Megkopott meccsjegyeink - szezonvég

Véget ért a 2018/19-es bajnokság az NB III.Közép-csoportjában (is).Ugye akik követik a blogomat megszokhatták,hogy nyomon követjük kendvenc csapatunk sorsát,annál is inkább mert immár 42 éve szurkolók a Dunaújvárosnak,nevezzék akárhogy Kohásznak,Dunaferrnek vagy éppen jelen esetünkben PASE-nak.

Ez a szezon nem is annyira a csapat szereplése szempontjából marad számomra örökre emlékezetes,hanem azért mert ez volt az utolsó olyan szezon amelyben Gergővel együtt szurkolhattam.Az őszi idényt még együtt izgultuk végig,pár idegenbeli mérközésre is elmentünk.Izgatottan vártuk a tavaszi szezont már az őszi szezon végének másnapján.Aztán Gergő elment,nekem pedig megkellett birkóznom azzal a dologgal,hogy innentől kezdve nélküle kell kijárnom a stadionba,oda ahová mindig együtt mentünk az elmúlt hat évben.Hát nem volt egyszerű...

Gergő helye a stadionban,örökre örzöm neki...

Na de nézzük át a szezon eseményeit.Előzetesen látva az igazolásokat,a felkészülést az ellenfeleket,azok erősítéseit úgy gondoltam,hogy ebben az idényben is hasonlóan az elöző kettőhöz a negyedik helyre leszünk jók.Ha ez meglesz elégedettek leszünk,ha jobb lesz az bónusz,ha rosszabb az kicsit csalódás.Nos ismét a nagyszerű jósnak bizonyúltam,hiszen újra negyedikek lettünk!Jól kezdtük az idényt,három meccs után veretlenül álltunk az élbolyban,majd jött egy váratlan hazai pofon a Rákosmenti ksk ellen.Úgy tűnik hatott a csapatra,hiszen egy remek időszak köszöntött ránk,olyannyira,hogy a nyolcadik fodulóban már mi vezettük a tabellát!

Ám váratlan dolog történt.A csapatot irányitó Dobos Barna edző váratlanul szedte a sátorfáját,itthagyva csapot-papot és Zalaegerszegre bútorozott át és lett a ZTE edzője.Sikeres lett ott,hisz a csapatot feljutatta az NB I.-be.Rendkivül haragudtam rá,úgy gondoltam ezt én sohase bocsájtom meg neki.Aztán ez megváltozott,de erről majd később.

Gergővel egy meccstúrán

A csapat megérezte edzője távozását.Az új edzővel Lörincz Emillel ugyan továbbmentünk a Magyar kupában,de a bajnokságban egy fekete időszak köszöntött ránk,hiszen az utolsó fordulóig nem sikerült újra győzni.Nagy nehezen sikerült csak az őszi szezont a negyedik helyen végezni úgy,hogy egyetlen rangadót sem tudtunk megnyerni...

Alig kezdödött el a téli holtidény,a szezonnal együtt sajnos Gergő is távozott.Az NB III.csoport amelynek moderátora vagyok megemlékezett róla...ezt látva pedig csapata is ugyanezt tette,sőt a helyi média is.Gergőt úgy mutatták be,mint a Dunaújváros PASE leghűbb szurkolója.Valóban az volt! Több játékos is írt nekem,részvétét fejezte ki,volt akikkel jobban is elbeszélgettem,így nőtt a szívemhez nagyon a kapusunk Pokorni Peti és a középpályásunk Dorogi Renátó.De az egykori nagy sztárok is írtak,mint pl.Dobos Áron vagy Csehi Tomi.Na és Dobos edző is felhívott és nagyon emberi arcát mutatta.Ekkor szünt meg a haragom irányába és a szívem mélyén már drukkoltam neki,hogy sikeres legyen Zalaegerszegen.Azt a csapat technikai vezetője is felhívott Bita Laci aki régen szintén kapus volt és felajánlott a csapat nevében egy Dpase sálat amit majd Gergő sírjába szándékoztam betenni...

Mit is lehet ezekután mondani?Csak azt tudom amit akkor.Köszönöm mindenki kedvességét!

Pakson is ott voltunk!

Következett a tavaszi idény.Nem volt könnyű már a tudat sem,hogy Gergő nélkül kell,hogy kimenjek szurkolni...de szerencsére mindig volt aki eljött velem,nem voltam legalább egyedül.Ráadásul a nézőtéren is sok embert ismertem már.Viszont tudtam a tavaszi idényben idegenbeli mérközésre már nem megyek...ahhoz már így nem volt lelkierőm.

A csapat nem igazolt senkit tavaszra,ez számomra kinzó pénzhiányt jelentett,gondoltam én.Csupán néhány utánpótlás játékos került fel a nagyok közé.Így úgy gondoltam a negyedik hely megszerzése már bravúr lesz.Szinte megismétlödött az őszi szezon.Az első nyolc meccs parádés volt,egy ponton már mi voltunk a tavaszi idény legjobbja.De a nyolcadik fordulótól csakúgy mint ősszel mintha elvágtak volna valamit.Szenvedés következett,hat nyeretlen meccs,vereség vagy döntetlen a rangadókon...Ám a negyedik helyet őriztük magabiztosan.Az utolsó fordulóban pedig sima győzelemmel búcsúztattuk a szezont.Így meglett a negyedik hely amire számitottam.

A bajnokság végeredménye

Elégedetlen tehát nem lehettem,bár kicsit szomorú voltam,hogy immár harmadik éve,hogy nem történik előre lépés.Gergő még jöhetett velem sosem tágitott el a csapattól,akkor sem amikor megvertek minket és szerintem odaát ő is elégedett most ezzel a negyedik hellyel.

A stadiont pedig ami Gergő mindene volt,végre elkezdték újra csinálni.Talán mostmár végre be is fejezik.Folyamatosan figyelemmel kisértük az épitkezést Gergővel,sőt az utolsó sétánk ugye amiről már írtam,meg is állt itt.Innen vannak az utolsó felvételeim Gergőről,talán ez sem véletlen... Az aréna pedig készül továbbra is.Ami látványos az az új klubház építése és az,hogy kiszedték a régi kopott székeket a stadionból.Kiváncsi leszek milyenek lesznek az újak és mikor jönnek,vagy tán a régieket újítják fel.Majd kiderül..

Megkopott meccsjegyeink...

Megörzők egy meccsjegyet ebből a szezonból amely Gergő utolsó szezonja volt.Az utolsó szezon amelyben együtt szurkolhattunk...Gyönyörü emlékeink vannak azthiszem innen is...Megannyi jobbnál jobb meccs,megannyi diadal és vereség.Sok-sok remek mecstúra.Annyira jó volt minden... Én úgy gondolom,belemerülve mostanában kicsit a spirituális világba,hogy Gergő lelke amikor tud jön és megnézi a meccseket,ott mellettem azon a széken amelyet fentartok neki örökre...ott van most is és szurkol mint rég.Átéljük a csodákat mint rég,kiabálunk ha gólt szerez a csapatunk,szindjuk a bírót ha hülye és nevetünk mindhalálig...

Ott leszünk ezentúl is mindig!

Megy a meccs és mi ott ülünk az N betű közepén.Mindörökre...