Túra a Maderspach kilátóhoz

 Alig egy héttel a dombóvári kirándulás után,nemzeti ünnepünkön kezdőthetett a tavasz első igazi túrája.Még a téli terveinkben szerepelt a Maderspach kilátó felkeresése a kelet-Bakonyban.Azonban hírét vettük,hogy a kilátó télen zárva tart.Így a túrát tavaszra halasztottuk.Most mielőtt belevágtunk volna a túrába,igyekeztem megtudni,hogy kinyitott-e már az építmény és mivel úgy hírlett igen,így neki vághattunk végre ennek a túrának is.Nemzeti ünnep lévén a közlekedés ünnepnapi volt,így az 5.40-es busz helyett,csak a 6.20-al tudtunk elindulni Várpalotára,de így is megérkeztünk negyed kilencre.Úgy volt eredeti terv szerint,hogy hárman jövünk erre a túrára.Viki nagyon "kapaszkodott" ezért a túráért,de nem jött el,így szokás szerint Zolikával vágtunk neki a bulinak.Várpalotára érve,nem reméltük,de rögtön a buszállomás mellett tudtunk egy kellemes kávét inni és egy finom rétest enni.Ezután kezdődhetett is a túra.

A várpalotai busz pályaudvartól kezdtünk

Tervünk egy körtúra volt.Várpalotától a kopár hegyeken át az Inotai víztározóig szándékoztunk menni,majd ott vesz a túra egy majd 180 fokos fordulatot és távolodva a hegyektől a hadsereg gyakorló terén át vesszük az irányt a kilátó felé.A kilátótól pedig jövünk vissza Várpalotára.Aztán mivel hírét vettük,hogy a nemzeti ünnepen március 15-én Várpalotán a Trianon múzeum látogatása ingyenes,így ezt semmiképpen nem akartuk kihagyni.Úgy terveztük túra után bemegyünk a múzeumba,mivel régi vágyam már megnézni...A túra útvonala amúgy az Inotai víztározóig megegyezett azzal a túrával amit Gergővel tettünk meg 2018 októberében.Akkor ugye Iszkaszentgyörgyig mentünk örök túratársammal.Most legalább újra úgy érezhettem,hogy a víztározóig szó szerint a nyomában járok!Kértem is magamban ha velünk van adjon valami jelet odaátról.Végül is a jelzés megjött,de már a túra vége felé.De erről majd később.

Kiérve a városból a távolban már fel is tűnt az első kopár hegy!

Mivel kelet felé indultunk és a város keleti szélén voltunk,a belvárost most nem érintettük,viszont visszafelé majd arra jövünk.Hamar ki is értünk a városból a zöld jelzésen,egy darabig ugyan betonúton kellett mennünk,de nem sokáig.Hamar fel is tűnt az első kopár hegy.Letérve a normális turistaútakra már indult is hegyre fel a turistaút.Erre mentünk akkor rég Gergővel is...Már a hegy felénél feltűnt a távolban mai célunk a Maderspach kilátó északi irányban.Így légvonalban olyan öt kilométeres távolságnak tűnt a dolog,de természetes mi egy körtúrán voltunk amely ennek az 5 km-nek a háromszorosa.A kilátó aztán végigkisérte a túránkat,mert szinte az egész túra folyamán lehetett látni.De nem csak őt.Hanem a szép emlékű Baglyas-hegyet is,amelyet a csúcsra érve láttunk meg először.Az első kopár hegy tetejéről már fantasztikus volt a kilátás,teljes körpanorámánk volt.Látni lehetett Várpalotát,Pétfürdőt,Inotát,a Baglyas-hegyet,a Bakony vonulatát az Öreg Futónéval és persze a kilátót is.Másodszor voltam itt,de így is rabul ejtett a látvány.

A csúcson,mögöttem a város

A kilátó a távolban,rázumolva

Továbbmenve ereszkedés következett le a hegyről.A második kopár hegy lábához érve az út nem a hegyre vitt fel,hanem elvitt ahhoz a földalatti bunkerhez amit még Gergővel fedeztünk fel.Akkor nem mentünk be,nem tűnt valami bizalom gerjesztőnem...most viszont leszartam mindent és bementem.A másik telefonom lámpájával tudtam vílágitani,Zolika követett.Jó hetven métert tudtunk bemenni a bunkerbe,ott a járat elkanyarodott és nem láttuk tisztán,de úgy tűnt beomlott törmelék állja az utunkat tovább.Így visszafordultunk.Képet nem tudtunk benn csinálni,de a filmben látható lesz majd ahogy bementünk.A bunker után a második hegy északi lábánál haladt az út.150 méter után értünk ahhoz az aknához amely ferdén vezetett le ebbe a bunkerba.Ezt is láttuk akkor rég Gergővel.Lemenni itt nem lehetett,mert nem lehetett volna feljönni,annyira ferde volt és csúszos.De itt megálltunk a betontömbre leülve megkajáltunk.Vajon mi lehet ez a bunker a hegy alatt és mi volt a rendeltetése?

A bunker

Zolika az aknánál

A második és a harmadik kopár hegy szinte egybe nőtt,egy vályat volt a kettő között,itt ment fel a turistaút.Felérve a harmadik hegyre a látvány még szebb volt mint eddig,de nagyjából ugyanazt láttuk mint az első hegyen.Annyi volt a különbség,hogy elértük az Inotai-völgyet,ott volt lenn az Inotai víztározó.Rendkivüli szépségű hely volt!A völgy a víztározó a hegyek arébb a Baglyas,amarra a város és a kilátó...hát volt fotótéma!Jó félórát el is voltunk itt ahogy akkor rég Gergővel is...majd az inotai Szent István templom mögött ereszkedett le szerpentínszerűen az út a völgybe.Leérve búcsút vettünk a zöld jelzéstől és az azonos útvonaltól ami ugyanúgy ment eddig mint azon a régi túránkon..Mi pedig ráálltunk itt a piros jelzésre,persze tudtuk,hogy csak 400 métert kell mennünk rajta.Utána jelzetlen útjaink lesznek.De előtte még megnéztük a víztározót is.

A legszebb látvány ezen a túrán

Mögöttem Inota,mellettem a völgy

A víztározó

A  víztározó nyugati oldalán haladt az út,majd kiért egy gazdaság mellett valószínűleg arra a bizonyos gyakorlótérre ahol egykor a Varsói szerződés katonái is hadgyakorlozhattak.Itt elbúcsúztunk a piros jelzéstől is,az ment Várpalota felé.Ezen a túrán még érintjük,de most egyenlőre letértünk a jelzetlen útra.Ez egy hatalmas farm mellett haladt el,ahol óriási területen éltek az állatok.Visszanézve csodás látvány tárult elénk a magunk mögött hagyott hegyekre.Egy fenyvesbe értünk ahol túránk során először tűnt el szemünk elöl a Maderspach kilátó.Nem sokára azonban elértük a Várpalota-Tés országutat,innen újra látható volt a már egyre közelebbi kilátó.Az utunk,az országút előtt fordult északnak a kilátó felé.Kis kapaszkodás következett,majd egy jobbra tartó letérés,majd újra felfelé és már szinte ott is voltunk a kilátónál.

Visszanézve a csodás hegyekre

Mindjárt ott vagyunk!

Végül is odaértünk.A kilátó valóban olyan jól nézett ki mint a képeken.Mielőtt azonban felmentünk volna,a kilátó melletti padoknál tartottunk egy uzsonna szünetet.Rendkivül kellemes hely volt már innen a padoktól belehetett látni az egész környéket.A kaja után pedig felmentünk a kilátóba.Ami aztán számomra egy kicsit csalódás volt.Jó,hírét vettük,hogy vandálok megrongálták (ezért is volt zárva),ezt a földszinten érezni is lehetett.Az első emelet rendben volt a második rosszabb állapotban volt mint az első emelet,de jobban mint a földszint...A második emelet volt a kilátószint ahova vasszerkezetű csigalépcső vitt fel.Odafenn zárt tér volt,de mind a négy égtáj felé volt egy-egy ablak.Kettőn nem volt semmi,míg a másik kettön plexi volt amit nem lehetett kinyitni.Így nyugatra és északra ez kicsit gyengítete a kilátási élményt.Kelet és dél felé szabadon lehetett kitekinteni.Teljes körpanorámánk volt és jó 15 km-es körben szinte minden látható volt.

Elérve a kilátót!

A kilátószint

A kilátás egy szelete

Jó félórát voltunk odafenn,aztán láttuk,hogy jönnek mások is,így lejöttünk.A kilátóról majd részletesen írok a kedvenc kilátóink sorozatomban rövidesen!Szóval az összkép nem volt olyan rossz,de egy kicsivel többet vártam a kilátótól.Mindegy,egy újabb kilátó a gyűjteményben!Megkezdtük az ereszkedést az országútig ugyanarra mint amerre jöttünk.Majd rákellett térnünk az országútra,ezen jó ötszáz métert haladtunk míg elértük azt a piros jelzést amitől a víztározó után vettünk búcsút-Erre tértünk le,mert ez vezetett be Várpalotára.Itt jöttek a jelzések Gergőtől.Jó pár pillangó táncolt előttünk métereken át.Majd a filmben ez is látható lesz.Végül aztán elég hamar beértünk Várpalotára.A kilátótól nem volt egy órahossza sem!A város eddig ismeretlen,de szép részein vezetett be a jelzés a központba a Thury várig.

    Visszaérve Várpalotára

A várnál elég sokan mozogtak,mi viszont beültünk a szemközti vendéglőbe egy sörre.Délután egy óra volt,így rendkivül hamar lezavartuk a túrát amely nem volt különösebben megerőltető.Pihentünk benn félórát a sörrel,majd elindultunk a közeli Trianon múzeumhoz.Minden különösebb gond nélkül bejutottunk.Azonban odabenn nem engedélyezték sem a fényképezést,sem a videózást.Nagy kár.A múzeum rendkivüli volt és óriási élmény volt végigjárni a földöntúli színvonalú kiállítást!Egy pontosabban két kép mégis készült méghozzá Gróf Apponyi Alberttel!Ezt egy különleges technika segítségével tudták megcsinálni,a lényege az volt,hogy mellénk varázsolták a grófot! A képeket aztán elküldték a megadott e-mail címemre.Ám a két kép közül csak az egyik érkezett meg és pont a rosszabbik amelynél még nem igazán tudtam beállni a fotózáshoz.Pedig a másik tök jó lett.Mindegy ez az egy van ezt megmutatom.

A Thury vár előtti tér

A Trianon múzeum Várpalotán

A technika feltámasztotta a kedvünkért és egy közös fotóért Gróf Apponyi Albertet!

Szóval a múzeum egészen fantasztikus volt.Én még ehhez fogható kiállításon nem voltam.Hatalmas élmény volt és a trianoni téma "szerelmeseinek" szívbemarkoló is!Bent voltunk több mint egy órát.Ezt követően más nem maradt mint visszasétálni a buszállomásra a gyönyörű Várpalota legszebb részein keresztül.Végül is odaértünk,a hazaút sem okozott különösebb problémát.Este hétre itthon is voltunk!Nagyon jó túra volt,alighanem az év eddigi legjobb túrája.Rendkivül sok látnivalóval és érdekességgel,nem különösebben nehéz tereppel és a végén a fantasztikus múzeummal.Soha rosszabbat!

Várpalota gyönyörű!

Ez volt a tavasz első túrája.A Mónival való múlt heti dombóvári kirándulás nem nevezhető túrának.És ez volt az év ötödik túrája így.Most pedig mentünk 15 kilométert.Így az idei összesítésben tartunk 94,6 kilométernél.Ez pedig túránkénti 18,92 km-es átlagot jelent.Folytatjuk!