Lajos,Imike,Mari és én a kilencvenes évek közepén alkottunk elválaszthatatlan csapatot.Szoros barátságba kerültük mi így négyen.Volt akkoriban egy kispályás focicsapatunk a helyi városi bajnokságban.Ennek a kapusa volt Lajos,én meg Imike pedig egy-egy játékosai voltunk a csapatnak.Mari pedig Lajos csaja volt.Együtt jártunk többnyire az akkor fénykorát élő jégkorong meccsekre is.Meccsek után pedig rendre beültünk egy-egy italra az akkor törzshelyünké váló Bingó vendéglőbe ahol redszeresen játszottuk is az akkor népszerű bingó játékot is amivel sokat és sokszor nyertünk is.A focimecsek után meg ugrattuk Imikét,hiszen ő volt a csapat olyan tagja akit lehetett ugratni,szívatni.Na ezek persze sosem mentek el durva formába.Sok remek élményünk van.Aztán Lajos 95 márciusában elvette Marit.Én voltam Mari,Imike pedig Lajos esküvői tanúja.A barátság akkor kezdett alábbhagyni amikor Lajosék elköltőztek a városból egy tolnai faluba.Végül el is halt teljesen a dolog.
Lajossal aztán jó féléve találkoztam újra.Akkor ecsetelte,hogy elváltak Marival.Az okok most nem ide tartoznak.Én ezen alaposan meglepődtem,hiszen a szememben ők voltak az álompár.Tegnap este aztán újra összefutottam Lajossal a helyi Intersparnál.Beszélgettünk egy sort aztán hirtelen eszembejutott Imike,kérdeztem mit tud róla,mi van vele,mert ezer éve nem tudok róla,nem hallok felőle.
Boldog álmokat barátom!
Ekkor közölte,hogy Imike meghalt.Leesett az állam,hiszen egy régi barátomról volt szó.Mondja,hogy ő is akkor tudta meg amikor már két éve elhunyt.Akkor most mennyi lehet?Mivel ismerösök vagyunk Imivel a facen,megnéztem az oldalát, egy 2019-es bejegyzésnél láttam csak,hogy egy közös ismerösünk úgy köszönt el tőle,hogy nyugodj békében öreg harcos.2019 márciusa....az a bizonyos 9-10 hónap...amikor annyi mindenkit elvesztettem sorban egymás után...hát Imike is ekkor mehetett el.A döbbenettől szólni sem tudtam.Sajna az ember nem tud nyomon követni minden ismeröst,de azért lehangoló,hogy évek alatt egy üzenet váltás sem történt régi haverok között...Mondhatni fájó és fájó Imi távozása is.Annak fényében különösen,hogy egy évvel fiatalabb volt nálam.Egy újabb név tehát lelkem síratófalának egy tégláján...Nem volt alkalmam elköszönni.Mivel hiszek a túlvilágban így bizom benne,hogy látod.Akárhol is vagy legyél maximálisan boldog és ha jön egy új élet legyen ennél sokkal jobb!Nyugodj békében barátom!
Már éppen kezdett az agyukra menni a napok,sőt a hetek óta tartó kánikula.Ilyenkor szinte öngyilkosság túrázni menni,pedig már nagyon viszkedett a lábunk,nagyon mentünk volna valahova.Aki redszeresen túrázik,az tudja,hogy a nyár a legmostohább évszak a túrázásokhoz.Ehhez a szenvedélyhez,bizony a 30-35 fok vagy a még annál is melegebbek nem igazán kedvezőek egy túrához.De van amikor már meg esz a fene,amikor a tomboló meleg miatt hetek óta nem tudsz kimozdulni...na akkor úgy döntesz,meleg vagy kánikula ide,forróság oda,bizony belevágsz.Egyszer csak belevágsz.Mert ez a szenvedélyed,ez az életed,ez nélkül meghalsz...
Az első métereken is érezhető a forróság
Azért úgy terveztük nem megyünk éppen messze.Több mint harminc fok tombolt ezen a napon is,felhő egy száll se.Se szél,se eső,se semmi csak a forróság.Úgy döntöttünk kimegyünk a közeli Nagyvenyimre.Igen ám,de erre már kismilliószor jártunk.Keressünk hát erre valami új célpontot.Így leltünk rá az Öregre.Az Öreg nem egy személy hanem egy tó,az Öreg-tó.Nagyvenyimtől északra.Úgy döntöttünk most akkor megnézzük ezt a számunkra eddig ismeretlen tavat.Elindultunk a már jól ismert útvonalon,délelött tíz tájban az egyre fokozodó kánikulában...
A sztráda feletti hídról már látszik Nagyvenyim
A szokásos úton mentünk Nagyvenyimre,ez az az út amely több errefelé tartó túráimon is vezetett,benne van minden erről a környékről szóló bejegyzésemben.A vasútállomásnál mentünk ki a városból majd a helyi Park-Centernél tértünk rá az ismert útunkra.Ez átvitt az M6-os sztárda felett majd itt ott bal kanyarokat leírva vezetett be Nagyvenyimre.Ezen az úton kevés a fa.Persze azért akad,itt-ott tudtunk hüsülni is.Nagyvenyimen két szokásos helyünk is van már,ezuttal a helyi focipályánál pihiztünk és kajáltunk egy hűs fa árnyékában.Ez kellemes volt,olyannyira,hogy szinte majdnem el is aludtam.
A Szent Bernát arborétum a templommal
A Szent Bernát arborétum közelében ráértünk egy újdonsült jelzésű turistaútra a zöldre.Némi nyomozás után sikerült kideriteni,hova vezet ez az út:Nagyvenyimről indul majd tesz egy óriási kitéröt Mélykútra,hogy aztán visszatérjen Nagyvenyimre.Ezután elindul a mezőfalvi szőlőhegyen át Mezőfalvára,majd meg sem áll a Nagykarácsonyi Mikulásházig.Még az idén amúgy végig fogunk menni rajta,persze kihagyva a Mélykúti közel 8km-es kitérőt.Na de még nem ez a téma.Ha már a Szent Bernát arborétumhoz értünk ezuttal sem hagytuk ki ezt a csöppnyi gyönygyszemet.Sokadszor voltunk már itt,de imádjuk ezt a helyet.Alig látogatják,pedig igazán szép,ráadásul ingyenes.
Pihenő az arborétumban
Szokás szerint körbejártuk a parkot.Tulajdonképpen itt is lehetett volna pihenni,vannak itt erre alkalmas helyek.Az arborétum után mentünk Nagyvenyim északi részéhez.Ez már erre egy ipartelep,itt van egy autóalkatrész gyártó gyár,meg több kisebb üzem.Még a faluban elértünk egy tavat,de ez még nem az Öreg-tó volt.Ráadásul elvolt kerítve.Az agyamra mennek ezek a tó elkeritések,ez van szinte az egész országban.Pedig ez a tó is amúgy szép volt.Kár érte...Térképünk amúgy nem volt a területről,nem is jelent meg még erről használható turistatérkép.Így elözetesen a google-earthon vettük szemügyre ezt a részt.Az elkeritett tó után rá is értünk egy földútra amelyet a google earthon úgy láttuk éppen a tóhoz visz.Nos nem oda vitt...
Az út amelyről kiderült,nem a jó út
Persze a pokoli hőségben rendesen izzadtunk,a víz készletünk pedig kezdett forrósodni.A tó Nagyvenyimtől 1km-re volt északra.Mentünk az úton amelyről azt gondoltuk a jó út.Persze pofáztunk,beszélgettünk Gergővel,aztán kezdett gyanússá válni a dolog...már rég elkellett volna érnünk a tavat.Az utat két oldalt fák kisérték (szerencsére) azon túl két-két oldalt szántóföld.Kinéztünk nyugat felé amerre a tónak kellett lennie,de csak a szántóföld...de észrevettünk egy fás (ligetes?) részt kicsit beljebb a szántóföldön amelyet már elhagytunk.Vagy ötszáz méterrel túlmentünk rajta.Hát mivel erre úgy látszott nem lesz tó,gondoltunk egy merészet és átmentünk a szántóföldön a fás részhez.Nem volt könnyü a járás a learatott szántóföldön a forróságban,de hamarosan elértük a fás részt.Jól sejtettük,itt volt a tó!Az Öreg-tó.
Az Öreg-tó
A tó elvolt kerítve,jó magyar szokáshoz híven...de volt egy nagy-nagy kapu rajta amely tárva-nyitva volt.Mielött bementünk volna,egy felíratra lettünk figyelmesek: "Kutyával és fegyverrel örzött terület"... Mindegy volt már,ha már idáig eljutottunk nem adjuk fel,csak nem fognak lelöni minket,a kutya meg hát...csak rá szól a gazdája,majd mondom neki,hogy nem pecázni jöttünk csak a tavat megnézni.Szerencsére azonban egy teremtett lélek sem volt itt.Se kutya,se ember.Azonban voltak a parton kis fa tákolmányú hát épületnek hívni kis túlzás,szóval valami fa bodegák.Bennünk kanapé,fotelek,székek,padok,asztalok és egy...hütő,benne pedig egy csizma!Na persze nem üzemelt.Tán itt szokták mulatni az időt a környék pecásai.Ezekután a tavat is szemügyre vettük, kb.120 méter széles lehetett és 400 méter hosszú.A déli részén azok a ligetes fák szegélyezték amelyet a majdnem jó útról láttunk.A tó északi részén már nem igazán voltak fák.Azt kell,hogy mondjam szép volt.
Fák az Öreg-tónál
Kicsit persze elidöztünk itt,járkáltunk a parton és lehet jó lett volna megfürödni is.De fogalmam sem volt sem a víz mélységéről sem a minöségéről így nem kockáztattunk.A tó után vissza indultunk Nagyvenyimre.Valóban volt egy ide vezető út,csak mi benéztük.Egyel tovább kellett volna mennünk...Na de igy is idetaláltunk.A vizünk már forró volt a szomjúság elkezdett kínozni.Szerencsére nem volt messze Nagyvenyim.Az első utunkba kerülö kocsmába meg persze betértünk.Szuper volt a jéghideg ital....Más már nem maradt,a közeli buszmegállóban megvártuk a hazafelé menő buszt.A hőség ellenére is remek túra volt,kellett már.Alig várjuk,hogy elmúljon a nyár.Az ösz...az ősz az igazi.Túrázni az ősz az igazi.Az október vége,november eleje.Sose gondoltam volna régebben,de ma már azt az időszakot kedvelem jobban...
