Már éppen kezdett az agyukra menni a napok,sőt a hetek óta tartó kánikula.Ilyenkor szinte öngyilkosság túrázni menni,pedig már nagyon viszkedett a lábunk,nagyon mentünk volna valahova.Aki redszeresen túrázik,az tudja,hogy a nyár a legmostohább évszak a túrázásokhoz.Ehhez a szenvedélyhez,bizony a 30-35 fok vagy a még annál is melegebbek nem igazán kedvezőek egy túrához.De van amikor már meg esz a fene,amikor a tomboló meleg miatt hetek óta nem tudsz kimozdulni...na akkor úgy döntesz,meleg vagy kánikula ide,forróság oda,bizony belevágsz.Egyszer csak belevágsz.Mert ez a szenvedélyed,ez az életed,ez nélkül meghalsz...
 |
| Az első métereken is érezhető a forróság |
Azért úgy terveztük nem megyünk éppen messze.Több mint harminc fok tombolt ezen a napon is,felhő egy száll se.Se szél,se eső,se semmi csak a forróság.Úgy döntöttünk kimegyünk a közeli Nagyvenyimre.Igen ám,de erre már kismilliószor jártunk.Keressünk hát erre valami új célpontot.Így leltünk rá az Öregre.Az Öreg nem egy személy hanem egy tó,az Öreg-tó.Nagyvenyimtől északra.Úgy döntöttünk most akkor megnézzük ezt a számunkra eddig ismeretlen tavat.Elindultunk a már jól ismert útvonalon,délelött tíz tájban az egyre fokozodó kánikulában...
 |
| A sztráda feletti hídról már látszik Nagyvenyim |
A szokásos úton mentünk Nagyvenyimre,ez az az út amely több errefelé tartó túráimon is vezetett,benne van minden erről a környékről szóló bejegyzésemben.A vasútállomásnál mentünk ki a városból majd a helyi Park-Centernél tértünk rá az ismert útunkra.Ez átvitt az M6-os sztárda felett majd itt ott bal kanyarokat leírva vezetett be Nagyvenyimre.Ezen az úton kevés a fa.Persze azért akad,itt-ott tudtunk hüsülni is.Nagyvenyimen két szokásos helyünk is van már,ezuttal a helyi focipályánál pihiztünk és kajáltunk egy hűs fa árnyékában.Ez kellemes volt,olyannyira,hogy szinte majdnem el is aludtam.
 |
| A Szent Bernát arborétum a templommal |
A Szent Bernát arborétum közelében ráértünk egy újdonsült jelzésű turistaútra a zöldre.Némi nyomozás után sikerült kideriteni,hova vezet ez az út:Nagyvenyimről indul majd tesz egy óriási kitéröt Mélykútra,hogy aztán visszatérjen Nagyvenyimre.Ezután elindul a mezőfalvi szőlőhegyen át Mezőfalvára,majd meg sem áll a Nagykarácsonyi Mikulásházig.Még az idén amúgy végig fogunk menni rajta,persze kihagyva a Mélykúti közel 8km-es kitérőt.Na de még nem ez a téma.Ha már a Szent Bernát arborétumhoz értünk ezuttal sem hagytuk ki ezt a csöppnyi gyönygyszemet.Sokadszor voltunk már itt,de imádjuk ezt a helyet.Alig látogatják,pedig igazán szép,ráadásul ingyenes.
 |
| Pihenő az arborétumban |
Szokás szerint körbejártuk a parkot.Tulajdonképpen itt is lehetett volna pihenni,vannak itt erre alkalmas helyek.Az arborétum után mentünk Nagyvenyim északi részéhez.Ez már erre egy ipartelep,itt van egy autóalkatrész gyártó gyár,meg több kisebb üzem.Még a faluban elértünk egy tavat,de ez még nem az Öreg-tó volt.Ráadásul elvolt kerítve.Az agyamra mennek ezek a tó elkeritések,ez van szinte az egész országban.Pedig ez a tó is amúgy szép volt.Kár érte...Térképünk amúgy nem volt a területről,nem is jelent meg még erről használható turistatérkép.Így elözetesen a google-earthon vettük szemügyre ezt a részt.Az elkeritett tó után rá is értünk egy földútra amelyet a google earthon úgy láttuk éppen a tóhoz visz.Nos nem oda vitt...
 |
| Az út amelyről kiderült,nem a jó út |
Persze a pokoli hőségben rendesen izzadtunk,a víz készletünk pedig kezdett forrósodni.A tó Nagyvenyimtől 1km-re volt északra.Mentünk az úton amelyről azt gondoltuk a jó út.Persze pofáztunk,beszélgettünk Gergővel,aztán kezdett gyanússá válni a dolog...már rég elkellett volna érnünk a tavat.Az utat két oldalt fák kisérték (szerencsére) azon túl két-két oldalt szántóföld.Kinéztünk nyugat felé amerre a tónak kellett lennie,de csak a szántóföld...de észrevettünk egy fás (ligetes?) részt kicsit beljebb a szántóföldön amelyet már elhagytunk.Vagy ötszáz méterrel túlmentünk rajta.Hát mivel erre úgy látszott nem lesz tó,gondoltunk egy merészet és átmentünk a szántóföldön a fás részhez.Nem volt könnyü a járás a learatott szántóföldön a forróságban,de hamarosan elértük a fás részt.Jól sejtettük,itt volt a tó!Az Öreg-tó.
 |
| Az Öreg-tó |
A tó elvolt kerítve,jó magyar szokáshoz híven...de volt egy nagy-nagy kapu rajta amely tárva-nyitva volt.Mielött bementünk volna,egy felíratra lettünk figyelmesek: "Kutyával és fegyverrel örzött terület"... Mindegy volt már,ha már idáig eljutottunk nem adjuk fel,csak nem fognak lelöni minket,a kutya meg hát...csak rá szól a gazdája,majd mondom neki,hogy nem pecázni jöttünk csak a tavat megnézni.Szerencsére azonban egy teremtett lélek sem volt itt.Se kutya,se ember.Azonban voltak a parton kis fa tákolmányú hát épületnek hívni kis túlzás,szóval valami fa bodegák.Bennünk kanapé,fotelek,székek,padok,asztalok és egy...hütő,benne pedig egy csizma!Na persze nem üzemelt.Tán itt szokták mulatni az időt a környék pecásai.Ezekután a tavat is szemügyre vettük, kb.120 méter széles lehetett és 400 méter hosszú.A déli részén azok a ligetes fák szegélyezték amelyet a majdnem jó útról láttunk.A tó északi részén már nem igazán voltak fák.Azt kell,hogy mondjam szép volt.
 |
| Fák az Öreg-tónál |
Kicsit persze elidöztünk itt,járkáltunk a parton és lehet jó lett volna megfürödni is.De fogalmam sem volt sem a víz mélységéről sem a minöségéről így nem kockáztattunk.A tó után vissza indultunk Nagyvenyimre.Valóban volt egy ide vezető út,csak mi benéztük.Egyel tovább kellett volna mennünk...Na de igy is idetaláltunk.A vizünk már forró volt a szomjúság elkezdett kínozni.Szerencsére nem volt messze Nagyvenyim.Az első utunkba kerülö kocsmába meg persze betértünk.Szuper volt a jéghideg ital....Más már nem maradt,a közeli buszmegállóban megvártuk a hazafelé menő buszt.A hőség ellenére is remek túra volt,kellett már.Alig várjuk,hogy elmúljon a nyár.Az ösz...az ősz az igazi.Túrázni az ősz az igazi.Az október vége,november eleje.Sose gondoltam volna régebben,de ma már azt az időszakot kedvelem jobban...
 |
| Erre mentünk |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése