Túrablognak született...

Amikor 2016 őszén megszületett az első bejegyzés ebben a túrablogban,már egy ideje megfogant a gondolat,hogy kellene egy hely,ahol a sok szép túráinknak marad valami nyoma.Talán már hetekkel a "beüzemelés" előtt megvolt fejemben a dolog.Egy blog amely majd a túrzásainkról fog szólni,amelyben vissza-vissza tekintünk a régmúlt nagy túráira is és azokra a társakra akik nélkül mindez nem válhatott volna valóra.Így is lett,a blog a túrablog megszületett és elindult saját kis megágyazott útján.Mondhatni minden a legnagyszerűbben alakult.

Szép képek járultak hozzá a blog sikerességéhez

Egy hely volt ez ahol életre keltek a mi kis túráink,felelevenedtek legszebb emlékeink,legbulibb sztorijaink.Mondhatni pompás ötlet volt a túrablog.Aztán kezdett népszerűvé válni is,no persze nem vágytam én semmilyen népszerűségre a blog elsődleges célja saját szórakoztatásom volt amelett,hogy úgy gondoltam öregedő korunkban milyen jó lesz ezeket visszaolvasni.Ha valami el is felejtődik,itt lesznek dokumentálva a túráink.Szóval kezdett népszerűvé válni,hisz van olyan bejegyzés is amibe már 1500-an olvastak bele.Nagy segítségemre volt sokáig a google+ oldal,hiszen ha új bejegyzés született,ott azt megosztottam,amelyre rendszeresen sokan rákattintottak.

Ám a google+ megszűnt,a facebook zavarodott népének pedig nem nagyon kivánom megosztani az itteni dolgaim.Néha...van egy 40fő akiket kiválasztottam,akiket érdekelhet a dolog,számukra van időnként csak megosztás,de ott sem minden bejegyzésnél.Így a google+ megszűnésével sok látogatót vesztettem,de mint mondtam nem a látogattotság növelése volt a célom.

Akármerre is indultam,mindig csodák vártak

A blog mondhatni élte saját kis sikeres életét ám azzal nem számoltam,hogy utunkat közelgő családi tragédiák teszik nehézzé.Pedig kijutott bőven,kilenc hónap alatt három óriási sorscsapás zúdult rám amely kishíján e blog megszűnésébe is került...Elöször a papa ment el egy kora őszi reggelen,kellően meg is emlékeztem róla e blog keretein belül úgy érzem.Aztán következett az igazi sorscsapás amire nem voltam és nem lehettem felkészülve: kisfiam,állandó túratársam távozása...Ez alapjaiban rengette meg az életem és itt éreztem,hogy minden de minden hiába való,még ez a blog is.Kis híján meg is szüntettem.Barátaim rábeszélésének volt köszönhető a folytatás...

Csodás útjaink egyike

Itt kezdett átalakulni a dolog és a túrablog emlék és túrabloggá változni.Úgy éreztem tovább kell vinnem azt az örökséget amit a kisfiam hagyott maga után és kellően ápolni közben az ő emlékét.Egy olyan blogot üzemeltetni tovább amire ő is büszke lenne.Tudtam ő is ezt akarná és tudtam,hogy valóban büszke,mert jöttek jelek odaátról bármi hihetetlen is.Úgy éreztem annak ellenére,hogy emlékblog is ez,de nem felejtödött el az amiért született: túrablog is.Valamennyire sikerült a kettőt eggyé varázsolni.Az,hogy az olvasóknak ez mennyire tetszett vagy nem tetszett fogalmam sem volt és nincs a mai napig sem,hiszen e téren visszajelzést nem kaptam soha.Így vagy úgy engem az érdekelt,hogy a kisfiam büszke legyen rá.

Miért múlik el minden ami szép?

 Na és akkor a spirituális világba való becsöppenésemnek hála,egy kicsit mikor már kezdtem beletörödni a beletörölhetetlenbe újabb tragédia ért.Ez még annyira friss,hogy fel sem fogom.E sorok írásakor egy éjszakával ezelőtt hagyott itt minket a testvérem is....újra beledöngölve engem (is) a föld legmélyebb bugyraiba... Vele kapcsolatban minimálisak a túraélményeim,ami volt az is benne van ebben a blogban és elöző bejegyzésemben próbáltam megemlékezni róla,de azt még nagyon az elkeseredés íratta velem.Róla azonban nem fog szólni ez a blog bármennyire is szeretném,hogy részese legyen - nincsenek közös élményeink,olyanok amik ebbe a blogba betudnának férközni.Nyilván ha bármikor eszembe jut mégis valami,akkor azt bekerül ide.

Ha akarod,mindenhol megtalálod a szépet...!

Mindezzel csak azt akarom mondani,hogy akik -ha vannak ilyenek- rendszeresen olvassák ezt a blogot nyilván észrevették azt,hogy elment kissé más irányba a dolog.A tragédiák okoztak némi arculatváltást.Nem is könnyű és tán ilyen helyzetben már nem is lehet úgy írni a bejegyzéseket,hogy itt minden rendben van,minden nagyszerű,hiszen életem legközelebbi hozzátartózóit vesztettem el....Mégis valahogy szeretnék visszatalálni arra az útra amiért ez a blog megszületett.Szeretném ha arról szólna amire rendeltetett,nyilván a nagyokat legfőképp Gergőt egy másodpercre sem feledve.

Gergő nyomában - örökre.

A napokban kibirhatatlan kánikula tombol,pedig szinte még el sem kezdödött a nyár.Friss túrabeszámolokról így nehézkes írni,ha azok nincsenek is.Én is éppen egy tüdőgyulladáson megyek keresztül,de reménykedek benne,hogy ennyi rossz után még visszatérhetünk a normális kerékvágásba és arról tud majd szólni ez a blog aminek megszületett.

Mert ez túrablognak született.