Meccstúra extrákkal

Mint a régi szép időkben...elmentünk meccsre egy másik városba,természetesen a mi csapatunk meccsére (más nem érdekel),előtte az adott településen császkálunk,sétálunk,bóklászunk megnézzük az érdekességeket.A város ezúttal maga Budapest volt és érdekességekből volt miből válogatni.Mégis úgy gondoltam még a héten,hogy bepótoljuk az augusztusi rosszul elsült Sas-hegyi túrát,azt annak végeztével megyünk majd ki Csepelre a Szabadkikötő pályájára,mivel a meccs ott lesz.Ám a Sas-hegyi buli több sebtől vérzett.Utánajárva a dolgoknak,láttam ugye,hogy csak idegenvezetéssel lehet körbemenni a Sas-hegyi tanösvényen,amely koponyánként 1200Ft..aztán az első vezetett túra 11 órakor indul,na a meccs meg fél ketőkor kezdödik,félő volt,hogy nem érünk így oda.Meg minek fizessek én 1200Ft-ot,egy 800 méteres túráért?Hol élünk már?Külömben is ki sajátította így ki magának a Sas-hegyet?Úgy gondoltam így,akkor ejtem a Sas-hegyet...oké,hogy ez is szerepelt még Gergővel a terveink között,de ne már,nehogy már mindenből pénz csináljanak...hagyjuk már.Szóval lemondtam a Sas-hegyről,lehet végleg.Remélem Gergő sem haragszik odaát ezért rám,hisz számos tervét már megvalósítottam és még meg is fogom.Felérve Kelenföldre már vasárnap reggel nyolc előtt kellemetlen meglepetés fogadott.Kedvenc kocsmánk zárva volt.

Zárva a vályú

Szerencsére hamar megérkezett az illetékes és kinyitotta a kocsmát.Gondoltunk lenyomunk egy fröccsöt és egy kávét,aztán Sas-hegy helyett elmegyünk a Gellért-hegyre,azt ott járunk egyet.Gondoltam elmegyünk egészen a Filozófusok kertjéig,azt majd meglátjuk,hogy állunk idővel,azt úgy tervezzük a továbbiakat.Ám a fröccs kegyetlenül szar volt most és a kávé is vagy félóra várakozás után készült el,amely szintén szar volt.A baj onnan eredt,hogy a pultos hölgy késett és addig a tulaj szolgált fel,aki nagyon kedves volt amúgy,csak nem értette a dolgokat.Egy órát bohóckodtunk a kocsmában,így kezdett dúgába dőlni a Gellért hegyi túra terve.Aztán úgy döntöttünk menjünk gyalog azt lesz ami lesz.A Bartók Béla út felé vettük az irányt.Ismertem,hiszen egyszer itt a 126-os háznál (ha jól emlékszem) egyszer nagyon boldog voltam néhány évezrede.Innen indult ki az a bizonyos Isten óvd a királynői túra anno...így jó volt újra erre járni.

A Bartók Béla úton

A Bartók Béla út egy nagyon hosszú út,hisz szinte a Kelenföldi vasútállomástól tart a Szabadság hídig.Ennek nagyjából a felénél értük el a Feneketlen tavat.Ekkor jutottak eszembe itteni emlékeim,hiszen én sétáltam itt a Királynővel,életem talán legnagyobb  szerelmével...fura,hogy ez az emlék csak most ilyen hirtelen jött elő,alaposan elvolt ásva valahol a szív mélyén,nyilván kellett hozzá,hogy újra eljöjjek ide majd harminc év múltával...Maga a tó nagyon szép volt és a környezete is,de nem emlékeztem rá így.Körbesétáltuk mindenesetre.

Jómagam a Feneketlen tónál

Ezután tértünk vissza a Bartók Béla útra,majd a körtéren vettünk BKK jegyeket.Majd tovább sétálva hamarosan elértünk a Szabadság hídhoz,itt tudtunk felmenni a Gellért hegyre.Még volt időnk,annyi belefért,hogy a szoborhoz felmegyünk,de a Filozófusok kertje úgy tűnt kimarad.Sebaj,írány fel!A kocsmánál még hideg volt és fáztam,de itt már kellemesen izzadtunk felfelé.Az őszi színekbe öltözött Gellért-hegy lenyügöző volt.Ám a rengeteg turista zavarónak bizonyúlt.Mindegy mentünk fel.A szokásos:mindenfelé széplányok és remek kilátások voltak.Zoli elöször járt itt,így élvezte a dolgot.

Egy a sok Gellért-hegyi kilátás közül

Felérve a szobor lenyügőzte,én a kilátást csodáltam és elöször volt itt nálam messzelátó a történelemben,így azon kukkoltam Budapestet,de meglehetősen koszos és párás volt a levegő,nagyon messze nem láttunk el.A kigyörködés után még elmentünk a Citadella aljánál tovább,de erre is rengetegen voltak.Ráadásul egy wc-zés 300Ft-ba került....Hova jut már ez az ország ahol 300 egy húgyozás...természetesen ennyit nem adtam érte ki,nekem megteszi majd a susnyás is.Innen aztán visszafordultunk és leereszkedtünk a hegyről.

Lefelé a Gellért-hegyről

Könnyebben leértünk mint fel.Óriási volt a forgalom a hegyen,mindenfelé turisták voltak.Annak ellenére,hogy maga a hegy az ország egyik leglátogatottabb hegye,meglehetősen szemetes volt.Ez kicsit úgy gondolom szégyen az országra nézve...Leérve aztán a Szabadság hídon mentünk át a Pesti oldalra,hiszen a csepeli hévhez igyekesztünk.A túloldalon tehát elkellett sétálnunk a Petőfi hídi hévállomásig.A kellemes időben ez nem jelentett különösebb problémát.

Móni is eljött velünk,itt éppen a Szabadság híd pesti oldalánál

Végig a Duna mentén is rengetegen voltak.Nagyon élt a város vasárnap a déli órákban.Kellemes séta vezet a Szabadság hídtól a Petőfiig a pesti oldalon.Mondjuk a Petőfi híd alatt iszonyatos a bűz,a húgyszag csak úgy ellepi az arra járókat.Nem is értem,ide húgyoznak a pestiek?Itt van a hídon túl aztán a csepeli hév vég vagy épp kezdő állomása.Már fél egy körül voltunk,így felszálltunk egy éppen bentálló hévre és indultunk ki Csepelre.

Villamos közeleg,de mi hévvel mentünk

Mindössze két megállónyira volt a Szabadkikötő.Ha lett volna még több időnk a meccsig,kisétáltunk volna.Hamar kiértünk.Elvégezve szükségleteinket az erdőben,elmentünk a THSE pályájához ami nagyon közel volt.Itt csapott össze a Dunaújváros a THSE csapatával.A stadionhoz cseppet sem hasonlító pályára olcsó volt a belépő és helyet foglaltunk az egyik mobillelátón.Tűzött ránk a nap,de nem volt olyan vészes.Kijöttek a csapatok melegiteni,vártuk a kezdést.

Melegítés

Ha stadionhoz nem is hasonlított a pálya,de mindeképp kellemes környezetben volt.Végre elkezdödött a mérközés.Nem gondoltam volna,hogy Gergő elvesztése után eljutok még idegenbeli meccsre,de ez már a második volt a szezonban.Nagyon fordulatos,érdekes,élvezetes meccset játszottak a csapatok.A kicsinyke pályán teltház volt ami persze nem jelentett többet 400 nézőnél.Elhúzunk 1-0-ra,meg 2-1-re,de az ellenfél rendre egyenlített,sőt a 75.percben a vezetést is megszerezte!3-2 volt a javukra...mi voltunk a mérközés esélyesei,de ezen a ponton félő volt,hogy kikapunk...

A csapatok,a pirosak a mieink

Szerencsére a csapat nem adta fel,két perc múlva már egyenlitettünk és a végére maradt a csattanó,az utolsó percben újabb gólt szereztünk,így megnyertük a mérközést 4-3 arányban.Izgalmas jó csata volt.Ráadásul ezzel a győzelemmel feljöttünk a tabellán a harmadik helyre!Azok után ahogy a szezont kezdtük,ezt már nem is reméltük.Meccs végén pár játékossal sikerült lepacsizni.

A fiúk meccs végén mindig egy kört alkotnak,így örülnek a győzelemnek

Jó érzésekkel távoztunk tehát a THSE pályájáról.Mentünk vissza a hévhez amely közel volt nagyon,tán 150 méterre.A pálya fekvésének érdekessége volt amúgy még a felettünk elhúzó időnként meglehetősen alacsonyan szálló utasszállító repülők.Reméltem egy sem pottyan a fejünkre,nem is pottyant hál isten.A hév is hamar megjött,vissza csak egy megállót mentünk,ezt elblicceltük.A Rákóczi hídnál pedig felszálltunk az 1-es villamosra amellyel vissza akartunk menni a Kelenföldi pályaudvarra,de valamiért az csak a Bikás parkig közlekedett.Így onnan gyalog-galopp következett.Útközben egy erdélyi magyar/cigó keveredett mellém,aki ezúttal a rövidebbet húzta,persze mást akart,de végül oda jutottam vele,hogy 300Ft.ért adott 5 pár zoknit.Ez jobb üzlet volt mint a 300 egy húgyozásért buli...

Ennyire volt a hév

Kelenföldi állomáshoz érve Zolika felhúzta magát valamin,tiszta ideg volt jó ideig.Mindennel és mindenkivel volt valami baja,csak a vonatban nyugodott le.Sima út volt hazáig,de már a téli időszámítás első napja volt.Így végig sötétben jöttünk.Ez volt tehát az október záró bulija,illetve lesz még egy kupameccsünk 31-én,de erről csak akkor írok ide,ha valami különlegesség történik.Az október végül is nem volt rossz,persze a tavalyitól azért elmaradt.Reménykedem valami hasonlóan kellemes novemberben is...