Túra a Bürühídhoz

Nem is olyan régen írtam a megátkozott hídról ( ide kattíntva ) amely éppen felújítása után került víz alá.Izgatott a dolog mert a híd szerves része túrázásaink történetének és nagyon meg örültünk amikor egy éve hírét vettük a felújításának,hiszen már-már elképesztően ramaty állapotban volt és semmiképp sem szerettem volna,hogy esetleg összedőljön vagy bármi hasonló.Így aztán tavaly májusban húztunk is kifelé a Rácalmási-szigetre,hogy megnézzük és kipróbáljuk az újjá varázsolt hídat.Ám akkor kellemetlen meglepetésként ért,hogy a hídat szinte teljesen ellepte a víz.Erősen megvoltam döbbenve,mert mióta én a szigeten túrázom (kb.2005 óta) soha nem láttam a hídnál vízet.Az egy kisebb árok (mocsár) felett vezet ugyan át,de mindig is csontszáraz volt ott a híd alatt minden.A tavalyi áradáskor viszont ellepte a víz azt a környéket.Kiváncsi voltam rá mi történt tavaly óta,visszahúzodott-e onnan a Duna és,hogy mennyire sínylette meg az új híd a víz nyomását.Eljött az idő,hogy kimenjek oda és megnézzem.

Rácalmásra érve a szigeti hídig még volt majd egy kilométerünk

A túrára ezúttal Móni kisért el.Tavaly is vele voltam itt.Móni majd három évvel van a stroke után és igazából sosem épült fel teljesen azóta sem,de az állapota azért lehetővé teszi,hogy ilyen kisebb (4-7 km) túrákra eltudjon jönni.Persze a tempó így eleve sokkal lassúbb a megszokottnál,de hát ez legyen a legnagyobb baj.Mindenesetre Zolika azért nem jött el,mert ilyen lassú tempóban ő nem tud túrázni.Mi busszal mentünk ki Mónival Rácalmásra,kicsit aggódtam mert nem az alacsonypadlós busz jött,így nem tudtam Móni hogyan tud majd fel és le szállni,de ügyesen megoldotta a dolgot.Rácalmásra érve szinte tökéletes túraidő fogadott.A szigetre bevezető hídhoz viszont lekellett gyalogolnunk a buszmegállótól ez végig lefelé vezető út volt és végül is különösebb gond nélkül le is mentünk Mónival.A híd közelében lévő ártézi kútnál pihentünk is egyet,majd következhetett a behatolás a szigetre.

Ez még nem a Bürühíd,hanem a szigetre bevezető kis Duna hídja

Idén korán jött a tavasz és már itt a hídnál is észre lehetett venni,hogy ébredezik a természet.Egyből az jutott eszembe,hogy a sziget most biztos egészen szép lesz.Így is lett.A Rácalmási-szigetre bevezető hídon átkelve értünk be a zöldelő szigetre.Többször is írtam már,hogy túrázásilag a sziget két részre osztható.Észak és dél,a déli rész jóval nagyobb és a választóvonal éppen a hídnál van.A híd meg nem a sziget közepénél vezet be a szigetre,így fordulhat elő,hogy az északi rész a kisebb.A Bürühíd a sziget északi részén van.A szigeten pedig egy tanösvény fut körbe.A teljes kör jó 10-11 kilométer lehet,de a kört meglehet szakítani több helyen (mondhatni kiszállni a körből) a mellékútakkal.Csak az északi részen két ilyen mellékút is van.Mi is megakartuk szakitani,de a nagyobb távot bitosító mellékúttal most.Így mindent megtudunk nézni ami érdekel a felújított tanösvényen,az alamházat a szigeti kilátót a madárlest és persze a bürühídat is.

A híd a szigetre

Móni felkészülve a túrára

A szigetre beérve pár méter után így balra azaz észak felé forudltunk.Ez az út már maga volt a tanösvény amely piros kör jelzéssel végig tökéletesen fel van festve!Valóban kezdett gyönyörű zöld lenni a sziget.Az út száraz volt (tavaly ugye dagonyás és sáros volt) így Móni lassabb tempója ellenére is jól tudtunk haladni.A hídtól nincs messze az Almaház,így hamar megtettük ezt a 200-250 méteres távolságot.Egyből feltűnt,hogy az Almaház rendben van!Tavaly mikor itt jártunk körbe volt állványozva,éppen akkor újították fel a korábban már állapotában egyre jobban romló házat.Örömmel töltött el a dolog,hogy ez sem lett az enyészeté.Tovább fokozta jó érzéseinket,hogy a ház körül padok,asztalok voltak,ahogy benn a házban is.Minden rendben volt és bízom benne nem vet erre gyökér embereket a sors akik ezeket esetleg majd megrongálják...Itt az egyik asztalkánál megpihentünk és megreggeliztünk a kellemes környezetben.Szerintem Móni állapotára is jó hatással volt a rendkivül kellemes környezet.

Kellemes környezet az Almaháznál

Régen írhattam ez le,de most minden rendben vele!

Míg Móni pihent kaja után ezen a nagyszerű helyen és körbejártam a házat és mindent megnéztem,be is mentem.Minden tökéletesnek tűnt.Ilyent nagyon régen éreztem ezen a helyen.Eztán folytattuk a túrán a tanösvényen amely továbbra is jól járható volt.Tervben van amúgy az Almaház történetének megírása,de sajna nem nagyon találok róla infókat sehol sem.A következő tanösvényi állomás a Nádkunyhó volt.Ez is megvolt már régebben,csak akkor erdő vette körül,most hála a tarvágásoknak ez hiányzott.Bár folyik az újratelepítés és a közelben a körtefák azért szépen virágoztak.Maga a nádkunyhó nagyon rossz állapotban volt...nem értettem,ezt miért nem lehetett felújítani ha már az egész tanösvényt fellehetett.Szerencsére ez volt egész túránk egyetlen negatívuma a tanösvénnyel kapcsolatosan és remélem majd ezt a kis kunyhót is rendbe teszik idővel.

A Nádkunyhó

Haladva tovább a tanösvényen az beért a fás részekre és a sziget elkezdte régen látott legszebbik arcát mutatni!A gyönyörű zöld és a sárga virágok körös körül....minden nagyon szép volt!Elértük azt a rész ahol az út az eddigi északi irányból visszafordul dél-kelet - dél felé.De éppen itt volt a kis tavacska és a madárles amit átkereszteltek Szigeti kilátóra.Ezt persze nem hagytuk ki,hiszen a tanösvénytől jó hatvan méternyire van csupán.Odaérve láttuk,hogy ezt is rendbehozták.Móni nem tudott rá feljönni,így megpihent kicsit a kilátó lépcsőjén,addig én persze felmentem és szétnéztem ahogy a régi szép időkben Gergővel is valahányszor erre jártunk.A madárles vagy immár kilátó rendben volt,Amit lehetett itt is megjavítottak.A kilátás a kis tavacskára a régi volt,talán annyi,hogy most valamivel több volt benne a víz.Innen még vezetett jelzetlen út a sziget legészakibb pontjára,de a lábadozó Mónival oda most nem mentünk el.

A Szigeti kilátó

Ez is úgy tűnik rendben

A kilátás

A kilátó után folytattuk a tanösvényen lassan-lassan déli irányt véve.Végre erdőben haladtunk egyre zöldülő erdőben.Amúgy nagyon sokan voltak a szigeten,sokan sétáltak,túráztak.Sok emberrel találkoztunk.Pár száz méter után elértük azt amiért jöttünk: a Bürühídat!Ami örvendetes volt,hogy most nem volt víz alatt.Volt ugyan a híd alatt víz,de ez most szinte százszázalékosan mocsárra emlékeztetett.Így elöször a történelem folyamán szó szerint a mocsár felett vezetett át a híd.Természetesen megcsodáltuk és kipróbáltuk.Nagyon-nagyon úgy tűnt,hogy a tavalyi árvíz szerencsére nem tett kárt benne.Nem volt anno egy kellemes dolog,hogy három héttel a felújítása után lepte el a víz...Maga a híd jó 70-80 méter hosszú lehetett,majd folytatodott némi szárazföld után egy 15-20 méteres szakaszon még.Két oldalán cölöpök amelyeket kötéllel kötöttek össze így bíztositottak némi biztonságérzetet a hídon közlekedőknek.Régen csak az egyik oldalon volt ilyen.Átmentünk.

A Bürühíd a Rácalmási-szigeten

Úgy tűnt teljesen rendben!

Jól járható volt a híd,úgy tűnt egy kicsivel szűkebb mint a régi.A 20 méteres szakaszán már csak az egyik oldalán volt cölöp és kötél,de ott már nagy mélység sem volt.Hát örültem,hogy rendben van.Tavaly óta izgatott a dolog,hogy mennyire sínylette meg a híd az árvízet,most úgy tűnt semennyire.Mondjuk évek múlva derül ki okozott e strapabírósági problémákat a víz a híd faszerkezetében.Mindenesetre most rendben volt ez is!A "túlparton" volt az az öserdő ahol október végén fantasztikusan szép ruhába öltöznek az itteni fák.Az út amúgy kivezetett a nagy Dunához,úgy tűnt ezt is rendbe hozták,hiszen kitünően járható volt.Ám Mónival aki ekkora már kezdett kicsit fáradni oda most nem mentünk ki.Visszafordultunk és visszafelé is átmentünk a hídon a mocsár felett.Fantasztikus volt!

Jómagam a hídon,alighanem én aggódhattam legjobban érte...

A másik végénél

A másik oldalról

Kimondhatatlan elégedettséggel töltött el,hogy a híd rendben van.Így folytathattuk a túrát.Eljövet onnan szembe találkoztunk Gergő volt iskola igazgatójával aki egy nagyon jó fej és kedves ember.Váltottunk is pár szót.Fotózni jöttek ki,mert nagy fotós az öreg.Aztán egy autóba botlottunk...ezt nem értettem és dühített a dolog.Nem is értettem,hogyan jöhet ide be autó,hiszen kivannak innen tiltva.Valószínű a gazdája valahol itt kevert a szigeten,de könyörgöm ha Móni ebben az állapotában képes itt túrázni akkor másnak miért kell autó,hogy ide bejöjjön?Elmegy a picsába az ilyen!Na,de folytattuk a túrát és alighanem a legszebb szakasz következett,gyönyörű zöldellő erdővel és sárga virágokkal.Kifejezetten kellemes volt itt sétálni.Hát olyan négyszáz méternyire lehetett a madárles,addig az út pazar volt!

Nagyon élvezetes volt most a sziget!

Elérve a madárleshez az kisértetiesen hasonlított a Szigeti kilátóra,persze hiszen az is madárles végül is.Ez valamivel alacsonyabb volt.Itt csak a lépcsőt hozták rendbe,hiszen az építmény ezenkivül eleve rendben volt.Itt is pihent egyet Móni a lépcsőn,addig én felmentem.Innen egy beugró öbölre van elvileg kilátás,án a bozótos erősen ront a felhasználói élményen úgy mondd...Talán ha kivágnák vagy megritkitanák a madárles is ellátná azt a feladatát amiért épült...Gyönyörű zöld volt minden körös-körül,friss zöld,az ébredő tavasz zöldje.A madárles után tértünk le a tanösvényről.Az ment tovább a déli részre,mi pedig mentünk vissza azon az úton a kis Duna hídhoz amelyen kilehet szállni a körböl.Itt egy mókus szolgált látnivalóval ahogy a fán szaladgált magabiztosan.Szerencsére sikerült lefilmezni,így a filmünkben látható a jelenet!

Távozóban

Aztán elértük a hídat és rendben kimentünk a szigetről.Móni odarendelte az anyját így kocsival hazavittek minket.Rövid,de nagyon kellemes túra volt és Móninak is jót tett a mogás.Nagyon-nagyon régen láttam ilyen szépnek a szigetet.Mindez és a bürühíd állapota kellemes érzésekkel töltött el!Rendben hazaértünk aztán.

Ez volt az év hatodik túrája.Most mindössze hét kilométert mentünk.Ez mondjuk jelentősen ront az átlagon,de a jó túrákat nem a minél több kilométerben mérik!Szóval így az átlag az 16.93 km/túra.Nagyon szép túra volt,megérte kijönni!