Úgy alakult a pünkösdi vasárnap,hogy nem alakult sehogy.Mai tervem-tervünk a révbérpusztai túra volt,de most kezdek kilábalgatni a betegségemből ami a héten alaposan megfektetett,így a túra elmaradt.A mai bejegyzés e túra beszámolója lett volna,de értelemszerűen így az is elmarad,írni azonban mindig van miről.Ha nekifeszülök nagyon meg sem kell erőltetnem magam,hiszen annyi élményünk és emlékünk van,hogy mindig előjön egy szinte gondolkodás nélkül is.Így ma felelevenitem azt a pillanatot amikor az egyik Szekszárdi-dombság béli túránkon elöször pillantottuk meg a Mecseket.Kivételes élmény volt,szívetmelengető emlék...na és hát minő véletlen (ami ugye nincsen) éppen ma van eme gyönyörű élmény évfordulója is.Meg amúgy is a mai túrát Gergő emlékének akartuk állítani,hiszen pár pillanat és éppen fél éve lesz,hogy elment,ez meg a mi közös emlékünk volt,így a túra helyett ma ezzel emlékezem rá...
 |
| Ez még ott alattunk a Sötét-völgy és tava |
Az eset a három évvel ezelőtti Szekszárdi-dombságban zajló Sötét-völgyi túra keretein belül történt.Kakasdról induló túránk a Sötét-völgyön és a dombság lankáin és erdőségein át tartott Szálkára.Már túlvoltunk a Sötét-völgy csodáin és éppen a Haramia-forrás után részen emelkedtünk fel egy magasabb részre.Itt ment aztán a kék+ jelzés amely egy hosszabb ingerszegény út volt a fetsői tolnai településre.Az elején még volt némi kilátás a dombság lankáira,de aztán valóban rendkivül unalmassá és ingerszegénnyé vált az út lényegébe két erdő közé beszorúlva.Persze csak az átlagember számára.Mert mondanom sem kell Gergő itt is megtalálta a szépséget és örült mindennek,hogy kint lehet a természetben a jó levegőben.Ennek ő ekkor 16 évesen tán még tudatában sem volt,nekem azonban elég volt ránéznem,tudtam mindezt.A túra részletes krónikáját amúgy ebben a bejegyzésemben megtalálod kedves olvasó amennyiben érdekel.
 |
| Sötét-völgy |
Szóval ezen az ingerszegény úton tartottunk Szálka felé amikor vagy száz méterre elöttünk az út jobb oldalán feltűnt egy vadászles.Láttuk azt is,hogy ahol a les áll az erdő is véget ér.Megállapodtunk Gergővel,hogy felmegyünk és megnézzük mit mutat a táj.Ilyen esetekben ezt máskor is megtettük korábban is (és a későbbiekben is),ha éppen utunkba került egy les felmentünk már csak azért is,hogy feltérképezzük,megnézzük mi vár,mi várhat ránk a következő métereken.Most is így tettünk tehát.Arra azonban ami ott fentről fogadott,nem számítottunk... Gergő ment fel elöször és meglátta túrázásaink történetének talán legszebb csodáját...
 |
| Mikor már felfogtuk végre,akkor löttük az első fotót...2016.június 9.... |
Kilátásunk lényegébe dél-nyugat felé volt csak.Ám ez elég volt,bőven elég...Dél-nyugatra ott pompázott előtte nagy-nagy kedvencünk a Kelet-Mecsek.Azt az érzést amikor megpillantotta,azt a pillanatot nem lehet felülmúlni... már kiabált is lefelé,hogy "apu gyere fel,gyere gyorsan!Húúhhh apu,gyere...!" Ma is fülemben csengenek szavai...Persze rohantam fel és én is megpillantottam a csodát.... Az ingerszegény út hozta túrázásaink történetének egyik legszebb csodáját.Ez a pillanat ha összekéne gyüjtenem a legszebbeket,holtbiztos top10-es lenne,de lehet top3-as...A vadászlesben állva hosszú percekig földbegyökerezett lábakkal néztem a gyönyörű csodát.Ott pompázott előttem az összes hegység közül a legjobban szeretett Mecsek.
 |
| A ránk mosolygó Mecsek |
Nem tudom meddig állhattunk ott.Jó lett volna örökre ott maradni... Megismételhetetlen csoda volt.A Szekszárdi-domság mélyi túránkon a Mecsek szolgáltatta a legszebb látnivalót.Persze aztán elindultunk.Az út már nem volt annyira ingerszegény és egy pont után már az útról is látni lehetett a távolban ránk mosolygó Mecseket.Amúgy nem voltunk persze messze talán 10-15km-re.Szuper élmény volt.Az életérzés pedig felülmúlhatatlan.
Nahát ilyen élményeink vannak nekünk Gergővel,nem egy,nem kettő hanem több tucatnyi.Ez csupán egy volt a sok közül,de ennek éppen ma van az évfordulója.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése