Kirándulás Dombóvárra

 A tavasz első kiuccanása Dombóvárra vezetett.Nehéz ezt a kirándulást túrának nevezni,így inkább maradnék is a kirándulás és a séta szavaknál.A bejegyzésből kiderül miért is.Móninak ígértem meg,hogy ha megjön a tavasz majd elviszem egy-két helyre.Elvégre nem lehet könnyű neki,hiszen a stroke-ból borítékolható,hogy sosem épül fel 100%-san,de egy kis mozgás neki is kell,meg hát nem is lehet folyton a lakásban.Persze odahaza azért kisebb sétákat tud tenni.Egy olyan kirándulást kellett neki szervezni ami látványos,de nem nehéz,nem viseli meg nagyon valamint ha megyünk tömegközlekedéssel az adott helyre ne kelljen nagyot lépnie a buszról vagy a vonatról.Mivel a távolsági buszok többségére úgy kel felmászni,mindenképp maradtunk a vonatos verziónál és olyan helyet kellett keresni ahol magas a peron,tehát vagy simán ki-be lép a vonatba,vagy minimálisan kell csak egy kisebbet lépnie.Némi agyalás után Dombóvárra esett a választásom,hiszen bár sokat voltam itt jómagam is,de a belvárosában soha nem jártam.Kiváncsi voltam rá,ezen felül megfelelt minden feljebb említett kritériumnak.

A mozdony a dombóvári vasútállomásnál,sok élmény van innen Gergővel,az egyik legviccesebb is innen való...

Dombóvárt nehéz tájegységileg hova besorolni,a wikipédia a Kapos völgyébe helyezi a települést,de az sem biztos,hogy van ilyen tájegységünk vagy csak a wikipédia szerkeztőjének fejéből pattant ki.Engedelmetekkel én a Tolnai-hegyhátba teszem a várost,noha maga a dombság itt már véget ér,de meglehetős közelségben van azért.Mónival nem kapkodtuk el a dolgot,a fél nyolcas vonattal indultunk és pusztaszabolcsi átszállással már ott is voltunk háromnegyed tízre.Egy kis kör séta ha úgy jobban tetszik túra volt az amit előzetesen megterveztem ide.Nevezetesen a vasútállomástól elmegyünk a Kis-Konda patak-völgyébe,majd onnan a belvároson át a Szigeterdőbe.Onnan pedig vissza a vasútállomásra.Úgy számoltunk ha a negyed hármas vonattal nem is,de a negyed ötössel már mindenképp haza tudunk menni.

A kismozdony

Nagyjából az egész kör olyan hét kilométeres volt.A Kis-Konda patak-völgye pedig olyan 1 km-re lehetett.Addig könnyed sétával trappoltunk oda,persze Móni túl nagy sebességre nem képes,így mondhatni lassú tempóban mentünk.Az állomás mellett volt egy kis vasúti múzeum,melynek udvarán volt még egy kis gőzős.Ezt korábban még sosem vettem észre,lehet nem is volt itt.Bemenni nem lehetett,de az utcáról jól látható volt a mozdony.Ezt követően nem soká elértünk a Kis-Konda patak völgyének erdejét.Hosszú kellemes út a fák között vitt be a völgy érdemi részére.Másodszor voltam itt,Gergővel ide sajna soha nem sikerült eljutni,Manóval és Zolikával voltam itt,már nem is tudom 22-ben,vagy 21-ben.Ezer számra nyílt az ibolya a völgyben.Lassan-lassan éledezett a természet.Elértük a híres szemes hídat melynek két oldaláról egy-egy szem fogadja a vándort.Itt az egyik padnál Móni pihent egy kicsit majd fotózgattunk és átmenve a híd alatt jött a völgy érdemi része.

Móni a szemes hídnál

Csodás környezet fogadott a híd után.Itt még jártunk anno Manóval és Zolikával.A kis polgárok parkjának hívták ezt a részt.Volt itt egy kisebb tó,és csodás erdei rét egy beülőke szerű pihenővel.Úgy döntöttünk itt megkajálunk.Ennek végeztével mentünk tovább,előzetesen láttam,hogy van még itt egy Róka park,ám azt nem találtuk.Mehettünk volna még előre,de Mónival nem erőltettem tovább a dolgot,visszamentünk egy balra leágazásig,ez vezetett ki a Kis-Konda patakon átívelő hídra majd a Szállásréti tóhoz.Itt is jó sokat fényképeztem,hiszen szép a hely,majd megnéztük a tó nyugati végén található köveket is.

A kis polgárok parkja

Kis pihenőt beiktattunk itt is,majd megnéztük a köveket és szinte háromnegyedig körbejártuk a Szállásréti tavat.Kétségtelenül ez volt itt a legszebb látvány.Nem volt maradéktalanul jó időnk,bár jó indult a dolog mostanra hol beborúlt,hogy kisütött a nap,de a borúlás volt túlsúlyban.Mindenesetre hideg nem volt.A tó dél keleti sarkánál tudtunk elhagyni a Kis-Konda  patak-völgyét.Végül is szép volt az emberi szem számára kellemes látvány.Itt egy lépcsőn értünk fel a belvárosba vezető utcába.Ez az utca az amely átmegy a szemeshídon amúgy.Búcsút mondtunk a csodás völgynek,jöhetett a város.Ezen a részen már én sem jártam még soha.Kellemetlenül hatott,hogy kicsit felfelé kellett menni.

A kő és a tó

Onnan jöttünk

Felérve a városba érdekes házak sora köszönt ránk,de egészen kellemes település benyomását keltette Dombóvár.Persze nem szándékoztuk az egész belvárost bejárni.A víztoronyig akartam mindenképp elmenni,mert olvastam az a város egyik nevezetessége.Majd onnan a Szigeterdőbe lemenni.Egy padnál mondtam újra Móninak pihenjen.Majd fokozatosan értünk be a látványosabb részekbe.Nekem végül is elnyerte tetszésemet a városka.Több szép épület mellett elhaladva végül oda is értünk a víztoronyhoz.Valóban klassz volt és mellette egy épület sem volt kevésbé szép.Nem tudtam milyen épület,leginkább múzeumhoz vagy színházhoz hasonlított.Újra mondtam az ekkor már fáradni látszó Móninak,hogy üljön le egy padra addig én körbenéztem itt.

A víztorony

Nem tudom milyen épület,de szép!

Még egy Tinódi Lantos Sebestyén szobor ejtett itt rabul meg a művelődési ház amit én városházának gondoltam elsőre.Ezeket megnéztem és lefényképeztem,majd visszementem Mónihoz,mondtam akkor irány a Szigeterdő.Hosszú egyenes utca vezetett oda,eleinte még látványos volt aztán kertvárosias jelleget öltött.Elhaladtunk két szép templom mellett,majd az uszoda következett,amelyről inkább mondtam volna,hogy raktár mint uszoda...egy sporttelep jött,majd kertvárosi házak sora.Móni itt már kezdett kidőlni,de elmondása szerint a rossz cipő választás miatt fájlalta a lábát.Mondtam már nincs messze a Szigeterdő.Kezdett egyértelművé válni,hogy a negyed hármas vonatot már nem érjük el.Így tovább csökkentettem az amúgy is lassú tempót.

Templom útközben

Majd egy újabb

Elérjük a szigeterdőt

A Szigeterdőben nem volt annyi fa amivel kiérdemelte az erdő nevet.Sokkal inkább illett volna ide a park elnevezés.Szigetpark.Mondjuk ezt sem értettem miért sziget,hiszen víz nem volt a közelben.Ettől függetlenül persze szép volt és érdekes.Telis tele sétányokkal és szobrokkal,na és egy vártoronyhoz hasonlító lakótoronnyal.Persze nem lakott abban senki.Móni erősen kifáradva újra elfoglalta helyét egy padon.Addig míg pihent én elindultam bejárni a nem túl nagy parkot.A szobrokban az első magyar kormány minisztereit véltem felfedezni.Szépek voltak és nagyok!Na és fehérek.Ez így nem tudom mennyire illett bele a környezetbe.Volt még egy szoborcsoport ami nem tudom mit ábrázolt.Ezeket is lefotóztam,majd elmentem még a lakótoronyhoz.

A park főbejárata

A szobrok a szigeterdőben

Míg Móni pihent én jó félórát nézelődtem.Ő meg élvezte a újra kiderült időt és a jó levegőt a kellemes környezetben.Nekem még a lakótorony volt hátra.Oda mentem,egy külső falépcső vezetett fel.Mondom akkor felmegyek és megnézem.Ám egy szalaggal levolt zárva a lépcső.Hát én ezzel nem tőrödtem és felmentem,de bemenni nem tudtam mert az ajtó viszont zárva volt.Így jártam.Megfordultam a lépcső felső fokáról még megnéztem a kilátást a parkra.Leérve pedig még körbejártam a szép tornyot majd visszamentem Mónihoz.Ránézve az órára úgy tűnt még elérhetjük a negyed hármas vonatot,hiszen még a lassú tempó ellenére is remek időt futottunk.

Jómagam a lakótoronnyal

Egy közeli a toronyról

Nagyjából egy kilométerre volt a vasútállomás és negyven percünk volt elérni a vonatot.Persze egy normál esetben tíz perc alatt megvan,de a nehezen járó fáradt Mónival kérdéses volt.Mondtam neki nem létszükséglet elérni a vonatot,lesz negyed ötkor is,de mondta próbáljuk meg.Összeszedve erejét végül rendben elértük a vonatot.De kár volt sietni,mert valami bíztosító berendezés hibája miatt negyven perc késéssel indultunk!Végül nagy nehezen de elindultunk és elbúcsúztunk Dombóvártól amely így felkerült a kedvenceim közé,hiszen egy vállalható nagyon kellemes város amiben kellemesen csalódtam.

Érkezés vissza az állomáshoz

Jó kis séta volt kellemes helyekkel,szép belvárossal.Nekem tetszett.Móninak is,de ahhoz képest,hogy hetek óta könyörgött ezért a kirándulásért meglehetősen kevés dolog kötötte le a figyelmét és inkább elvolt foglalva a lábfájásával és a fáradtságával.Kissé visszafejlődésnek érzetem ezt,hisz a tavalyi túrákon amikor eljött már egész ügyes volt.Talán érdemesebb lett volna megvárni a teljesen jó időt,vagy ez a hét kilométer többségében betonos séta fárasztotta le nem tudom.Én elvoltam szeretek nagyon új helyeket felfedezni.Nagyjából hét kilométer trappoltunk sok pihenővel,de ezt a kirándulást nem veszem be a túrák közé mert nem az volt.Így most ezzel sem az éves kilométer távolságot,sem az átlagot nem növelem.