Elsősorban a gyenge tömegközlekedés miatt eddig úgy kikerült a túrázásaink szemszögéből a Mecsek észak-nyugati része,pedig a lehetőségek erre is kimeríthetetlenek.Most viszont jó hír érkezett ami előttünk is megnyíthatja az ország és a Mecsek eddig fel nem fedezett tájait!Nevezetesen augusztus elsejétől újra megnyítják majd a Dombóvár-Komló vasútvonalat,ezálltal elérhetőek lesznek majd olyan jó túrakiindulópontok,ahonnan más látványosságok is elérhetők,mint pl.Magyarhertelend,Mecsekpölöske,Mecsekjánosi.Lényegesen javul Komló elérhetősége is,valamint az onnan hazajutás lehetősége.
Festői tájon halad keresztül ez a vasútvonal
A Bz vonatok majd 60/km órás sebességel közlekednek majd és két óránként indulnak reggel 6 és este 8 között Dombóvárra és majd onnan vissza Komlóra.Dombóváron pedig majd átlehet szállni a Pécs-Budapest felé közlekedő járatokra (ez ami minket is érint),de akár Kaposvár-Nagykanizsa felé is megnyillik az út.2009-ben a szocialista kormányzás idején,majd 2023-ban a fidesz alatt már kétszer megszüntették a személyszállítást ezen a vonalon.A legutóbbi döntést Lázár János korábbi közlekedési miniszter jármű és személyzethiánnyal indokolta...
A vonatokat azóta pótlóbusszal némileg más nyomvonalon közlekedtetve helyettesítették,de a vasúti forgalom nem szűnt meg.Követ szállító tehervonatok azóta is folyamatosan közlekedtek a vonalon.
BZ-k járnak majd erre
Valami örült fideszes képviselő ugyan lobizott a komlói sínek felszedése mellett és így a vonal végállomása Mecsekjánosiban lett volna.Ám a civil ellenállás és az új kormány felállását követően ez az ötlet szerencsére lekerült a napirendről.
Több mint valószínű,hogy a vasútvonalat mi is használni fogjuk,hiszen kézzel fogható közelségbe került pl.az orfűi tavak elérése is,így hát a jövőben bátran tervezek majd ide!
Túráink kiindulópontját többnyire vonattal szoktuk elérni.A buszt nem igazán szeretjük,csak akkor használjuk ha nincs az adott helyre vonat,vagy ha jóval egyszerűbb busszal menni mint vonattal.Autónk nincs,néha jó lenne ha lenne,de igazából nem is hiányzik,meg külömben is a vonatnak van valami varázsa.A vonaton utazva rengeteg szép tájon és helyen megyünk keresztül.Vannak helyek amelyeket kifejezetten így választottunk ki.Nehéz megítélni melyik is a legszebb,legkedveltebb vasútvonal amelyen jártunk,hiszen van bőven választék.Mégis úgy gondolom számomra a sok szép közül a Pusztaszabolcs - Dombóvár közötti szakasz a kedvenc.Nem is tudom,talán a nyolcvanas évek közepén utaztam erre elöször.Hiszen Sándorék faluja a Mecsekben is elérhető volt ebből az irányból is.A vasútvonal érdekessége,hogy ahogy elindulunk Pusztaszabolcsról egy vonattal,úgy válik a táj fokról-fokra egyre szebbé.Persze jobb ha a menetirány szerinti bal oldalra ülünk,arra izgalmasabb a dolog.Nyilván vannak ennél szebb vonalak is az országban,de most a kedvencről van szó.Meg szépnek szép ez is.Hát akkor tegyünk egy utazást most rajta.Az S40-es vonattal indulunk amelynek Dombóvár a végállomása.Minden állomáson és megállóhelyen megállunk!
Az S40-es álltalában piros színű flirt szerelvény
Elindulva Pusztaszabolcsról elöször még sík tájakon haladunk.Különösebb látnivaló erre nincs,de persze ennek a tájnak is megvan a maga szépsége.Pusztaszabolcs amúgy egy fontos vasúti csomópont.Innen ellehet jutni a fővárosba,Székesfehérvárra,Dombóvár,Kaposvár és Pécs felé is,valamint Dunaújvárosba is.Pusztaszabolcs állomását napjainkban is újítják fel.A falu nem különösebben érdekes.Egy túránk érintette a múltban amikor Gergővel jöttünk a Lívia-tavak felöl,akkor itt fejeztük be a bulit.Persze az állomást szinte napi szinten használjuk.
Elöször Szabadegyházán áll meg a vonat.A vonatból a falu nem igazán látszik.Sok élményünk innen nincs,soha egyetlen egy túránk sem vezetett erre.A Mecsekből hazajövet kétszer itt szálltunk át,mert itt ellehet csipni egy utolsó buszt ami Dunaújvárosba megy.Ez csak egyszer sikerült,mert a másik alkalommal a vonat késése miatt nem értük el és autót kellett hívnunk.
A települést elhagyva még nem nagyon változik a táj képe.Rövidesen Sárosdra ér a vonat.Itt többet látni a faluból mint az elöző állomáson.Túra élményünk azonban innen sincs.Nézegettem,tervezgettem ugyan erre,de nincsenek jelzett utak sem erre és sok látnivaló sem.Na és mellesleg,ide származó munkatársaim szerint a településen élnek "kedves" testvérek is,akik nem igazán fogadják szívesen az ide látogatókat.Kevés az esély rá,hogy ez a település valaha is bekerül túrázásaim történetébe.Persze autóval vagy busszal átmenve a településen az rendezett képet mutat!
Következő állomásunk Nagylók.Ahol már jártunk nem is olyan rég.
Nagylók állomás
Nagylókon nem kell tartanunk nem szívesen fogadó házigazdáktól.A falu rendezett és itt-ott szép és a táj is erre már alakulgat.Innen származik amúgy Rexi kutyám is.Ide jöttünk el érte valamivel több mint egy éve.Amúgy itt csak átutazóban voltunk korábban,mérföldkőnek számított a közelmúltbeli Iringó tanösvényi túra.A faluból sokat itt sem látni a vonatból,de elhagyva az állomást dél felé haladva,balra kezd combosodni a táj.Buckákat,apróbb dombokat látni és alattunk fut a Lóki-völgy.Ezen megy át az Iringó tanösvény.A helyi Piroska és Lóki tó környéke nagyon-nagyon szép és érdekes és a tanösvény tájai is csodálatosak!Negatívum a turistajelzések gyatra felfestése.Tervezek még erre a jövőben,pl. innen indulna az Álmok tavához tartó túra majd.Nagylók után érjük el a következő állomást:Sárbogárdot.
Sárbogárd állomása
Sárbogárd az már egy város.Valamennyit látunk is belőle a vonatból.Sokszor átjöttem a településen és itt voltam katona is.Hiába próbálom rendre felfedezni,de nem nagyon találok a városban sok szépet... Lényegébe az egész település egy hosszú utca amely maga a 63-as út.Ez több kilométeren át szeli át a várost.Túra élményeim itt csak annyi van,hogy itt végződött az a bizonyos rémálmos túra 2020 őszén amelyen kishíján ott hagytuk a fogunkat.Valamint a Mecsekből ha IC-vel jövünk akkor itt tudunk leszállni,mert ki tudja miért a fránya intercity a sokkal nagyobb jelentőségű Pusztaszabolcs állomáson nem áll meg...Előfordulhat,hogy lesz még erre túránk,vannak némi érdekességek a város környékén.
Következik egy ismét jelentős állomás Rétszilas.A névadó településből itt semmit nem látni,mert az több kilométernyire van az állomástól.Itt is áttudunk szállni,a Mecsek vagy a Zselic felé tartó túráink eléréshez.Ide jön és megy Dunaújvárosból vonat.De kevés,így ezért kényszerülünk sokszor inkább Puszataszabolcsi átszállásokra.A táj erre sík,de itt vannak az állomás mellett a Rétszilasi-tavak a 23 tóból álló tórendszer melyenk központja Rétimajor is pár méterre van innen.
Rétszilasnál a vasútvonal
A tavak felfedezését már Gergővel is tervezgettük,bár akkoriban úgy tudtuk,hogy csak egy tó van.Aztán a tavalyi évben kétszer is eljöttünk ide,nagyon szépek a tavak valóban,de...nem túrázásra van kitalálva.Inkább peca és vadászat folyik a területen amely magánterület is.Nagyon kár ezért.Nem is nagyon tervezünk már ide Talán Rétimajorba igen,de onnan meg már nem a tavak irányába fogunk menni.
Elhagyva Rétszilast még mindig sík a táj,de a távolban már feltűnnek a Tolnai-hegyhát dombjai.De addig még megállunk Sáregresen.Egy amolyan kis gödörbe ér be itt a vonat,a megálló egy mélyedésbe van,két oldalt domocskákkal határolva.Még soha nem száltunk le itt.Én szemezek egy itteni túrával még úgy is,hogy nincsenek jelzett turistaútak erre.
Ezzel véget is érnek a sík tájak és vonatunk beér a Tolnai-hegyhát álltal határolt területekre.Simontornya a következő állomás.
Simontornyai vár
Látni a várost és a dombságot a vonatból (ha a bal oldalon ülünk).Ezt az állomást is használtuk átszállásra,de innen már remek túrák is tehetők.Voltunk erre túrázni a múltban és tervezek is még ide.A település szép,amelyen átfolyik a Sió csatorna.Negatívum,hogy itt is gyengék a jelzések felfestései.Persze közel négy éve túráztunk itt,lehet azóta javult már.Van a településen egy vár is amit érdemes megnézni.Úgy gondolom jövünk még ide!
A vonat átmegy a Sió felett,már ez is látványosság,majd innen már kiséri utunkat maga a dombság is.Már nagyon szép tájakon haladunk.Következő állomásunk Tolnanémedi.Sokat nem látni a településből és hiába szép a táj,a Hegyháti vasúti megállók közül ez az egyik amelyről nem indulnak ki jelzett turistautak,miként a településről sem.Hívógató a táj,de éppen ezért itt valószinűleg soha nem fogunk leszállni.
Továbbra is szép tájakon haladva érjük el Pincehelyt.
A Kapos Pincehelynél
Pincehelyről remek túrák tehetők vagy akár ide is érkezhetők.Itt is baj viszont a turistajelzések megfelelő felfestésének hiánya.A falu nagyon szép amúgy és átmegy rajta a Kapos folyó és a 61-es út is.Benne van a pakliban,hogy jövünk még ide.
Belecska jön.Nem igazán tudok sokat a településről.A táj szép és látni a falut,de jelzéssel ellátott út innen sem indul ki.
Nem változik a táj képe,szép és gyönyörű amikor is elérjük a köveztekő állomást:Keszőhidegkút-Gyönköt.Tehát ez két település állomása egyben.Egyikből sem nagyon látni semmit,mivel kilométerekkel arébb van az állomástól mindkettő.De innen vezet ki jelzés,így elképzelhető,hogy jövünk még ide is.Amúgy amikor Gergővel elkezdtünk a Tolnai-hegyhátban túrázgatni,úgy terveztük,hogy fokozatosan fedezzük fel a dombságot északtól-dél felé.Ennek a kalandnak lett volna a következő túrája Keszőhidegkút,de ez már nem vált valóra...
Szárazd és Regőly következik,miközben a ták változatlanul lenyügőző.Ezek települseket nem ismerem.Soha nem voltunk itt.Jelezett út megy el a közelben,főleg Szárazdnál,így erre még előfordulhat,hogy majd járunk valaha.
Dúzsi utca
Szakály-Högyész a következő állomás.Ez is két falu állomása,de itt sem jártunk még.Viszont ide határozottan tervezünk a jövőben túrákat,előfordulhat,hogy már a következő Tolnai-hegyhátas túránk erre vezet majd.
Dúzs következik,ahonnan inditottunk már túrát.A település szép és a Hegyhát tájai a falu környékén pedig leírhatatlanul szépek!Mindenképpen akarok még erre a vidékre jönni az életemben!
Csibrák jön.Éppen,hogy csak megáll itt a vonat.A táj itt is szép a falucska lényegébe egy utcás.Fő látványossága egy harangláb.A jelzett utak azonban több kilométerrel arébb haladnak el.Aligha szállunk itt le valaha is...
Kurd következik,amelyről nincsen éppen jó véleményem...
Kurd lepusztult állomása
A település lehet,hogy szép,bár a központjában még nem jártunk.A dombságból lejövet egyik túránkon,a jelzés sajnos a helyi brikett telepen át vezetett és bár sok volt a roma,bántani szerencsére nem bántottak minket.De nem egy életbiztosítás itt átmenni...A vasútállomás pedig kritikán aluli volt.Elfogyott a vízünk és sehol sem volt egy csap,az illemhelységek meg zárva voltak.A büfé fogalmát meg erre valószinűleg nem is ismerik... Szóval mindenből eredendően nincsenek innen sajnos szép élményeim.Mindennek ellenére lehet eljövünk még,van itt egy tanösvény amit jó lenne körbejárni és azt is szeretném,hogy kedvezőbb kép alakuljon ki bennem a faluról.Mert a táj amúgy itt is szép!
Döbrököz jön,amiről viszont kellemes emlékeim vannak.Itt szálltunk le eddigi utolsó Hegyhátas túránkon.A település nagyon szép,ketté szeli a Kapos.Van itt várrom és látványos szurdikok vezetnek fel a dombságba.Ide még szeretnék eljönni.Na és nem mellékes,hogy eddigi tapasztalataim alapján itt vannak legjobban felfestve a turistajelzések az egész Tolnai-hegyhátban!
A 424-es...
Döbröközt elhagyva lassan a dombság is szelidül mígnem véget ér.A végállomás következik Dombóvár.Nagyon sokszor voltunk az állomásán,hiszen rendszerint itt kellett átszállni a Mecsek vagy a Zselic felé tartó túráink során.A településen azonban nem sokszor voltam.Halványan felsejlik egy 1986-is nyaralás Dombóvár-Gunarason,de sokminden nem maradt meg emlékeimben.Így aztán az előbb is emlitett eddigi utolsó Hegyhátas túránk szándékosan ide vezetett.Kicsit javultak is a Dombóvárról kialakult képeim.A Kis-konda patak völgye pl.kifejezetten látványos és szép volt és szeretnék is még eljönni,hisz van még itt érdekesség.Az is biztos,hogy fogunk még itt átszállni.Az állomás előtt van egy 424-es gőzős kiállítva,amelyet minden alkalomkor megcsodáltunk eddig és ide fűzödik egyik legmulatságosabb kalandunk is Gergővel.
Dombóváron ér tehát véget az utazás.Ám átszállva bármely irányba is,továbbra is rendkivüli szépségű tájak jönnek sorba.Pécs,Bátaszék vagy Kaposvár felé is csodák várják az erre utazókat.Sőt még az eddigieknél is szebb tájak,de valahogy mégis ez a kedvenc.Talán éppen ezért mert mindig valami nagyszerű élmények felé vonatoztunk itt..
Május közepén keltünk útra egy környékbeli túrára a Tolna megyei Bölcskére.Túra előtt hajnaltájt Dunaújvárosban szakadt az eső és annak ellenére,hogy kánikulát jósoltak e napra,kicsit félve indultunk el,reménykedtünk benne,hogy majd elkerül a nagy zuhé,aggasztó volt,hogy ahogy haladtunk dél felé a busszal a fekete felhők jöttek velünk.Bölcskén leszállva borús de kellemes idő fogadott.Nem esett így elindultunk.Meglepett a Tolna megyére nem igazán jellemző dolog: a jelzések kitünöen voltak felfestve!Tervünk szerint végigmegyünk a bölcskei pincfalun,majd átmegyünk Dunakömlödre ahol felmegyünk az ókori római erődbe Lussoniumba,majd Paksra érve felmegyünk az ottani pincefaluba a Sárgödör térre.
Hangulatos utcák már a túra elején
Szinte rögtön a pincefaluban találtuk magunkat a piros jelzést követve.Rendkivül hangulatos utcák és házak sora volt erre.Ember meg alig-alig.Kellemes volt itt sétálni.Az egyik utcában a jelzés beért két ház közé,úgy tűnt felvisz a kertekbe.Erre nem mehettünk,méghogy bemenjünk a kertekbe?Ugyan...visszafordulva kerestük a jelzést ám az nem volt sehol.Visszamentünk hát oda ahol a kertekbe vezetett az út.Szerencsére voltak ott szimpatikus rendes emberek akik mondták nekünk,hogy bízony bevezet a kertekbe és menjünk csak nyugodtan mert a jelzés ott vezet!Így hát a kerteken átmenve vezetett az út vagy 250 métert,mi meg mentünk hát.
A két ház között vezet az út egyenesen bele a kertekbe...
Az egyik telken át vezet a jelzés,látszik a jel a kútgyűrűn...
A kertek után végre kivezetett normális útra a jelzés,voltak arra emberek,féltem majd megszólnak mit keresünk mi másnak a telkén,de nem szólt senki egy rossz szót sem!Kacskaringósan vezetett az út tovább a pincefalu dimbes-dombos utcácskáin.Nagyon szép és hangulatos volt minden.Még egy szálloda is volt az egyik utcában,itt aztán kipihenheti magát a vándor.Nagyon hangulatos és nyugis volt a környék.A pincefalu lenyügöző volt,nagyon kedvelem az ilyen helyeket...
Hangulatosabbnál hangulatosabb utcák a pincefaluban
Na és csodás házak sora...
Aztán egyszercsak -sajnos- vége lett.Kiértünk a mezőkre.Kisebb dombon találtuk magunkat ahonnan egész jó kilátás bontakozott ki dél felé.Még a paksi atomerőmű tornyait is látni véltük.Mentünk tovább a piros jelzésen amely a mező után bevezetett még a falu utcáiba,majd szintén ide-oda kacskaringózva végül is lehagyta a falu területét.Egy erdőbe értünk be ahol a bodzabokrok voltak a főszereplők,majd az erdő egy pontján egy eddig soha nem látott jelzésre lettünk figyelmesek: egy kék kápolnaszerű jelzés akart lenni,elindultunk hát rajta.Egy régi családi kis kápolnához vagy ha úgy jobban tetszik sírbolthoz vezetett ez a jelzés.A kápolna nagyon szép volt egyben kissé hátborzóngató itt az erdő mélyén,de megérte bejönni és megnézni!
Kilátás a mezőről
A családi sírbolt az erdő mélyén
Visszatértünk a mi jelzésünkre amely kivezetett aztán az erdőből egy nagyobb mezőre.Helyenként szép virágmezők kísérték útunkat itt majd a kellemes földút egy betonútba torkolott.Akkor még nem tudtuk,de kb. 5km bentonút következett...ez ugye a túrázó halála...Túrán rendkivül kellemetlen betonon menni,persze olykor elkerülhetetlen mint most is.Mentünk hát.Kereszteztük az egykori Paks-Dunaújváros vasútvonalat amelyen már évek óta nem járt vonat.Azt sem sejtettük,hogy a vasútvonallal még bőven találkozunk ezen a túrán.Többek között mindjárt az egykori bölcskei vasútállomáson álltunk meg pihenni és reggelizni.Az állomás hátborzongató volt...
Ha virágos az út ne kérdezd hová visz...
Az egykori bölcskei állomás ahol égnek a lámpák
A természet az évek alatt szinte magáévá tette az egykori állomást,a legfurcsább mégis az volt,hogy itt ahol évek óta nem járt vonat égtek a lámpák fényes nappal is...Valahogy ez a szitu adott az egésznek némi hátborzongató érzést...Vajon mi okból égtek a lámpák?Valaki így felejtette?Mióta?Évek óta?Akkor,hogy-hogy még nem égtek ki?Az állomás a falutól jópár kilométerre volt semmi sem indokolta,hogy égjenek azok a lámpák...főleg,hogy vonat sem járt erre vagy tíz éve.Na mindegy.Megkajáltunk itt aztán folytattuk a túrát,a hosszú betonos rész aztán sokáig párhuzamosan haladt a vasútvonallal.Na és megérkezett az eső is.Elkapott minket ezen a szakaszon,na nem volt nagyon durva de esett vagy 15-20 percig,szerencsére egy bodzabokor alatt védelemre leltünk...
Védelem az eső elöl
Elállt aztán az eső mi meg folytattuk mostmár a mária zarándokút jelzésen.Egy ponton hál isten a betonút végre véget ért.Kellemes földúttá avanzsált a dolog amely egy erdősáv mellett haladt a másik oldalon pedig a vasútvonal volt.Egy ponton keresztezte az utunk a vasútat így az az erdősávval együtt az út jobb oldalára került,a baloldalon a végtelen mezők hosszú sora volt.Elkezdett előbújni a nap és ezálltal rohamosan kezdett egyre melegebb és melegebb lenni...visszasírtuk az esőt...A távolban feltünt Dunakömlöd a szép fehér templomával a domboldalban.Oda tartottunk de az volt még vagy négy kilométer.A turistaút meg egyszer csak belefutott a semmibe...kénytelenek voltunk a töltésen vezető vasútvonalra felkapaszkodni.Ezen mentünk tovább.
Turistaúttá avanzsált vasútvonal
Aztán végre elértük Dunakömlödöt ahol ismét betonúton haladhattunk.Lussoniumba tartottunk amely a település tulsó végén található domb tetején volt.Az út legkellemetlenebb szakasza volt az amúgy szép településen végig menni.Meleg volt,fájt a lábunk,betonút volt...Odafent terveztünk egy nagy pihenőt,de kínkeservesen jutottunk fel.Szerencsére a faluban voltak csapok így a vízkészletünket sikerült frissiteni.Felérve végre kezdetét vette egy nagy pihenő.Ránk is fért.Lussonimból meg nem néztünk meg semmit az őrtornyot kivéve.Mondjuk mi Gergővel már jártunk itt,de a csajok nem.De túl fáradtak voltak ahhoz,hogy elmenjünk a kétszáz méterre lévö ásatásokig.Sebaj azért a toronyba felmentünk,a kilátás meg innen fenomenális a környékre.
Lussonium
Kilátás Lussoniumból
A nagy pihenő jót tett,Megújulva kipihenve erőre kapott mindenki.Lereszkedtünk a Lussonium alatti erdőségbe,itt folytattuk tovább.Ám hamarsoan újabb problémával szembesültünk.Az erdőben nyárfák sora lévén alaposan nem kevés menyniségben szálltak a fehér kis szöszmöszök.Ez pedig az allergiások halála...Az egyik Mónink aki velünk volt elkezdett trüsszögni a másik Mónira a szemviszkedés jött rá,Gergő meg elkezdett köhögni.Én álltam a sarat.A fehér szöszmöszök fehér takarót adtak az amúgy szép és hangulatos erdőnek,mintha behavazott volna...Úgy nézett ki az egész mintha innen vinnék a mikulások a fehér szakállra való anyagot...
Hangulatos erdő Lussonium alatt
Egy ponton aztán a nyárfákat felváltották a fenyvesek,ez a szakasz már nagyon kellemes volt és nem is tartott sokáig.A fenyvest elhagyva szunyogok köszöntek be...Végül szerencsére kiértünk egy rétre ahol megszüntek a kellemetlenségek.Itt egy töltésen vezető betonútra akadtunk...ez kivitt a 6-os úthoz ahol a jelzésünk újra elveszett...Ám szerencsénkre a vasútvonal újra itt volt!Újfent a vasúton mentünk vagy fél kilométernyit,aztán a 6-os út melletti bicikliúton ott vol újra a jelzés.Így értünk be Paksra.
Kiérve a rétre a szunyog invázió után
Újra a sínen
Elérjük Paksot
Pakson fagyiztunk egyet egy útunkba kerülö cukrázdában,majd elég könnyen feltaláltunk a Sárgödör térre amely egy újabb pincefalu volt,vagy ha úgy jobban tetszik egy skanzen.Hasonlóan a bölcskeihez nagyon szép volt ez is.A csajok ideérve újra elfáradtak így leültek egy padra a falu közepén,mi meg Gergővel addig bejártuk a pincefalut.Nem volt akkora mint Bölcskén,de itt is volt három-négy utca.Az egyikben vendéglátó helyek is nyitva voltak.Szétnéztünk majd visszatértünk oda ahol a többiek pihentek.
Sárgödör tér
Sárgödör tér egyik utcája
Más már nem maradt elindultunk a paksi autóbusz pályaudvarra.A helyi Tescóban még vettünk hideg italokat.A túrát befejezve a fél hetes busszal elindultunk haza.
Újabb kellemes és szép élményekkel lettünk gazdagabbak,eljutva olyan helyekre is amelyekről korábban nem is tudtunk.Bölcske óriási meglepetés volt,az eddig lesajnált és porfészeknek tituált falu szenzációsan szép volt sok kedves és segítőkész emberrel.Dunakömlödöt már ismertük,hozta a szokásosat.A paksi pincefalu is a meglepetés erejével hatott ránk.Szuper kirándulás volt!
