A Hegyhát és mi

Ismét szívet melengető emléket hozott fel a facebook.Most van hét éve annak,hogy Gergővel elkezdtük felfedezni a Tolnai-hegyhátot.Te jó ég....már hét éve!Olyan mintha tegnap történt volna.Nagyon sokat jártam el vonattal a Tolnai-hegyhát vonulata mellett.Mindig a vonatnak arra az oldalára igyekeztem ülni ahonnan remekül lehetett látni a csodás Simontornyától - Dombóvárig tartó dombságot.Megbabonázva bámultam a vonat ablakából hazánk eme még érintetlen gyöngyszemét.Ám ki tudja miért valahogy mindig kimaradt a túrázásaimból.Aztán persze Gergővel tervezgetve a túrákat szembeköszönt a dombság,hiszen számtalan előnye volt.Közel volt,könnyen elérhető telis tele remek útvonalakkal és látnivalókkal.Egy bibi volt.A területről sehogyan sem tudtunk térképet beszerezni.

A csodálatos érintetlen Kisszékely a Tolnai-hegyhátban

Természetesen ez az apró malőr nem tartott vissza.Amit csak lehetett levadásztunk az internetről és bár akkoriban még nem nagyon túrázgattunk térkép nélkül,úgy döntöttünk belevágunk a kalandba.Beszereztük a megfelelő telefonos alkalmazásokat is,amelyekről tudni kell,hogy még nem voltak annyira kifinomultak mint manapság.Na és térerő sem volt annyi helyen mint manapság.De mondom,mindez nem számított.Gergővel úgy terveztük,hogy az egész Tolnai-hegyhátat bejárjuk,fokról-fokra fedezzük fel a nagyjából 40 km észak-dél irányú dombságot.Szakaszokra bontjuk a dolgot és elkezdjük északon és majd haladunk mindig dél felé újabb és újabb túrákkal.Ennek az egésznek lett első túrája a 2017 március elején sorra kerülő túra,amely Simontornyáról indulva egy körtúra lett a dombság északi részén,Kisszékelyt és Pálfát valamint a Sió mentét érintve.

Valahol az északi rész mélyén

Előzetesen 18 kilométeresnek becsültük a távolságot az itthoni online térkép alapján,ám alaposan benéztük mert az valójában 24 kilométer volt,de a fene bánta!Na és már a kezdésnél eltévedtünk kissé még Simontornyáról kimenvén és ezzel elvesztettük is vagy egy órát,de ezt sem bánta senki.Onnan ahol elvoltunk keveredve például remek kilátásunk volt a Sióra.Aztán persze rátaláltunk a helyes útakra,tudni kellett azt is,hogy erre a jelzések felfestése katasztrófális volt ekkor.Gyönyörű túra kerekedett aztán belőle.Valóban érintetlenül csodálatos volt a Tolnai-hegyhát!Már útközben sok érdekesség volt.Az első szurdik oldalában a kis kápolna például,vagy egy cica amely egy kilométeren át jött velünk!A szarvascsorda amely méterekkel mellettünk trappolt a Hegyhát erdejének mélyén.A szurdikok.Kisszékely meseszép nyugalma.Pálfa előtt a Hegyhát és a Mezőföld találkozási pontja valamint a Sió ahogy mentünk mellette a lemenő nap fényében.Leírhatatlanul csodás túra volt!

Indulásra készen egy remek kalandra Simontornyán

Sokkal többet kaptam már az első itteni túrán a Tolnai-hegyháttól mint azt előzetesen vártam.Ráadásul maga a terep sem olyan vészes,persze dombság és kell felfelé is menni,de mégsem olyan fokon mint egy hegységben.Pálfára érve kezdtünk aztán fáradni,itt volt amúgy a 18-ik kilométer.Úgy voltunk vele ha van busz elmegyünk vele Simontornyára.De nem volt busz,így a maradék hat kilométert is gyalog kellett megtenni.Ma már azt mondom hála istennek.Ha busszal megyünk újabb csodákról maradtunk volna le.Pálfától az út Simontornyáig a Sió mentén vezetett Tolna és Fejér megye határán.Ekkor láttam életembe először igazán a Siót.Persze átmentünk felette itt-ott már néhányszor,de ilyen testközelből ekkor láttam először.

Valahol egy gyönyörű szurdikban,Gergő trappol előttem

Ez az útvonal pedig pazar volt.Ha délre néztem ott tornyosult a Tolnai-hegyhát,ha északra ott volt mellettem a Sió,azon túl pedig a Mezőföld.Hiányzott ugyan az az egy óra amit Simontornyán a helyes út megtalálásával töltöttünk,mert alapos kemény tempót diktáltunk itt a Sió mentén.Ment le a nap és nem attól féltünk,hogy ránk sötétedik,hanem elkartunk érni Simontornyán egy olyan vonatot amelyről nem kell átszállni Dunaújvárosig.Persze az sem baj ha nem érjük,csak akkor egy olyannal megyünk amelyről átkell szállni és némi kerülővel jutunk haza.Szóval nem tudom miért vettük a fejünkbe,hogy érjük el azt a vonatot.Így vagy úgy soha nem látott kegyetlen tempóba nyomtuk és így is rátudtunk csodálkozni a táj szépségére.Egy ponton aztán nyilvánvalóvá vált,hogy nem érjük el azt a vonatot,így visszavettünk a tempóból és szinte bandukolva mentünk tovább.

A Siónál azon a márciusi napon

Sötétben értünk ugyan Simontornyára és a későbbi kerülős vonatot értük el,de így is az első Tolnai-hegyhátas túra óriási siker és élmény volt.Természetesen ahogy terveztük is,úgy döntöttünk folytatjuk majd kicsit délebbre,de még mindig a dombság északi részén.Így is lett még ugyanabban az évben,júniusban jött a második Hegyháti túra és az sem volt rosszabb mint ez.Ezután is terveztük a folytatást,de már Gergővel együtt nem tértünk többé vissza.A folytatást Gergő halála sajnos meghiúsította... Úgy voltam aztán vele,többé nem jövök a Tolnai-hegyhátba,túlságosan is Gergőre emlékeztet és fájó volt itt (is) a hiánya nagyon...

Hát kell ennél szebb emberek?Az Annafürdői tó

Évek teltek el és nem volt folytatás.Valahol pedig éreztem,hogy a Hegyhát hív.Hív magához,hogy menjek nem fogok csalódni.Aztán egy szép napon Manó barátom előjött egy ötlettel,egy Tolnai-hegyhátas túrával.Ugyan ez nem a fokról-fokra terv következő eleme lett volna,hanem a dombság déli részére ígért egy túrát.Úgy voltam vele miért ne?Menjünk!Manó egy brutális 25 kilométeres túrára vitt el minket,de valóban nem csalódtam.Felülmúlhatatlanul szép tájakon vezetett a túra.Annyira szépeken,hogy ezekhez foghatót talán még nem is láttam.Csak azt sajnáltam,hogy Gergő nem lehet itt velem és ezt a sok csodát ő nem láthatja...persze szentül hiszem,hogy a lelke látta.

Manó vett rá,hogy újra eljöjjek a Hegyhátba

Manó ezután egy évvel újra előjött egy Hegyhátas túra ötlettel.Jó hát legyen.Az már gyakorlatilag ennek a túrának a folytatásának is tekinthető volt.Akkor sem csalódtam,a Hegyhát déli része is legalább olyan szép volt mint az északi.Így a mai napig négy csodás túrám volt a Tolnai-hegyhátban,kettő az északi,kettő a déli részen.A közepe az ami kimaradt.Ma már azért tudok erre jönni,nem viszolygok attól félve,hogy eszembe jut Gergő hiánya.Az amúgy is eszembe jut sokszor.A Tolnai-hegyhát gyönyörű,a déli részen a jelzések is jók.Olyan élményekkel ajándékozott meg a dombság amely végigkiséri az életemet.Ennek első állomása volt az a bizonyos e sorok írásakor pont hét évvel ezelőtti túra amelyet még Gergővel csináltunk végig.

A dombság érdekességei a csodás szurdikok

Természetesen minden itteni túráról van részletes beszámoló ebben a blogban,a you tuben pedig mindegyikről van film is a Zolee§Gergő túrák csatornán.Ha egészségem engedi egészen biztos,hogy jövünk még a Tolnai-hegyhátba,főleg ugye mert a középső rész kimaradt!