A Sínen vagyunk túra elődje

 Emlékezetem szerint 2017 májusának végén tettük meg Gergővel a síntúrát a Sínen vagyunkat.Régóta birizgálta a fantáziámat,hogy a fél várost megkerülő sín merre megy le a helyi dunaújvárosi vasútállomástól a kikötőbe.A túra úgy zajlott,hogy lementünk a városon keresztül a kikötőbe és onnan indítottuk a túrát szinte végig a sínen haladva,visszafelé a vasútállomásra.Nem volt egy veszélytelen vállalkozás,mert ha személyvonat nem is,egy-egy tehervonat megfordul erre.De szombati nap volt és bíztunk benne,hogy nem jön vonat.Nem is jött és egy kellemes kis túra kerekedett a dologból,valamint azt is megtudtuk,hogy hogyan és merre és milyen formában kerüli meg a várost északról a sín.Jó túra volt ez is,mint az összes amit Gergővel csináltam meg.Az akkori túra beszámolója ide kattíntva elolvasható.Ám azt kevesen tudják,illetve senki nem tudja talán csak Móni és a portásnő,hogy volt ennek a túrának egy elődje.Ennek a sztoriját elevenitem most fel,hiszen erről még nem volt beszámoló és természetesen ez is emlék.

Erre indultunk a vasútállomás felé

Azért nem volt róla még szó,mert nem voltak képeim az akkori túráról,mivel akkor nem vittünk magukkal fényképezőt és hát öszintén szólva nem is túrázni indultunk akkor Gergővel.Azonban a napokban erre jártam és csináltam pár fotót,így megíródhat végre ennek a túrának is a sztorija.A várost északról megkerülő sínnek volt ugyanis folytatása dél felé is.Sőt három irányba ment dél felé a sín.Balra betért a Vasműbe,jobbra ment Mezőfalva,Rétszilas a Tolnai-hegyhát és a Mecsek felé a vasút.A középső sín pedig elment a vasműn kivül,de az mellett egészen a helyi Papírgyárba ami a vasútállomásról hat kilométernyire lehetett.

Feltűnik a híd,rajta a sín!

Arra a reklmtáblára sokszor kimentünk Gergővel...

Az időpontról csak halvány fogalmaim lehetnek,talán 2007 novembere,de nem biztos,az is lehet,hogy 2011 késő ősze.Már nem emlékszem pontosan.Gergő még kicsi volt,de nem emlékszem már mennyire kicsi,talán valószínűbbnek tűnik a 2007-es időpont.Nem sokkal korábban a Papírgyárban dolgoztam,de aztán leszámoltam onnan.Ám az öltőzöi szekrényemet nem üritettem ki teljesen.Leszámoláskor megbeszéltem a portásnővel,hogy alkalom adtán majd visszajövök a maradék cuccaimért,leginkább egy kitünő bakancsért amit sajnáltam volna ott hagyni.Mondta rendben,csak telefonáljak előtte és olyan időpontban jöjjek amikor már nincs benn a fönökség.Hála a jóviszonyunkank ez így összehozható is volt.

A hídhoz érve

Elindultunk délnek

Eljött a nap és felhívtam Ildikót a portásnőt,hogy aznap ő van-e,mondta igen,így gondoltam akkor bemegyek a cuccaimért.Aztán eszembe jutott,hogy Gergőt (már ekkor) minden érdekli.Gondoltam egyet,hogy mi lenne ha besétálnánk a sínen vagy mellette a papírgyárig?Megemlítettem Gergőnek a dolgot,mivel még arra nem járt,hát kapva kapott az ötleteten.Valószínű péntek lehetett amúgy mert másnap nem voltak Gergőnek kötelezettségei.Szóval így indultunk el a Sínen vagyunk túra elődjére,annak megvalósulásától korábban tíz évvel!Délután volt,gondoltam mire a papírgyárhoz érünk lassan majd besötétedik.Sebaj,úgy terveztem majd helyijárattal jövünk haza.Elindultunk a közeli vasútállomásra,de most nem az állomás felé fordultunk,hanem ellenkező irányba amerre a sínek vezetnek.

Balra a vasműbe,jobbra a szép tájak felé megy a sín,de minket ezen a napon a középső vágány érdekelt!

Az Oxigéngyár,ez volt az első megálló

Persze ez sem volt teljesen veszélytelen feladat,de úgy tudtam a nap e szakában erre már nem valószínű,hogy jár vonat.Nem is járt szerencsére.Elindultunk dél felé.Hamar eltűnt melőllünk a másik két sín és végül már csak ez az egy volt.Gergő meg...elkezdett vonatost játszani.Búgott,zúgott zakatolt,dudált mint egy igazi vonat.Nagyon élvezte,ahogy haladtunk mindig kérdezte vagy mondtam neki,most éppen mit látunk.Néha megálltunk és azok voltak a vonat megállóhelyei...el is nevezte őket sorban ahogy jöttek.Ezt nem felejtettem el mind a mai napig: Oxigéngyár,Nagy mező,Gáztornyok,Metab,Dutrade,Papírgyár,így jöttek a megállok,állomások.Gergő csak élvezte és élvezete...

Feltűnnek a Gáztornyok...

De előtte még ott a Nagy mező megálló!

Szépen nem sietve,jókat játszva közben megérkeztünk a Papírgyárhoz.Ott persze Gergőt nem engedték be a gyárba,Ildikó addig a portán vigyázott rá,míg én bementem összepakolni.Kijövet roppant jól szórakozott a portáscsaj,Gergő végig elmesélte neki ennek a túrának az eseményeit...Így jókat nevetve,jó hangulatban köszöntem el Ildikótól és a Papírgyártól.Mi meg Gergővel elmentünk a közeli buszmegállóba,ahonnan helyijárattal mentünk haza.Gergő visszafelé is simán haza gyalogolt volna,meg sem kottyant neki ez a hat kilométer,de eddigra már besötétedett.Sötétben meg nem akartam már arra menni.

Gáztornyok megállóhely

Gergő soha nem felejtette el ennek a túrának nehezen nevezhető trappolásnak az emlékét és én sem.Fura volt,hogy egy ilyen pitiáner dolog is mekkora örömöt tudott okozni a kis lelkében.Annak meg külön örült,hogy belementem én is a játékba,én is vele játszottam a vonatost a megállóst és mindent.A semmiből is egy csodás emlék kerekedett.Mindig is megakartam írni ennek a túrának a sztoriját,de sosem voltak hozzá képeim.Most valami erre vezetett...erre jöttem haza a minap és ha már erre jöttem hát csináltam képeket így a sztori végre megíródhatott.Persze a lelkem kegyetlenül fájt,hogy nincs itt velem Gergő és útközben sokszor kijöttek a könnyeim...Hát akkor én is és Gergő lelke odaát is megnyugodhat immár,ez a túra sem hiányzik többé a túrablogból!

Metab megálló

Még van ahol jól is néz ki...

Dutrade állomás,jelenleg itt dolgozom.