Túra Gergő szigetén

Nincs egy hete,hogy észrevettem a Duna ismételt alacsony vízállását,így azt gondoltam,ha nem lesz komolyabb eső a hétvégéig,akkor újra lejövök a holtágakba és a helyi szigetvilágba túrázni.Nehezitette a dolgomat,hogy mára gyakorlatilag ítéletidőt jósoltak,ám délelött ahogy sertepertéltem nyoma sem volt különösebben rossz időnek,elvolt ugyan borúlva,de se hideg,se szél,se eső nem volt.Igy vettem a fáradtságot és elindultam le a Dunához délután egykor.Telóztam Zoli barátomnak ha van kedve jöjjön,volt neki,így ketten vágtunk neki a szigetvilágnak ahol utoljára olyan jót túráztunk még Gergővel együtt,tavaly október végén,majdnem egy éve...Erről a tavalyi élménydús túráról ide kattíntva olvashatsz.Szóval elindultunk amikor is elkezdett szemerkélni az eső,de nem lehet mondani,hogy rossz idő volt.

A szigetvilág kapuja,jobbra az első szigetecske

Leérve ahogy azt múlt vasárnap szemügyre is vettem,valóban alacsony volt a vízállás,vígan száraz lábbal lehetett átmenni a Szalki-szigetről a szemközti Nevesincs szigetre amelyet mi Gergővel annak idején Első-szigetre kereszteltünk.Mivel három sziget van a dunaújvárosi Szalki és a rácalmási Nagy-sziget között és ez az első.Mellette a holtág félig kivolt száradva,ott közelitettünk a következő második sziget felé,amelynek én Gergő halálát követően a Gergő-szigete nevet adtam ugye.A sztori már ismerös annak aki olvasgatja a blogomat akinek nem az kattíntson ide .Mivel a harmadik szigetnek volt neve (Pap-sziget) így csak a másodikat tudtam átnevezni,mivel tudomásom szerint annak nincs neve.Meghagytam Zoli barátomnak,ha majd eljön az én időm is és mehetek Gergőhöz akkor majd az Első-szigetet nevezze el Zoli-szigetének.Ennyi nekem is jár... (mosolyjel)

Balra Gergő szigete,jobbra az Első sziget,közte ami elválasztja őket

Az Első-sziget végénél még azért sáros,iszapos volt a talaj,de átlehetett menni Gergő szigetére.Ez volt amúgy a három sziget közül a legnagyobb.Nem mértem le,de talán van másfél kilométer hosszú,a legnagyobb szélességénél meg lehet 200-250 méter.A szigeten a járható út az egész szigetnek kb. 0,5%-a,amúgy egy járhatatlan őserdő borítja az egész szigetet.Őszintén szólva nem is azért jöttünk,hogy ezen a szigeten túrázzunk,hanem a kiszáradt holtágakban.Viszont,hogy elérjük a szigettől jobbra található a Pap-szigettel elválasztó holtágat ahhoz mindenképpen rákellett lépnünk Gergő-szigetére.Rálépve különös érzés lett rajtam úrrá,ez volt az első alkalom,hogy itt jártam Gergő halála óta,eszembe jutott,hogy utoljára vele voltam itt...

Gergő szigetén

A tábla nincs elfelejtve,dolgozom a projekten,ha kész lesz elhozom majd és kiszögelem az egyik fára...Szerencsére itt volt pont a sziget járhatóbb része,így könnyen elértünk a holtágig.Valóban száraz volt ezúttal is.Talán aggasztó ez a vízhiány,de úgy gondolom lesz még itt árvíz is.Vígan tudtunk haladni a két szigetet elválasztó száraz holtágban a fák a két szigeten megkezdték már az őszi színjátékot,de azért az még nem volt az igazi.Az igazira még két-három hetet várni kell.Közben az eső már esett,de olyan kellemes formában,csendesen.Egyáltalán nem volt zavaró és nem is éreztük,hogy ázunk.

A kiszáradt holtág,balra Gergő szigete

Tudtunk egy-két száz métert haladni így,amikor is már volt víz a holtágban,tehát az apadás még nem volt teljes.Látható volt,hogy aztán a holtág többi részén már van víz mindenhol,így ott tovább haladni már nem lehetett.Adta magát a dolog,hogy bemenjünk valamelyik szigetre.Ilyenkor régebben Gergővel mindig a Pap-szigetre mentünk be,mert a kettő közül még mindig az volt a jobban járhatóbb.Most azonban kétség sem férhetett hozzá,hogy Gergő szigetére megyünk be.Ott kobászolunk ameddig tudunk.Túráztam már a szigeten magával Gergővel,nem igazán lehet rajta sehova se menni,de a szigeti őserdőnek különös,kellemes hangulata van.

Eddig tartott a száraz rész,itt már nem lehetett tovább menni

Beérve a szigetre,nemhogy jelzett,de út sem volt.Az őserdőben a fák között,leszakadt ágak és kövek és csalánok meg mindenféle növényzet között lehetett haladni.A sziget északi végénél található Macskalyuk,ahova tavalyi túránk is vezetett úgy tűnt elérhetetlen.Le is mondtunk a környék legszebb helyéről,de kevertünk az erdőben egy sort,éppen arra amerre valamicske járható ösvény tünt fel,különösebb cél nélkül.Én örültem azért,hogy itt lehetek Gergő szigetnén.Magát Gergő lelkének közelségét sajnos most nem éreztem,de bíztam benne,hogy most is itt van velem,ahogy azt ígérte.

A szigeten,ez egy szelídebb rész

Ide oda kobászoltunk a szigeten,míg eszünkbe jutott,hogy menjünk ki a másik oldali holtághoz,nézzük meg az járható-e.Nagy nehezen tudtunk haladni,de azért valahogy mégis kellemes volt.Az eső már jobban esett,de az erdő fáinak lombkoronái adtak némi védelmet.Észak azaz a Macskalyuk felé a szigeten sem lehetett haladni,így valóban nem volt más mint annak a  nyugati partjához kimenni.Végül is odaértünk.A másik holtágban bőven volt víz,így végleg tudatosult bennünk,hogy nincs más hátra mint írány hátra.Mivel itt másfelé nem lehetett menni,visszamentünk a járható holtágba és elidultunk vissza.

A másik holtág első része is kivan száradva

Visszamentünk Gergő szigetének legdélibb pontjához,ahol láttunk,hogy a bővebb vízű holtágnak ez a szakasza itt is kivan száradva,elindultunk hát azon ameddig lehetett.Sokáig nem,tán 100 métert tudtunk menni.Itt újra benéztünk a szigetre.A szigetnek ez a része némileg járhatóbb volt az elözőhöz képest,így újra neki álltunk ott kobászolni.Mondjuk sok látnivaló itt sem akadt.Próbáltam megtalálni azt a rókalyukat amit Gergővel fedeztünk fel négy éve mikor itt jártunk.Úgy emlékeztem erre van,de nem találtam,lehet északabbra volt.Mentünk a szigeten ameddig lehetett,de aztán egy ponton itt is annyira sűrű lett minden,hogy nem tudtunk már menni.Visszafordultunk.

Gergő szigetén...

Egy szelfi,annak idején Gergővel mindenhol csináltunk egyet,most Zolit vettem rá erre.

Visszamentünk egészen a Szalki-szigetre.Búcsút vettem Gergő szigetétől,remélem mikor legközelebb jövök,már tudom hozni a kis emléktáblát...A Szalki-szigeten elmentünk az egykori kompállomáshoz.Hát itt már komp sajnos nem jár mióta megépült a híd.Pedig jó lenne,mert elérhető távolságban lenne a túloldalon pl. a Tassi-zsilip...Itt a kompállomás utáni részen van az a hely ahol a Dunába szokják dobni azon elhunytak hamvait akik ezt kérték életükben még.Sok ilyen kis síremlék féle van itt és van egy közös is,egy kereszttel,felírattal amely a Dunába szórt elhunytaknak állít emléket.

A Dunába szórtak emlékére - Dunaújváros,Szalki-sziget

Mire lejöttünk a szigetről elállt az eső és a nap is kisütött...hát ez az én formám.Felmentünk még a városba,beültünk egy kocsmába ahol ittunk egy jót,majd úgy ment ki-ki haza.Ekkor már újra esett.Nem volt egy különösebb túra,de nem akartam otthon ülni és csábított a kiszáradt holtág újra,amelyről aztán kiderült,hogy most csak félig van kiszáradva.Mindegy jó volt ez is,egy kis mozgás jólesett.