egy száraz árokkal kerített meredek hegycsúcsán találhatók Kantavár romjai. Oklevelek nem említik, ez is az u.n. névtelen kisvárak közé tartozik.
1873-ban "Legújabb baranyai és pécsvidéki leletek" (Archaeologiai Közlemények) c. cikkében Horváth Antal kantavári leletről számolt be: "...egyikük a romladékból góth stylben diszített cseréptégla töredéket ásott ki. A tégla felső lapját elborító szőnyegszerű diszítmény stylizált virágok, galyak és levelek közt egy jobbra repülő madarat ábrázol és egy fából metszett minta segélyével vitetett át a még lágy téglára, a mint azt a faereknek a téglán hátrahagyott és elég jól kivehető nyomai bizonyítják."
Kantavár romjai
Kantavár építésének időpontja és építtetője nem ismert. Az 1770-es években Koller József a pécsi püspökség történetét leírva felveti, hogy esetleg a pécsi kántor kanonok lakhelye volt a 15. században, innen is a neve Kántor-, Kantavár. Más vélemények szerint valószínűbb, hogy a Kanta névből alakulhatott ki, pl. 16. századból ismert több Kantha családnevű ember. Egy helyi monda szerint a rablólovag Kanta vára volt.
Kárpáti Gábor felmérése szerint az öregtorony tipikusan 13. századi, amit később a várfal belső feléhez épült épületekkel bővítettek. A belső udvarban egy ciszternát alakítottak ki. Később egy 5 méter széles falszoros is épült a vár nyugati oldalán, az északi oldalon pedig kaputorony maradványait azonosították.
"A munkálatok egyik legnagyobb eredményének azt tartom, hogy megtaláltuk a vár alatti (váralja) középkori települést, ami a 16. században elpusztult. A vár területén szórványként előkerült leletek (közel-keleti fajansz, díszkés) azt bizonyítják, hogy az erődítmény még a hódoltság idején is funkcionált." (Kárpáti Gábor)
Pécs városa részéről érthetetlen a romok elhanyagolása. A környék számos turistát vonz, akik sok esetben a várhegyet is megmásszák, ahol még tájékoztató tábla sincs (2021. ápr.)...
Kantavár amikor utoljára itt jártam
A várnak érdekes és szép mondjája,legendája is van: (ez megtalálható a Mecseki népmondás bejegyzéseimben is)
A Mohácsi vész utáni időkben járunk. Ekkoriban a Mecsekben egy üresen álló sziklavár állt, amelyet egy lovag foglalt el, kit Kantának hívtak. Lovagunk nem éppen lovagias természetéről volt híres. Erről a helyről járt rablóútjaira és itt rejtette el zsákmányait. Nemcsak értékes kincseket, hanem a vidék legszebb lányát is magával hurcolta. Kanta tehát rablóvezér volt, kit a sors tett azzá, ugyanis gyermekkorában elrabolták őt és öccsét az édesanyjuktól. Mindössze egyetlen emléke maradt meg: egy aranylánc, melyen anyja képe volt...
Történt egyszer, hogy ezt a leányt el akarta adni egy jómódú török basának, de mielőtt az üzletkötés megszületett volna, maga szeretett bele a gyönyörű leányba. Hogy megnyerje kedvesének a lányt, szebbnél-szebb kincsekkel, ajándékokkal halmozta el őt, de mindhiába, ugyanis a lány szerelme egy ifjú harcos volt, ki a törökök ellen harcolt. Egyszer egy szép nyári estén egy ismeretlen ifjú kért szállást a várban éjszakára. Az ifjú a török elleni harcból tért vissza és menyasszonyához igyekezett. Ekkor tudta meg Kanta lovag, hogy a fogvatartott leány e ifjú miatt nem lesz az ő kedvese. Nagy haragra gerjedt ekkor és megfogadta, hogy elpusztítja az ifjú harcost. A másnap továbbinduló ifjút Kanta egyik embere követte és a Mecsek hatalmas erdőiben meggyilkolta őt. Tettének bizonyítékául a nyakláncát vitte el gazdájának. Ez a nyaklánc megegyezett Kanta nyakában lévő aranylánccal és a rajta függő képpel. A rabló lovag magába roskadt. Saját testvérét ölette meg. A leány, mikor egy szolgálótól megtudta az eseményeket, követte kedvesét a halálba. Kanta mindkettejüket a vár mellé temette el. E tettétől teljesen megváltozott. Többé már nem rabolt. Kincseit szétosztotta a szegények, nincstelenek között és magányos remeteként élte le életét. Az ő nevét őrzi a Kantavár.
Gergő amikor utoljára voltunk itt vele...
A várnál háromszor jártam.Kétszer Gergővel (ebből egyik alkalommal Móni is velünk volt),valamint Zolikával,Tomival és Vikivel.Amennyiben az egészségem engedi boritékolható,hogy jövünk majd még ide,hiszen olyan átlag 3-4 évente fordulok meg itt.Így ha Isten is megsegít akkor mivel tavaly voltam,talán 2026-ban legközelebb,ha meg nem segít akkor egy következő életben!A környéken turistaútak tucatjai futnak a szélrózsa minden irányába,így ajánlom olyan túrázóknak is akik még nem jártak erre!
A várhoz a Közép-Mecseki piros jelzésről leágazó piros L jelzésen juthatunk el.Látogatása természetesen díjmentes.
Szinte már hagyomány volt nálunk,hogy április utolsó napjaiban a Mecsek felé vettük az irányt.Sok csodát lehet ilyenkor (is) látni a hegységben,de elsősorban a medvehagyma és a bazsarózsa virágzása szoktatott rá minket erre.Kevés szebb látvány lehet ezeknél a természetben.Így hát mi mentünk hűségesen minden áprilisban.Még Gergő elvesztését követő évben is lementünk a Mecsekben,pontosan Gergő egyik utolsó álmát megvalósítani és megkeresni a bazsarózsákat (erről ide kattíntva olvashatsz).Aztán a 2020-21-es évben betört a mesterségesen megalkotott covid és gyakorlatilag lehetetlenné tette az utazást tömegközlekedéssel,így ezekben az években elmaradt a szokásos áprilisi mecseki túra.Most 2022-ben viszont minden megadatott,hogy újra felelevenítsük ezt a régi jó szokásunkat.Most a hegység közepét vettük célkeresztbe a Mecsek legszebb völgyeit,ahol várható volt,hogy újra medvehagymák millióira bukkanunk majd.Nem mellékesen olyan útvonal került kiválasztásra amelyen Gergővel már jártam.Így hát 99%-ban olyan túrán voltam,amin szó szerint Gergő nyomában jártam ismét.
A Flóra pihenő
Ismét Zoli,Viki és Tomi tartott velem a túrára.Vikiékkel szokás szerint a vonaton találkoztunk,most Rétszilason és úgy tepertünk le a Mecsekbe,ezúttal Pécsre.Dombóvártól vonatpotló busszal mentünk Pécsig amely keresztül ment a Mecseken a 66-os úton.Szavakkal nehezen leírható szépségű tájakon...Túratársaim ebből semmit nem láttak,hiszen mindhárman bealudtak.Én viszont élveztem ezt az utazást,elképesztően szép volt innen a Mecsek.Mindenkinek ajánlom amúgy a 66-os út Sásd - Pécs közötti szakaszát.Rendkivül szép tájakon vezet át.Kilencre értünk Pécsre,a túra kiindulópontra mivel elég messze volt,taxival mentünk fel.Kellemesen el is beszélgettünk a taxissal a Dömörkapuig.Innen indult a túra.Ugye indult már innen túra a múltban,amikor még Gergő is velem volt.Fájóként hatott a gondolat,hogy most nincs itt...
Kilátás a Flóra pihenőtől,alattunk a Karolina külfejtés,a távolban a Zengő
Mielőtt a túrába belekezdtünk volna,javasoltam a többieknek,hogy menjünk el a közeli Flóra pihenőhöz mert megfogja érni.Így is lett elsétáltunk odáig.Ezen a túrán ez volt az egyetlen szakasz amelyen nem jártam Gergővel.Jó kétszáz méterre volt a pihenő,amely inkább volt kilátó mint pihenő.A beton építményből csodás kilátásunk nyílt a Zengő felé.Ez volt az a pont amikor túratársaim nem bánták meg ezt a rövidke kitérőt.Ha már pihenő volt,hát meg is reggeliztünk itt a kilátást csodálva.Majd ezután visszatértünk a Dömörkapuhoz ér rátértünk azokra az utakra amelyeken Gergővel is jártunk egykor.
Elindulva a piroson
Szóval a terv az volt,hogy a Kisrét és a Kantavár érintésével leereszkedünk majd a Melegmányi-völgybe,onnan a Petnyák-völgyön át a Nagy-Mély-völgybe vesszük az irányt,megnézve vízeséseket és a Kölyukat,túra végén pedig a Mánfai templomot.Mánfáról pedig majd busszal megyünk vissza Pécsre ahonnan haza tudunk majd jönni.Elindulva a piros jelzésen a Mecsek szokás szerint gyönyörű arcát mutatta felénk.Az idő rendkivül jó volt,az út mentén pedig táblák voltak amelyek a közvetlen környezetről adtak felvilágosítást.Elértük a pécsi sípályát közben amely kedves emlékeket villantott fel.Voltunk itt egyszer-kétszer Gergővel,a blogban vannak róla bejegyzések,ezeket most nem linkelem ide.Csináltunk most is itt fotókat ahogyan régen is.
A sípályánál a TV-torony alatt
Még volt a pályának egy másik ága,onnan viszont ellenkezőleg a Mecsek felé nyílt jó kilátás.Avatott szem rögtön meglátta innen is a Zengőt.Ezt letudva hamarosan a Kisrétre értünk.Meglepetésként ért,hogy alig volt itt valaki.Azért volt ez meglepetés mert valahányszor itt jártunk a múltban a réten mindig tömeg volt.Így most üditő volt a nyugalom.Meg is pihentünk itt ebben a csodálatosan szép zöld környezetben.Gyönyörű volt ez a rét.Ilyen helyen egész nap elüldögélne az ember élvezve a természet szépségét.Már itt feltüntek a medvehagymák amelyek aztán túránk 80%-án végig is kisértek minket!
A Kisrét egy szelete
Pihi a Kisréten
Tovább indulva egy kis emekedő következett,csupa-csupa ismerös helyek köszöntek szembe.Még a piroson haladtunk és egyre több és több lett körülöttünk a medvehagyma.Viszont némi késésben volt a természet mert még nem mindenhol volt virágzás,főleg csak inkább a naposabb oldalakon.Persze így is szép volt,a levegő pedig csodásan tiszta és friss volt.A piros L jelzénél tértünk le a Kantavár irányába.Közelebb volt mint ahogy emlékeztem rá.A vár előtt volt egy kellemetlenebb emelkedő,de hamar leküzdöttük és már ott is voltunk a Kantavárnál amelynek meseszép legendája van ( itt megtalálod ).Ám a várból nem sok minden maradt meg.Harmadszor voltam itt,először Gergő nélkül.
A Kantavár romjain
Innen visszamentünk a piros jelzésre a vártól lefelé az a kis kellemetlen emelkedőn ereszkedni kellemetlenebb volt mint felmenni.Ha nehezen is,de leküzdöttük.A pirosra érve nem kellett sokat menni,hogy elérjük a Kantavári-forrást.Itt volt ugye az a kedves remete amikor Gergővel utoljára itt jártunk.Most egy nő volt a kislányával csak.Remélem Remete barátom azóta nem az örök vadászmezőkön remeteskedik...Természetesen ittunk a forrás friss vízéből.Nagyon régen ittam már mecseki forrásvízet éppen itt volt az ideje.Nem tudom miért érzem mostanában kicsit édesnek a forrásvízeket,itt is ,múltkor a Balatonnál is...régebben nem ilyennek éreztem ezeket,de persze így is jó volt.
A Kantavári-forrásnál
Még itt is ettünk kicsit majd mentünk tovább a piroson.Sunyi emelkedésbe kezdett az út,nem volt vészes.Rengeteg volt körülöttünk a medvehagyma továbbra is,a zöld erdő a sok medvehagymával és a friss levegővel lenyügöző volt!Elértük a Rábay fát ahol turistautak találkoztak.Öt irányba ment innen az út,búcsút vettünk a Nagy-Mély-völgy felé vezető pirostól,de nem véglegesen,arébb még találkozunk majd!Ráálltunk a piros+ jelzésre,ez vitt a Melegmányi-völgybe,de még addig egy csöppet emelkedett az út.Egy erdei pihenőhöz értünk,ha már így esett itt is megpihentünk pár percre.Innentől kezdve viszont ereszkedésbe kezdett az út és ha lehet még az eddigieknél is több volt a medvehagyma!
Medvehagymák milliói
Ereszkedés a Melegmányiba
Ereszkedés közben én mentem elől,megcsúsztam és elestem.Évek óta nem estem túrákon,most meg egy héten belül másodszor...mi a jó fene van?Na nem volt nagy esés,messze nem akkora mint a múlt heti,csak röhögtem jókat és kértem a többieket,hogy fotózzanak.Lassan aztán elértük a Melegmányi-völgyet.Az első ami szembe köszönt az Anyák-kútja volt.Még eszembe,de inkább szívemben volt az a kép ahogy Gergő a forrás tetején guggol.Így cselekedtem most én is... és olyan kép is volt,hogy ketten Gergővel guggolunk odafenn...ez viszont most lehetetlenség volt...hacsak nem Gergő lelke láthatóvá nem vált volna emberi szem számára is,mert biztos vagyok benne,hogy ott volt velem.
Az Anyák-kútján
Tovább ereszkedve elértük a Melegmányi mésztufa lépcsős vízesését ahonnan szintén vannak emlékek.A vízesés hiába a mögöttünk lévő esős napok,éppen csak csordogált,így nem volt egy emlékezetes látvány.Még nem sikerült úgy itt járni,hogy bőven ontsa a vízt...Lentről sem volt szeb látvány,már vízügyileg,mert amúgy nem volt egy utolsó élmény azért így sem.Itt már többen is mozogtak,de senki sem volt zavaró.Letudva a vízesést mentünk tovább.hamarosan elértük a zöld jelzést amely már a Petnyák-völgybe vezetett be.
A Melegmányi vízesés nem sokat mutatott magából,de mi legalább szépek voltunk!
Búcsút vettünk a piros+ -tól és a Melegmányi-völgytől,mondjuk az egész területet Melegmánynak hívták.A zöldön haladtunk a Melegmányi és a Nagy-Mély-völgyet összekötő Petnyák-völgyben.Az 1,3km hosszú völgyben nagyjából félúton volt a másik vízesés az Ágnes.Itt is jártunk már,innen is vannak emlékek.Odaérve láttunk,hogy jobban folyt itt a víz mint a Melegmányinál.Lementünk hát a közkedvelt vízeséshez.Túratársaim most jártak itt először,úgy láttam hatalmas élményt jelentett nekik.
Az Ágnes-vízesés
Fiúkkal a vízesésnél
Ezt letudva tovább mentünk a zöldön a völgyben.Itt sem volt kevesebb a medvehagyma mint eddig.Érdekes volt,hogy az északi oldalon amelyet ért a nap virágoztak,míg a hűvős délin nem.Hamarosan elértük a Nagy-Mély-völgyet.Hát itt is jártam már Gergővel,ezért is írtam most szó szerint a nyomában jártam.Csodálatos szépség,nyugalom és béke köszöntött ránk ebben a fantasztikus völgyben.Érezni lehetett a csendet,majd elértük a szépen rendbehozott híres fahídat amely nem a patakot keresztezte,hanem vele párhuzamosan ment a meder felett!
A Nagy-Mély-völgy hídja
Nagyjából száz méter hosszú volt a híd.Utána a völgyben lévő vízmű területe mellett mentünk.Nem volt zavaró a környezetre a vízmű.Majd elértük a Kőlyukat a Nagy-Mély-völgy fő látnivalóját.Sajna,hogy ez a híres barlang levan zárva,benne is üzemel ez a vízmű amelyről úgy tudom,hogy Komló és a környék vízellátását biztosítja.Közelebb mentünk hozzá,megcsodáltuk,de bemenni nem lehetett.Úgyanígy jártunk Gergővel is öt éve.
A Kőlyuk
Tomi felmászott a rácshoz is.
A Kőlyuk után már a völgy kivezető szakasza következett.Ritkultak a medvehagymák a hagyma szagok,míg teljesen meg is szűntek.A völgy maradék részén már nem történt sokminden.Egy tó,pontosabban kettő volt völgy végén,elkerítve...magánterület.Így bár szép volt,képet nem érdemel.A völgy a 66-os útba torkolott,itt jöttünk el a vonatpotló busszal.A völgy végében a 66-os mentén volt a Kőlyuki betérő nevezetű étterem.Mivel belefért az időnkbe úgy döntöttünk ide akkor betérünk egy jó ebédre.Ám kellemetlen meglepetés fogadott.Az étterembe a mai napon csak foglalással fogadnak vendégeket.Mondjuk ha egy teraszt is létrehoztak volna (lehet volt hátul,de nem láttuk) talán elfértek volna a völgyből érkező vándorok.Így azonban egy ami biztos:soha az életben nem fogjuk itt költeni a pénzünket.Ennyit erről.
A völgy végén
Ez fogad az étteremnél...
Nem volt más a 66-os mentén elsétáltunk a Mánfai templomig,mivel az a Melegmányi felöl jövő turistaút mentén volt kis sétát igényelt a dolog.Hamar ráleltünk.Ugyanaz volt a szitu mint a többi látványosságnál: itt is Gergővel voltam utoljára.Szép volt és pihentünk kicsit a templom előtt.Majd úgy döntöttünk akkor bebusszozunk Pécsre és majd ott keresünk egy helyet ahol megkajálhatunk.Így a templom megcsodálása után besétáltunk szintén a 66-os mentén a közeli Mánfára.A kocsma ahol régen ittunk zárva volt.Mánfán úgy tűnt nem akarták,hogy pénzt költsünk.Így is jó...elmentünk a közeli buszmegállóig,ahol nem soká jött a busz amivel visszamentünk Pécsre.
A Mánfai templomnál
Pécsen pedig kerestünk egy közeli éttermet ahol finom kaját ettünk és még finomabb kávét ittunk.Majd mivel még volt idő besétáltunk a belvárosba kicsit.Itt egy elsőosztályú és olcsó vécénél elvégeztük a dolgunkat,majd kicsit sétálva még beültünk egy sörre.A sör is szuper volt!Innen mentünk ki a vasútállomásra,ahonnan vonatpotlóval mentünk Dombóvárig,majd onnan vonattal haza.A hazaút érdekessége volt,hogy kifogtunk két mókustojást akiknek épp akkor jutott eszébe hányni...Na de simán hazaértünk fél 11-re.
A kajánk
Sörözös túrazáró
Ez volt idén a nyolcadik túránk (+ van még két meccstúránk).Most 16km-t mentünk.így összesen tartunk 142,3km-nél ami 17,78-as átlagot jelent.A túra nagyon szép és kellemes volt,nem volt különösebben nehéz.A Mecsek hozta a szokásos kiváló színvonalát.Negatívum a mánfai étterem volt,viszont meglepetésként ért,hogy Pécsen meg minden tök olcsó volt!Jó buli volt!
Hát két hónap szünet után végre újra egy bakancslistás túra volt müsoron.A Mecsek középső részén található Nagy-Mély-völgyet terveztük bejárni,hisz bármily hihetetlen itt bizony még nem voltunk,legalábbis a völgyben.Mert a környéken azért igen.Szokás szerint az ideút nem volt a legegyszerűbb,de ezt már többször kitárgyaltam,nem akarok most sok időt vesztegetni erre.Lényeg,hogy a Dunaújvárostól 140km-re található Pécsre ezúttal majd három és fél órát utaztunk,kétszeri átszállással,igénytelen piroska vonatokon.Fél kilencre érkeztünk Pécsre ahonnan 9óra 5-kor volt helyijáratos busz ki a hegyekbe.Ám nem a Dömörkapuhoz ahonnan a túra indulását terveztük hanem a Misinára a Tv-toronyhoz.Kicsit átkozodtunk ezen,de aztán kiderült,hogy így jártunk jól.A Misinától induló túra már az első métereken elképesztően látványos volt!
A Misinai sípálya
A pécsi sípálya felső részénél kötöttünk ki,ahonnan elképesztően szép kilátás fogadott.Sajnos a környéken minden meglehetőesen lepusztult állapotban volt.A sílift látványa siralmas volt...Leballagtunk a sípályán a lentebb futó jelzett turistaútig.Útközben megállapitottam,hogy nincs az a pént amiért én itt lesíelnék.. Hamar leértünk a jelzésre amely a piros volt,a Dél-Dunántúli piros.Ez vezet majd végig a túránkon,de egyszer-egyszer letérünk majd róla.Még visszanéztünk a Tv-toronyra meg a másik pályánál megcsodáltuk a kilátást ahonnan a Zengő is látszodott már,majd a Kis-rét felé vettük az irányt ahol majd a reggelinket szándékoztuk elfogyasztani.
Sípálya és a Tv-Torony a Misinán
Kilátás.Jobbra a Zengő
A Kis-réten óriási embertömeg volt!Gyerekek sokasága szaladgált le-fől,nagy hangoskodással,de voltak felnőttek is.Valami iskolai összeröffenés lehetett hisz aztán még mi a reggelinket fogyasztottuk az egyik asztalnál,versenyeztek is.Ilyen ügyességi vetélkedő féle volt.Így aztán nem unatkoztunk reggeli közben,néztük a veresenyt.Kaja után folytattuk a túrát a piroson,magunk mögött hagyva az embertömeget.Lassan minden nyugisra váltott.Ez a környék rejti amúgy magában az ország legsürübb turistaút hálózatát.Volt,hogy mi is több jelzéssel együtt haladtunk,egy helyen kilenc jelet számoltunk meg az egyik fán!Volt egy furcsa jel is:mégpedig a kéksárga.Igen így együtt,mert ugye külön-külön semmi fura sincs benne.Ha együtt is megy a két út akkor nem így jelölik,hanem külön.Itt azonban egybe egymás alatt volt a két jelzés,fehér elválasztó csík nélkül.Nem tudtuk mire vélni a dolgot,a térkép se jelölte...
Jelzések sokasága a kék-sárgával
Hamarosan elértük a Kantavári leágazást,amelyet a piros L jelzés jelölt.Már jártunk itt néhány éve,de természetesen most sem hagytuk ki.Kb.150 méternyire lehet a piros jelzéstől maga a Kantavár,illetve az ami megmaradt belőle.A romos vár már egyáltalán nem emlékeztetett régi önmagára,de így is megkapó volt a hely hangulata.Kantavár uráról amúgy három bejegyzésemmel ezelött olvashattatok,ha elmulasztottad esetleg ajánlom,hogy nézd meg,szerintem érdemes.Története lebilincselö..
Kantalovag nyomában
Visszatérve a pirosra hamar elértük a Kantavári-forrást ahol egy remete fogadott!Egy a meséből előbukkanó szakállas öreg remete.Aki azonban úgy tünt jóságos volt!Még megtöltöttük kulancsainkat elbeszélgettünk vele.Éppen szalonnát sütött és a forrás melletti pihenőben a padon ágyazott meg magának.Azt mondta az egész napot itt akarja tölteni,majd alszik egyet a padon.Nem tudtam megítélni,hogy hajléktalan-e vagy annyira szereti az erdőt,hogy itt akar kint lenni a jó levegőn.Búcsút vettünk tőle és folytattuk a túrát a piroson.Nem soká elértük a Rábay fát amely a Mecsek egyik turistaút csomópontja.
A Kantavári-forrásnál
Szemben a Rábay fa
Itt öt jelzett turistaút talákozik vagyis a Mária zarándokúttal együtt hat!Mi a piroson mentünk tovább a Nagy-Mély-völgy felé.Kicsit később meg is kezdte az ereszkedést az út lefelé a völgybe.Kezdett is kibontakozni a gyönyörü völgy,rendkivül kellemes volt a levegő és a klima.Elértük a Mariska-forrást amelyből a völgy patakja eredt.Volt itt egy kis erdei pihenő is,majd Gergő elörement és felfedezte a közeli Kánya-forrást.Mint kiderül a Mecsek egyik legfrankóbb forrásával van dolgunk!Bőségesen ontotta a vízet és innen is eredt egy patak,majd a kettő egyesült és ment tovább a völgyben.Na de a forrás tényleg lenyügöző volt,itt tartottuk második pihenönket.
A Kánya-forrás
Folytatva az utat sajnos a Kőfülkét nem találtuk meg,lehet ott volt a forrás mögött.A patak mellett haladt az út és egy-két kilométer múlva elértük a Petnyák-völgyet amely ebbe a Nagy-Mély-völgybe torkolott.Erre letértünk mert a Petnyák-völgy közepén volt a Mecsek egyik legnagyobb vízesése az Ágnes-vízesés.Nem hagyhattuk ki.A vízesés nem folyt úgy mint három éve mikor itt jártunk,de azért igy is szép volt.Ez kb. oda-vissza másfél kilométeres kitéröt jelentett a Nagy-Mély-völgyből.Visszatérve folytattuk a Nagy-Mély-völgy végigjárását.
Az Ágnes vízesésnél
Elértük a völgy híres fahídját amely a patak meder mellett halad pár méteren.Azért volt szükség a hídra mert nélküle ezen a szakaszon nehézkes lenne a járás,max a mederben lehetne haladni.A hídra pár éve rádölt egy fa,nagy károkat okozva rajta.Nagyjából megtisztitották a környéket és a hídat rendbetették.Ám nincs jó állapotban,ráférne egy alapos felújítás.A híd után haladva következik egy vízmű!Ugyanis a Kőlyuki barlangból történik itt a közeli Komló vízellátása!Azonban ez a vízmű valahogy nem lóg ki a környezetből,mondhatni úgy van megcsinálva,hogy teljesen beleillik a környezetbe!Ügyes...
A fahíd
Ez már a vízmű része
A vízmű után pedig következett a völgy legnagyobb látványossága a Kőlyuk.A Kőlyuk egy barlang azonban a nagyközönség előtt sajnos le van zárva.Odabent olyan vízkészlet van,hogy bejárása egyszerü földi halandónak veszélyes.Ám az egész kivülről is lenyügöző...Szembefordulva vele első látásra olyan mint egy pina...egy szűk vályattal középen.A sziklás oldal nagyon szép,a barlang egy ajtóval és egy ráccsal van lezárva.Ennek ellenére megér egy kirándulást.A Kőlyukkal tulajdonképpen véget is érnek a völgy látványos szakaszai.Pár nem folyó forrás van még hátra meg egy elkeritett horgász tó.A völgy aztán a 66-os útnál hivatalosan is véget ér.
A női nem szerve hasonlitó Kőlyuk
Fent ráccsal lezárva...
Ezt a helyet amúgy Kőlyuki betérőnek nevezik,itt van a Kőlyuk étterem is.A piros jelzés pedig a 66-os út túloldalán folytatódik.Ha ezen a jelzésen túrázol,akkor innentől kezdve a túra jellege szinte teljesen más lesz.A völgy után egy dzsungeles kaptató következik a Palánk-tetőre ahol egy szokányos mecseki bükkösben találjuk magunkat.Az út kanyarog ide-oda,le-fel.Ingerszegényen haladunk egy-két kilométert.Ha Sikonda felöl jössz egész biztos elnyeri tetszésedet ez a szakasz.Ám a látványos völgy felöl jövet ez a szakasz csalódásnak tűnik.Ám pár kilométer tényleg csak,aztán leérünk Sikondára.
Ahol a völgy véget ér
Kőlyuki betérő
Sikonda
Sikondán csend és nyugalom volt annak ellenére,hogy még egy kellemes nyári szombat délután volt éppen.Átmenve az üdölőfalun amely Komló része elértük a Kolossváry sétányt,amely bevitt a sikondai tavakhoz.Ezek nagyon szépek és rendezettek voltak.Volt egy kis sziget azon volt egy szinpad,itt a sétányon meg volt egy fedett lelátós nézőtér!Két tó volt a tavak mentén pedig üdülök melynek zöménél ott viritott a tábla,hogy eladó...A két tó között volt egy büfé ahova betértünk.Nem kellett volna...Két jégkrém és két üditö majdnem 2000 forint volt...egész biztos soha többé nem térek be ide...A második tó is szép volt annak végénél fejeztük be ezt a 19 kilométeres túrát.
A tavak után kiballagtunk a 66-os úthoz,itt volt egy buszmegálló ahol megvártunk egy Pécsre menő buszt.Magyarszék közelében voltunk,de oda már nem volt erőnk elmenni.A túra nagyon szép és látványos volt,különösebben nehéz szakasz nélkül.Így nagyon nem fáradtunk el.A hazautazás volt inkább fárasztó a lassú körülményes vonatokon.A Mecsek ezúttal sem okozott csalódást,továbbra is bakancslistáinknak egyik fő célpontja évi legalább két túrával.Idén szerencsére ez már a harmadik volt!
Egyre inkább úgy tűnik,hogy hamarosan pár nap múlva megtudjuk valósítani augusztusi elmaradt bakancslistás túránkat a Mecseki Nagy-Mély-völgybe.A túra majd érinteni fogja a Kantavár romjait is,ahol mi már jártunk ugyan,de most sem fogjuk kihagyni.Így úgy gondoltam előzetesként ismerjük meg a vár lebilincselő csodaszép legendáját és akkor ez lesz Mecseki népmondás sorozatom szeptemberi része.
A Kantavár környéke,központban a Rábay fával (egyszer majd róla is irok)
A Mohácsi vész utáni időkben járunk. Ekkoriban a Mecsekben egy üresen álló sziklavár állt, amelyet egy lovag foglalt el, kit Kantának hívtak. Lovagunk nem éppen lovagias természetéről volt híres. Erről a helyről járt rablóútjaira és itt rejtette el zsákmányait. Nemcsak értékes kincseket, hanem a vidék legszebb lányát is magával hurcolta. Kanta tehát rablóvezér volt, kit a sors tett azzá, ugyanis gyermekkorában elrabolták őt és öccsét az édesanyjuktól. Mindössze egyetlen emléke maradt meg: egy aranylánc, melyen anyja képe volt...
A piros L vezet a Kantavárhoz
Történt egyszer, hogy ezt a leányt el akarta adni egy jómódú török basának, de mielőtt az üzletkötés megszületett volna, maga szeretett bele a gyönyörű leányba. Hogy megnyerje kedvesének a lányt, szebbnél-szebb kincsekkel, ajándékokkal halmozta el őt, de mindhiába, ugyanis a lány szerelme egy ifjú harcos volt, ki a törökök ellen harcolt. Egyszer egy szép nyári estén egy ismeretlen ifjú kért szállást a várban éjszakára. Az ifjú a török elleni harcból tért vissza és menyasszonyához igyekezett. Ekkor tudta meg Kanta lovag, hogy a fogvatartott leány e ifjú miatt nem lesz az ő kedvese. Nagy haragra gerjedt ekkor és megfogadta, hogy elpusztítja az ifjú harcost. A másnap továbbinduló ifjút Kanta egyik embere követte és a Mecsek hatalmas erdőiben meggyilkolta őt. Tettének bizonyítékául a nyakláncát vitte el gazdájának. Ez a nyaklánc megegyezett Kanta nyakában lévő aranylánccal és a rajta függő képpel. A rabló lovag magába roskadt. Saját testvérét ölette meg. A leány, mikor egy szolgálótól megtudta az eseményeket, követte kedvesét a halálba. Kanta mindkettejüket a vár mellé temette el. E tettétől teljesen megváltozott. Többé már nem rabolt. Kincseit szétosztotta a szegények, nincstelenek között és magányos remeteként élte le életét. Az ő nevét őrzi a Kantavár.
A Kantavár romjai
Ez tehát a Kantavár csodás legendája.Pár nap és közelebbről is megnézzük a romokat majd újra.A túra ugyan érinteni fogja még a Kőlyukat is,ennek a helynek is van egy klassz legendája,de erről majd később.
A téli hidegben jólesik egy nyári túrára visszaemlékezni.Erre a túrára a nyári forróságban került sor,ám a csodás mecseki erdők klimájában ebből nem sokat lehetett érezni.A hegyen kellemes idő fogadott minket.Túránkat Pécsen a Dömörkaputól inditottuk.Tudni kell,hogy a Pécstől északra eső terület a Mecsekben az ország legsűrűbb turistaút hálózatát rejti magában.Rengeteg erre a jelzéssel ellátott út nem árt fokozotabban figyelni mert könnyen máshol találhatjuk magunkat mint ahova eredetileg szerettünk volna menni.A Dömörkapu az egyik legklasszabb kiindulópont mecseki túráinkhoz,hisz itt sok turistaút fut össze.A jelzések szinte az egész hegységben remekül vannak felfestve.Innen indultunk hát,célunk a Melegmányi-völgy érintésével Mánfa volt ami egy kis falucska a hegység közepén.
Misina sípálya
Sok út közül választhat itt az ember,mi a piros jelzést választottuk.Nem bántuk meg,szép tájakon halad keresztül.Elöször a Misina alatti sípálya ad látnivalót fent a Tv-toronnyal.Másik irányba pedig csodás kilátás fogad minket a Mecsek egy részére.A Mecsek hegység amúgy három részre osztható,Kelet,Közép és Nyugat-Mecsekre.Mi most a hegység középső részén túráztunk.A sípályás rész után nem sokkal érjük el a Kis-rétet ami egy nagyon kellemes erdei pihenő.Voltak is itt bőven,ennek ellenére itt kajáltunk meg aztán folytattuk a túrát.
Kilátás a Mecsekre
Továbbra is a piros sáv vagy ha úgy jobban tetszik a piros csík jelzésen haladtunk a Kantavárig.Itt egy aprócska letérővel tudjuk elérni a Kantavárat a piros L jelzésen,nem nagy kitérő mindenképp megéri megnézni!A Kantavár Pécstől északra található egykori erősség.Nem sok minden maradt meg belőle ami igen az ezen a helyen látható.A vár falainak maradványaiban gyönyörködhetünk itt.A várnak (és sokmindennek itt a Mecsekben) lebilincselően gyönyörü mondája van,szerintem keressetek rá a googleban (Kantavár mondája) mert igen szép és érdekes.Amúgy majd elképzelhető,hogy a blogomban majd foglalkozom ezekkel a lebilincselő mecseki legendákkal,azthiszem majd idővel megosztom mindent egyesével mert nagyon kellemes téma!
A vár után visszatértünk a piros jelzésre,közben még a bőven vízet adó Kantavári-forrásnál oltottuk szomjunkat.A Mecsek amúgy forrásokban is igen gazdag,szinte akármerre túrázunk a hegységben valahol mindig belebotlunk egy bővízű forrásba!
Erdei hangulat a Kantavár környékén
A piros jelzésen hamarosab elértük a Rábay fát.A jellegzetes fa turistautak csomópontjában található,öt út fut itt össze.A fa Rábay Gyula erdőmesterről elnevezett kocsányos tölgy.Rábay volt akinek nevéhez fűzödik a turistautak és a turistaépitmények tervezése és építése.Mi pedig ennél a fánál tértünk le a piros sáv jelzésről ami a Nagy-Mély-völgy felé ment tovább a Melegmányi felé vezető piros+ jelzésre.A terep a Dömörkaputól nem volt nehéz,minimális kellett csak felfelé menni és innen is szinten majd lefelé vezetett tovább az út.Nagyjából két kilométer után érjük el a szintén bőven vízet adó Anyák-kútját.Lényegébe itt kezdödik a Melegmányi-völgy.A Mecsek telis tele szebbnél szebb völgyekkel,sokak szerint ez a Mecsek legszebb völgye.Nálam azért az Óbányai és a Hidasi-völgy szebb (ezekről is lesz majd még szó természetesen a blogomban).Persze rendkivüli szépségű volt ez a völgy is aminek fő látnivalóját hamarosan elértük.A Melegmányi mésztufa vízesés kisértetiesen hasonlít a Bükkben található jól ismert Szalajka-völgyi Fátyol vízeséshez.Ám csak időszakos és ott jártunkkor nem éppen legjobb formáját hozta.Bő vízfolyásnál alighanem felejthetetlen a látvány.A vízesés körül is vannak münködö források:a Melegmányi vagy a Barátság-forrás is bőven adta a vízet.
A Melegmányi-mésztufa vízesés,nem éppen a legjobb formájában
A Melegmányi után mielőtt még folytattuk volna az utat tettünk egy kitérőt az innen leágazó Petnyák-völgybe a zöld sáv jelzésen.Érdemes volt,hisz itt található a Mecsek legnagyobb vízesése az Ágnes-vízesés.Tehát a Melegmányi és az Ágnes-vízesés között mindössze másfél kilométer lehet a távolság,ha erre járunk egyiket se hagyjuk ki!A Petnyák-völgy is csodálatosan szép,mi most csak a vízesésig mentünk,Most 2017-ben fogunk visszatérni és akkor majd teljesen végig járjuk a völgyet.Itt a Petnyák-völgyben már érezni lehetett a nyári forróságot,persze a nap is magasan járt már ekkor.Így a vízesénél gyakorlatilag lezuhanyoztunk.Kellemes frissitő volt és hál isten nem járt erre senki.
Az Ágnes-vízesés a kb.2 méteres magasságával a hegység legnagyobb vízesése.Mondjuk itt nem értettem,mert a Melegmányi mésztufa vízesés magasabb,nagyobb ennél,miért erre mondják,hogy a hegység legnagyobb vízesése.Mindenesetre az Ágnes-vízesés nem időszakos,itt mindig van víz és persze lenyügöző látvány!
Ágnes-vízesés
A vízesés után visszamentünk a Melegmányiba,ahol aztán a völgyből kiérve elértük túránk legnehezebb szakaszát.Rövid,de meredek kaptató vezetett fel a 365méter magas Meleg-mány hegyre.Itt egy vadászház állt majd egy apró kitérővel lementünk még megnézni a Jószerencsét-forrást.Ez sem volt elapadva,de gyengébben folyt mint az eddigiek.Ezután könnyebb út vezetett le Mánfa felé.A piros+ jelzés a Pap erdő mellett elhaladva rövidesen elérte a Mánfai templomot.Hivatalos nevén a Mánfai Sarlós Boldogasszony templom elbújva egy fa alatt is gyönyörü.Ennek is van csodás legendája érdemes utána nézni,de mondom majd inditok egy olyan sorozatot a blogban ami ezekkel a legendákkal fog foglalkozni.A templom Mánfa nyugati végétől kb.600 méterre az országúttól (66-os út) kissé délre festői völgyben található a piros+ jelzés mentén.
Mánfai templom
Természetesen itt is elidöztünk,majd bementünk túránk végállomására Mánfára.Innen már csak az országút mentén tudunk bemenni a faluba,nem árt a fokozotabb figyelem.Útunkba eső első kocsma volt a végállomás ahol természetesen megkellett kostólni a helyi sör csodákat.Túránk kitérőkkel nagyjából 20km volt,nem volt különösebben nehéz,de annál inkább látványos.A kocsma mellett egy buszmegálló is volt,így innen mentünk vissza Pécsre majd onnan haza Dunaújvárosba.A Mecsek most sem okozott csalódást,nekem örök kedvencem.Minden évben visszatérek legalább egy de lehetőség szerint több túrára.Így lesz 2017-ben is,elözetes tervünk szerint a Réka-völgyet nézzük meg majd egy másik túrán pedig ezen a bizonyos Petnyák-völgyön megyünk végig majd Nagy-Mély völgyet szeretnénk bejárni.És ha sikerül még Vékénynél megnéznénk a Csepegő-árkot is.
Rengeteg a csoda ebben a hegységben!Figyeljétek a blogomat,mert lesznek még mecseki bejegyzések!
