Európa legnagyobb édesvízi mocsara.Ide készültünk ezen a túrán újra a Kiskunság közepére.A Kiskunság amelyről már májusban megtapasztaltuk,hogy koránt sem az amit eddig gondoltunk róla.Valójában egy enyhén dimbes-dombos csodálatos mesevilág,amely telis tele van számtalan csodával és érdekeséggel!Na és persze jobbnál jobb túrázási lehetőségekkel.Ez a tájegység óriási potenciált jelent számunkra közelsége lévén,akár évekre ellátva minket túrákkal.Csak azt sajnálom,hogy ezt annak idején Gergővel még nem fedeztünk fel.Manó barátomnak köszönhető,hogy felfedeztem hazánk eme csodálatos helyét.Most is ő és Zoli barátom kísért el erre a túrára,amelyet a Bács-Kiskun megyei Akasztóról indítottunk.
 |
| Akasztó az első métereken |
Akasztóra közvetlen buszjárattal letudtunk menni,így már reggel nyolc óra előtt ott voltunk.Mi hárman egy munkahelyen dolgozunk,de három külömböző műszakban.Én délelöttős voltam a héten,Manó délutános.Zolinak volt a legnehezebb dolga aki éjszakás műszakból érkezett.Kicsit aggódtunk is hogyan fogja bírni,de le a kalappal előtte,végig remekül bírta.Közben rossz hírrel érkezetek,odabent a munkahelyen óriási baleset volt,így egy picit keserű szájízzel keltünk útra.A tervünk az volt a túrára,hogy Akasztóról indulva,útba ejtjük a Stadler stadiont,majd észak-kelet felé megyünk ki a településről.Érintjük a Csonka tornyot amelyről még ezen a helyen írtam.A torony után átmegyünk Soltszentimrén,majd ezután érjük el a Kolon-tót.Itt megnézzük amit tudunk végül pedig bemegyünk Izsákra és ott fejezzük be a túrát.Az útvonalat kb.18km-nek becsültük,aztán ebben nem kicsit tévedtünk....de erről majd később.
 |
| A Stadler stadionhoz érve Akasztón |
Leszállva a buszról úgy gondoltuk,hogy iszunk kezdésként egy fröccsöt és egy kávét.Neki veselkedtünk egy kocsmát keresni.Ostobaságunkban elkezdtünk a környéken körülnézni,míg le nem esett a tantusz,hogy a megállóval szemben az út túloldalán ott vigyorog ránk a kocsma.Betérve elfogyasztottuk így a reggeli doppingot és már indulhattunk is.Nem volt messze az egykor szebb napokat látott Stadler stadion.Odaérve láttuk,hogy az gondosan elvan kerítve,de mégis pusztulóban van.Nem volt ott senki,a főépület is teljesen kihalt volt és sajnálatra méltó volt a stadion lassú,de folyamatos állagromlása... Ugye még Stadler Józsi bácsi építette ide a puszta közepére és egy falu szélére a magyar viszonylatban óriási arénát és itt játszotta bajnoki mérközéseit az egykori Stadler FC (sőt egy rövid ideig míg a stadionját építették a Dunaújváros is) Ám mindez tiszavirág életű volt.Józsi bácsi állítólagos és valótlan adózási büncsekleményei miatt börtönbe kellett vonulnia,ez pedig csapata hattyúdalát jelentette.A stadiont innentől kezdve nem használták és az megindult a pusztulás felé.Józsi bácsi aztán szabadlábra került,de a csapat már nem volt sehol.Aztán rosszul lett egy napon és éppen Dunaújvárosban pár éve elhunyt.A stadion itt maradt és láthatóan a kutyát sem érdekli.Kár érte...
 |
| Végre eljutottam a Stadler stadionhoz is,Igaz késtem vele húsz évet.... |
 |
| Az ereményjelző amely soha nem készült el |
Akasztó nem is olyan kicsi település,így mennünk kellett aztán kicsit,míg ráleltünk a településről kivezető útra.Ez egy kiváló minőségú földút volt,de jelzetlen.Ez fut majd bele pár kilométer múlva a sárga jelzésbe amely majd elvezet egész Kolon-tóig.Sok látni való nem nagyon akadt egy átlagember számára,de aki nyitott szemmel jár annak ez az Alföldi táj is csodaszép volt.Őzek futkoráztak a mezőkön egy pedig tőlünk tíz méterre ugrott ki a magas fűből.Kiváló túraidő volt,nem hiába - október- ugye ilyenkor a legjobb a túrázás.Egy ponton aztán az utunk belefutott egy lezárt kerítés kapuba.Azon túl ment tovább.Hát ez meg mi?Ki sajátitotta itt ki magának az utat?Egyáltalán az ilyesmi engedélyezett-e?Gondoltuk megint valami faszkalap vállalkozó lehet a háttérben...na de átmászni nem tudtunk,így az út melletti kerités mellett mentünk tovább az uttal párhuzamosan.Szerencsére a mező néhány lócitromtól kivéve jól járható volt.
 |
| Útközben,Manó és Zoli |
Az út aztán valóban belefutott a sárga jelzésbe,Akasztó után kb.4-5km-re.Ám a sárga jelzés is a kerítés túloldalán volt...Ekkor döbbentünk rá,hogy mi vagyunk a rossz oldalon azaz magánterületen...dehát ez meg,hogy lehet?Hiszen egy kapu az utunkat állta,azon átmászni nem lehetett,eljöttünk a kerítés mellett még vagy egy kilométeren át,átkelő sehol nem volt.Mégis ott benn megy az út,ott fut bele a Csengőd felöl jövő sárga jelzésbe,de mégis mi vagyunk rossz helyen...na olyan sokat nem agyaltunk azért ezen,egy ponton fogtuk magnkat és átkelltünk a dróthúzalos kerítésen.Így jutottunk rá végül is a sárga jelzésre amely innentől kezdve végig vezet a túránkon.
 |
| Átkelés... |
 |
| Mindig a sárga úton |
A sárga út ezen a szakaszon gyönyörű volt és kiváló mínőségű.A jelzések felfestésére sem lehetett különösebb panaszunk,noha elmaradt egy hegységi turistaúttól,de megütötte az elégséges szintet.Kezdett meleg is lenni,ezen a szakaszon pedig némileg árnyékban voltunk.Északi irányba mentünk.Hamarosan eltűntek az árnyékos részek,a távolban pedig feltűnt a Csonka torony,amelybe még májusba szerettem bele.Akkor megfogadtam,hogy majd egyszer eljövök,ezt sikerült most megvalósítani.Persze magamban megint csak azt sajnáltam,hogy Gergő nem lehet itt velem...ráadásul a lelke simogatását ezen a túrán nem is éreztem,de azért bíztam benne,hogy a lelke most velem van...hiszen megígérte ezt.Odaérve a toronyhoz,csodás látvány volt.Nagyjából száz madár fészkelt a tetején,akik jöttünkre tovaszálltak.
 |
| A Csonka torony |
A Csonka torony valójában egy Árpádkori templom maradványa volt.Mindig is imádtam az ilyen romos várakat,templomokat.Különös varázslatos hangulatuk van.Vajon kinek jutott eszébe ide a puszta közepébe felépiteni ezt?Messze a lakott településektől.Persze lehet akkoriban volt itt valami falu.Teljesen odaérve a romhoz,lenyügözött minket.Minden oldalról ment persze a fotózás,megnéztünk mindent majd úgy döntöttünk itt megreggelizünk.Az egész rom nem volt nagy,a torony tetején egykor volt egy tetőszerkezet,de elnyelte a föld...vagyis nem tudják,vihar tépte-e le,vagy a tezsvírek láttak a vasszerkezetben némi fantáziát..
 |
| Közelebbről a rom |
A toronyba sajnos nem lehetett felmenni,mert az üreges volt,lépcső nem vezetett fel.Rengeteg madár ürülék volt az aljában és hát ennek is volt nem éppen kellemes szaga...Ha a toronyba nem is lehetett felmenni én azért a falra felmásztam.Persze félő volt,hogy leesek,de korábbi hasonló eseteknél soha nem ért semmi baj.Bíztam benne most sem és talán Gergő fogta is a kezem...fentről a falról volt némi kilátásom,csak a körülölelő síkságot lehetett látni.Többiek nem mertek amúgy feljönni.Manó elment megnézni egy tájékoztató táblát a közelben,Zoli meg falatozott még.Én csináltam pár képet fentről is.
 |
| A falon |
 |
| Túl a falon... |
Elidőztünk itt legalább félórát,aztán indultunk tovább a sárgán.Egy tábla kijózanitónak hatott: az volt rajta Soltszentimre 6,5km, Kolon-tó 11,6km...áúúú,ez fájt.Úgy emlékesztem a térképet böngészve ,hogy itt van a torony után pár száz méterre...alaposan benéztem tehát.Térkép amúgy nem volt nálunk,hogyan is lehetett volna ha a területről nem jelent meg turistatérkép.Mondhatni vakon mentünk,persze nem volt nehéz,de mindig akadhat egy-egy váratlan dolog is.Szőlők között kanyarogva ment a sárga,a másik oldalon meg rancsok voltak ha jól írom,vagy ranch...mindegy.Messze volt Soltszentimre!Hosszú ingerszegény út volt,itt-ott alföldi tanyákkal fűszerezve.Kereszteztük a Budapest-Kelebia vasútvonalat,aztán értünk be végre a faluba.
 |
| Búcsú a toronytól |
 |
| Szőlők között vezet a sárga |
Gondoltuk Soltszentimrén is keresünk egy kocsmát,bevesszük a déli doppingszert is.Ám sehogy sem sikerült ráakadni.Ugye túrázásaim történetében voltak olyan települések ahol nem találtunk kocsmát,úgy tűnt ez is egy ilyen hely.A turistaút a torony után keleti irányt vett,itt a falu közepén meg visszafordult dél felé.Egy ponton már nem bírtam tovább,megkérdeztem egy helybélit merre van kocsma,az útbaigazitott és így aztán ráleltünk a vályúra.Kicsit ott kellett hagynunk a jelzést,de fene bánta.Aztán mégis,mert ebben a kocsmában elképesztően szar volt a bor.Ittunk is mellé egy üditőt.Visszamentünk a falu központjába itt is csináltunk pár képet,aztán folytattuk az utat amely ismét kelet felé fordult.
 |
| Soltszentimre kisebbik temploma |
Soltszentimrét elhagyva mutatta meg szebbik arcát a Kiskunság.A teljesen sikság eltünt,helyét felváltották a buckák,a dimbes-dombos részek.Gondoltuk is biztos itt forgatták a Star Wars azon részét amelyben a buckalakók voltak...Na persze nem kell itt égetően nagy dombokra gondolni,a legmagasabb ha jól tudom 117 méter magas volt (ez egy méterrel magasabb mint Dunaújváros legmagasabb pontja),a kezdeti kopár részt meg felváltották a fenyveserdők.Nagyon szép részeken haladt át az út ahol kellemes volt a klima és jó a levegő.Nyugatot kivéve minden égtáj felé mentünk.Keletnek,délnek,majd északnak.
 |
| Csodás utakon... |
Itt is voltak az út mellett tanyák,kulcsosházak sőt valami gyerektábor is.Amikor észak felé fordult az út akkor kezdödött valahol Kolon-tó,Európa legnagyobb édesvízi mocsra.Közben valami lovarda mellett is elhaladtunk,ahonnan aztán két gyönyörü angyalka jött nyomunkba és vagy három kilométeren keresztül követtek minket.Odaérve a kolon-tói tanösvény legdélibb részéhez egy asztalka fogadott padocskával,így tartottunk itt egy pihenőt,megkajáltunk még aztán belevetettük magunkat a mocsárba.Hát csodaszép volt...
 |
| A kezdödő mocsár |
Keletnek vezetett be az út a mocsárba.Mindenfelé nádasok és víz.Leyügözöen szép volt.Egy csónak parkolt a part mentén,de kivolt kötve lánccal.Pedig gondoltuk megyünk egy kört vele a mocsárban.Az út közben felvezetett egy kisebb dombra ahonnan aztán egészen pazar kilátás tárult szemünk elé.Lényegében körpanorámánk volt.Délre a mocsár nádasabb része volt,nyugatra az út ahonnan jöttünk.Keletre volt a legszebb a Kolon-tónak maga a tó része tárult szemünk elé,közepén egy kis szgettel.Északkeletnek látni lehetett a messzeségben Izsákot.Északra meg nádasok végtelen sora....víz erre már nem látszódott.Csodálatosan szép hely volt!
 |
| Csodák a Kiskunságon |
 |
| Vendégmarasztaló hely |
 |
| Maga Kolon-tó,bár az egész területnek ez a neve |
Persze itt is csattogtak a fényképezők,de aztán tovább kellett indulni,annál is inkább mert kezdtünk rádöbbenni,hogy rosszul mértük fel a távolságot.Három óra volt délután,úgy számoltuk eddigra már Izsákon leszünk,hát nem...az még olyan 6km-re volt!Hiába számoltunk összesen 18km-et,már most kb.annyinál jártunk...plussz hat még,az már 24km!Na nem baj mentünk tovább.Közben beértek az angyalok,jöttek szembe velünk ahogy mentünk ki a mocsárból.Valóban szépek voltak és még köszöntek is!Mi pedig újra észak felé fordultunk,de be-be köszönt a tanösvénynek az útvonalai.Egyiken még bementünk,egy cölöphíd szerüség vitt be a nádasba majd egy erdőbe,ahol aztán az út visszajött a sárga jelzésbe.
 |
| Fahídacska a tanösvényen |
Nem sokáig kellett menni a sárgán újabb érdekességért.Egy tábla jelezte kilátó a közelben.Kilátó!A Kiskunség közepén.Na ezt nem hagyhattuk ki.Óriási meglepetésre egy hegyre vezetett az ösvény!Na persze nem kell itt Késketető féle hegyre gondolni,de az aprócska hegy itt különlegesnek tűnt.Erdőben valóságos erdei ösvényen hegyet kellett mászni a Kiskunságon!Mosolyogtam a helyzet abszurdságán,de így volt!Felérve valóban ott volt a kilátó!Talán ez lehetett az a legmagasabb 117 méternyi magas pont?
 |
| Kilátó az Alföld csúcsán! |
A kilátó feljárójánál szalag volt kifeszitve és egy figyelmeztető felírat,hogy a kilátó felújítás alatt.Valóban úgy tűnt mintha a kilátó egyik része kicsit megsüllyedt volna...de nem azért jöttünk fel,hogy ezt most kihagyjuk.Nem törödve a felírattal és a szalaggal felmentünk a kilátóba,ahonnan 100%-os csodálatos körpanoráma fogadott.Belehetett látni a Kiskunság nagy részét nyugatra délre és északra,Keletre pedig a Kolon-tó és Izsák látszódott.Fenomenális élmény volt ez itt az Alföldön!
 |
| Az Alföld is csodálatos! |
Izsák azonban még mindig messze volt és hát eleinte úgy terveztük,hogy a három órási busszal jövünk el onnan (ehhez képest fél négy volt már a kilátónál) aztán agyaltunk a négyórási buszon,de már az is reménytelennek tűnt,maradt az utolsó hat óra előtt induló busz.Így a kilátóból lejövet megszaporáztuk lépteinket.Úgy éreztem magam mint anno a Sió partján egy csodás 2017-es tavasz elejei napon...amikor már láttuk Simontornyát Gergővel,megszaporáztuk lépteinket,hogy elérjük a vonatot,mentünk és mentünk,de Simontornya csak nem akart közelebb kerülni....Most szinte ugyanez volt,mentünk csak mentünk,de Izsák nem volt sehol...
 |
| Lovas angyalok |
Újabb fenyveserdős rész jött,de ez egy hosszú kilométereken át tartó egyenes útszakaszt jelentett,ahol a legnagyobb látványosság három szembe jövő lovas volt.Három angyalka lovagolt erre,köszöntek ők is,ennek a három mókamikinek akik Akasztóról tartottak Izsákra.A jelzés közben eltünk,de nem volt másik út,nem térhettünk e róla,mentünk hát tovább.Végre elfordult az út észak-kelet felé a fenyvesek is eltüntek,egy arra kerékpározó öreg fószertől kérdeztem jó felé megyünk e Izsákra és,hogy az milyen messze van még.Mondta jó az irány,de még 2,5km az út odáig kb.Zoli már irtózatosan fáradt volt,érthető éjszakai műszak után,de Manó is kezdett kidölni.Én még bírtam,de a vízkészletünk kifogyott.Hasonlóan mint egy évvel ezelőtt Gergővel a Bakonyban...sok választásunk nem volt,mentünk előre.Lassan közeledett a mutató az öt óra felé.Ha nem érjük el az utolsó buszt nem tudni hogyan jutunk majd haza...
 |
| Kolon-tó északi határa |
Láttuk még a nádasokat Kolon-tó északi határán.Kezdtük azthinni mégis rossz úton jövünk,de aztán feltünt a sárga jelzés.Jó helyen voltunk tehát.Aztán hangokat hallottunk mintha egy focimeccsről szürödtek volna ki a hangok.Aztán nagy nehezen és szomjasan elértük Izsákot...Valóban egy focimeccs zajlott a falu pontosabban város széli pályán.Mentünk tovább a központ még egy jó kilométerre volt.A helyi már használaton kivüli vasútállomás mellett elhaladva megláttunk valamit ami megmentette az életünket:
 |
| A világ egyik legnagyobb találmánya... |
Áldottuk annak a nevét aki feltalálta ezeket a kék csapokat.Oltottuk szomjunkat és behatoltunk végre Izsák városába.Ez volt mindhármunk számára az első alkalom,hogy itt jártunk.Izsák ami az 52-es úttól délre van Solt és Kecskemét között nagyjából félúton.A srácok már rendkivül fáradtak voltak és már az én lábam is érezte a túra fáradalmait.Öt óra elmúlt,reggel nyolc után indultunk,jó itt-ott megálltunk,de ez testvérek között is kb.25km-es túrát jelentett.Kisértetiesen emlékeztetett a dolog a már emlitett egy évvel ezelőtti bakonyi túránkra,ahol szintén rosszul mértük fel a távolságot Gergővel és a vízünk is elfogyott.Most ugyanez játszodott le,szerencsére happy endel.Aztán egy kocsma is feltünt,ide is betértünk a nap utolsó doppingszerét bevenni.Itt jó volt a bor,de részeg alakok járták a táncot hangos zenére így sokat nem maradtunk.
 |
| Ő fogadott Izsákon |
 |
| Izsáki városháza |
Elértük azt a buszmegállót ahonnan haza vezetett az út.Itt volt vége a túrának ami akkor tehát 25km-es volt.A srácok aztán borzalmasan elfáradtak és ideérve már talán én is.Jött a busz időben amivel lekellett mennünk Kiskörösre ahol áttudtunk szállni egy Dunaújváros felé menő járatra.Negyven percünk volt átszállni,így kicsit körül néztünk Kiskörös belvárosában is.Itt csak átutazóban voltunk eddig mindhárman,így senkinek sem volt ellenére a körülnézés,annak ellenére,hogy fáradtak voltunk és már besötétedett.Ám akadt látnivaló.Szép főtér,szép templomok,de itt volt Petőfi szülőháza is.Odamentünk megnézni.Ha bemenni nem is lehetett a ház mögött volt egy kis park ahol neves költők és műforditok mellszobrai,pontosabban fejszobrai voltak.Ezt megnéztük és sétáltunk még kicsit a belvárosban.
 |
| Petőfi szülőháza |
Ezekután mentünk vissza a busz pályaudvarra ahol aztán befutott a mi buszunk.Kényelmesen utazva értünk haza,Zoli persze elaludt a buszon,érthető volt.Hát összeségében ha rosszul és mértük fel a távolságot ha el is fáradtunk mégis egy oltári jó buli volt ez is.Nagyszerűen éreztük magunkat,sok csodát láttunk és az Alföld továbbra is a meglepetés erejével hat ránk.Valószinű fogunk még erre túrázni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése