Az utolsó szünet

Megfigyeltük az elöző években,hogy mindig október utolsó és november első hetében a legszebb a természet.Ez az a két hét ami a legjobban kedvez a túrázásoknak is (előfordulhat persze egy-egy kivétel,de álltalában így van).Szerencsére Gergő iskolai őszi szünetei mindig erre az időszakra estek,így igyekesztem én is mindig úgy szervezni a dolgaim,a szabadságaim,hogy erre az időszakra mindig legyenek szabadnapjaim.Ez így is volt évről évre,ilyenkor mindig felkerekedtünk és nekivágtunk egy-egy túrának.Meg is fogadtuk,alakuljon bárhogy is a dolog,erre az időszakra mindketten tartogatunk majd pár nap szabit.Persze szabadságom most is van,de mint ismert minden a lehető legrosszabbul alakult,hiszen Gergő már nem lehet itt velem.Amikor 2018 október 27.-én kezdetét vette az utolsó őszi szünet,minderről persze fogalmunk sem lehetett.Nem tudhattuk,hogy ez az utolsó őszi szünet...

Ikonikus hely túrázásaink történelmében: az Adonyi-öböl

Három túrát terveztünk az őszi szünetre,amely kilenc nap szabadságot bíztositott számunkra.Elöször az őszi finálé megtekintését tűztük ki célul az Adonyi-szigeten,majd hét közepén úgy akartuk elmegyünk végre és megcsináljuk a Sándor emléktúrát végre,majd hétvégén felkerekedünk a félelmetesnek ígérkező Salabasina-árok meghódítására.

Aztán nem minden alakult úgy ahogy terveztük...Lebetegedtünk mindketten.Gergő viszonylag hamar kilábalt belőle,de én még kedden is szenvedtem.Nyilvánvaló volt,hogy a három tervezett túrát már nem tudjuk megcsinálni.Gondoltam nem engedhetem,hogy a sors ennyire kiszúrjon velünk,szerdára valahogy összekapartam magam.Mivel még nem voltam teljesen százszázalékos,úgy döntöttünk Gergővel,hogy a nagyobb erőlétet követelő Sándor emléktúrát halasztjuk el.Mégpedig akkor majd a téli szünetre.Nem örültünk persze neki,de nem volt mit tenni.Szerda reggel nekivágtunk az Őszi finálés túrának,amely nem ígérkezett nehéznek.

Szemben az adonyi-sziget

Különösebb cél nélkül bóklásztunk a szigeten,nem is egy kifejezett útvonal teljesitése volt most a cél,hanem a gyönyörű őszi finálé megtekintése,amelyre úgy tűnt éppen az utolsó pillanatban érkeztünk.Persze megérte,mert gyönyörű volt...a szigeten meg mentünk amerre a lábunk vitt.Egy ponton szinte el is tévedtünk.Annyi az út a szigeten és annyifelé megy,hogy nem lehetett eldönteni melyik a jó írány.Persze kitaláltunk,nem is volt ezzel semmi gond.Gyönyörű volt az őszi sziget.Íme a fináléról készített filmünk:

Végül is annak ellenére,hogy még éppen kilábalóban voltam a betegségből,egész kellemes kis túrácska lett ebből.Elvoltunk Gergővel remekül,mint mindig...A közbenső napokon én pihentem,írtam a blogot,a videót csináltam vagy éppen a kutyussal sétálgattunk.Sajnáltuk ugyan az elmaradt túrát,de gőzerővel készültünk a Salabasina-árokira.Szerencsére szombatra már teljesen jól voltam én is,semmi sem akadályozott meg benne,hogy elinduljunk.Pompás,mondhatni a valaha volt legjobb túraidő volt aznap.A Salabasina-ároki túra története már ismert,hiszen kétszer is írtam róla és még fogok is.Most nem térek rá ki részletesen.Elég annyi,hogy ahhoz képest ahogy paráztunk tőle - életünk legnagyobb túraélményét hozta...

Gergő a Salabasina-árokban sziklát mászik

A túra utolsó szakaszában értünk be a Dera szurdokba.Ez hozta közös (túra)életünk utolsó kilométerét amelyről majd a jövő heti évfordulokor részletesen írok.Óriási élményekkel tértünk haza 2018 november 3.-án este.Nem tudhattam,hogy nem lesz több túrám a kisfiammal...Másnap ennek a szuperbulinak a krónikáját írtam ide és szerkeztettem az erről szóló filmet.Ezzel ért véget az őszi szünetünk.Megfogadtuk,hogy bárhova is sodor az élet az évnek ebben a szakaszában veszünk ki pár nap szabit és útrakelünk majd....majd akkor is ha Gergőnek már családja és gyerekei lesznek.Ám túlságosan is messze ment az én kisfiam.Én nélküle most nem tudok olyan kaliberű túrákra menni mint amilyenekre vele mentem...

Boldogan a Salabasina-árokban

Ilyen volt tehát az utolsó szünet.Ha a szünidő első részében betegek is voltunk,mégis újra maradandó lett az élmény.Annak fényében ami meg alig több mint öt hét múlva történt,különösen maradandó!Ekkor lehettünk utoljára felhőtlenül és gondtalanul boldogok,én egész biztosan utoljára az életemben.Az őszi szünet és a Salabasina-ároki túra elmúltával már nem volt több túránk.Sajnos aztán a november elég szerencsétlenül alakult,de úgy voltunk vele december végén majd mindent pótolunk.

Hát az az ami aztán nem jött soha már el...

Az utolsó szünet emléke is örök,élményei felébecsülhetetlenek.

Az utolsó túra filmje