Gyula is elment...

Sok ez már mostanság...sorra mennek el életem meghatározó emberei,akik így vagy úgy,de legalább egy ponton keresztezték utamat mély nyomokat hagyva...Gyulával a középiskolában lettünk jóbarátok,a nyolcvanas évek második felében.Aztán már a legjobb barátok lettünk.A középiskolás évek összekovácsoltak minket.Együtt jártuk a csehókat a diszkókat,együtt csajoztunk vagy inkább próbáltunk csajozni.Szinte elválaszthatatlanok voltunk.Együtt mentünk el nyaralni.Hozzá fűzhető ez a sztori is amelyről ezen a helyen írtam.Úgy tűnt elválszthatatlanok leszünk... aztán egyszer valami ostobaságon összevesztünk.Meg nem mondom már min.És ettől a lufi kipukkadt.Hiába próbálgattuk toldózgatni,foltozgatni már nem volt olyan mint eredeti állapotában...

Az évek alatt aztán egyre messzebb kerültünk egymástól.Külön utakon jártunk már.Érdekes volt,hogy pont a velük szembe lévő házba költöztünk...persze akkor ő meg már épp elköltözni készült onnan,de amig szomszédok voltunk át-át járkáltunk egymáshoz.Ám a régi barátságot nem sikerült megújitani.Elköltözött és végérvényesen eltávolodtunk egymástól.
A jelenkornak hála a közösségi oldalak révén,újra tudtunk egymásról,ám csak hébe-hóba írtunk rá egymásra.Úgy tűnt remekül elvagyunk a magunk kis világában.

Nyugodj békében barátom!

Szíven ütött a halálának híre..és sajnos egy kicsit késve is.Így a temetésére nem tudtam kimenni,de itt nyugszik valahol a mi temetőnkben ahol Gergő is...Ám ez a temető óriási.Keresgetem sírját ám egyenlőre nem lelem.Mintha tűt keresgélnék a szénakazalban...

Fiam halála után egyre inkább a spiritualitás világa felé fordultam.Hála ennek és hitemnek ma már biztosan tudom,hogy létezik az "odaát" és az igazság is valóban ott van.

Tudom ma már,hogy mindennek van értelme még a halálnak is.Az ittmaradottaknak azonban ez nem vigasz (főleg ha még fogalmuk sincs róla) és a fájdalom szíven üt (még ha tudsz is róla).Hiszem és tudom,hogy mostmár ő is jó helyen van.

Találd meg odaát a békét a nyugalmat és a boldogságot barátom!