Azthiszem mindig is az őszt szerettük a legjobban.Az volt a legszebb és a legjobb is.Olyankor tudtunk a legjobbakat túrázni.Csak ősszel tudott az előfordulni,hogy minden körülmény ideális volt egy túrához.Alig vártam minden évben,hogy a nyári forróságot felváltsa az ősz frissesége és mehessünk bátran a rengetegbe annélkül,hogy félnünk kelljen,hogy felforr az agyvízünk vagy éppen a vízkészletünk fogy-e el.Persze azt nem mondhatom,hogy az őszi túráink votak a legjobbak,de az biztos,hogy a szeptember utolsó hetétől induló és november első-második hetéig tartó időszak között volt mindig is a legkellemesebb túrázni.Ezt tekintettük minden évben a főszezonnak.
Az utolsó ősz semmiben sem külömbözött e téren a korábbiaktól.
 |
| Az ősz amely a miénk volt.... |
Most éppen árad a Duna,víz lepi el az a részt ahol ránk köszöntött az utolsó ősz...A szigetek közötti akkor kiszáradt holtágakban az ősz első napján trappoltunk éppen.Akkor még nem tudhattuk,hogy egy nem akármilyen ősz volt előttünk...Az őszön amikor lejutottunk a pokol bugyraiba is,de fel is jutottunk a létező legmagasabb magasságokba is.Sőt,ott voltunk a csúcson is!Szeptember közepe már a csodálatos Vaskapunál talált minket,amelynek megmászása nem mindennapi nehézség volt,de megcsináltuk azt is.Na és ezután jutottunk fel a csúcsra a Dunántúl tetejére.Mekkora buli volt ez a túra is.Ott fenn a kilátóba,ahogy beláttuk a környéket 100km sugarú körben...ott volt miénk a világ...Ott feltehettük a képzeletbeli koronát túrázásaink történetére....
 |
| Már lefelé a csúcsról a Pilis tetőn,2018 szeptemberében |
Aztán szeptember derekán elment a papa...Nem gondoltam,de téged ez jobban megviselt mint gondoltam.Kivülről vidám voltál mint mindig,de láttam belül örlödsz...Ez az októberi Bakonyi túrán csúcsosódott ki.A rendkivüli szépségű túrán valahogy nem tudtál kikapcsolni és az első kajaszünetben kerültél szörnyen magad alá.Hirtelen nem is értettem,hiszen ez soha nem volt jellemző rád,hisz pont az ilyen túrák voltak azok amik akkor is feldobtak amikor máshol esetleg vert az élet.Ám ott akkor egy kisebb ormon a Bakony vonulatát bámulva láttam,hogy valami nem stimmel.Persze azonnal a segitségedre siettem és a tőlem telhető legnagyobb szeretettel meg is tudtalak nyugtatni.Ám azóta is sokat gondolkodom ezen az eseten,hiszen kirívó volt túrázásaink történelmében...
 |
A Bakony egyik ormán,a táj gyönyörü a túra szuper.Arcodon azonban ott a nyugtalanság és a szomorúság...
Mi történhetett? |
Vajon valóban "csak" a papa miatt voltál annyira magad alatt?Vagy...más is vot?Lehet már ekkor tudtad,hogy rövidesen neked is menni kell,csak nem mondtad nekem,engem óvva...?Már itt kaptál esetleg egy jelet amely a búcsúra készített rá?Talán már itt tudtad,hogy ez utolsó túráink egyike?Folyton ezen rágódom azóta is... Szerencsére jöttek a következő túrák és a rossz hangulatod is eltűnt,helyét újra elfoglalta a vidámság a nevetés.Az az Egyenesen át túra az ősz közepe tájékán...Hát életünkben nem nevettük annyit,ebben persze szerepe volt a többieknek is akik velünk tartottak.Én örültem,hogy a múltkori szomorúság már a múlté.Ekkor még három túránk volt hátra közös túratörténelmünkből...
 |
| A fanatasztikus Egyenesen át túra első pillanatai... |
Mégegyszer lenéztünk a holtágakba október végén.Itt is jókat nevettünk,nem hiába ugyanaz a csapattal voltunk mint Egyenesen át.A szigetek dzsungelében egyszer megcsúsztál bele a Duna mederbe...szerencsére nem volt benne víz,így csak nevettünk egy jót az első ijedtség után...Észvesztően gyönyörüek voltak a szigetek,ilyent csak az ősz tudott csinálni.Az őszi szünetre mindig külön készültünk.Ez volt minden évben a csúcs a finálé.Én is rendre sporóltam a szabimmal,hogy ebben az egy hétben aztán letúrázzuk az agyunkat is.A 18-as őszi szünetre viszont mindketten kidöltünk kissé.Elöször egy Sándor emléktúrát akartunk megvalósítani,ám a betegségeink miatt ez nem sikerült,sőt azon kellett szurkolni,hogy legalább egy túrára eltudjunk menni az őszi szünetben.Hát nem így terveztük..Szerencsére aztért két túra csak összejött.Történelmünk utolsó két túrája....Emlékszel?Persze,hogy emlékszel.Utolsó túráink odaaát is felejthetetlenek lehetnek!
 |
| Arcod már a távozó ősz miatt aggódott.... |
A betegségből lábadozva volt annyi erőnk,hogy kimentünk az Adonyi-szigetre megnézni a finálét...az őszi finálét.Minden évben elmentünk valami klassz helyre megnézni a természet utolsó pompáját.Ez volt az őszi finálé és 18-ban az Adonyi-szigeten néztünk ezt meg (vajon hol fogom 19-ben?).Lenyügöző volt,de arcodon ott volt az a vonás amely már a lassan elköszönő őszt síratta...Valóban fantasztikus volt az ősz most is.Ezután következett minden túrák túrája amelyre sokat készültünk mégis paráztunk tőle,hiszen rémhírek érkeztek a helyről ahová menni szándékoztunk.Aztán a para feleslegesnek bizonyúlt...a Salabasina-árok életünk legnagyobb túraélményével ajándékozott meg és azthiszem engem a legnagyobb élménnyel is.Hiszen nem tudhattam,hogy ez volt a Te búcsúd...ha tudom,sohasem jövünk el onnan...
 |
| Az utolsó túrázós kép Gergőről...készült a Dera szurdokban |
A Dera szurdokban talált ránk az utolsó kilométer... Közös életünk,közös túratörténelmünk utolsó kilométere... itt búcsúztak el csodás útjaink.Bár az ősznek még nem volt vége és mi november végére is beszoktunk túrákat tervezni,a véletlenek szerencsétlen közjátékának köszönhetően ez 2018-ban valahogy nem jött össze.Így a Salabasina után több túránk már nem volt.Persze véletlenek nincsenek és úgy kellett történjen,hogy a legjobb túra legyen az utolsó... Akkor különösebb jelentöséget nem tulajdonitottunk neki,hisz látótávolságban volt már a téli szünet amikor majd újra belecsapunk a lecsóba.Ám az ősz az utolsókat rúgta...
 |
| Az ősz utolsó színjátéka a Dera szurdoknál |
Mindig is szépek voltak az őszeink,de a 18-as mindennen túltett.Ennyi és ilyen remek túrákat hozott.Persze,hogy fájt az ember szíve,hogy vége... Gergőt tán különösen megviselte,hiszen ez volt az élete.A menés a túrázás a rácsodálkozás a szépre,amelyből ősszel van a legtöbb.Ugye csillagászatilag december 21-ig ősz van,mi ugyan mindig december 1.-vel vettük a tél kezdetét.A lényeg,hogy az ősz elmenőben volt már éppen.Gergő pedig elment utána.Úgy döntött,hogy visszahozza.Egy ilyen ősznek itt kell maradnia ameddig csak lehet...! Ha megkérdezett volna,elmondhattam volna neki,hogy nem féljen,ne aggódjon visszajön az majd magától,10 hónap és újra itt lesz...addig kárpótolnak majd a többiek.A tél a tavasz és a nyár sem lesz rossz.Ezmiatt aztán ne menjen el...
 |
| Indultál a ősz után... |
De ő csak ment és ment az elveszett ősz után és a fényben meg is lelte azt... az örökre szép őszt.Odaát pedig az eddigieknél is gyönyörűbb volt minden.Nem,hogy nem hozta vissza,de ott maradt vele...Persze nem azért mert ne akarná,hogy én is részese legyek a csodának,hanem mert nem tudja visszahozni... én pedig nem tudom visszahozni őt,pedig itt lenne a helye mellettem most is,hiszen közeleg az újabb ősz.Karma törvénye ide,karma törvénye oda,ez sehogyan sem volt fair,hiszen mi összetartozunk és együtt kellene örülnünk most is majd az érkező ősznek...
Féléve,hogy elmentél kisfiam....
Ma is Rád emlékezem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése