Öt gólos vasárnap délután

 Ezen a tavaszon aztán alaposan belehúztunk a meccstúrákba.Nem gondoltam volna.Két hónap alatt csapatunk negyedik idegenbeli meccsére mentünk el.Na persze nálunk az a faramuci helyzet állt elő,hogy elmenni egy idegenbeli meccsre a belépővel együtt olcsóbb mint egy hazai meccs...akkor meg miért ne?Ugye nálunk kétezer forint a belépő és ha még iszunk egy sört ott vagyunk,hogy közel háromezerben benne van egy hazai meccs!Ezzel szemben ha elmegyünk a megyébe valahova,mert ugye vagyunk olyan jók,hogy kiestünk a megyei bajnokságba egy éve,szóval akkor ezer forint egy megye napjegy amellyel megyén belül 24 órán át korlátlanul utazhatunk,a belépő meg mindenhol 500 forint,meg egy sör,az kb.2200 forint csak.Hát nem jobban megéri idegenbeli meccsre járni?Na,de most nem ez a téma,hanem az,hogy idei negyedik meccstúránkon Adonyba érkeztünk.Itt játszott a Dunaújváros bajnoki mérkőzést.Mi meg Újváros drukkerek vagyunk,én már 48 éve!

Adony "Central" park,egy kedves emlékű hely új futópályával

Adony...Gergővel kezdtük felfedezni az izgalmas kisváros és környékének felfedezését még 2016-ban.Jó sok túránk köthető ehhez a településhez,szeretjük is.Azt azonban nem gondoltam volna soha,hogy egyszer majd itt játszunk bajnoki mérkőzést.Ez minket minősít,mert ugye a magyar foci negyedik vonalába azaz a megyei bajnokság szintjére süllyedtünk 2024-ben.Most óriási harcban vagyunk a visszajutásért a harmadik vonalba és éppen vezetjük is a bajnokságot.Sorra nyerjük a mérkőzéseinket és úgy tűnik újra van egy szerethető csapatunk amelynek érdemes drukkolni.Szóval az Adony-Dunaújváros mérkőzésre érkeztünk április utolsó vasárnapjának kora délutánján Zolikával a kedves városkának tünő Adonyba.Fél háromra meg is érkeztünk a meccs ötkor kezdődött.Úgy döntöttünk megkajálunk valahol kezdésként.

Kínai ebéd Adonyban

Nem kellett sokat menni,egy kínai éttermet találtunk.Úgy gondoltuk ez jó is lesz.Nem is volt rossz.3500 forintért annyit ehettél és ihattál amennyit akartál,így aztán bőven meg is kajáltunk és a legszebb az egészben az volt,hogy a szép kártyát elfogadták mint fizetőeszközt.A kaja után még mindig volt bőven idő,elsétáltunk a közeli "central" parkba.Ezt még Gergővel neveztük el central parknak mégpedig azért mert gyakorlatilag Adony kellős közepén található.Egy végtelenül kellemes zöld övezet sétányokkal,padokkal,játszóterekkel,szökőkúttal és immár egy új 500 méter hosszú futópályával.Na és ennek nyugati szélén található a focipálya is ahol majd a mérkőzést rendezik.Itt sétálgattunk Zolikával vagy egy órát,de még mindig maradt időnk,így beültünk egy közeli presszóba egy kávéra és üditőre.Sört most nem akartam inni,a múltkori meccsen nagyon kiszáritott és nem volt úgy kényelmes a dolog.

Adonyi templom

A kávé után visszamentünk a parkba és mentünk egy kört a futópályán.Csak itt amúgy a délután folyamán 2 kilométert sétáltunk.Lassan ideje volt oda menni a pályához.Lelátó csak egy kicsi volt az egyik oldalon a felezővonalnál.Így szóba sem kerülhetett,hogy odamegyünk.A keleti kapunál a tizenhatossal egy vonalba a korlátnál álltunk meg a pálya hüvös oldalán.Később kiderült hiba volt,mert mind az öt gól a másik kapuba ment...de ezt bántuk a legkevésbé.Igen kellemes időben aztán elkezdődött a mérkőzés.A mieink fehérben a hazai csapat pirosban játszott.Nem kellett sokat várni az első gólra,mert a hetedik percben már mi vezettünk egy nullra!

Az adonyi pálya

Remekül játszottak a mieink,szinte csak nálunk volt a labda és az történt a pályán amit mi akartunk.Ennek következménye lett,hogy a 33.percben már kettő nullra vezettünk!Előzetesen nem számítottunk könnyű mérkőzésre mert bár mi az első helyen álltunk a hazai Adony meg a kilencediken.Az ilyen meccsek nem szoktak túl simák lenni.Ehhez képest a gólszüret csak ezután indult be igazán.A 40-ik,a 44-ik és a 45-ik percben is gólt szereztünk!Öt nullával zárult a félidő a meccs eldőlt!Reménykedtünk,hogy a második félidőben újabb gólokat szerzünk arra a kapura is amelynél mi álltunk.De nem így történt.A mieink mert megtehették sorra lecserélték a kulcsembereket és fiatalokat hoztak be helyettük.A rutinosabbak egy részét eküldték pihenni tehát a jövő heti rangadóra készülvén.A fiatalok viszont nem tudtak újabb gólokat szerezni,igaz nem is kaptak gólt!Így maradt a meccs végeredménye öt nulla,nekünk! Előzetesen max 2 vagy 3-0-ás eredményre számítottunk,így ezzel teljesen elégedettek lehettünk!

Zajlik a meccs,a fehérek a mieink

Így tehát megerősítettük első helyünket a tabellán,jöhet majd hétvégén a rangadó a Sárbogárd ellen! Amúgy jó 300-an lehettünk a meccsen,megyei bajnokságban ez szép szám.Meccs után visszasétáltunk a presszóba még egy italra,mert a buszig volt ötven percünk.Közben az egyik újvárosi játékos is jött egy italra köszönt nekünk.Érdekes volt,mert a csapatot meg láttuk elmenni haza közben a klub kisbuszával.Vajon ő itt lakhat Adonyba?Alighanem.Közben jött az ellenfél edzője is egy italra,ő meg ős dunaújvárosi,régen a Kohászban focizott és jöttek a helyi szurkolók is,de semmi ellenségeskedés vagy ilyesmi nem volt.Mondjuk nem is nagyon tudta senki,hogy mi nem a hazai csapat drukkerei vagyunk...

Ezután már nem volt mit tenni,elsétáltunk a közeli buszmegállóba és hazajöttünk a menetrendszerinti pontosan közlekedő járattal.Győzni mindig jó,győzelmet látni mindig jó,Izgulni,drukkolni a csapatért mindig jó.Így egy kellemes délután volt ez is!

Hazafelé a kellemes emlékű parkon át

Ötödik születésnap

 Kerek öt éve 2016 november 13-án indult útjára ez a blog,noha a terv már hetekkel előtte megvolt a fejemben.Mondhatni jó ötlet volt,hiszen szépen dokumentálva lettek az évek,de akár az élet főbb eseményei.Túrablognak indult és igazából nem is akartam benne foglalkozni mással csak a túrázásainkkal,na és kicsit a meccseinkkel.Jól is alakult minden,sorra naprakész krónika készült az aktuális túrákról és megemlékezések a régiekről,már azokról amelyekre még tisztán emlékeztem.Aztán az élet felül írta a dolgokat.Lesújtott rám a legnagyobb tragédia és ez a blog némi arculat változását is eredményezte,hiszen a túrablog mellett átalakult emlékbloggá is.

Noha nincs akkora kedvem hozzá,mint a régi szép időkben amikor még Gergő is itt volt,de elveszni hagyni meg nem akarom,ha már ilyen szépen "felépült".Noha vannak idők amikor jönnek a témák,történnek az események és van miről írni,de olyan is van amikor rendkivül nehéz kinyögni egy-egy újabb bejegyzést.Ilyen időszak ez a mostani is,hiszen akik olvasnak azok tudják,akik meg nem,azoknak írom,hogy kényszerszüneten vagyok és lényegében szünetelnek a túrázások.Az ok egyszerű.Egyedül volnék és a kutyámra Gergő édesanyja Móni szokott vigyázni amikor túrázom,ha meg néha velünk jön ő is akkor az ő anyja vigyáz rá.Most viszont Móni storke-kal kórházba került és lassan két hónapja bentvan,a kutyára meg nincs aki vigyázzon,én meg nem hagyom itt 10-14 órákra amíg elmegyek egy-egy túrára. Az anyós akkor segít ebben amikor dolgozom,így többet nem nagyon kérhetek tőle.Így hát a túrák most állnak bizonytalan ideig és nehéz így mit írni a blogba is.

Gergő a blog fő képén amit továbbra sem kívánok lecserélni...

Móni gyúgyulása jól halad,de lassan.És ha ki is jön majd ő is segítségre szorul,sokat kell majd segítenem,így nem nagyon látom még a fényt az alagút végén...de ha nem mehetek túrázni az egyenlő lesz a halálos ítéletemmel,így erre az eshetőségre nem is gondolok....Szóval ha nehezen is,de az ötéves blog továbbra is üzemel.A blog elsősorban a saját szórakoztatásunkra készült,úgy gondoltuk,hogy kiállja majd az idők próbáját (ezt ki is állja úgy tűnik) és majd ha én nem leszek és Gergő megöregszik,majd lesz egy hely ahová visszajárhat és felidézheti a jobbnál jobb túrákat.Sajnos ez fordítva "sült el",én maradtam és ő nincs,de ebben a blogban benne van minden lépte...

Természetesen a blog rólunk szól,a túráinkról a terveinkról,az álmainkról,az emlékeinkről és Gergőről... Nem számoltunk vele,hogy ezt bárki is olvassa majd,nem ez volt a cél,de mára már kilencven ezer fölé nőtt a látogatottsága,a legolvasottabb bejegyzést pedig már több mint nyolc ezren nézték meg!Persze olyan bejegyzés is akad amit csupán 1-2-en néztek meg.Népszerűek a Top10-es menűben található bejegyzések,egy-egy nagyobb túra krónikája és a Gergő emlékeiről szóló írások.Ugyanakkor nem tudta belopni magát szinte senki szívébe a mecseki forrásokról készült bejegyzések.Hát ez van,így halad a blog az útján,természetes az,hogy vannak olvasottabb és kevésbé olvasottabb posztok.De ez elsősorban Gergő emlékblogja immár,neki állít méltó emléket és az ő szellemében túrázgatunk,szinte mindig megvan említve,de ha nem is mindig,én állandóan gondolok rá és hát ott van ugye a spiritualitás is,ami sokat segített nekem és reménnyel tölt el,hogy nem veszett el minden...

A blogban 90%-ban a szöveg,a képek és a videók saját készítésűek,de természetesen akad olyasmi amikor én is külső segítségekre szorulok.Persze tudom,hogy az emberek rendkivül gonoszak és irigyek,így ha nagy néha meglátják egy-egy képüket nálam oltári nagy botrányt tudnak csinálni,így igyekszem ezeken a helyeken is sajátra cserélni a dolgokat amint csak tudom.Persze ez meg csak úgy lehet ha elmegyek az adott helyekre.Na hát így állok most a blog ötödik születésnapján.Borzasztó az,hogy Gergő csak a másodikat érhette meg,mert ez részben az ő ötlete is volt,nem csak az enyém.

Na mit mondhatnak azok a szobrok?

A hogyan továbbról pár szó....Remélem,hogy rövidesen újra beindulnak a túrázások,az nem számít milyen évszak van vagy lesz.Mi ahogy tudunk megyünk és remélem az én egészségem kitart még egy ideig.Aztán azt is reméljük,hogy ez a virusterror is alábbhagy és mehetünk szabadon,bátran...Aztán tartozom még egy bejegyzéssel Gergőnek.Mi egyszer (többször is persze) útnak indultunk...de ekkor a dunaújvárosi szobrokat kerestük fel,amiket le is fényképeztünk.Az lett volna a bejegyzés címe,hogy "Mit mondhatnak a dunaújvárosi szobrok?" Persze közösen találtuk ki mint mondhatnak éppen,de ezt főleg Gergő tolmácsolta.De aztán blogbejegyzés soha nem született belőle,pedig Gergőben mindig ott volt ez.Így hát úgy gondolom majd karácsonyra megajándékozom ezzel a bejegyzéssel és megírom a sztorit,persze úgy ahogy ő mondta.... Ez tehát a jövőkép.

Tehát most november 13-án ötéves a blog.Pezsgőt persze nem bontok.Remélem legalább annyit élni fog mint amennyit Gergő élhetett.Ha így lesz akkor van még 14 évünk.Bár ez túl szép álomnak tűnik.Mindent elmondtam ami most eszembe jutott.A többit majd a hatodik szülinapon.Végezetül álljon még itt a legnézetebb túravideónk (a Gegővel közös videókról van szó).