A háromszázadik napra az ősz is visszatért és próbálja felvenni azt az arcát amelyet az elmúlt években mutatott.Amennyire visszaemlékszem a tízes évtizedben minden évben pazar volt az ősz.Most is próbálkozik...de elmarad egyenlőre a korábbi évek színvonalától és külömben is,ez már nem lehet ugyanaz mint volt...Hogyan is lehetne,ha nincs itt az aki a legjobban visszavárta?Kétségtelen azonban,visszatért az ősz.Egy éve ilyentájt nyomtuk a Bakonyban végig a Kopár-hegyeken,micsoda túra volt!Atyaég!Visszagondolva szinte beleborzongok abba a sok csodába amit akkor átéltünk... Két éve pedig ekkor mentünk görögből magyarba,ugye a magyar görög faluból Beloianniszból Ercsibe.Az sem volt rossz buli,mint egyik sem amelyeken voltunk...Három éve pedig a Csepel-szigetet szeltük át keresztbe,hogy aztán a gyönyörű Ráckevén lyukadjunk ki.Micsoda idők voltak....
Most meg?Most ez a háromszázadik nap...
 |
| Angyal vigyáz már rád,te pedig az én őrangyalom lettél |
Járom azóta is a világot,túráim folytatódnak.Mi másom maradt?Semmi.Legalább ez még van.Kértél is,hogy folytassam.Tudtam az első perctől kezdve,hogy ezt akarnád.Hogy folytassam.Folytatom.Vannak is jó bulik,vagy inkább úgy fogalmaznék jó bulihoz hasonlitó túrák...mert nélküled nem ugyanaz.Nem ugyanolyan.Egy túra sem.Hiányzol rettenetesen mindegyikről,veled volt ez az igazi!Tudom,tudom...most is ott vagy.A szeretet ami összefűz minket számomra is meglepő,hogy mennyire erős.Sokkal sokkal erősebb,minthogy az egy életből származzon csak...ezért is tudom,hogy most is ott vagy velem.Jó érzés esküszöm,de jobb lenne ha nemcsak éreznélek,hanem láthatnálak is,mint rég...
De ez már a háromszázadik nap...
 |
| Nélküled semmi vagyok... |
A stadionban is...nélküled meccsre menni,hát ez nem ecsetelem mennyire durva volt...lassan ugyan megszokom a megszokhatatlant,szerencsére mindig belebotlok egy-egy jóemberbe...vagy ha úgy tetszik egy jó lélekbe.Láthattad a csapat nem feledkezett meg rólad,óriási szívetmelengető gesztus volt,hogy kirakták az a képet....A székek már nem a régiek,megújultak ahogy azt te is vártad és tied most is ott van mellettem....Most is magamon érzem a simidet,így tehát látod amit írok....ennek igazán örülök.
De ez akkor is a háromszázadik nap...
 |
| A széked,de ha piros kell (mert az volt a kedvenc színed) arébb ülünk! |
Háromszáz napja tűnt el az életemből a fény és a remény és minden amiben hittem....Azon a reggelen elvesztek az álmaim is,a terveink,minden.... Nem tudok ebből már kijönni azthiszem,de minek is?Talán ennek is "köszönhetem",hogy egy olyan világ felé fordultam,ami adthat némi reményt,hogy nem veszett el minden,hogy nem úgy van ahogy azt gondoljuk,hanem teljesen másként és búcsúnk csupán átmeneti...
De ez akkor is a háromszázadi nap.
Háromszáz napja,hogy elmentél kisfiam....
 |
| Mindörökké |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése