Ez a túra része volt a 2019-es bakancslistánknak amit még Gergővel állitgattunk össze a múlt év folyamán és amit karácsony tájékán szerettünk volna véglegesiteni.Gergő ugye eltávozott és magával vitte a bakancslista terveket is... ám ezt a túrát nem lehetett kihagyni.Sőt ha hinni lehet a végtelenben,márpedig lehet,ő maga kért aztán,hogy erre az egyre mindenképp jöjjünk el bármi is lesz... vagyis hát úgy kérte,hogy az ő kedvenc helyére jöjjünk el és valósítsuk meg.Nem kellett sokat gondolkodnom rajta melyik is az ő kedvenc helye...ugyanaz mint nekem:a Mecsek.Na és hát ha április,akkor hűen az elmúlt évek hagyományaihoz ekkor jöttünk,hiszen tudtam jól a gyönyörü Mecsek,áprilisban a legszebb!Útrakeltünk hát húsvét vasárnap hajnalán.Elsődleges célunk a bazsarózsák fő lelöhelények felkeresése volt.
Pécsvárad igy fogadott
Méghozzá Pécsváradra.Az mondjuk dühitő és nem kicsit,hogy egy száz kilométerre lévő városba háromszori átszállást kell igénybe venni,ha tömegközlekedéssel akarunk lejutni.Na de ez nem szegte kedvünket.Verőfényes csodaszép idővel fogadott a kis mecseki városka.Ahhoz képest,hogy a Mecsek az álltalam legtöbbet látogatott hegység,nem mondhatni,hogy Pécsváradon olyan sokszor megfordultam.Egészen pontosan csak egyszer.Még jó 21 évvel ezelőtt.Ideje volt felfrissiteni pécsváradi élményeim.Immár a szokásos túratársaimmal érkezetem Zolival és Mónival,jött volna még egy negyedik tag is ma velünk,de aztán kiderült neki nem volt jó az időpont.Na és persze ott volt velünk Gergő is,aki azon a bizonyos szeánszon tett igéretet arra,hogy majd a mi szemünkkel figyeli az eseményeket és a tájakat...
Feltűnik a vár
Mondhatni megfelelőek voltak a jelzések felfestései a városkában,igy könnyedén feltaláltunk a várhoz amely amúgy sem volt messze.Közben a hívek a közeli templomba kezdtek szállingózni,gondolom a húsvéti misére gyűlekeztek.A várral szemben a templom alatt szép kis kálvária húzodott.Mielőtt bementünk a várba ezt még szemügyre vettük.A vár a net szerint kilenckor nyitott,odaérve még volt idő kilencig,de a vár már nyitva volt.Leakartuk szurkolni a belépőjegy árát,de a pénztár meg még zárva volt.Hiába vártunk ott,nem jött senki,igy beljebb merészkedtünk a várba.21 éve voltam itt utoljára,lényegébe olyan volt a vár mint emlékeimben,persze szó se róla szép volt!
Várkapu nyitva
Virágos várudvar
A vár keleti szárnya egy szálloda volt és alighanem azért volt nyitva nyitás előtt a várkapu mert a kedves vendégek azon jártak ki-be.A korai időpont ellenére a várudvaron volt már mozgás.Vagy tucatnyi ember volt már ott,persze lehetséges,hogy ezek a szálloda vendégei voltak.A vár északi szárnya pedig múzeumként funkcionált takaros szép épületekkel.A múzeum még nem volt nyitva,de ide nem volt amúgy sem szándékunkba bemenni.Érdekesebb volt viszont a vár nyugati és déli fala.A nyugatin felfedeztem egy gyilokjárót,hát gondoltam akkor erre fel is megyünk.Igy is lett.Szép kilátás volt magára a várudvarra és a közeli felettünk pompázó Zengőre.
Szemben a gyilokjáró
Túratársaim még lenn
A Zengő - érdekes,hogy ebből a szemszögből törpének tűnt...
Még a várudarban kevertünk egy kis ideig,azt úgy gondoltunk indulni kell lassan tovább hiszen fő célunk a bazsarózsák voltak.Kifelé menet szurkoltuk le a belépő árát az ekkor már nyitva tartó pénztárnál.Kilépve megkezdödhetett a túra.Hát ez egy olyan túra volt amelynek felén nincsenek jelzéssel ellátott turistautak.Térképet pedig nem hoztunk.Persze azért és elözőleg felkészültem a túrára és úgy gondoltam tudom merre kell majd menni.Főleg aztán Hosszúheténytől meg ismerem is a vidéket.Ám azért nem volt ez ennyire egyszerű.Pécsvárad utcáin átkelve elöször odaértünk a piros+ jelzésre majd rövidesen már a zöld+ vezetett minket,Utánanézve tudtam,hogy majd lesz egy zöld kör jelzés és az aztkövető utcában kell majd letérnünk jobbra,az már jelzetlen út lesz,de az vezet ki a Nagy mezőre ami a bazsarózsák otthona.
Rálátás a várra és a templomra
A szemközti utcákból amúgy szép rálátás volt a várra és a templomra.A zöld+ - en menve aztán sehol sem találtunk a zöld körre...egy kedves puli szegödött mellénk,aki produkálta ott nekünk magát,persze nem hagytuk ki,kicsit megsimogattuk megdögönyöztük.Felvillantak az emlékek Gergővel való túrázásaimról,hogy sokszor találkozgattunk valamilyen kedves állatkával.Hát most is sikerült.A zöld kört viszont nem sikerült megtalálnunk.Aztán egy fán végül is ott volt egy ütött-kopott zöld kör jelzés.Utána ott volt az utca is jobbra leágazva.De mindez ez messzebb volt a vártól mintahogy én azt elözőleg számolgattam...no de sebaj.Aztán jött a második probléma.Nem egy utca volt ott hanem kettő.Na jelzés nélkül,térkép nélkül hogyan állapitom meg melyik kell nekünk.Volt ugyan egy alkalmazásom de nem sokat ért.Szerencsére jött egy autós akitől kértem útbaigazitást.A jobb oldali utcát javasolta (itthon néztem meg - a bal oldalival jobban jártunk volna).Mindenesetre mentünk a jobb oldalin.Kiértünk a nyaralós övezetből és ott voltunk alighanem a Mecsek legdélibb részén.Egy hatalmas repceföld kellös közepén,csodás kilátással fűszerezve.Bazsarózsáknak viszont nem volt semmi nyoma....
Repce ameddig a szem ellát
Kétségtelenül ez itt egy Nagy mező volt,de ezekszerint nem az ami nekünk kell.Sebaj úgy döntöttük követjük tovább az utat amin jöttünk.Ekkor már kezdtem érezni,hogy valami nem oké,hiszen az út nem olyan nyomvonalon ment,nem olyan vonalvezetéssel mint amilyent én korábban néztem mikor a túrára készültem fel.Mentünk azért tovább.Egy helyen egy vadászles árnyékában megreggeliztünk.Tovább haladva a túrán továbbra sem leltük a bazsarózsákat...Pedig ezért jöttem mert úgy voltam vele,ennyive tartozom még Gergő emlékének,hogy megtaláljam őket.Hisz vele akartunk ide eljönni.Mentünk,mendegéltünk tovább.Egy kisebb erdőre akadtunk.Fent voltunk persze valami fensík szerüségen a Zengőtöl délre.Talán Arany-hegy névre hallgat ez a hely,de erre nem vegyetek mérget.
Egy csoport jött szembe,ők sem lelték meg a bazsarózsákat...Aztán az uton az erdő mellett felfedeztük őket benn az erdőben!
Az első bazsarózsa amit megláttunk
Volt néhány....de nem sok.Mindenesetre több mint ameddig eddigi életem során összesen láttam.De nem annyi,hogy ez a hely a Nagy mező legyen...ott ugyanis sok van,legalább is igy gondoltam kutatásaim alapján.Tudtam nem lehetünk már messze a céltól.De menve tovább már azzal a kis csoporttal együtt a bazsarózsák mennyisége egyre csökkent...Ők úgy voltak vele feladják a keresést.Én viszont soha nem adom fel!Főleg úgy nem,hogy Gergő iránti tiszteletem és szeretetem vezetett.Tudtam ő sem adná fel.Megkerültük az erdőt északról egy csodás zöld völgyben találtuk magunkat.Ekkor már kezdett derengeni hol járunk.Végigmentünk a völgyön.Én már arra számitottam,hogy itt is lesznek bazsarózsák,de ne voltak.Mindenesetre a völgy meseszép volt...
A meseszép völgyben
Megnéztem az alakalmazást amely szerint a völgy déli végén jobbra menve ott lesz az igazi Nagy mező!Mentünk hát.Arra nem számitottunk,hogy a Nagy mezőre felkell menni egy hegyre...azon a fensík már a Nagy mező volt a bazsarózsák fő lelőhelye.A világon fellelhető állomány 90%-a ugyani itt található!Elrőmentem araszoltam,alaposan lehagyva a többieket,hajtott a vágy a Gergőnek tett igéretem,hogy megtaláljam a rózsákat...ilyen könnyedén még sohasem mentem fel egy hegyre...persze nem volt az olyan magas,de kicsit meredek viszont igen.Felérve láttam a többiek még félúton vannak.Nem baj,gondoltam szétnézek a mezőn.Óriási csalódás fogadott.Nem láttam bazsarózsákat.Itt ahol a legtöbbnek lennie kell....pedig már tudtam jó helyen vagyunk.
Én már fent,a többiek még araszolnak felfelé
Mit volt mit tenni mentünk tovább az uton...aztán egyszercsak ott voltak a bazsarózsák!Ott voltak és az eddigi csalódásomat felváltotta a diadalérzet.Megcsináltam,megtaláltam őket,jelzés és térkép nélkül!Ahogy mentünk kezdett egyre több és több lenni.Csodálatos volt...noha én még ennél is többre számitottam,azért itt már volt jó sok.A réten is a mezőn,meg az út másik felén lévő erdőben is.Itt voltam,megcsináltam Gergő emlékére és az ő iránti tiszteletből.Tudtam vele,egyszerűbben rájuk akadtam volna,de sikerült végül is!
A Mecsek legdélibb részén ott viritottak a bazsarózsák!
Erőfeszitéseim jutalma
Egy csokor a sok közül
Csodálatos....
Nagyon szép volt a némileg L alakban elterülő mező,nemcsak a virágok miatt,de a kilátás is imponáló volt a Zengőre a Hármashegyre és Hosszúhetényre.Itt voltunk Hetény felett.Gyönyörködtünk kicsit a rózsákban.Valamiféle megnyugvás lett rajtam úrrá,hogy sikerült megvalósitani még Gergő tervét...de menni kellett tovább.Ekkor még úgy gondoltam lemegyünk Hosszúheténybe,felmegyünk a Zengő oldalában a medvehagymáshoz onnan pedig le Püspökszentlászlóra,majd vissza Hosszúheténybe.Lefelé az út nagyon szép volt a remek kilátással,ám hosszabb mint gondoltam.Leérve a faluba Hetény vezér szobránál pihentünk és ettük meg az ebédünket.Ekkor már jó meleg volt.
Lefelé a faluba
Hetény vezér ahol már Gergővel is jártunk...
Nem volt egyszerű elindulni újra.Meleg volt és úgy tünt a bazsarózsák utáni hajsza kimeritette erőnket,de mentünk egyenesen be a Püspökszentlászlói-völgybe.Erre persze már ismertem mindent.Sokan mozogtak már erre,sajnos sokan autóval...A völgy mint mindig ezúttal is lenyügőzöen szép volt az áprilisi zöldben.Balra a Hármashegy,jobbra a Zengő volt.Köztük mentünk a völgyben.Hamarosan elértük a kék háromszög jelzést.Ez vezetett fel a medvehagymáshoz.Az utóbbi évek egyik legszebb turistaútja volt ez.Sokat jártunk itt Gergőkémmel.
A zöld püspkszenlászlói-völgy
Egy sorompó (!) akadályozta utunkat a kék háromszögön.Hát ez meg hogyan került ide?Ez nem volt itt.Az út meg...ki volt szélesítve...áááá ez nem lehet igaz gondoltam.Ez olyan út volt felfelé amin egy ember fért el,egymás mellett kettő már nem.Most meg...egy autó is elfért volna!Erdőgazdálkodási munkát folyhattak erre...ennek volt köszönhető az is,hogy az utat kiszélesitették.Hát ez nem használt neki,szörnyen illúzió romboló volt!A csalódásoknak meg nem volt vége...ugyanis korán érkeztünk (mint két éve) és a medvehagyma virágzása még nem igazán indult be...csak itt-ott.Persze azért így is szép volt.
Illúziórombolásként hat az út kiszélesítése
Mi meg...gyerekjáték volt ide feljönni Gergővel az elmúlt években.Most meg egyre nehezebben bírtam,de a többiek is.Határozottan szenvedtünk felfelé...és a látvány sem volt most annyira szép,hogy az feledtesse velünk,hogy felfelé megyünk.Valószinüleg egy héttel korábban jöttünk az igai látványos virágzás ezúttal is április végén várható.Na majd jövőre igy szervezzük újra.Szóval meglehetősen nehezen haladtunk most felfelé.A kék háromszög belefutott a sárgába.Ez az a pont ahol az ember még eldöntheti merre tovább.Vagy vissza ugyanerre,vagy fel a Zengő csúcsára vagy le a sárga háromszögön vissza Hosszúheténybe.Mivel már mindenki tökre kivolt a püspökszentlászlói tervet töröltem és úgy döntöttünk a sárgán visszamegyünk Heténybe és iszunk egy jó sört.
Már kivagyunk felfelé jövet...
Lefelé menet már lényegesen könnyebb volt a haladás.Erre jöttünk tavaly Gergővel is,igaz vele nem voltunk akkor igy elfáradva.Lefelé is szép az út,időnként kibontakozik a kilátás a szomszédos Hármashegyre vagy éppen a szemközti Nagy mezőre ahonnan jöttünk.Ám úgy tűnt az út sohasem akar véget érni,pedig már igencsak porzott a vesém.Lelki szemeim előtt ott volt egy korsó jéghideg sör...szomjaztam erősen a vizünk meg már megmelegedett.
Tavalyi kép! Látható a széles útnak semmi nyoma még,a medvehagymák virágoznak és Gergő is itt van...
Aztán persze leértünk.A sárga jelzés pedig nagyon okosan a kocsmához vezetett éppen.Emlékeztem tavaly is itt ittunk és tudtam remek kis hely ez itt.Volt még majd három óránk a buszig.Beültünk hát.Persze elöször a jó hideg sör nem maradhatott el...mennyei volt,mondanom sem kell.De még mindig volt idő...jöhetett a jégkrém...és még mindig volt idő...úgy döntöttem eszünk egy jó kis babgulyást itt.Igy is lett.Mennyeien finom volt...Tudtam és emlékeztem korábbi túráink alapján,hogy erre délvidéken Tolna és Baranya megyében sokkal finomabbra megcsinálják ezt mint az ország többi részén.Valóban igy volt,szó nincs ami kifejezhetné mennyire fincsi volt...
Jól megérdemelt sörözés a túra végén
A remek hosszúhetényi kocsma,mindig betérek ha erre járok!
Végeztünk,de még mindig volt egy óránk a Pécsre induló buszig.Kicsit elsétáltunk a helyi templomhoz,amely meg éppen felújitás alatt volt.Igy nagyon érdemleges dolgot nem láttunk.Annyi,hogy innen is szép volt a kilátásunk a Zengőre.De az épitőanyagok amik a templom körül voltak,lehetetlenné tették,hogy alaposabban körül nézelödjünk.Visszamentünk a megállóhoz.Volt még háromnegyed óránk.Leültünk pihenni és megvártuk a buszt.Azzal behúztunk Pécsre,a busz állomásról pedig átsétáltunk a vasútra.A Sophiane IC-vel jöttünk Sárbogárdig ahová Móni anyja jött elénk kocsival.Ő hozott aztán haza minket.A szokottnál nagyobb elfáradás ellenére remek buli volt ez is.Sikerült a fő terv a bazsarózsák nyomára akadni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése