Árva zászló

Merthogy nemcsak a hátizsák volt ám árva (erről itt olvashatsz ),sajnos a zászló is hasonló sorsra jutott Gergő távozásával... Nehéz megmondani honnan is induljon ki ez a történet.Visszakell mennünk alighanem a kilencvenes évekbe.Gergő ekkor még nem jött erre a világra.Mi meg...sokat jártunk meccsekre.Na akkoriban éppen nem a focimeccsek voltak a kedvenceink,sokkal inkább kézilabdára jártunk.Volt is persze miért,hiszen városunk férfi és női csapata is végig verte a fél világot... akkor gondoltam elöször arra,hogy jó lenne egy zászló...egy Kohász/Dunaferr zászló amit időnként meglobogtathatnánk ezzel is jelezve kinek is szurkolunk,hova is tartozunk...

Gergő és zászlaja és kedvenc csapatának öltöző épülete,balra pedig a stadion

Mit volt mit tenni,egy szép napon bizony voltunk olyan ügyesek,hogy loptunk egy magyar zászlót...Gergő édesanyjával,aki ekkor persze még nem volt az édesanyja.Ünnep volt,talán március 15,de lehet május 1.Nem emlékszem már pontosan.Az évre sem,de alighanem vagy 97 vagy 98 lehetett.Szóval az egyik villanyoszlopra kitűzött zászlót bizony bezsebeltük.Na hát is mivel nekünk Dunaferr zászló kellett,annak a szine pedig piros-fehér volt,így a zöld részt bizony levágtuk.Már meg is volt a Dunaferr vagy ha úgy jobban tetszik a Kohász zászló.Az megint más kérdés,hogy aztán talán ha kétszer használtuk.Igen egyre emlékszem is,amikor a nöi kézilabdázóink megnyerték 98-ban az EHF kupát,akkor nálunk volt.A meccs végén a pályára berohanva lobogtattuk és futkároztunk vele örömünben a dunaújvárosi sportcsarnok padlóján...

Úton egy idegenbeli meccsre

Telt múlt az idő,csapataink és dicsöségeink lassan a múltba vesztek.A zászló pedig hosszú évekre bevonult a szekrény mélyére.El is felejtödött egy idő után.

Gergővel aztán 2013 táján kezdtük meg a meccsre járogatást (én ugye újra).A foci került ismét érdeklödésem és érdeklödésünk középpontjába.Fokról-fokra lettünk újra egyre nagyobb és nagyobb drukkerek.Olyanyirra,hogy egy idő után már idegenbe is eljárkáltunk a csapat mérközéseire.Persze most is piros-fehér volt a szinünk.

Egy idegenbeli meccsre készültünk éppen.Azthiszem Pécsre.Gergő egy kicsit unatkozott.Gondolkodtam mivel lehetne feldobni,kirángatni ebből az állapotból.Eszembe jutott a rég elfeledett zászló a szekrény mélyén.Elövettem és megmutattam neki.Elöször csodálkozott,hogy hát nekünk ilyen is van?

Már ez is földöntúli boldogság volt neki,öröm volt látni a boldogságot az arcán,amit sikerült még tetéznem.Arra gondoltam mi lenne ha a zászló fehér részére belefestené azt,hogy DUNAÚJVÁROS... 

A zászló felavatása a pécsi stadionban

Elképesztően tetszett neki az ötlet,soha nem látott lelkesedéssel fogott munkához.Egy-két nap alatt el is készült a remekmű.Ott viritott a zászlónkon a Dunaújváros felirat,ahogy az szokás szurkoló körökben.Talán nem volt olyan jó mintha egy profi csinálta volna,de ettől függetlenül remek munkát végzett Gergő.

Természetesen vittük magunkkal Pécsre a mérközésre és természetsen ki is raktuk úgy szurkolva a csapatunknak.Sajnos ez akkor nem segitett rajtunk,hiszen kikaptunk,de volt egy zászlónk amit vittünk mindig magunkkal ezentúl.Minden idegenbeli mérközésen velünk volt a zászló,jó nem mindenhol raktuk ki,de velünk volt és néha hazain is.

A váci stadionban

Ez volt tehát a zászlónk aranykora.Fogalmazhatnánk élete fénykora.Ha volna lelke egész biztos arról beszélne,hogy sokkal jobb volt ez,mint egy villanyoszlopon lobogni.

Aztán az események sajnálatos fordulatot vettek.Gergő eltávozott közülünk a zászló pedig hasonlóan a hátzsákhoz árván maradt...Gondoltam rá,hogy az urnájára ráboritjuk és úgy temetjük el...de ezt helyetesitette a csapat sálja.A zászló pedig újra a szekrény mélyén találta magát...

Hogy mi lesz a sorsa?Valószinüleg én nem fogom magammal vinni a mérközésekre már.Ahhoz is nem kevés erő kellett,hogy ki tudjak menni a stadionba Gergő nélkül...

Talán ara gondoltam kiteszem a falra Gergő ágya fölé azzal a képpel amin Gergő a csapattól kapott mezben virit...ennél jobb ötletem nincs...

Így alakult tehát a zászló sorsa.Azhiszem a hozzá kapcsolható élmények örökre emlékezetesek maradtak a számunkra,talán Gergő is szívesen gondol ezekre vissza odaát...

A leghüségesebb hazai drukker