Immár 2019 első fele is eltelik lassan,szokásomhoz híven június végén egy félévi összefoglalót tartok.Ha csak a puszta tényeket,a túrák és kirándulások számát nézzük akkor nem is lehetne panasz az évre idáig.Ám a dolog jóval összetettebb...hiszen számos tragédia és balszerencse kisérte utamat ezekben az időkben.
Gergő decemberi halála után kellett némileg talpra állnom.Ami szinte egyenlő volt egy reménytelen válalkozással,ám főleg hála a túráknak a kimozdulásoknak,egy-egy ember hozzám való jóságának,ez kezdett lassan,hát ha sikerülni nem is,de elmozdulni a holtpontról a letargiából,a depizésből némiképp igen.Mikor már azonban kezdtem egy kicsit jobban lenni újabb sorscsapások következtek.Tavasszal egy régi jóbarátom hunyt el.A nyár pedig katasztrófálisan kezdödött.Előbb elveszítettem a testvéremet majd pedig a kutyámat is.Ez más sok volt.Ráadásul óriási kánikula tombolt ezekben a hetekben amik beszoritottak a lakásba,szinte reménytelen dolog volt bevállalni egy-egy kimozdulást.Ennek pedig az lett a vége,hogy újra visszazuhantam a mély letargiába,a szomorúságba és helyenként a depizésbe is.Így telt tehát az év első fele.Most kicsit lássuk részletesebben is a dolgokat.
 |
| Gergő és a kutyus.Ők szerettek a legjobban...elvesztésük életem legnagyobb tragédiája |
Gergő elvesztése után tudtam év elején,hogy az egyetlen dolog ami még életben tart az a túrázás,a kirándulás,a kimozdulás.Ennek megfelelöen álltam hozzá az évhez.Próbáltam minél több helyre elmenni,mindegy volt már mi okból.Persze a fő irány lehetőség szerint a túrázás volt,de elmentünk pl.kiállításra is,a nemzeti sírkertbe is,vagy tenisztornákra és koncertekre is.Ha mindezt összeszámolom és ha csak ezt nézem,akkor nem volt rossz az év eddig.Nézzük a számokat.
Összesen eddig 18 kimozdulásom volt.Ez néggyel jobb mint tavaly ilyenkor!
Ebből túra 12 volt.Kirándulás kettő,meccstúra pedig három és volt egy koncerttúrám is.
Fájdalom egy sem volt olyan igazi vérbeli bakancslistás túra mint amilyent Gergővel szoktunk csinálni,de volt pár ami azért hasonlított hozzá.
 |
| A nemzeti sírkertben Kossuth mauzóleumán |
Mivel állandó túratársamat elvesztettem,ezért az első félévben arra koncentráltam,hogy ne legyek egyedül.Nem voltam még olyan lelkiállapotban,hogy egyedül vágjak neki bárminek is.Legtöbbször Zoli barátom jött el velem,gyakorlatilag három kivétellel az összes többin ott volt velem.Velem tartott a bulik felénél Móni is,Gergő édesanyja.Volt exem akivel úgy tűnt jóbarátságba kerülök is eljött velem kétszer,ám aztán a barátságunknak vége lett.Valamint egy alkalommal még velem tartott egy munkahelyi haver is:Manó.A tavalyi túratásak közül Móni,Laci és Gyuri már nem tartottak a társaságomra igényt.
Így tehát nem kellett tavasszal egyedül tartanom egy kimozdulásra sem.
Azonban a jövőben erre lesz esély.Mindenképp megakarom csinálni Gergő tiszteletére a Nagy-Kopaszi túrát végre,úgy fest erre egyedül fogok menni,de mindenképp megakarom valósítani mert ez lett volna a következő bakancslistás túránk decemberben amit Gergő már nem érhetett meg...
 |
| A Tündérszikla rejtette Gergő búcsú(?) üzenetét.... |
Hogy merre is jártam/jártunk ebben a félévben?Hát ugye mindegyikről van bejegyzés a blogban,de azért a teljesség igénye nélkül.Ugye háromszor is eljutottam a Tündérsziklához amely különös üzenetet hordozott magában Gergőtől....erről is volt szó a blogban.Voltunk a macskakiállításon a Lurdy házban és a Fiumei úti sírkertben.Visszatértem a Zichy kápolnához Lórévre amit Gergő is annyira szeretett.Emléktúrát csináltunk a Csibrik rétre Gergő három fájához márciusban.Végigmentem a budai zöld felén volt exemmel.Végigmentünk az adonyi szölőhegyen is.Dunaföldvár környékén tettünk egy parádés körtúrát és végre valahára eljutottunk a bazsarózsák földjére is a Mecsekben.Voltunk a budapesti WTA és ATP tenisztornán is.Eljutottunk a magyar sívatagba a Kiskunságba.Tatán kirándultunk egy jót,valamint felmentünk a hírhedt biatorbágyi viaduktra is.Lényegébe a túrákra,kimozdulásaimra nem lehet panasz,mégha Gergő hiányát nagyon is éreztem szinte minden alkalommal.
 |
| Gergő három fája a Csibrik-réten (jobbra) |
A túrák adtak némi gyógyírt a fájdalmakra,de mikor éppen kezdtem magam egy picivel jobban érezni újabb tragédiák jöttek,újabb sorscsapások bíztosítottak affelől,hogy számomra már sok jót nem tartogat ez az élet.Egy régi jó barátom elvesztése után,Gergő halálát követő pont félévkor testvérbátyám is itthagyott,tovább csökkentve azok számát akik még szeretnek... Rá egy hétre pedig a kiskutyám a szemem előtt halt meg,rendkivüli szenvedések közepette.... Itt volt az a pont amikor ismét összeroppantam és reménytelennek éreztem mindent.Teljesen kikészültem és még mindig nem tértem egészen magamhoz.Ráadásul a kánikula és munka miatt jelenleg nem is nagyon tudok kimozdulni,hogy legalább egy kicsivel jobban érezzem magam.Eljutottam újra arra a pontra is,hogy feladom.Ám valamiért még itt tartanak az égiek,nem tudom mi okból,milyen feladatból...de itt tartanak,hogy meddig nem tudom,így feladni sem tudom...
Fejemben már ott vannak az új túraötletek az új kalandok,az új utak....
 |
| Nem adthatom még fel...! |
Túrák a tragédiák árnyékában tehát és ez nem csak az elmúlt félévre igaz,hanem az elmúlt 9-10 hónapra is.Sok már... ideje lenne valami jónak is történnie,bár nem tudom mi jó történhetne velem a fiam nélkül...
Itt tartok tehát most.Újra valahogy talpra kellene állni,ám semmi sem zárja ki egy újabb tragédia lehetőségét.Nem tudom talán megátkoztak,talán az égiek haragudtak meg rám,talán én magam vállaltam ezt be leszületésem előtt...de ez így nem mehet tovább.
Egy újabb tragédia már végképp összeomlást hozhat,így bizom az égiek segítségében,hogy végre megszakad ez a rossz sorozat.Újra eltudok menni minél többször,legfőképp Gergőre emlékezni,de a többiekre is....
 |
| Talán lesznek még akik velem tartanak... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése