Hát álmomban sem gondoltam,hogy ez a tavasz tele lesz meccstúrákkal is.A sokadik ilyenre készültünk már ebben az évszakban.Ha már a megyeibe süllyedt le a csapatunk akkor kihasználtuk a megye előnyeit,hiszen így semmi sincs igazán messze és egy megye napijeggyel meg belépővel még olcsóbban is megúsztuk ezeket a meccstúrákat mint a hazai meccseket!Na ez a nem semmi... A bajnokság már eldőlt amit megnyertünk,de volt még a szezonból két már tét nélküli forduló.Persze a java utána következhet,mert könnyen lehet,hogy osztályozó mérkőzést kell vívnunk a feljutásért a harmadik ligába egy másik megye bajnokával,de még ez sem biztos,mert a várható visszalépések miatt még akár automatikusan is feljuthatunk.Na mindegy ez még egy másik történet.Most Bodajkon játszott a csapat immár egy tét nélküli meccset.Az első helyezett játszott az utolsó előttivel.Várható volt egy gólszüret,így elmentünk Bodajkra is.
Ez a lépcsősor vezet fel a Kálváriára,de még előtt ott van ez a kis templom
Persze ahogy szoktuk egy kicsit körülnézünk a településen a meccs előtt és után ha marad idő.Zolikával jöttem most is és negyed egykor indultunk busszal Dunaújvárosból,egy fehérvári átszállás után pedig negyed háromra értünk Bodajkra.Ott egyből egy sétába kezdtünk.Bodajk amúgy egy Fejér megyei település Mórtól pár kilométerre dél-keletre.Jártunk már itt a múltban,túra is indult már innen és itt voltam építőtáborban a nyolcvanas években.De különösebben még sosem néztünk körbe a kisvárosban.Egyből megláttuk a Kálvária-hegyet amely ott tornyosult a település majdnem közepén.Manó barátunk javasolta,hogy oda mindenképp menjünk fel,mert nem fogjuk megbánni.Igaza lett.
Kezd kibontakozni a kilátás!
Bodajki kálvária
Könnyebb volt felmenni mint ahogy arra előzetesen számítottunk.Sorba ott voltak a stációk és egy jól járható út majd ösvény vitt fel.Sajnos az idő közben elborúlt így jó képeket nem tudott lőni a kamerám.Ezek a képek már este a meccs után készültek,mert visszamentünk hiszen akkor lett ideális idő a fotózáshoz.Szóval ekkor még elborúlt az idő,de így is élvezhető volt.Fokozatosan feltárult a kilátás amely lenyügöző volt! Ha jól speklizek akkor észak,észak-keletre nyílt főleg kilátásunk.Alattunk ott volt maga Bodajk,szemközt pedig feltűntek a hegyek a Vértes déli vonulata.Szemközt kivehető volt a Csókakői vár,emlékszem volt olyan,hogy onnan néztünk ide.Mellette pedig ott volt a Csóka-hegy gerince Fejér megye legmagasabb pontja.Annak oldalában túráztunk egyszer Gergővel...Minden gyönyörű volt! A távolban még Székesfehérvárt is látni lehetett.Persze ez más főleg este a meccs után a jó időben volt igazán élvezhető.
Alattunk Bodajk,szemben egy régi ismerős a Vértesi Csóka-hegy
Rázumolva szemben ott a Csókakői vár!
A kálvárián
Felértem végre!
Zoli is felért!
Kigyönyörködés után visszamentünk a városka központjába.Itt pedig egy étteremre leltünk,akkor már lenyomtunk egy babgulyást.Na meg egy kávét és sört is.Még volt kis időnk a meccsig így benéztünk a kis tavacskához.Itt már jártunk Zolikával 21-ben.Gyereknapi rendezvény volt mellette a parkba,de ez minket nem érdekel.Itt sétálgattunk kicsit,innen is feltűnt a szemközti Csókakői vár.Hát nem tudom,olyan 6-8 kilométerre lehetett.A séta után meg a focipálya felé vettük az irányt.Már előzetesen jó szokásomhoz híven felmértem merre kell menni.Így nem okozott gondot,hogy oda találjunk.Amúgy sem volt messze.Odaérve még 45 perc volt a meccsig,így sétáltunk a pálya környékén.Szerencsére találtunk egy kocsmát ahol tudtunk venni ásványvízet.Ez kellett mert a sör meg kiszáritott és éreztem,hogy a pályán nem lesz büfé.
Tavacska Bodajk közepén
Innen is látszik a vár!
A pálya nagyon szép környezetben feküdt.Innen is remek rálátás volt a Csóka-hegyre.Amellett az eddigi megyei pályák közül ahol jártunk talán ez volt a legjobb.Ízléses lelátóról szurkolhattunk amelyen támla nélküli székek voltak.Nem úgy mint pl.Martonvásáron ugye..Büfé ahogy gondoltam nem volt,a helyi klub meglehetősen szegény volt.Eredményjelzőre sem tellett,ahogy a megyei bajnokságban ritka labdaszedőkre sem.Kiérve a lelátóra a mieink már melegítettek,ahol úgy tűnt roppant jó a hangulat.Már ekkor kihalatszottak a poénok amit a játékosok eresztettek el.A csúcs az volt amikor a labda kirepült a pályáról a földekre ahol tiszta dzsungel volt minden.Egyik játékosunk Bazsi ment ki érte akit össze-vissza csipkedtek a szúnyogok és visszatérve nem győzött vakarózni.
Az ellenfél is megjelent.Volt itt meséből kilépő favágóra hasonlító szakállas úriember a csatáruk meg egy jó 120 kilós medve volt.Nem voltunk sokan nézők.Talán jó esetben is ha ötvenen lehettünk.Hiába az utolsó előtti csapatra nem sokan kiváncsiak még akkor sem ha a bajnok volt a vendég.Végre kezdődhetett a mérkőzés.Nem sokáig tartották magukat a hazaiak,hiszen már a hetedik percben megszereztük a vezetést,színesbörű játékosunk Godslove révén.A tizenhatodikban pedig a gólzsákunk Gránicz növelte az előnyünket.Ekkor az egyik hazai néző belénk kötött.Mulatságos körülmények között szerezte Gránicz a gólt amire mi elnevettük magunkat.Amire az úriember belénk állt,hogy mit röhögünk,amikor egy méteres les volt és,hogy mi jobb csapat vagyunk annál mint,hogy játékvezetői segítségre legyen szükségünk.Mondtam neki,hogy nehogy már megtiltsa,hogy a csapatunk góljának örüljünk ha meg a bíróval van dolga akkor neki kiabáljon be,ne nekünk hisztizzen.Erre elhallgatott.Jobb csapat vagyunk persze annál,nem is volt szükségünk bíróra hiszen az első félidő végén már 5-0 arányban vezettünk.
A bodajki pálya
Kezdődik a meccs,a piros-fehérek a mieink
A második félidőt is végig nevettük,hiszen jöttek ki a pályáról a poénos beszólások.Ezeket ugye nálunk odahaza mivel nagy stadion van,nem hallani,de itt pályaközelből igen.Ezekben elsősorban Gránicz jeleskedett,de amikor újra kirepült a labda a pályáról Bazsinak kiabáltunk be,hogy újra ő a soros,intett ki nevetve,hogy nem-nem.A gólokat meg futószalagon gyártottuk bírói segétség nélkül.Hatalmas különbség volt a két csapat között az amúgy teljesen sportszerű mérkőzésen.A vége az lett,hogy 11-0 arányban nyertünk idegenben.Ebben a szezonban már másodszor.A hisztiző úriember is eltűnt...
Zajlik a meccs
Meccs után még majd két óránk volt a buszig,így bóklásztunk tovább Bodajkon.Ekkor mentünk vissza a kálváriára és csináltunk jobb képeket mint délután.Most este ideálisak voltak a fényviszonyok.Ténferegtünk egy nagyot aztán megvártuk a buszt.Az jött rendesen és a menetrend szerint hat percünk lett volna Fehérváron átszállni a dunaújvárosi buszra,ám olyan jól jött a bodajki busz,hogy tíz percünk is volt.Az újvárosi busz viszont meglehetősen lassan döcögött hazafelé,így végül is este 11-re értem haza lakásra.Jó kis bul volt ez az idei sokadik meccstúra,sokat nevettünk a mieink poénkodásain,na meg láttunk 11 gólt is.Még egy forduló van a szezonból aztán jöhet az igazi izgalom az osztályozó...hacsak automatice nem jutunk fel.Ez hamarosan kiderül.
Ismét egy olyan túrára készültünk,amelynek gondolata már érlelődik egy ideje.Azon gondolkodom,hogy Gergővel is terveztük-e ezt.Erre így most választ adni nem tudok,annyira emlékszem,hogy Bodajk neve többször is felmerült a terveink között.Gergővel aztán ide nem jutottunk már el sajnos.Jómagam jártam erre,nagyon régen.Jó 36 éve,hogy Bodajkon voltam építőtáborban és akkor kicsit körülnéztünk a környéken.Minden valószínűség szerint kellett járnunk a Gaja-völgyben is,de az emlékeim erről minimálisak.Ehhez a 36 évvel ezelőtti dologhoz fűződik amúgy egy korábbi bejegyzésem: ide kattíntva nézhető meg.Na tehát szeptember közepén egy szombat reggelen indultunk neki az útnak.Túrára jelezte jövetelét egy munkatársunk/barátunk aki szintén Zolika.Már egy ideje szemezett a túráinkkal,most vett erőt magán,hogy eljön.Hozta barátnőjét Hédit is,aki szintén a munkatársunk.Örömmel fogadtuk jöttüket,hiszen kedveljük őket.Ezt a Zolikát a blogban ezentúl Bányásznak fogom hívni a vezetékneve után,azért,hogy ne keverjük össze az eredeti Zolikával.Szóval Bányász és barátnője is velünk tartott.Hosszú idő után végre egy olyan túra jött amit már nem kánikulában kellett végigszenvedni.Busszal mentünk Bodajkra ahová negyed 10-kor érkeztünk meg.
Bodajk első látásra
Nem kellett kimennünk a megyéből,hiszen a Bakony legkeletibb része átnyúlik Fejér megyébe.Elsőnek a városháza és a templom szolgált látnivalóul a kicsiny városkában.Ám előzőleg áttanulmányozva a turistatérképet,tudtam a városháza mögött van egy kis tó,gondoltam azt lemegyünk megnézni.Odáig séta közben egy kirakodó vásárra bukkantunk.Bányász és barátnője el is kezdtek nézelődni.Mi Zolikával lementünk a kis tóhoz amiről első látásra megmondtuk,hogy mesterséges tó.Inkább hasonlított medencére mint tóra,de végül is nem volt csúnya.Elkezdtük körbe járni,közben Bányászék is megérkeztek.Zolika pedig elővette a papírhajóját,távol élő barátainknak Elizának és Timinek leróni a tartozását,hiszen megígérte nekik,hogy csinál majd olyan papírhajót ami többet tud menni 43 centinél.Nos erőlködését félsiker koronázta.Az első hajó ment métereken át is,ám erősen megdőlve.A második nem akart elindulni a vízen...mikor eljöttünk akkor indult meg,de az is megdőlve.Szóval ezzel aligha lesznek elégedettek Timiék...
Bodajk tava
Még megnéztük az itteni lepusztult vízimalmot és láttuk,hogy a tó mellett valami búcsú készülődik.Ám mi mentünk és rögtön rá is álltunk az OKT-ra,azaz a kéktúrára.Lényegébe a kék jelzés végigvezet a túránkon amelyről annyit,hogy terveink szerint megmásszuk a Bodajk melletti hegyet,azon megnézzük az érdekességeket.Utána ereszkedünk le a túloldalon valahol és megyünk végig a Gaja-szurdokon,végül érintjük a Csurgói-víztározót és Fehérvárcsurgón fejezzük be a túrát,ahol reményeink szerint megkajálunk valahol.Lényegében a kékről nagyon le sem kell jönni,de majd letérünk egy-egy érdekesség kedvéért itt-ott.Lassan bandukoltunk ki Bodajkról,kezdett egyre jobb hangulat kerekedni.A falu végénél aztán váratlan dologra bukkantam: egy sífelvonóra!
Bányász és Hédi először a blogomban itt éppen a sífelvonónál
Természetesen már nem münködött... sőt igen lepusztulóban volt.Egykor itt egy virágzó sípálya volt,amelyet mára már szinte teljesen magáévá tett a természet.Miért nem lehet az ilyen dolgokra vigyázni?Miért nem lehet megbecsülni?Örök talány...A sípályán vezetett fel az OKT,szőrnyű volt látni az egykori sípálya állapotát...viszont megfordulva pazar kilátás fogadott!Szemben a Vértes vonulata látszodott,nagyon is jól ismert helyek köszöntek szembe.A Csóka-hegy aminek csúcsa maga Fejér megye legmagasabb pontja adta a fő látnivalót.Gergővel mentünk végig a gerincén három és féléve...Kilehetett venni aztán a Csókakői-várat is a távolban,oda is szép emlékek fűznek.Valamint feltűnt a Csákberény-Csókakői gerinc is,amelyen Tizedes barátommal és Zolikával mentünk végig tavaly karácsony táján.Mindig jó újra látni a szívemnek kedves helyeket...Na,de kapaszkodtunk felfelé a bodajki hegyen.
Szemben Fejér megye legmagasabb pontja
Felérve kis kapu fogadott már az erdőben,de olyan kis kapu,amelyen egy kis létraszerű lépcsőkön lehetett átmenni.Rajta a felírat a Gaja-völgyi tájcentrum.Jó emlékeztem valami ilyesmikre 36 évvel ezelőttről,de emlékeimbe azért ezek a létrák magasabbak voltak,így most könnyű szerrel mentünk át rajta.Csodás bakonyi erdő fogadott,kiválóan járható turistautakkal és a jelzések felfestése is átlagon felüli volt!Itt következett az a pont ahol letértünk a kékről és a kék+ jelzésen mentünk tovább,majd nem soká pedig a kék3-on.Így jutottunk el a kilátóhoz,ami a sípálya felső végétől hát olyan...700 méterre lehetett.
Pihi a kiskapunál
Csodás bakonyi erdőben
A kilátóhoz érve is pazar volt az erdő és a táj.A kilátó maga pedig egy rendkivül egyszerű építmény volt,ám ez adta nagyszerűségét.Egy acélból készült lábrácsokkal ellátott kétszintes tető nélkül kilátó volt.Azt kell mondjam kurvajó volt!Kilátásunk csak dél felé volt,de ez jelen esetben bőven elég volt.Szemben feltűnt egy másik hegy,a távolban balra a Csurgói víztározó mutatta magát,jobbra pedig a közeli Balinka település.Ám a lényeg alattunk volt! Alattunk ugyanis végighúzodott maga a Gaja-szurdok!Fentről néztünk le a csodás völgyre,persze a fák betakartak így csak a völgy vonala látszodott.Mégis földöntúlian szép volt minden!Kellemes cúg volt a kilátóba,hál isten kánikulának más nyoma sem volt.Persze feljöttünk mind a négyen.Remek volt a hangulat,nagyon vidámak voltunk,kezdett a túra ahhoz a három évvel ezelőtti legvidámabb túrához hasonlítani ami a későbbiek folyamán Gergő emléktúrájává érett.
A Károlyi-kilátó
Ökörködés a kilátón
Jó negyedórát elvoltunk a kilátón,de sorra jöttek túrázók így helyet adtunk nekik.Mi meg a kilátó feletti pihenőnél kajáltunk kicsit.Majd indultunk tovább a gerincen.Visszatértünk az OKT-ra,majd több helyről is csodás kilátásunk volt a szurdokra.Pazar útvonal volt,kifogástalan felfestésekkel.Jöttek-mentek a túrázók,de ez sehol sem volt most zavaró,sőt!Szinte mindenki köszönt,mi is köszöntünk.Volt aki további jó túrát kívánt egy csoporttal váltottunk pár szót.Szóval remek volt tényleg minden,a hangulatunk pedig továbbra is csúcsformát futott.Lassan aztán megkezdtük az ereszkedést le a völgybe.Kicsit nehéz volt mert eléggé köves út vitt le és közben az eső is eleredt.
A hangulat csúcsformában
Nem mindenki választja az egyszerűbb megoldást
Leérve el is állt az eső.A völgy bejáratánál egy szép kulcsosház féle fogadott.Azaz szép lehetett volna,de megállapítható volt,hogy ez itt egy elhagyatott,elhanyagolt ház.Ismét csak azt tudom kérdezni,ilyen értékeket miért engedünk így lepusztulni?Hihetetlen..Na,de beértünk a völgybe amely már az első méterek is csodás volt.Az út a jelzések...ugyanúgy mint a gerincen kifogástalanok voltak!A patak mintha nem folyt volna,de Bányásszal megállapítottuk,hogy igen mégis folyik ha nem is látszik úgy.A völgy a szurdok lenyügőzően szép volt.A eső hol elállt,hol eleredt,de a völgybe betakaró fák védtek tőle.Sziklafalas hegyoldalak kísértek és itt is sok ember túrázott.Hédinek eszébe jutott,hogy itt van valahol a Sóbri Jóska barlang,keressük meg!Jó keressük!
Barlangkeresés a hegy oldalában
Végül is sikerrel jártunk..
Szólnom kell Hédiről is pár szót.Ő valószínűleg egy születési rendellenességnek köszönhetően bal kezére részben béna.Ilyen hogy is mondjam,"kacskakezű",ő nálunk a takarítónő és még így is remekül végzi a munkáját.Itt a túrán is letette névjegyét,hiszen a "kis" testi hibája ellenére is felment,felmászott mindenhova,remekül bírta a túrát és végig élvezte is azt.Minden elismerésem,de tényleg!A barlangot nem nagyon sikerült megtalálni,pedig Hédi aztán tényleg felment a hegyoldalkra a szurdok fölé.Végül is aztán talált egy kisebb barlangot,de nem tudjuk most sem,hogy azt-e amit kerestünk,hiszen erről tábla nem volt kint sehol.Mindegy nem is ez a lényeg,hanem az,hogy ügyes volt!
Szépséges Gaja-völgy
Tovább bandukoltunk a gyönyörű völgyben,míg el nem értünk egy a patakon átívelő hídhoz.Itt újra letértünk,újra a kék+ jelzésre.Ez vitt magához a tájcentrumhoz ami innen 3-400 méterre lehetett.A vízben félig egy fa volt kidőlve,illetve az ami megmaradt belőle.Ez egy jelentős fa volt az Ádám-Éva fa.Most többet nem mondok róla,majd részletesen egy közeljövőbeli bejegyzésben foglalkozom vele,hiszen érdekes a története... Átmentünk a hídon ahonnan szép rálátásunk volt a patakra,majd hamarosan elértük tájcentrumot.
Híd a patak felett
Az Ádám-Éva fa?
A tájcentrum egy hatalmas rét volt,padokkal esőbeülőkkel,beállókkal és büfével!Itt viszont kicsit már zavaró volt a tömeg,nem is a mennyisége,hanem a viselkedése.Hiszen távolban iszonyatos ökörködés hangjai hallasztottak... Természetesen wc is volt,viszont nem értettem a használati díjáért kért 200 forintot.Úgy gondolom ha már fogyasztunk a büfébe akkor azoknak ingyenessé kéne tenni ahogyan az sok helyen szokás...Kicsit megpihentünk itt és ittunk egy kávét is.Majd mentünk vissza a kékre,amely lassan kezdett kivezetni a csodás szurdokból.
A Tájcentrumnál
Kávészünet
Az út a kivezető szakaszon kezdett sunyin emelkedni.Addig-addig emelkedett míg egyszer csak 220 méter magasan voltunk.Az út erre is jól járható volt.Viszont erre az emberek már eltűntek.Nem hiába,ez már nem a szurdok volt,nem annyira népszerű turistaútvonal.Mi azért élveztük,láthatóan Bányász és Hédi kezdtek fáradni,de egy panasz szó nélkül követtek minket.Hédi kért arra néha,hogy ne siessek.Én mondjuk nem vettem észre,hogy sietek.Erre is voltak szép részek,az út mintha egy "U" betűt írt volna le,végül is beértünk Fehérvárcsurgó közigazgatási területére.Itt persze még telkek és pincék voltak.Minden ember a tanyáknál köszönt nekünk.
Elérjük a pincéket
Nem sokára elértük a Csurgói-víztározót.Lementünk a partjára,vagyis én meg Zolika.Hédiék alaposan kifáradtak már.Megvártak kicsit távolabb.Szép volt ez a tó is,főleg ahogy körülölelték a Bakony keleti kicsinyke csúcsai.Itt meglehetősen fújt a szél.A víztározó vagy ha úgy jobban tetszik a tó kb. olyan 500x600 méteres lehetett.Horgászok voltak a partjainál.Indultunk vissza Bányászékhoz.Hédinek annyi baja volt,hogy mostmár kellett volna neki vécéznie.Mondtam majd a vendéglőbe tud.Viszont nem tudtam milyen messze lehet még,két kilométerek saccoltam.Azt mondta addig kibírja.
A Csurgói-víztározó
Szép hely ez is
Búcsút vettünk a kéktől mert az még kobászolt egyet a víztározónál és arébb ment be a faluba.Viszont arra lettek volna a falu látnivalói is.Sebaj.Bányászékra való tekintettel maradtunk a rövidebb immár jelzetlen úton.Nem soká beértünk a faluba,ezen a részen sok látnivaló persze nem akadt.Némi gyaloglás után pedig elértük az éttermet amit azonnal meg is szálltunk.Hédi is eltudta végezni a dolgát,meg persze mi is könnyitettünk magunkon.Ettünk,ittunk egy jót vagy két órát elvoltunk a vendéglőben.Bányászék is erőre kaptak.Mi Zolikával nem voltunk fáradtak.A buszig még volt félóránk,elmentünk a közeli kastély parkjába.
A kastélypark hátsó bejárata
A tavak túrája volt ez!Ez már a negyedik tó amivel találkoztunk,ez a kastélyparkban volt.
Kicsit sétáltunk még itt,majd mentünk a buszhoz.Fehérvári átszállással ugyan,de simán hazaértünk.Fehérvárról ráadásul gyorsjárat jött,így meg sem állt hazáig sehol.A nyári túrákhoz képest korán,már este hétre hazaértünk.Hát ez remek buli volt.Nagyon vidám túra kerekedett belőle egy jó társasággal.Nem volt egy nehéz túra.A bodajki hegy megmászása volt egy kicsit nehezebb,de ezenkivül nem igazán volt nehézség a túrában.Persze Bányászék nem ehhez voltak szokva,így természetesen,hogy egy idő után kifáradtak,de úgy gondolom kellemesen.Nagyjából 12 km-t mehettünk és ismét sok csodát láttunk.Érdemes volt eljönni erre és látva a környéket a településeket,úgy érzem jövünk még erre!
Középsulis korom egyik fő táborozása volt a Bodajki építőtábor ahol blokktéglákat kellett készítenünk.Ha jól emlékszem tíz csoport volt és két héten át tartó verseny volt,ki tud több blokktéglát verni,a győztes búsás jutalomban részesül.Mondanom sem kell,hogy a versenyt toronymagasan megnyertük!Így az a fura helyzet fordult elő,hogy több pénzzel jöttem haza a táborból mint amennyivel elmentem.Bodajkon a Bakony egyik szép völgyében volt a tábor.Nagyméretű sátrakban voltunk elszállásolva,amelyekben emeletes ágyak voltak.Tizen valahányan voltunk a sátorban,én a bejárat mellett alul aludtam.
Építőtábor
A két hétben persze a munkán kivül mindenféle programot kitaláltak nekünk,volt például döglött légy gyüjtő verseny,vagy a cipőfüzőket kellett összekötni és a leghosszabb nyert.Persze ezt is megnyertük és a legyes versenyt is!Voltak persze szabad programok is,így elő-elő fordult,hogy túrázgattunk a közeli erdőkben kicsit.Sokmindenre ezekből nem emlékszem már,de az még megvan,hogy sok szép hely volt a közelben.Egy ponton nagyon szuper rálátásunk volt pl. Székesfehérvárra is.Voltunk a közeli Balinkán is,meg a völgyben emlékszem egy szép patak is futott,az útak meg tele voltak jelzésekkel.
Blokktégla készítés volt a fő müsor
A két hét alatt sokszor volt jó idő,egy vagy két nap volt eső.Olyankor a sátor beázott a víz a felső ágyakra esett.Ilyenkor egymás mellett aludtak a srácok az alsó priccsen.Szerencsére a felettem lévő ágy megúszta,így az ágyamat nem kellett megosztanom a felső lakóval.
Persze a többi sátornak is volt lakója és voltak olyan sátrak amelykben lányok voltak.Brigádunk olykor besegitett nekik a blokktégla készítésben,így megúszták az utolsó helyet.Rajtunk kivül voltak mások is akik túrázni indultak.Nem mindenkinek kellett volna...
Alkonyodik a Bakonyban
Főleg nem este felé...Egyik este már takarodó után a felügyelök verték fel a tábort,hogy két ember hiányzik...Társaik mondták,hogy túrázni indultak.Ugye akkoriban még nem létezett mobiltelefon,nem tudtak szólni merre is vannak.A táborvezetök összegyüjtötték a tömeget és megkérték a bátrabbakat,hogy csoportokba vergődve induljanak keresni a valószinüleg eltévedt fiúkat.Minden csoport kapott egy-egy zseplámpát.Arra kértek mindenkit,hogyha 20 percnyi kutatás után nem találunk semmit akkor forduljunk vissza a táborba.Visszaérve pedig jelentkezzünk,hogy rendben visszaértünk.
Sötétedik...
Az éjszakai bakonyi erdő egyszerre volt félelmetes és varázslatosan szép... A mi csoportunkban hatan indultunk keresni a fiúkat.Abból a völgyből amelyben túrázgattunk mentünk fel a hegyoldalba.Rendkivül sötét volt a lámpa túl sokat nem ért.Egy ösvény mentén mentünk amely egy kerítéshez ért,ezen egy létra vezetett át.Gondolom ez a vadkárok elkerülésére szolgáló kerítés lehetett így annak túloldalán akár vadakkal is összefuthattunk...mindannyian féltünk ettől a gondolattól,de a kaland fantasztikussága legyőzte a félelmet.Átmentünk a kerítésen.
Sajnos vagy nem sajnos mi nem találkoztunk éjjeli vadakkal
Nem történt baj,egy darabig még bóklásztunk a hegyen,de lejárt a húsz perc,ideje volt visszafordulni.Nem jöttek vadak,de csupa olyan dolgokról beszélgettünk amitől a faág reccsenésre is szinte összecsináltuk magunkat...Hamar leértünk a hegyen vissza a táborba.Már a rendörséget akarták értesíteni amikor kiderült,az egyik csoport sikerrel járt és megtalálta az elveszett fiúkat akik rendben voltak.
Ugye ekkor olyan 15 évesek lehettünk a többi táborlakóval együtt,érdekes volt,hogy a csoportokat felnött kiséret nélkül engedték útjukra...mi lett volna ha így még többen eltévednek?Szerencsére minden csoport rendben visszatért,de ma sem értem ezt,hogy merték meglépni....na mindegy.Ez is egy élmény volt.
