Emlékezetem szerint 2017 májusának végén tettük meg Gergővel a síntúrát a Sínen vagyunkat.Régóta birizgálta a fantáziámat,hogy a fél várost megkerülő sín merre megy le a helyi dunaújvárosi vasútállomástól a kikötőbe.A túra úgy zajlott,hogy lementünk a városon keresztül a kikötőbe és onnan indítottuk a túrát szinte végig a sínen haladva,visszafelé a vasútállomásra.Nem volt egy veszélytelen vállalkozás,mert ha személyvonat nem is,egy-egy tehervonat megfordul erre.De szombati nap volt és bíztunk benne,hogy nem jön vonat.Nem is jött és egy kellemes kis túra kerekedett a dologból,valamint azt is megtudtuk,hogy hogyan és merre és milyen formában kerüli meg a várost északról a sín.Jó túra volt ez is,mint az összes amit Gergővel csináltam meg.Az akkori túra beszámolója ide kattíntva elolvasható.Ám azt kevesen tudják,illetve senki nem tudja talán csak Móni és a portásnő,hogy volt ennek a túrának egy elődje.Ennek a sztoriját elevenitem most fel,hiszen erről még nem volt beszámoló és természetesen ez is emlék.
Erre indultunk a vasútállomás felé
Azért nem volt róla még szó,mert nem voltak képeim az akkori túráról,mivel akkor nem vittünk magukkal fényképezőt és hát öszintén szólva nem is túrázni indultunk akkor Gergővel.Azonban a napokban erre jártam és csináltam pár fotót,így megíródhat végre ennek a túrának is a sztorija.A várost északról megkerülő sínnek volt ugyanis folytatása dél felé is.Sőt három irányba ment dél felé a sín.Balra betért a Vasműbe,jobbra ment Mezőfalva,Rétszilas a Tolnai-hegyhát és a Mecsek felé a vasút.A középső sín pedig elment a vasműn kivül,de az mellett egészen a helyi Papírgyárba ami a vasútállomásról hat kilométernyire lehetett.
Feltűnik a híd,rajta a sín!
Arra a reklmtáblára sokszor kimentünk Gergővel...
Az időpontról csak halvány fogalmaim lehetnek,talán 2007 novembere,de nem biztos,az is lehet,hogy 2011 késő ősze.Már nem emlékszem pontosan.Gergő még kicsi volt,de nem emlékszem már mennyire kicsi,talán valószínűbbnek tűnik a 2007-es időpont.Nem sokkal korábban a Papírgyárban dolgoztam,de aztán leszámoltam onnan.Ám az öltőzöi szekrényemet nem üritettem ki teljesen.Leszámoláskor megbeszéltem a portásnővel,hogy alkalom adtán majd visszajövök a maradék cuccaimért,leginkább egy kitünő bakancsért amit sajnáltam volna ott hagyni.Mondta rendben,csak telefonáljak előtte és olyan időpontban jöjjek amikor már nincs benn a fönökség.Hála a jóviszonyunkank ez így összehozható is volt.
A hídhoz érve
Elindultunk délnek
Eljött a nap és felhívtam Ildikót a portásnőt,hogy aznap ő van-e,mondta igen,így gondoltam akkor bemegyek a cuccaimért.Aztán eszembe jutott,hogy Gergőt (már ekkor) minden érdekli.Gondoltam egyet,hogy mi lenne ha besétálnánk a sínen vagy mellette a papírgyárig?Megemlítettem Gergőnek a dolgot,mivel még arra nem járt,hát kapva kapott az ötleteten.Valószínű péntek lehetett amúgy mert másnap nem voltak Gergőnek kötelezettségei.Szóval így indultunk el a Sínen vagyunk túra elődjére,annak megvalósulásától korábban tíz évvel!Délután volt,gondoltam mire a papírgyárhoz érünk lassan majd besötétedik.Sebaj,úgy terveztem majd helyijárattal jövünk haza.Elindultunk a közeli vasútállomásra,de most nem az állomás felé fordultunk,hanem ellenkező irányba amerre a sínek vezetnek.
Balra a vasműbe,jobbra a szép tájak felé megy a sín,de minket ezen a napon a középső vágány érdekelt!
Az Oxigéngyár,ez volt az első megálló
Persze ez sem volt teljesen veszélytelen feladat,de úgy tudtam a nap e szakában erre már nem valószínű,hogy jár vonat.Nem is járt szerencsére.Elindultunk dél felé.Hamar eltűnt melőllünk a másik két sín és végül már csak ez az egy volt.Gergő meg...elkezdett vonatost játszani.Búgott,zúgott zakatolt,dudált mint egy igazi vonat.Nagyon élvezte,ahogy haladtunk mindig kérdezte vagy mondtam neki,most éppen mit látunk.Néha megálltunk és azok voltak a vonat megállóhelyei...el is nevezte őket sorban ahogy jöttek.Ezt nem felejtettem el mind a mai napig: Oxigéngyár,Nagy mező,Gáztornyok,Metab,Dutrade,Papírgyár,így jöttek a megállok,állomások.Gergő csak élvezte és élvezete...
Feltűnnek a Gáztornyok...
De előtte még ott a Nagy mező megálló!
Szépen nem sietve,jókat játszva közben megérkeztünk a Papírgyárhoz.Ott persze Gergőt nem engedték be a gyárba,Ildikó addig a portán vigyázott rá,míg én bementem összepakolni.Kijövet roppant jól szórakozott a portáscsaj,Gergő végig elmesélte neki ennek a túrának az eseményeit...Így jókat nevetve,jó hangulatban köszöntem el Ildikótól és a Papírgyártól.Mi meg Gergővel elmentünk a közeli buszmegállóba,ahonnan helyijárattal mentünk haza.Gergő visszafelé is simán haza gyalogolt volna,meg sem kottyant neki ez a hat kilométer,de eddigra már besötétedett.Sötétben meg nem akartam már arra menni.
Gáztornyok megállóhely
Gergő soha nem felejtette el ennek a túrának nehezen nevezhető trappolásnak az emlékét és én sem.Fura volt,hogy egy ilyen pitiáner dolog is mekkora örömöt tudott okozni a kis lelkében.Annak meg külön örült,hogy belementem én is a játékba,én is vele játszottam a vonatost a megállóst és mindent.A semmiből is egy csodás emlék kerekedett.Mindig is megakartam írni ennek a túrának a sztoriját,de sosem voltak hozzá képeim.Most valami erre vezetett...erre jöttem haza a minap és ha már erre jöttem hát csináltam képeket így a sztori végre megíródhatott.Persze a lelkem kegyetlenül fájt,hogy nincs itt velem Gergő és útközben sokszor kijöttek a könnyeim...Hát akkor én is és Gergő lelke odaát is megnyugodhat immár,ez a túra sem hiányzik többé a túrablogból!
Sorozatom következő kilátójával az a baj,hogy bár közel 50 oldalt megnéztem a kilátó után kutakodva,de igazából sehol sem találtam egy értelemes valamire való leírást róla!Találni itt-ott kisebb infókat,de ezek szinte még az elégséges szintet sem ütik meg.Így a kilátó bemutatásához most aztán java részt saját élményeket használok csak.
Így néz ki a kilátó
A kilátót a Gyenesdiás feletti egyik hegyen találjuk.Már abban sem értettek egyet a fent említett oldalak,hogy milyen magasan.Hol 231,hol meg 235 méteresnek írják le a hegy magasságát.Térképem pedig nincs a területről,így a pontos magasságot homály fedi.De homály fedi a kilátó magasságát is,hiszen erről sincs sehol semmi infó.Becsléseimre hagyatkozva én kb.15 méter magasnak érzem.Na de,hogy fokozzuk a dolgok az építés és az átadás évéről sem találni sehol semmi infót!Annyit tudunk,hogy a kilátót 2000-ben,majd 2021/22-ben is felújították.
Szűkek a lépcsők!
A kilátó négy szintes,anyaga fa,amely zöldre van festve.A kilátóba két irányból vezetnek fel lépcsők,azonban a járatok és maga a kilátószintek is rendkivül szűkek!Egy terjedelmesebb ember bizony gondban lehet itt!A korlátok alá "védőhálókat" szereltek fel drótokból,amelyeket vandálok sorozatosan rongálnak...A kilátó mostani állapota ahogy mi láttuk megfelelő,de értesüléseink szerint folyamatosan romlik!Beszéltünk lentebb a Nagy mezőn a környék gondnokával,ő öt évet jósol még így is a kilátónak,hogy felújították...Meglátjuk.
Látható,hogy két irányból van lépcső fel/le!
Szűk kilátószint!
Bár mint írtam a kilátószintek szűkek,de a panoráma teljes 360 fokos kilátást bíztosít!Kelet felé kilátunk alattunk Gyenesdiásra és persze a Balatonra a Keszthelyi-öbölre is.Maga Keszthely is jól látszik,a távolba elnézve pedig Somogy tájai köszönnek szembe.Délre a Keszthelyi-hegység erre nyúló részei tűnnek fel,távolabb pedig a zalai tájak.Nyugatra csodás a kilátásunk magára a Keszthelyi-hegységre amely innen (is) felülmúlhatatlan szépségű!Észak felé takarja a kilátást a hegység legmagasabb gerince,de ameddig ellátunk szép innen is a táj!Avatott szem pedig észreveheti a több mint száz méterrel magassabban álló Berzsenyi kilátót is!Mindent összetéve,megéri feljönni!
Kilátás kelet felé
A kilátó környékén hemzsegnek a jelzett turistaútak!Így könnyen elérhető Keszthelyről,Gyenesdiásról,Vonyarcvashegyről és akár Balatongyörökről is.Valamint a kilátó alatti nagyszerű szabadidő helyről a Nagy mezőről,amely autóval is elérhető!Remek túrák tehetők a környéken,a Keszthelyi-hegységre szavakat sem találok annyira remek és fantasztikus!Így melegen ajánlom a helyet mindenkinek.A kilátó felkeresésével siessetek,mint írtam a gondnok öt évet jósol neki.De ezen kivül is van még kilátó bőven a hegységben!
Kilátás a Keszthelyi-öbölre
Mi eddig egyetlen alkalommal jártunk a kilátóban,2022 májusában.Sajnos esős időt fogtunk ki,így bár az élmény így is maradandó volt,de a képek nem lettek a legszebbek.Hozzáteszem még azt,hogy a kilátószint nem fedett,tehát esőben nem nyújt menedéket.Zolikával voltam amúgy itt.Azt nem tudom,hogy jövünk-e még a kilátóba,de a hegységbe mindenképpen szeretnénk,hiszen gyönyörű a Keszthelyi-hegység!
Nem mondhatom,hogy ez egy betervezett túra lett volna.Ugyan szemezgettem már korábban is a Keszthelyi-hegységgel,de messzinek és elérhetetlennek tűnt úgy,hogy egy nap alatt lemenni oda,túrázni és még visszajönni is.Ugye akadnak most sajnos olyan dolgok amik miatt örülök ha egy napra is eltudok jönni,nemhogy még többre..Aztán tavaly a Szigligeti várból már ráláttunk a hegységre és egyre biztosabb voltam benne,hogy ide ha törik ha szakad elkell majd jönni.Aztán eredetileg erre a hétvégére mással számoltunk,de az a hely hiába volt közelebb,a közlekedés autó híján még bonyolultabb lett volna.Nem volt kedvem annyit keverni most...Megnéztem a Keszthelyi-hegység legegyszerűbb elérhetőségét és láttam,hogy meglehet itt csinálni egy napos túrát is.Így a tavasz utolsó túráján ide jöttünk a május utolsó szombatján.
Megérkezés Keszthelyre,na nem azzal a pirossal a jötünk!
Bár eleve nem jósoltak jó időt erre a napra mégis úgy döntöttünk belevágunk.Kánikula után éppen a péntekről szombatra virradó éjszaka tört be a hidegfront.Megkockáztattuk és elindultunk.Dunaújvárosban is borúlt volt a reggel,éjjel esett is,de nem volt úgy hideg.Busszal mentünk Székesfehérvárig,onnan pedig a Balaton IC-vel Keszthelyre.A romló időnek is megvolt a maga előnye,nem volt tele a vonat,helyünk is volt,így kényelmes volt az utazás.Keszthelyre érve is elvolt borúlva és enyhén szemerkélt az eső.Neki indultunk és pár méterre az állomástól ott volt egy szép zöld park:a Helikon park,Úgy határoztunk mielőtt tovább haladnánk,megreggelizünk az egyik padnál,amelyre le nem lehetett ülni,hiszen az vízes volt.
A Helikon park Keszthelyen
A pavilon
Reggeli után még kicsit körülnéztünk a szép parkban.Rengeteg szobor volt itt és egy pavilon a park közepén és emlékkövek körülötte.Szép volt igazán,de nem a parkért jöttünk így gyorsan ráálltunk az országos kékre,egy darabig ezen kellett haladnunk.Mindketten első alkalommal jártunk Zala megyében (így nekem már csak két megye maradt amelyben még nem jártam:Vas és Szabolcs).Az út jó hosszan betonút volt.Nem is Keszthely legszebb részein haladtunk,de ugye ez nem is városnéző túra volt.Majd egyszer lesz az is.A városból kivezető Tapolcára menő sín mellett haladtunk.Másfél-két kilométer múlva értük el Gyenesdiásdot,ez a falu összeépült Keszthellyel,de önálló település volt.Míg az út egyik oldalán Gyenesdiásdot jelezte a tábla a másikon Keszthelyet.
Gyenesdiási kerámiaház
Gyenesdiás annyira nem fogott meg.Legszebb része a falu felett magasodó hegység volt számomra,ráadásul a falut kettészelte a forgalmas 71-es út.Feltünő volt a településen a sok talapzaton álló mellszobor.Sokára értük el azt a pontot ahol a betonút véget ért.A keszthelyi állomástól ez a pont lehetett legalább három és fél kilométer,ha nem több...Na de végre kinn voltunk az erdőben,kinn a Keszhelyi-hegységben!Természetesen történelmi pillanat volt!Sajna Gergővel nem juthattam el ide....és arra sem emlékszem,hogy kettönk között akkoriban szóba került-e egyáltalán a Keszthelyi-hegység...na de itt voltam és ha már itt voltam mentünk beljebb a már az első métereken szépnek tünő hegységbe!Nem kellett sokat menni máris ott volt az első látnivaló.
A kőbánya
Egy egykori kőbánya volt az,a hegy ugye megvolt vágva.Ezt tájsebnek hívják,de mégis valahogy szép volt az egész.Kicsit emlékeztetett az innen nagyon távoli somoskői Macskalyuk bányára,mondjuk anná rendezettebnek tűnt.Egy jól járható út járta körbe a bányát amely az országos kékről ágazott le.Az eső közben csendesen esett...Szép hely volt,aztán tovább menve a kéken láttuk,hogy a út másik oldalán kicsivel arébb is van egy másik hasonló kőbánya,de ahhoz már nem mentünk le.Megkezdtük kapaszkodásunkat a hegyen.Nem volt vészes az emelkedő.A kék3 jelzés ágazott le a kékről,tudtuk ez visz fel a kilátóhoz.Túránk fő célpontjai ugyanis két kilátó volt:a Festetics és a Berzsenyi kilátó.Ezeket néztük meg egy körtúra keretében.Nem kellett sokat menni a kék3-on,hamarosan feltűnt a Festetics kilátó a 231 méter magas hegyen.
A Festetics kilátó
A kilátónak nem volt tetőszerkezete ez most az esőben nem jött jól..De az építményre két feljárat is felvezetett.Ügyesen csinálták meg,hogy két irányből vezetett fel a lépcső,mondhatnám,hogy remek tervezés volt,de ezt beárnyékolja,hogy a lépcsők is és a kilátószintek is igen szűkek voltak.Kövér embereknek ajánlatos ide nem feljönni!Szemre jó állapotúnak tűnt a márciusban felújított kilátó.Később megtudtuk,hogy ez messze nem így van...de erről majd később.Felérve a csendesen szakadó esőben is fantasztikus kilátás fogadott!Észak és nyugat felé szembeköszönt a Keszthelyi-hegység vonulata.Csodálatosan szép volt...keletre a Balaton,délre Gyenesdiás és Keszthely maga és Zala megye mezői.Megkapó látvány volt az egész.Ja hát és a legfontosabb,innen látni lehetett túránk másik célpontját a Berzsenyi kilátót is.Jóval magasabban volt mint ez...
Jól látható,hogy két lépcső is vezet fel,de a kilátószint igen szűk
A kilátás egy szelete
Lejövet a kilátóból folytattuk a túrát.Ereszkedés következett egy kissé meredek és csúszos úton.Ugye az elmúlt túrákon mindkettönket értek kisebb balesetek,szinte boritékolható volt,hogy itt valamelyikünk majd megcsúszik.De nem így történt,gond nélkül leértünk a Nagy mezőre!Egy gyönyörű zöld pihenőkkel teli rét volt ez,játszótérrel,padokkal,asztalokkal,szalonnasütő helyekkel,vécével!Ez egy turistaút csomópont is volt egyben.Mivel még mindig szemerkélt az eső a fedett részre ültünk be,megenni a maradék kajánkat.Itt találkoztunk egy kedves hölgyel akivel majd félórát elbeszélgettünk.
A Nagy mező
A hölgy a terület kezelője volt,mert,hogy ilyen is van!Ketten vannak ők kezelik ezt a szép rétet és a környék kilátóit is.Kellemes hangja volt,így élvezettel hallgattam miket mond.Érdekes dolgokat mesélt elsősorban az ide tévedő emberekről,hogy mennyi hülye és természetromboló jön el erre.Álmomban sem gondoltam,hogy ennyi hülye van,vagy legalábbis azt,hogy még ilyen helyekre is eljönnek.Elmesélte hogyan rongálták meg a fenti kilátót ahonnan jöttünk éppen,hogy szándékosan tűzet raktak az erdőben meg ilyesmikről...döbbenettel hallgattuk.Persze szerencsére sok a normális is.A kilátóról mesélte,hogy koránt sincs az olyan jó állapotban mint én gondoltam,felkellett kicsit újítani pont a rongálások miatt,de statikus szemmel max öt évet adnak még neki...Tehát jókor jöttünk és még élvezhettük.Beszélgettünk volna még,de mennünk kellett tovább,de igazán jól elvoltunk itt ebben a félórában.Ráadásul a hölgy útba is igazitott,mert két felé is lehetett menni tovább,mondta melyik a jobb lehetőség és azt is,hogy negyven percre van innen a másik kilátó.
Ott pihentünk és beszélgettünk
Tovább...eleinte ok minden,aztán dagonya...
Folytattuk a túrát még a kéken amelybe később belejött a sárga jelés,majd a kék elhagyott minket és már a sárgán haladtunk.Itt ezen a részen jött rá legjobban az eső.Plusz még az út is helyenként dagonyásra váltott.Ha ez még nem volt elég durva emelkedők sora köszönt szembe...kemény szakasz volt így.Nem soká aztán elértünk egy újabb leágazást,ez vezetett fel a Berzsenyi kilátóhoz.Ez az út szűk volt a bokrok és a növényzet mellett igen közel volt két oldat...és ugye esett az eső...a növényzet meg igen vízes volt,így mire elértem a kilátóhoz rajtam sem volt száraz pont,csupa víz lettem mindenhol...Jól mondta a hölgy,valóban negyven perc volt az út.Itt már 355 méter magasan voltunk és itt volt előttünk az újabb kilátó.
A Berzsenyi kilátó
Ennek a kilátónak már volt teteje.Persze mondanom sem kell mire felértünk az eső elállt..Ide csak egy lépcső vezetett fel,viszont az szélesebb volt mint a másik kilátónál a kettő együttvéve.A kilátószint is jóval tágasabb volt.A kilátó úgy tűnt jó állapotban van,de azok után amit a másik kilátóról hallottunk ez már nem vettük biztosra.A kilátás innen is lenyügőző volt.Nagyjából ugyanazt láttuk mint a másik kilátóból,csak 124 méterrel magasabbról....és persze láttuk lejebb az előző kilátót és feljebb egy másik kilátót is,ahová ezen a túrán már nem szándékoztunk felmenni.Vízesen is élvezhető volt az egész.
Zolikával voltam ezen a túrán is,aki Gergő elvesztését követően vált fő túratársammá
Kilátás a Berzsenyiből
Lejövet visszamentünk a sárgára,de már nem azon a vízes szűk úton,hanem egy normális másikon.Innen fordult vissza a túra Keszthely felé.Elértük tehát a két fő célt.A két kilátó közül ez a Berzsenyi tűnt a jobbnak.A visszaút csak eleinte volt ugyanarra mint amerről jöttünk.Nem mentünk vissza a kéken a Nagy mezőre hanem előtte a sárgát követve letértünk erről az irányról.A sárga aztán már csak ereszkedett,felfelé már nem kellett menni.Nem volt egy látványos útvonal és helyenként szűk sötét erdőkbe ért be amely tele volt szúnyogokkal.Hosszú ideig úgy nem történt semmi,míg elértük a Vadlánliki leágazást.Ez a kilátótól legalább három kilométer volt.
A Vadlánlik
Természetesen nem hagyhattuk ki a Vadlánlikat sem,amely egy barlang volt!Nem túl nagy,de igen tágas.Akár ott benn lehetett volna egyet aludni is.Egy kisebb,de szép sziklafalban volt.Ez a környék is szép volt.Megcsodálva ezt is visszamentünk a sárgára,amely már levezetett Gyenesdiásra.Leérve a faluba láttuk,hogy ezt bizony nem szegény emberek lakják...Ennek is megvolt a maga előnye,legalább nem a pincében barnult emberektől nem kellett tartani...Végül kikötöttünk ott ahol bejöttünk a faluba Keszthely felöl.Még visszakellett menni Keszthelyre,ott a Balatonhoz szándékoztunk kimenni.
Visszaérve Keszthelyre
Természetesen erre már újra betonutak vezettek.Visszaérve kimentünk a Balcsihoz.A part mentén is egy szép park volt.Itt voltam a Balaton déli végénél,hát ide sem gondoltam,hogy eljutok valaha is.Ugye maga a hegység itt van a Balaton nyugati peremén a déli végénél.Szép rálátás volt a tóra és a hegységre is.Szerencsére a kilátótól már nem esett az eső sem.Itt szétnéztünk még,egy óriáskereket is láttunk.A kikötőbe kisétáltunk többek között.A nem túl kellemes idő ellenére is sokan mozogtak erre.
Az óriáskerék
A parton
A túrát egy babgulyással fejeltük meg.A parton voltak kellemes kajáldák.Majd egy hütőmágnest vettünk.A legvégén pedig visszasétáltunk az állomásra.A hazaút sem okozott különösebb problémát,illetve az egyik állomáson felszállt a vonatra egy pár hülyegyerek,magukat félistennek hisző pöcs akik a vonaton hangoskodtak kellemetlenül.Szerencsére nem soká aztán le is szálltak.Az út további része kellemes volt.Fél 11-re értünk haza Dunaújvárosba.
Nem volt éppen jó időnk,de a túra jó volt és kellemes.Sok látnivalóval és végre eljutottunk a Keszthelyi-hegységbe is.Ez volt idén a tizedik túránk (+2 meccstúra is akad).Most kb.16 kilométert mentünk,így idén 173,3-nál tartunk.Ami 17,33-as átlagot jelent.
Ez a túra része volt a 2019-es bakancslistánknak amit még Gergővel állitgattunk össze a múlt év folyamán és amit karácsony tájékán szerettünk volna véglegesiteni.Gergő ugye eltávozott és magával vitte a bakancslista terveket is... ám ezt a túrát nem lehetett kihagyni.Sőt ha hinni lehet a végtelenben,márpedig lehet,ő maga kért aztán,hogy erre az egyre mindenképp jöjjünk el bármi is lesz... vagyis hát úgy kérte,hogy az ő kedvenc helyére jöjjünk el és valósítsuk meg.Nem kellett sokat gondolkodnom rajta melyik is az ő kedvenc helye...ugyanaz mint nekem:a Mecsek.Na és hát ha április,akkor hűen az elmúlt évek hagyományaihoz ekkor jöttünk,hiszen tudtam jól a gyönyörü Mecsek,áprilisban a legszebb!Útrakeltünk hát húsvét vasárnap hajnalán.Elsődleges célunk a bazsarózsák fő lelöhelények felkeresése volt.
Pécsvárad igy fogadott
Méghozzá Pécsváradra.Az mondjuk dühitő és nem kicsit,hogy egy száz kilométerre lévő városba háromszori átszállást kell igénybe venni,ha tömegközlekedéssel akarunk lejutni.Na de ez nem szegte kedvünket.Verőfényes csodaszép idővel fogadott a kis mecseki városka.Ahhoz képest,hogy a Mecsek az álltalam legtöbbet látogatott hegység,nem mondhatni,hogy Pécsváradon olyan sokszor megfordultam.Egészen pontosan csak egyszer.Még jó 21 évvel ezelőtt.Ideje volt felfrissiteni pécsváradi élményeim.Immár a szokásos túratársaimmal érkezetem Zolival és Mónival,jött volna még egy negyedik tag is ma velünk,de aztán kiderült neki nem volt jó az időpont.Na és persze ott volt velünk Gergő is,aki azon a bizonyos szeánszon tett igéretet arra,hogy majd a mi szemünkkel figyeli az eseményeket és a tájakat...
Feltűnik a vár
Mondhatni megfelelőek voltak a jelzések felfestései a városkában,igy könnyedén feltaláltunk a várhoz amely amúgy sem volt messze.Közben a hívek a közeli templomba kezdtek szállingózni,gondolom a húsvéti misére gyűlekeztek.A várral szemben a templom alatt szép kis kálvária húzodott.Mielőtt bementünk a várba ezt még szemügyre vettük.A vár a net szerint kilenckor nyitott,odaérve még volt idő kilencig,de a vár már nyitva volt.Leakartuk szurkolni a belépőjegy árát,de a pénztár meg még zárva volt.Hiába vártunk ott,nem jött senki,igy beljebb merészkedtünk a várba.21 éve voltam itt utoljára,lényegébe olyan volt a vár mint emlékeimben,persze szó se róla szép volt!
Várkapu nyitva
Virágos várudvar
A vár keleti szárnya egy szálloda volt és alighanem azért volt nyitva nyitás előtt a várkapu mert a kedves vendégek azon jártak ki-be.A korai időpont ellenére a várudvaron volt már mozgás.Vagy tucatnyi ember volt már ott,persze lehetséges,hogy ezek a szálloda vendégei voltak.A vár északi szárnya pedig múzeumként funkcionált takaros szép épületekkel.A múzeum még nem volt nyitva,de ide nem volt amúgy sem szándékunkba bemenni.Érdekesebb volt viszont a vár nyugati és déli fala.A nyugatin felfedeztem egy gyilokjárót,hát gondoltam akkor erre fel is megyünk.Igy is lett.Szép kilátás volt magára a várudvarra és a közeli felettünk pompázó Zengőre.
Szemben a gyilokjáró
Túratársaim még lenn
A Zengő - érdekes,hogy ebből a szemszögből törpének tűnt...
Még a várudarban kevertünk egy kis ideig,azt úgy gondoltunk indulni kell lassan tovább hiszen fő célunk a bazsarózsák voltak.Kifelé menet szurkoltuk le a belépő árát az ekkor már nyitva tartó pénztárnál.Kilépve megkezdödhetett a túra.Hát ez egy olyan túra volt amelynek felén nincsenek jelzéssel ellátott turistautak.Térképet pedig nem hoztunk.Persze azért és elözőleg felkészültem a túrára és úgy gondoltam tudom merre kell majd menni.Főleg aztán Hosszúheténytől meg ismerem is a vidéket.Ám azért nem volt ez ennyire egyszerű.Pécsvárad utcáin átkelve elöször odaértünk a piros+ jelzésre majd rövidesen már a zöld+ vezetett minket,Utánanézve tudtam,hogy majd lesz egy zöld kör jelzés és az aztkövető utcában kell majd letérnünk jobbra,az már jelzetlen út lesz,de az vezet ki a Nagy mezőre ami a bazsarózsák otthona.
Rálátás a várra és a templomra
A szemközti utcákból amúgy szép rálátás volt a várra és a templomra.A zöld+ - en menve aztán sehol sem találtunk a zöld körre...egy kedves puli szegödött mellénk,aki produkálta ott nekünk magát,persze nem hagytuk ki,kicsit megsimogattuk megdögönyöztük.Felvillantak az emlékek Gergővel való túrázásaimról,hogy sokszor találkozgattunk valamilyen kedves állatkával.Hát most is sikerült.A zöld kört viszont nem sikerült megtalálnunk.Aztán egy fán végül is ott volt egy ütött-kopott zöld kör jelzés.Utána ott volt az utca is jobbra leágazva.De mindez ez messzebb volt a vártól mintahogy én azt elözőleg számolgattam...no de sebaj.Aztán jött a második probléma.Nem egy utca volt ott hanem kettő.Na jelzés nélkül,térkép nélkül hogyan állapitom meg melyik kell nekünk.Volt ugyan egy alkalmazásom de nem sokat ért.Szerencsére jött egy autós akitől kértem útbaigazitást.A jobb oldali utcát javasolta (itthon néztem meg - a bal oldalival jobban jártunk volna).Mindenesetre mentünk a jobb oldalin.Kiértünk a nyaralós övezetből és ott voltunk alighanem a Mecsek legdélibb részén.Egy hatalmas repceföld kellös közepén,csodás kilátással fűszerezve.Bazsarózsáknak viszont nem volt semmi nyoma....
Repce ameddig a szem ellát
Kétségtelenül ez itt egy Nagy mező volt,de ezekszerint nem az ami nekünk kell.Sebaj úgy döntöttük követjük tovább az utat amin jöttünk.Ekkor már kezdtem érezni,hogy valami nem oké,hiszen az út nem olyan nyomvonalon ment,nem olyan vonalvezetéssel mint amilyent én korábban néztem mikor a túrára készültem fel.Mentünk azért tovább.Egy helyen egy vadászles árnyékában megreggeliztünk.Tovább haladva a túrán továbbra sem leltük a bazsarózsákat...Pedig ezért jöttem mert úgy voltam vele,ennyive tartozom még Gergő emlékének,hogy megtaláljam őket.Hisz vele akartunk ide eljönni.Mentünk,mendegéltünk tovább.Egy kisebb erdőre akadtunk.Fent voltunk persze valami fensík szerüségen a Zengőtöl délre.Talán Arany-hegy névre hallgat ez a hely,de erre nem vegyetek mérget.
Egy csoport jött szembe,ők sem lelték meg a bazsarózsákat...Aztán az uton az erdő mellett felfedeztük őket benn az erdőben!
Az első bazsarózsa amit megláttunk
Volt néhány....de nem sok.Mindenesetre több mint ameddig eddigi életem során összesen láttam.De nem annyi,hogy ez a hely a Nagy mező legyen...ott ugyanis sok van,legalább is igy gondoltam kutatásaim alapján.Tudtam nem lehetünk már messze a céltól.De menve tovább már azzal a kis csoporttal együtt a bazsarózsák mennyisége egyre csökkent...Ők úgy voltak vele feladják a keresést.Én viszont soha nem adom fel!Főleg úgy nem,hogy Gergő iránti tiszteletem és szeretetem vezetett.Tudtam ő sem adná fel.Megkerültük az erdőt északról egy csodás zöld völgyben találtuk magunkat.Ekkor már kezdett derengeni hol járunk.Végigmentünk a völgyön.Én már arra számitottam,hogy itt is lesznek bazsarózsák,de ne voltak.Mindenesetre a völgy meseszép volt...
A meseszép völgyben
Megnéztem az alakalmazást amely szerint a völgy déli végén jobbra menve ott lesz az igazi Nagy mező!Mentünk hát.Arra nem számitottunk,hogy a Nagy mezőre felkell menni egy hegyre...azon a fensík már a Nagy mező volt a bazsarózsák fő lelőhelye.A világon fellelhető állomány 90%-a ugyani itt található!Elrőmentem araszoltam,alaposan lehagyva a többieket,hajtott a vágy a Gergőnek tett igéretem,hogy megtaláljam a rózsákat...ilyen könnyedén még sohasem mentem fel egy hegyre...persze nem volt az olyan magas,de kicsit meredek viszont igen.Felérve láttam a többiek még félúton vannak.Nem baj,gondoltam szétnézek a mezőn.Óriási csalódás fogadott.Nem láttam bazsarózsákat.Itt ahol a legtöbbnek lennie kell....pedig már tudtam jó helyen vagyunk.
Én már fent,a többiek még araszolnak felfelé
Mit volt mit tenni mentünk tovább az uton...aztán egyszercsak ott voltak a bazsarózsák!Ott voltak és az eddigi csalódásomat felváltotta a diadalérzet.Megcsináltam,megtaláltam őket,jelzés és térkép nélkül!Ahogy mentünk kezdett egyre több és több lenni.Csodálatos volt...noha én még ennél is többre számitottam,azért itt már volt jó sok.A réten is a mezőn,meg az út másik felén lévő erdőben is.Itt voltam,megcsináltam Gergő emlékére és az ő iránti tiszteletből.Tudtam vele,egyszerűbben rájuk akadtam volna,de sikerült végül is!
A Mecsek legdélibb részén ott viritottak a bazsarózsák!
Erőfeszitéseim jutalma
Egy csokor a sok közül
Csodálatos....
Nagyon szép volt a némileg L alakban elterülő mező,nemcsak a virágok miatt,de a kilátás is imponáló volt a Zengőre a Hármashegyre és Hosszúhetényre.Itt voltunk Hetény felett.Gyönyörködtünk kicsit a rózsákban.Valamiféle megnyugvás lett rajtam úrrá,hogy sikerült megvalósitani még Gergő tervét...de menni kellett tovább.Ekkor még úgy gondoltam lemegyünk Hosszúheténybe,felmegyünk a Zengő oldalában a medvehagymáshoz onnan pedig le Püspökszentlászlóra,majd vissza Hosszúheténybe.Lefelé az út nagyon szép volt a remek kilátással,ám hosszabb mint gondoltam.Leérve a faluba Hetény vezér szobránál pihentünk és ettük meg az ebédünket.Ekkor már jó meleg volt.
Lefelé a faluba
Hetény vezér ahol már Gergővel is jártunk...
Nem volt egyszerű elindulni újra.Meleg volt és úgy tünt a bazsarózsák utáni hajsza kimeritette erőnket,de mentünk egyenesen be a Püspökszentlászlói-völgybe.Erre persze már ismertem mindent.Sokan mozogtak már erre,sajnos sokan autóval...A völgy mint mindig ezúttal is lenyügőzöen szép volt az áprilisi zöldben.Balra a Hármashegy,jobbra a Zengő volt.Köztük mentünk a völgyben.Hamarosan elértük a kék háromszög jelzést.Ez vezetett fel a medvehagymáshoz.Az utóbbi évek egyik legszebb turistaútja volt ez.Sokat jártunk itt Gergőkémmel.
A zöld püspkszenlászlói-völgy
Egy sorompó (!) akadályozta utunkat a kék háromszögön.Hát ez meg hogyan került ide?Ez nem volt itt.Az út meg...ki volt szélesítve...áááá ez nem lehet igaz gondoltam.Ez olyan út volt felfelé amin egy ember fért el,egymás mellett kettő már nem.Most meg...egy autó is elfért volna!Erdőgazdálkodási munkát folyhattak erre...ennek volt köszönhető az is,hogy az utat kiszélesitették.Hát ez nem használt neki,szörnyen illúzió romboló volt!A csalódásoknak meg nem volt vége...ugyanis korán érkeztünk (mint két éve) és a medvehagyma virágzása még nem igazán indult be...csak itt-ott.Persze azért így is szép volt.
Illúziórombolásként hat az út kiszélesítése
Mi meg...gyerekjáték volt ide feljönni Gergővel az elmúlt években.Most meg egyre nehezebben bírtam,de a többiek is.Határozottan szenvedtünk felfelé...és a látvány sem volt most annyira szép,hogy az feledtesse velünk,hogy felfelé megyünk.Valószinüleg egy héttel korábban jöttünk az igai látványos virágzás ezúttal is április végén várható.Na majd jövőre igy szervezzük újra.Szóval meglehetősen nehezen haladtunk most felfelé.A kék háromszög belefutott a sárgába.Ez az a pont ahol az ember még eldöntheti merre tovább.Vagy vissza ugyanerre,vagy fel a Zengő csúcsára vagy le a sárga háromszögön vissza Hosszúheténybe.Mivel már mindenki tökre kivolt a püspökszentlászlói tervet töröltem és úgy döntöttünk a sárgán visszamegyünk Heténybe és iszunk egy jó sört.
Már kivagyunk felfelé jövet...
Lefelé menet már lényegesen könnyebb volt a haladás.Erre jöttünk tavaly Gergővel is,igaz vele nem voltunk akkor igy elfáradva.Lefelé is szép az út,időnként kibontakozik a kilátás a szomszédos Hármashegyre vagy éppen a szemközti Nagy mezőre ahonnan jöttünk.Ám úgy tűnt az út sohasem akar véget érni,pedig már igencsak porzott a vesém.Lelki szemeim előtt ott volt egy korsó jéghideg sör...szomjaztam erősen a vizünk meg már megmelegedett.
Tavalyi kép! Látható a széles útnak semmi nyoma még,a medvehagymák virágoznak és Gergő is itt van...
Aztán persze leértünk.A sárga jelzés pedig nagyon okosan a kocsmához vezetett éppen.Emlékeztem tavaly is itt ittunk és tudtam remek kis hely ez itt.Volt még majd három óránk a buszig.Beültünk hát.Persze elöször a jó hideg sör nem maradhatott el...mennyei volt,mondanom sem kell.De még mindig volt idő...jöhetett a jégkrém...és még mindig volt idő...úgy döntöttem eszünk egy jó kis babgulyást itt.Igy is lett.Mennyeien finom volt...Tudtam és emlékeztem korábbi túráink alapján,hogy erre délvidéken Tolna és Baranya megyében sokkal finomabbra megcsinálják ezt mint az ország többi részén.Valóban igy volt,szó nincs ami kifejezhetné mennyire fincsi volt...
Jól megérdemelt sörözés a túra végén
A remek hosszúhetényi kocsma,mindig betérek ha erre járok!
Végeztünk,de még mindig volt egy óránk a Pécsre induló buszig.Kicsit elsétáltunk a helyi templomhoz,amely meg éppen felújitás alatt volt.Igy nagyon érdemleges dolgot nem láttunk.Annyi,hogy innen is szép volt a kilátásunk a Zengőre.De az épitőanyagok amik a templom körül voltak,lehetetlenné tették,hogy alaposabban körül nézelödjünk.Visszamentünk a megállóhoz.Volt még háromnegyed óránk.Leültünk pihenni és megvártuk a buszt.Azzal behúztunk Pécsre,a busz állomásról pedig átsétáltunk a vasútra.A Sophiane IC-vel jöttünk Sárbogárdig ahová Móni anyja jött elénk kocsival.Ő hozott aztán haza minket.A szokottnál nagyobb elfáradás ellenére remek buli volt ez is.Sikerült a fő terv a bazsarózsák nyomára akadni!
