Ismét győztünk!

Évek óta tart egy jópofa dolog a Dunai szigeten blogon és facebook oldalon.Nevezetesen arról van szó,hogy minden évben megszavaztatják,hogy melyik volt az év dunai szigete.Különösebb jelentősége ugyan nincs a dolognak,mondhatjuk akár egy jó játék,de mégis jelzés értékű,hiszen több ezren szavaznak.Ugye a mi közvetlen környékünkön öt kisebb-nagyobb dunai sziget van,bőven volt már róluk szó ebben a blogban.Az,hogy ebben az évtizedben (mert ugye 2020 december 31-ig még ez az évtized van!) az öt sziget közül már másodszor a mi egyik szigetünk nyert úgy gondolom jelzi azt,hogy nem akármilyen szigetek vannak erre mifelénk.Talán vannak akik emlékeznek még a Szalki-sziget 2016-os győzelmére,most pedig a 2019-es év dunai szigete címet besöpörte a Rácalmási-sziget!Úgy gondolom kijárt már neki,viszont hozzátenném,hogy a sziget a magunk mögött hagyott éveket nézve most van a legcefetebb állapotban.Talán jobban megérdemelte volna pár évvel ezelőtt,de ami jár az jár.Ismerkedjünk meg egy kicsit jobban vele,bár számtalan bejegyzésem van a szigeti kalandjainkról.

Jobbra a sziget,a képek a 2017-es őszi fináléról valók,szerintem ekkor volt a legszebb a sziget

A természetvédelmi oltalom alatt álló, 380 hektáron elterülő rácalmási Nagy-sziget a Duna-Ipoly Nemzeti Park része. Növény- és állatvilága számos érdekes látnivalót kínál, a rácalmási Duna-szakasz pedig a horgászok paradicsoma.

A sziget védetté nyilvánításának egyik legfontosabb célja az volt, hogy a korábbi tarvágások után a gyönyörű tölgy-, kőris- és szilfa növénytársulásokat helyreállítsa és megóvja az új, idegenhonos agresszívabb fafajtáktól. Sűrű lombkoronájuk ellenére a ligeterdők cserje- és gyepszintje is rendkívül gazdag. Kifejezetten nagy és értékes a védett lágyszárúakból álló aljnövényzet: megtalálható többek között a hóvirág, a tőzike és a gyógynövényként is használt gyöngyvirág.

A táplálékban gazdag holtágak és öblök változatos madárvilágot fogadnak be. A Nagy-szigeten jelenleg is 92 különböző madárfajta fészkel és több mint 50 további látogatja rendszeresen. A türelmesebbek olyan ritka gázlómadarakat is megcsodálhatnak, mint a szürkegém vagy a fekete gólya. Madárvonuláskor a szigetek több száz fős réce- és lúdcsapatoknak nyújtanak ideiglenes lakhelyet. A szigeten olyan fenséges ragadozó madarak is megtalálhatóak, mint a rétisas, a halászsas vagy akár a kerecsensólyom.

Jelentős a sziget emlős- állománya is. a mezei pocok, a pézsmapocok és a védett vízicickány mellett a kitartóbb szemlélődők akár a hermelint, az ő vagy a különösen ritka és fokozottan védett vidrát is lencsevégre kaphatják.

Sajnos a tanösvény állomásainak álapota egyre romlik

A Nagy-szigeten két kiépített hosszabb és rövidebb túraútvonalon kialakított tanösvény várja az érdeklődőket. A mélyebben fekvő ártereken és mocsaras területeken pallós cölöphidak vezetnek át. Így a sziget élővilágának szinte minden területét száraz lábbal kényelmesen járhatják be a látogatók.

Ha azonban kerékpárra pattanni támad kedve, azt is megteheti – akár saját, akár kölcsönzött kerékpárral. Az utóbbi évek fejlesztéseinek köszönhetően kiépült kerékpárút hálózaton nemcsak Rácalmást vagy a Nagy-szigetet járhatja be, de a hangulatos Duna-parton a kb. 10 km-re lévő Dunaújvárosba is el lehet jutni.

Mostanság nincsenek jó állapotban a madárlesek sem

Az évtizedben mint írtam rengetegszer jártunk itt és nagyon is a szívünkhöz nőtt a sziget,ezért is örülök most a győzelmének.Valóban remek séták,túrák,kerékpártúrák tehetők itt,a holtágakban akár kajakozni,csónakázni is lehet ha van hozzá megfelelő eszközöd.A sziget különösen október végén igazán szép.A természet tarkabarka pompája különösen szemet gyönyörködtető itt.Sajnos azonban vannak aggasztó jelek,dolgok...

A tanösvény szépen kialakitott,megépített állomásai egyre inkább pusztulóban vannak,a cölöphíd állapota teljesen kritikus.Legutóbb 2019 november elején jártam itt,javában zajlott a fa kitermelés is,amivel a sziget Macskalyuknál (dél-nyugati rész) található része szinte teljesen elvesztette a varázsát...Nyílván ültetni fognak oda facsemetéket,de mostani állapotában a terület lehangoló látványt nyújt,még akkor is ha így szép a kilátás a környező holtágakra.Ezenkivül vannak helyek ahol alaposan ott hagyta nyomát az ember...Maga az erdő belseje rendkivül szemetes.Gergővel anno,találtunk itt kibelezett monitort,székeket és rengeteg műanyag flakont...

Szóval van mit rendbehozni,remélve,hogy ebbe az irányba is elindul valami a következő években...és akkor valóban méltó lehet a sziget erre a megtisztelő címre!

Bármerre indulsz a szigeten szembeköszönnek a csodák!

Minden rossz dolog ellenére is ajánlom a szigetet egy kiránduláshoz,hisz azért most is szép és érdekes.A szigeten a piros körtúra jelzés vezet már körbe,ez nagyjából egy 10km-es túrát jelenthet annak aki végigmegy rajta.Érdemes azonban letérni a jelzett útról,hisz rengeteg csoda köszönhet szembe.Eltévedni nem nagyon lehet,ha van egy kis sütni valója az embernek nem is fog.Gyönyörű erdők,benyuló holtágak tehetik még emlékezetesebbé az élményt.Ha egészségem engedi ezer százalék,hogy jövök még ide én is,hisz minden évszakban megkapó a sziget szépsége és hangulata.Mindenről lesz ugyis bejegyzés a blogban,de ha bármilyem esemény vagy fejlemény történik arról is beszámolok természetesen.Ezúton is gratulálok a szigetnek a 2019-es év dunai szigete címhez!

Őszi finálé

Nehéz meghatározni az őszi finálé pontos időpontját.Ahhoz,hogy ez sikerüljön tudnunk illik - illene - mi is az,az őszi finálé.Teljes kielégítő megfogalmazása persze nincsen.A mi fogalmaink szerint mindenesetre az a pont amikor fákon és a földön (a már lehullott levelek)kb.egyenlő arányban vannak.Amikor a földön már több a levél mint a fákon,az már a finálé utáni rész.A finálé pontos időpontja ezért is megmondhatatlan,csak körülbelüli időpontot tudhatunk ami tájegységenként más és más lehet.Na és minden évben más az időpont is.Próbáltam megfigyelni az elmúlt években mikor is zajlott ez.2015-ben meglehetősen későn november 8-án történhetett.Tavaly 2016-ban már november 1.-re teszem ezt az időpontot.Idén?

Még be sem léptünk a szigetre már éreztette velünk a közelgő csodákat!

Úgy alakult,hogy idén a Rácalmási-szigeten tekintettük meg a finálét.Előzöleg a Pilis-tetőre terveztük ezt idén,de sajnos nem jött össze.Maradt a sziget,amit azért annyira nem bántuk meg.Utoljára talán 2011 környékén voltunk az évnek ezen a szakaszán a szigeten.Emlékeztem,hogy eszméletlenül szép volt...így idén mivel ez adódott,kicsivel jobb felszereléssel mint akkor vágtunk neki a szigetnek.Biztam benne sikerül jobb képeket lőni mint hat éve.Hatalmas szemet gyönyörködtető őszi színjátékra készültünk,hisz hat éve is pont ezekben a napokban voltunk itt.Ám színjáték helyett úgy tünt egyenesen belecsöppentünk az őszi fináléba...ami persze nem zárta ki a fenomenális színelőadást!Viszont október 21.-ét kissé korainak éreztem a finálé időpontjának.Annál is inkább mert odahaza a mi kis erdőnkben még nyoma sem volt neki.Itt viszont kétségtelenül az zajlott....

A tanösvény

Bár jókat lehet túrázni a szigeten,tettünk már itt sok-sok túrát,mint dél,mint észak felé,most nem volt betervezve semmi ilyesmi,próbáltunk az északi rész legszebb helyei felé menni,amerre éppen a lábunk vitt.Körtefákra bukkantunk egy részen,már úgy tünt túlérettek rajta a körték,de azért ettük belőlük.A sziget minden méterén elképesztően szép volt az ősz.Mint mindig...Valóban úgy tűnt itt már a finálé zajlik,ettől függetlenül is leírhatatlanul szép volt minden.Elértük a cölöphídat amely egy állítólagos mocsár felett vezet át.Nos a mocsárból itt semmi nincs.Néha ugyan van olyan magas a Duna vízállása,hogy betör egész idáig,majd a visszavonuló víz,valóban valami mocsár félét hagy itt,de ez nagyon ritkán van.A híd állapota viszont tragikusra kezd fordulni.A fából készült híd meg van vetemedve,szerintem ha nem újítják fel három éven belül összeomlik...

Az Almaház amelynek környékén inkább körtefák tömege található

A cölöphíd végétől a Duna fő ága kb.150-200 mérerre lehet,ez az a rész ahol a legnagyobb színelőadás zajlik.Mondhatni ez a legszebb rész ilyenkor.Most is rácsodálkoztam erre a helyre.Semmi extra,csupán a fákról a földig levezető levélfolyam gyönyörü színeket vesz fel ilyenkor és ez ad különlegesen szép hatást ennek az amúgy semmi extra helynek.

Kiérve a Dunára,úgy tünt most apad.(ugye pár napja láttuk akkor áradt)Így a partról visszavonuló víz után alapos volt itt a sár.A vízhez itt igy közelebb menni nem tudtunk,de nem is ezért jöttünk most.Visszamentünk egészen a cölöphíd elejéig,ott pedig rámentünk a jelzéssel ellátott tanösvényre.

A cölöphíd vége

Az a bizonyos legszebb rész a semmi extra...

Észak felé vettük az irányt a tanösvényen amelyről aztán rövidesen le is tértünk.Egy kisebb időszakos tó volt itt.Azért időszakos mert nem mindig van benne víz,de most volt.Ennek letudtunk menni a partjára.Megkapóan szép hely volt ez is.Remek rálátásunk volt a közeli madárlesre.Nem volt nagy tó,körbejárni sem volt értelme,inkább elmentünk ahhoz a bizonyos közeli madárleshez.Meglehetősen rossz állapotban volt már ez is.Már írtam,egy korábbi a szigetről szóló bejegyzésemben,hogy ráférne ezekre a szigeti látnivalókra a felújítás,mert állapotuk évről évre romlik.Azért még fellehetett menni rá és onnan is megcsodálni a környéket.Lehetett látni a kis tavat,de madarat azt nem.

A kis tavacska és a madárles

A madárleshez érve

A kilátás a madárlesből

A kis tó és a madárles után követtünk egy jelzetlen ösvényt amely kivezetett a Dunához.Itt már nem volt sáros a part.Jó darabon végig lehetett sétálni a parton amely itt olyan hangulatot árasztott mintha valamilyen trópusi szigeten lettünk volna.Na és sikerült az is ami eddig sosem,elértük a sziget északi végét!Igaz itt már a parton nem lehetett tovább haladni,bekellett menni az erdőbe,de végre ide is eljutottunk!Az erdő itt....rendkivül szemetes volt...nem is tudtam ezt mire vélni.Ki szemetelhet itt?Járnak erre ezekszerint emberek?Nem tudtam másra gondolni csak arra,hogy a közelben horgászok hagyják itt a szemetüket...körös-körül rengeteg müanyag flakon volt eldobálva,néhány sörösdoboz na és egy monitor(!)...

Ez most a Rácalmási vagy valamelyik trópusi sziget?

A sziget északi vége,szemben az nem egy másik sziget,az már a kulcsi erdő

Kavarogtunk kicsit itt az erdőben,azt arra amerre jöttünk visszamentünk egészen a tanösvényig.Erre szerencsére már nem volt szemét.A tanösvény hál isten nagyon is rendben volt.Közben két lovassal is találkoztunk!Úgy tünt rendörök... egyikük nő volt.Na mondom ha itt igazoltatnak...de csak rám nevetett a hölgy,rámköszönt a pasi,azt lovagoltak tovább...Nem tudom hobbiból lovagoltak erre,vagy a munkájukat végezték.Tán kerestek valakit?Mert amúgy itt minden rendben volt,remélhetőleg ide a bünözés nem tér be...persze ha felügyelik a szigetet azzal nincs semmi gond.Szóval a tanösvény úgy tünt rendben volt ahol persze tombolt az őszi finálé.

Béke és nyugi a tanösvényen

A tanösvény leromlott állomásaiból itt már csak a nádkunyhó volt meg,az rendben volt.A körtefákkal körülölelt almaházhoz érkeztünk vissza aztán.Kérdeztem Gergőt körül nézzük-e még valamerre a szigeten,hisz a sziget amúgy hatalmas.Ám úgy döntött ennyi most elég lesz.Így visszasétáltunk a szigetre bevezető hídig.A szigeten jó sok turista,turázó ficergett erre-arra.Egy ponton egy szoknyás nőt ölelgetve vonult vele egy hapsi.Na ők lehet nem éppen túrázni vagy sétálni jöttek...A hídról is szép volt a világ.Persze onnan mindig szép,évszaktól függetlenül.

A nádkunyhó

Összegezve a kirándulást,ez most nem kimondottan egy túra volt,inkább csak egy séta.Az őszi csodákra voltunk kiváncsiak,amit itt a Rácalmási-Nagyszigeten maradéktalanul megkaptunk.Tudtam,hogy ilyenkor szép a sziget,nem is kellett csalódnunk.Rengetegszer jártunk már a szigeten amelyet nagyjából tíz évvel ezelött ismertünk meg.Egyetlen egy valami hiányzik már csak a repertoárból.Akkor kijönni amikor bőven van hó,sőt amikor éppen esik.Remélem ez ezen a télen majd összejön.Hisz minden más esetben már láttuk a szigetet,mindenkor szép.A legszebb persze ilyenkor ősszel,de kiváncsiak vagyunk hóban milyen lehet...

Búcsú a színes szigettől

Nem az őszi fináléra készültünk,de azt kaptuk,persze mondhatni akár szerencsére.Ez azonban nem jelenti,hogy mindenhol lezajlott már az őszi finálé,hiszen csak 2017 október 21.-e van amikor e sorokat írom.A Rácalmási-szigeten most zajlik,de mint írtam nálunk például még a kanyarban sincs...így ha úgy adódik a következő két hét végén is még próbálunk kimozdulni a természetbe.Akár még a finálé után is.Úgy tűnik megéri....

Rácalmási-sziget - észak

Egy korábbi bejegyzésemben olvashattátok ahogy felfedeztük a Rácalmási-Nagysziget addig ismeretlen déli részét.(erről itt láthatjátok a bejegyzést).Most úgy döntöttünk elmegyünk egy kicsit túrázni a sziget északi részére.Ez a rész nem volt ismeretlen elöttünk,hiszen jártunk már itt sokszor.Tavasz volt május elseje.Két nagy túra között voltunk éppen,gondoltuk egy kis mozgás most sem árt.Rácalmás főteréről indultunk le a Dunára,nem nagy távolság,a központtól könnyen elérhető a szigetre vezető kishíd,talán 1,5km-re lehet.

A kis Duna és a kis híd,na és a csónakok

A sziget nagyjából 4 esetleg 4,5km hosszú észak-dél irányban,a legnagyobb szélessége pedig épp itt a hídnál 1,2km.Az északi részt a híd vonalától számítjuk,ez jóval kisebb mint a déli rész,hiszen a hídtól az északi vég nagyjából 1,8 km-re lehet.Az egész szigeten körbefut egy jól járható út,amely itt az északi részen már tanösvény.Az egész út jól jelzett piros sáv jelzéssel ellátva,eltévedni nem lehet.

Megjegyzés: A fent leírtak a 2016 május1.-i állapotot tükrözik.Azóta nem voltunk a szigeten,de némi internet kutakodás után az alábbi változások történtek: A tanösvény immár az egész útszakaszra vonatkozik,a piros jelzés pedig piros körtúra jelzéssé változtatták.Hogy ebből mennyi igaz nem tudom,mint írtam május1.óta nem jártunk a szigeten így a saját szememmel még ezt nem láttam.

Megvan az a rossz tulajdonságom,hogy csak a saját szememnek hiszek,így számomra ezek nem hivatalos információk.Valóságtartalmúkat idén ellenörizni fogom.

A jelzett útról ágaznak le különféle ösvények a sziget több pontján is,ezek már nem jelzett utak!Szóval ezúttal a hidról lejövet balra azaz északra fordultunk.A tanösvényen több különféle állomás követi egymást amelyeken a sziget történetéről,élövilágáról tájékozodhatunk.Van itt almaház,nádkunyhó,madárlesek,cölöphídak és sok egyéb dolog.Az állomások egy része már felújításra szorul.Ezt a kört már sokszor megtettük,most úgy döntöttünk itt-ott lemegyünk egy-egy leágazáson.

Az Almaház

Letérve az egyik útra egy eddig ismeretlen részre értünk,a csodás szigeti erdőben kanyargó út is jól járható volt.Titkos tervünk az volt,hogy a már felfedezett legdélibb pont után most megnézzük a legészakibb helyet is a szigeten.Ám az út amely észak felé indult keletnek fordult.Észak felé úgy tünt nem vezetett semmi.A mi útunk pedig kiért a Duna fő ágához ahol egy a Dunába benyúló zátony féle fogadott.Szép volt,kimentünk rá.A májusi szél simogatta arcunkat...A zátonynak tudomásunk szerint nem volt neve.Itt kajcsiztunk és pihentünk.A Duna közelsége mindig is nyugtató hatással volt rám,bárhol is járok a folyó mentén nagyon szeretem.

A zátony

Mivel északra vezető utat erre nem találtunk (visszatérünk még felfedezni) így visszamentünk a tanösvényre.Itt az egyik madárlesen élveztük a környék élővilágát,majd folytattuk a túrát.A cölöphíd következett,amely két részből áll és egy állítólagos mocsár felett vezet át.Hát nem nagyon hasonlít mocsárra a hely,de lehet mégis...de valószinü nagy esőzések idején lehet csak izgalmas.A híd cölöpökön álló fa szerkezet amelyet úgy tünik megviselt az elmúlt évek időjárása,hisz sok helyen megvan hajolva,inog stb.Ettől függetlenül élvezhető,Az első rész kb.100 méter hosszú lehet rávezet egy kis szigetre a szigetben.A második rész talán 40 méter hosszú lehet és bevezet a szigeti "őserdőbe" amely már a Dunai főág mellett húzodik.Szép hely!

A Cölöphíd

Innen is csak visszafele vezet út a tanösvényre.Visszatértünk hát majd elértük a második madárlest amely sajnos igen gyatra állapotban volt.Ráférne a felújítás.Na meg aztán kilátni sem lehetett belőle,a kilátást az előtte lévő fák megakadályozták.Valószinü anno nem számoltak vele,hogy egyszer ezek a fák megfognak nőni.A les mellett volt egy keletnek futó út.Hát akkor itt volt az újabb felfedezni való.Egy csodás öböl (?) vagy tó(?) mellett haladt az út.A kérdőjelek pedig azért mert még most sem tudom,hogy öbölről van-e szó vagy tóról.Magasabb vízállásnál valószinű öböl,ám ott jártunkkor csak tónak tűnt.Egy hasonló zátonyhoz vezetett az út mint korábban.Itt voltak is emberek bőven.Horgásztak a zátonyon.Nagyjából a Dunába jó 60-70 méterre benyúló kőszerű zátonyokról van szó.Ennek neve is volt:Betti-kő.

Betti-kő

Mivel sokan voltak itt,nem időztünk sokáig.Visszaindultunk a tanösvényre.Amelyet itt egy a hídhoz visszavezető úttal lelehet röviditeni.Erre már nem nagyon akadt látnivaló.Így a hídnál befejeztük az északi részre irányuló túrát.Nagyjából a kitérökkel mehettünk 6km-t.Nem egy megerőltető út.Aki könnyed kis hétvégi kalandot akar magának némi látnivalókkal is,azoknak ajánlom az északi részi túrát,aki egy kicsit nagyobb kalandra vágyik,az járja be az egész jelzett útat a szigeten,a merészebbek pedig térjenek le róla itt-ott-amott,csodákat láthatnak!

Utunk a sziget északi részén