Ebben a blogban is olvasni az elmúlt két év Egyenesen át túrájáról.Arról a túráról amit még 2017 októberében csak egy hiánypotló túrának szántunk itt a közelünkben és amelytől nem vártunk sokat.Aztán azon hirtelenjében a valaha volt legjobb környékbeli túra vált belőle a mi nem kicsi meglepetésünkre is.Ketten voltunk Gergővel,de már akkor tudtuk,hogy ezt a túrát jövőre megismételjük.Így is lett.2018 októberében elhívtuk a többieket is:Zolit és Gergő anyukáját Mónit is.Sikerült megfejelni az elöző év remek túráját,hiszen ez lett minden idők legvidámabb túrája túrázásaink történelmében.Végig nevettük,bohóckodtunk egész túrán,oltári jó buli volt.Megfogadtuk Gergővel,hogy ezt a túrát minden év októberének derekán megcsináljuk.Megcsináltuk.Ma is.
Ám az élet kegyetlensége úgy hozta,hogy ez már Gergő emléktúrája lett...
Start egy kedves helyről - Szent Bernát arborétum
Aki esetleg még mindig nem tudná a történteket (mindenről van amúgy részletes leírás),a történet lényege az,hogy Gergőt sajnos 2018 decemberében elvesztettük...Az ő akaratát és örökségét tovább ápolva a túrázásokat nem hagytuk,elsősorban én nem hagytam abba.Nem volt könnyű nélküle folytatni,de aztán az év történései biztositottak róla,hogy Gergő lelke továbbra is ott van velünk minden túrán.Ettől függetlenül persze szerettem volna neki egy rendszeres állandó,évenként ismétlödő emléktúrát szervezni.Bár minden túrában benne volt,vittem magammal a szíveben mindig és minden róla szólt halálát követően is,úgy gondoltam ez a túra lehet az ő méltó emléktúrája.Mégpedig azért mert ő is ezen a túrán volt a legvidámabb,így ő is annak örülne ha egy vidám emlékezetű túra lenne az ő úgymondd hivatalos emléktúrája.Így kineveztem annak megfogadva,hogy ahogy azt eredetileg akartuk is,ezt a túrát amig tudok menni és az egészségem is olyan,minden év októberének derekán megcsinálom.Hát így lett és így lesz ez Gergő állandó emléktúrája,amelyre jövőre is elfogunk jönni.
Természetesen örök túratársam Gergő most is,mint mindig velem tartott!
Eleinte agyaltam rajta,hogy mivel annak idején sokan rám írtak amikor Gergő elhunyt,hogy meghirdetem a közösségi oldalon,hogy aki ismerte és szerette és kedve van hozzá az tartson velünk.Ám a múltbéli rossz tapasztalataim alapján,gondoltam most is csak a szájkarate menne,de eljönni aligha jönne el bárki is.Így letettem erről a tervről és a jólismert csapattal akikkel legtöbbet túrázott Gergő,vágunk neki az emléktúrának,azaz most is Móni és Zoli tartott velem.Tudni kell erről a túráról,hogy nem különösebben látványos,de mégis olyan fokú kellemes hatást tesz az emberre,hogy az elképesztő.Nem véletlenül volt ránk ekkora hatással az elöző években.Persze vannak a túrának szép,nagyon is szép szakaszai.
Nagyvenyimről indultunk,nem korán,hiszen éjszakás műszak után voltam.A tíz órási busszal mentünk ki és az ismert és kedvelt Szent Bernát arborétumról vágtunk neki az Egyenesen át túrának,amit azért nevezünk így mert az út 90%-ban egyenesen vezet el célpontunkhoz Perkátára.
Az arorétumban
Sok időt most azért az arborétumra nem vesztegettünk.Persze megdobbant a szívem a templom előtt álló harangnál,mégpedig azért mert valahányszor erre jártunk Gergő mindig megkongatta azt... Nem messze volt innen a Rátgéber tó,amit magamban elneveztem Gergő tavának,hisz talán ez volt az a tó amelyet a legtöbbször érintettünk túrázásaink varázslatos történelmében....Az út mellette haladt.Természetesen megálltam itt is emlékezni kicsit...ugye ez volt az a hely,ahova kijöttünk Gergő halálának napján vagy tán másnapján (már nem emlékszem,hiszen azt sem tudtam akkor fiú vagyok-e vagy lány) és az akkor kiapadt tavat feltöltöttem a könnyeimmel...
Gergő tava
Elhagyva Nagyvenyimet az út már egyenesen haladt.Ez volt a zöld jelzés.Megint rácsodálkoztunk az egyik telepen arra a szegény kutyára akit egy igen kicsi ketrecbe zártak és ott tengeti mindennapjait.Itt volt már két éve.Amikor arra gondolok milyen keserű is az én sorsutam,olyankor eszembe jut szerencsétlen pára.Az út egyenesen haladt,különösebb látnivaló és érdekesség nélkül.Enyhe élénk nagyon kellemes szél volt az idő pedig csodálatos volt,mint az elöző két évben is.Közeledtünk Mélykút felé.Annak a fasornak a közelében ahol tavaly is,most is megálltunk megkajálni.
Velük csapattuk:Zoli és Móni
Gergő velünk volt!
Múltkori a Kolon tavi túránkon ahogy írtam is,nem éreztem Gergő lelkének jelenlétét.Mivel már képesnek tartom magam,ennek megérzésére,nem is tudtam hova tenni a dolgot.Mivel Gergő lelke a szeánszokon megígérte,hogy mindig velem lesz,minden túrán.Ott is volt akkor,csak nem jelzett,vagy én nem figyuztam úgy.Most viszont az első perctől kezdve éreztem Gergő jelenlétét,ami aztán jeleket is küldött.Persze kell egyfajta képesség,hogy ezt fogja az ember tudata,de én ugye Gergő halála után ennek szenteltem az életem,így fogom a túlvilág jelzéseit.Amikor kereszteztük a 62-es útról leágazó Mélykútra vezető utat búcsút vettünk a zöld jelzéstől amely szintén Mélykút felé tartott,mi azonban mentünk tovább egyenesen át.
Egyenesen át,elérjük a börtönt
Már jelzetlen út vitt tovább.Balra figyelmesek lettünk egy istállóra,amelyet már úgy tűnt nem használnak.Az ablakok úgy nyíltak,hogy lentről felfelé buktatva volt kinyitva.Minden ablak kb.húsz nyitva volt.Egy azonban csapkodott! Ki-be.Már nem volt szél sem,a többi ablak tárva nyitva,ez azonban csapkodott...!Ki-be,ki-be folyamatosan.És ami meglepő volt,hogy amikor arébb mentünk már a csapkodás abba maradt!Na ki mit von le ebből?Nyilván én túlvilági jelet,amit a mai szeánszon meg is erősítettek,hogy valóban az volt.Mások nyilván úgy gondolják,hogy volt ott valaki aki jöttünket látva csapkodta az ablakot...alig járnak erre adja magát a dolog,hogy vár ott valaki,valakiket várva ugye...Megint mások azt mondják csak a szél volt.Egy bibi van,pontosabban kettő: nem volt szél,na és ha volt a többi ablakot miért nem csapkodta? Szóval...én már tudom,hogy Gergő lelke jelzett igy is,hogy ott van velünk!
Balra a temető...
Balra a ravatalozó...
Jobbra a börtön...
Elértük az erdős részt,ahol balra a temető volt,jobbra pedig a börtön.Az út a kettő között ment tovább északnak,egyenesen.Az elöző két évben mindig bementünk a temetőbe,most úgy döntöttünk kihagyjuk.Jobbra a börtönbe nem vágytunk annyira,amúgy úgy tűnt senki nincs odabenn.Az elöző években szürödtek ki onnan hangok,most azonban csak a csend volt,semmi más.Mi történhetett?Tönkrement a cég,felújítás,eladás,átköltöztetés?A jó ég tudja csak,annyira nem is érdekelt.Mentünk tovább és beértünk abba a csodaszép mélykúti erdőbe ahol már ezerrel zajlott az őszi színjáték.
Őszi színek
Nem soká elértük azt a pontot ahol az egyenes belefutott egy másik útba,amely jobbról-balra tartott vagy balról-jobbra,mindegy.Az egyenes itt véget ért mi pedig balra tartva egy enyhe balívű kanyarba értünk.Meseszép volt itt az őszi erdő.Elértük a csomópontot ahol az erdőben összefutnak az utak,tavaly itt csináltunk néhány képet.Úgy gondoltuk most sem hagyjuk ki ezt a varázslatos helyet,amelyet valószinűleg csak kevesen ismernek.
Ritkán szoktunk mi összeállni,de Gergőért most igen...
A kedvenc részem ebben az erdőben,amikor az út nyugatnak fordul
Az út nyugatnak majd újra északnak fordult,újra egyenesre váltott.Nagy kár szerintem,hogy erre nem vezet jelzés,hiszen nagyon kellemes túrákat lehet erre tenni.Az erdő nyugati szélén is bohóckodtunk tavaly,valami lövészárok félébe másztam bele akkor.Az árok most is ott volt...megint előjöttek az emlékek,a Gergővel megélt emlékek... most nem másztam mindenesetre bele.Most sem volt amúgy rossz a hangulat,de természetesen nem lehetett olyan mint tavaly,Gergő hiánya,fizikai valójának hiánya azért éreztette magát....A nyugati szélen is csodás volt ez az erdő.Szinte fájt,hogy lassan kiérünk belőle.
Az erdő nyugati szélén
Gombákat is találtunk,de,hgy milyen - én sajna ezt a témát nem vágom
Kiérve az erdőből ott találtuk magunkat azon a hatalmas réten ahonnan már látni lehetett a Velencei-hegységet.Ugye tavaly a piszkos levegő miatt nem látszódott,tavalyelőtt igen.Most ismét,tehát ebből is letudtam szűrni,hogy tiszta a levegő.Visszanézve az aranyló erdőre látszodott a sűrűben az a kis bodé ahol tavaly ökörködtünk Gergővel,ettől ismét megdobbant a szívem,vagy inkább megszakadt...Szép volt a rét amely hasonlóan az erdőhöz nagyjából 1km hosszú volt dél-észak irányban.Most a nyugati szélétől átlósan vezetett az út a keletihez,ahol aztán újra egyenesen mentünk északnak.
A rét,ha ránagyitassz látszik a Velencei-hegység
Gyerekek jöttek szembe.Hárman bicikliztek.Illendően köszöntek.Mi meg haladtunk az aranyló réten előre.Valami erősen csillogott távolabb a fűben,de pokolian erősen!Mintha...egy kisebb gömb lett volna.Mentünk közelebb,de még mindig erősen fénylett.Aztán odaértünk és egy élére(!) állított 50-es pénzérme vigyorgott ránk a fűben!Hát ez meg,hogy lehet...? A fűben,kicsivel arébb az úttól a semmi szélén egy élére állított 50 Ft-os erősen fénylik amit már vagy hatvan méterről látjuk,hogy erősen fénylik...jó a nap éppen rásüt,de akkor is....Hogy lehet?Persze én tudtam,hogy ismét Gergő jelzett.Aki meg mást gondol...hát gondoljon.A rétnek és az északnak vezető útnak aztán végérvényesen vége lett.Egy köves,majd később aszfaltozott útra értünk,ez vezetett be Perkátára,de ekkor már inkább kelet felé mentünk.
A rét északi végénél,ezen is látszik a közeli hegység
Egy ponton birkák jöttek szembe a gazdájukkal és két kutyussal.Láthatóan érdekeltük őket (már a birkákat),de akármilyen kedvesen is néztek ránk,nem álltunk be közéjük,az út szélére mentünk,hogy eltudjanak menni.Amúgy jófejeknek tűntek,a gazda is aki köszönt.Már látni lehetett a perkátai templomtornyot,közel volt a falu.Annak szélén ahogy múlt héten Izsákon egy kék csapra leltünk.Ugye akkor felért egy életmentéssel a dolog.Most ugyan nem fogyott el a vízkészletünk,de kicsit felmelegedett.Így ittunk a friss vízből.Ez után beértünk Perkátára.
Jófejek voltak ám!
Az út bevezetett az első kocsmáig ahol tavaly szintén jókat hülyéskedtünk.Akkor nem volt itt senki.Most viszont tömeg volt.Rendeltünk italokat meg kávét is és kiültünk a teraszra,ahol mindenki kezet fogott velünk,sőt Móninak egy plussz üditőt is akartak fizetni.Olyan érzés volt,mint akik tudják kik vagyunk...a nagy túrások,mintha látták volna az elöző évek blogbejegyzéseit és filmjeinket...Persze nem így volt,csak igy kell elképzelni a szitut.Sok helyen botlottunk túrázásaink történelmében kedves emberekbe,most is.Bár kicsit aztán hangosak voltak,de nem zavart minket.Amikor meg eljöttünk további jó utat kívántak.Vajon ennyire lerít rólunk,hogy túrázunk éppen?Aztán a falu közepén észrevettem,hogy elhagytam a távcsővem tokját és a napszemüvegemet is.Tudtam is nagyjából hol.A tokot az erdőben ahol fényképezkedtünk,a szemüveget meg a kocsmánál.Már nem mentem vissza érte,van otthon még szemüveg,a tok meg nem osztott,nem szorzott.
Perkátán is szép az ősz
Elértünk a Győri kastélyhoz,mivel itt rengeteg fotó készült az elöző két évben,most olyan sok időt nem vesztegettünk rá.Elmentünk a kastély mögötti parkba inkább.A tavalyi túra itt érte el csúcspontját.Az erőléti torna játszótéren ökörködtünk a legtöbbet tavaly.Most sem volt mondjuk hiány ebben..persze annyira nem ragadtattuk el magunkat mint egy éve,de azért elvoltunk.Félórát biztos elszórakotunk itt most is.Valami lehet ebben a helyben,kihozza az emberből a jót....
Az ökörködés az eszközökön
Túránkból nem sok maradt.Lementünk a központi buszmegállóhoz.Most sem volt igazán megerőltető ez a túra,de hála az új munkahelyi bakancsomnak a túra utolsó szakaszában rámjött a talpfájás.Utoljára ilyen a nagykarácsonyi túrán volt 17 nyarán.Nem kellemes,így intézkedem talpbetét ügyben odabenn,hogy aztán ne kínozzon ez engem a túrákon. Leérve nem kellett sokat várni egy hazafelé induló járatra.Sikeresen is hazaértünk aztán.A túrát Nagyvenyimről kb,fél 11-kor kedtük és Perkátán voltunk négy órára úgy,hogy volt közben pihenő is.
A torony és a szívem az égig ért...
Ez volt tehát Gergő emléktúrája és ez lesz a jövőben,amelyet majd minden év ezen szakaszán majd megcsináljuk.Persze minden túra róla szól,mindegyikhez köthető valamilyen formában most is,de ez lesz a kijelölt hivatalos emléktúrája amelyre míg menni képes vagyok minden évben eljövök majd.Ez az útszakaszt minden évben a vidámság jellemezte.Most sem volt rossz kedvünk,valószinűleg Gergő is így akarta.Érdekesek voltak az útközbeni fura dolgok.amire én ugye tudok magyarázatot. Nagyon hiányzott Gergő,de jó buli volt ez is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése