Ez a helyzet a völgyben

Ugye minden évben legalább egy bejegyzést szentelek a helyi völgynek amely itt van a szomszédban és Kádár-völgy névre hallgat.Elég beírni a blog keresőjébe,hogy Kádár-völgy kiadja ezeket a bejegyzéseket (ha esetleg kiváncsi lennél rá).Mindig is szerettem volna úgy írni a völgyről,hogy az inspirálja,lehozza ide az embereket.Hiszen ahhoz képest,hogy a város szívében van,igenis szép természeti környezet ez itten.Ám sehogy sem sikerült,hiszen minden évben volt valami zavaró tényező.Ez pedig nem volt más,mint a völgyet elboritó szemét...Lementem most is,hogy az az évi egy bejegyzés meglegyen a völgyről és hát,hogy szeműgyre vegyem van-e valami változás.Több-e vagy kevesebb-e a szemét az átlagosnál,merthogy van azt szinte biztosra vettem...

Lefelé a völgybe a télen szánkópályának használt helyen

Sokminden változott a tavalyi bejegyzésem óta...ugye a legfontosabb és egyben legszomorúbb,hogy Gergő most nem lehetett itt velem (de talán mégis itt volt...),na és az,hogy a kutyusom is alaposan megöregedett.Olyannyira,hogy nem könnyű már neki a menés.Na de nem ülhet,meg fekhet egész nap a lakásban,mert úgy végleg eltunyul és hát mindig is szerette a völgyet.Ha lassan is,de lebattyogtunk ide.A természet tavaszi ébredést jelző friss zöldje üde hatással volt rám.Az első métereken pedig úgy tűnt a völgyben minden rendben,szemét egy száll se...

Már nem is olyan idilli a kép

Persze csak az első métereken.Leérve a völgybe mát ott volt az első kisebb fajta kupac...hát ezúttal sem tudok úgy írni a völgyről,hogy annak hatására esetleg lejöjjön ide pár ember.Na jó,hát bandukoltam tovább a völgyben extra lassú tempoban,hiszen a kutyus alig-alig tudott már jönni.A különféle bajaira a völgyben megszoruló meleg sem volt éppen jó hatással.De azért mentünk a szép zöld fűvön.Nem kellett messze menni,hogy újabb szemetekre akadjunk.A közeli asztalka körül voltak eldobálva a szarságok.

Itt jártak a köcsögök

Illetve csak valaha volt asztalka..hiszen az asztalnak szolgáló fának sehol sem volt nyoma,legföképp ott nem ahol lennie kellett volna,a lábakon...Hát ez sem magától került le onnan,de úgy tünt valaki haza is vitte tűzelőnek...Körös-körül persze szemét hegyek vigyorogtak ránk.Vajon miért nem ér el a keze,de legfőképp az esze néhány embernek nevezett köcsögnek,hogy elvigye a szemetjét a legközelebbi szeméttárolóba?Ilyenkor nálam már felszokott menni a pumpa,hiszen semmi sem tud úgy felbosszantani mint a szemetelés a természetben.

Pedig a környezet nem rossz

Tovább sétálgattunk a nem túl hosszú völgyben,egy kicsit javult ugyan a helyzet,ám örömöm nem tartott sokáig,hiszen nem volt messze a következő szemétkupac.Egy kis fa emlékmű mellé volt odatéve.Gondolták itt biztos jó helye lesz,levan a gond róla...biztos kilométerek százaira lehetett a legközelebbi kuka...szánalmas népek...

Mentem tovább,azaz csak mentem volna...a kutyus elfáradt.Leült a hűsben úgy döntött neki itt most ennyi elég volt.Leültem kicsit mellé a jó levegőben.A friss áprilisi szél simogatta arcom.Reménykedtem benne,hogy ez nem is a szél,hanem Gergő...

Hogy törne le a keze,aki ezt így itt hagyta...

Még csak a vögy közepén voltunk.Esély sem volt az északi végen található erdőt körbejárni úgy mint rég..A kutyus nem bírt tovább jönni.Igy kicsit még pihentettem majd visszafordultunk.Az eddigieknél is lassabban haladtunk.Sajnos ő is megöregedett.Teljesen kezdtek eltűnni a régi szép idők amikor Gergővel meg vele itt futkároztunk sétálgattunk nyakra-főre.Persze a szívemben ezek sohasem fognak eltűnni...Indultunk hát vissza,hazafelé.Ezt láttuk:

Szép környezet a völgyben

A szánkópálya dombján csak nagyon nehezen tudott feljönni a kutya.Fent aztán lassan banduklva mentünk hazafelé.Útközben még egy tojásokkal teli fára bukkantunk.Ez jó ötlet volt.Ha ilyesmire képes az ember,akkor a szemetjét nem eldobni miért nem?Jó kérdés...

Hát ennyit tudtam most bejárni a völgyből,az egésznek tán 40-45%-át.A kutya nagyon elfáradt hazaérve le is pihent.

A völgyben szomorúan állapitottam meg,nem változott semmi.

A tojásfa