Egy régi-régi ősklasszikust készültem feleleveníteni... Zolika jött el vele arra a túrára,amelyre az elmúlt években főleg Gergővel jártam.Sajnos ő már nem tudott velem lenni,bár induláskor jött a jólismert simogató érzés a hátamon,tehát mégis velem volt most is...Szóval Dunavecsére indultunk lényegében ugyanazon az útvonalon amelyeken Gergővel is járogattunk egykor.Persze apróbb változások azért előfordultak.Célunk is volt: mindenképp szerettem volna megvalósítani azt ami Gergővel nem sikerült.Szerettem volna megtalálni és tiszteletemet tenni Nagy Zsuzsika sírjánál.Ugye annak idején hiába kerestük a sírt Gergővel a dunavecsei temetőben,nem találtuk.Bíztam benne most sikerülni fog.Egyrészt tudtam Gergő ugyis segít a túlvilágról,másrészt én is alaposan utánajártam most a dolgoknak.Ha most sem sikerül akkor lúzer vagyok.Zsuszika ki ne tudná Petőfi egykori szerelme volt,a gyönyörű szőkehajú kékszemű lányról mintázta Petőfi János vítéz Iluskáját.Így már gondolom érthető a cím.
A dunaújvárosi régi víztorony
Gyönyörű napfényes,bár kissé hideg időben indítottuk a túrát a dunaújvárosi stadiontól.Nem indultunk korán,hiszen én este éjfél előtt még vagont szendtem a munkahelyen.Fél tízkor keltünk csak útra.A stadiont elhagyva a régi vidám park területén mentünk keresztül.Itt még nem voltak jelzett turistautak.Az egykori elvarázsolt kastély felé vettük az irányt,az mellett vezetett le az út a Duna mellé.Persze a kastélynál megálltunk.Megmosolyogtató volt számomra,hogy Zolika nem tudta mi ez itt.Ezekszerint az ő gyerekkorából már kimaradt a helyi vidám park.A kastély felújított jó állapotban volt,de már nem üzelmelt természetesen elvarázsolt kastélyként.Ám mellette a hordó még megvolt (az is felújítva) és münködő képes állapotban!Igaz bekapcsolni nem tudtuk,mert kellett volna hozzá egy kulcs.
Az egykori elvarázsolt kastély
A kastélyt letudva mentünk lefelé az úton.Motorkrosszosok nehezitették kissé a túrát mert erre motorozgattak,szerencsére időben észrevettek és gondosan kikerültek.Hatalmas löszfalak árnyékában haladtunk lefelé a domboldalon.Kitűnően járható út vezetett le.A kastélytól pár száz méternyi út után értünk bele a már jelzéssel ellátott útba,ami a helyi Siklói út volt és amelyen már kismilliószor mentünk.A piros sáv és a Mária zarándokút jelzés vezetett erre.A két szivattyúház mellett haladtunk el és azon csövek mellett amelyek mentek felfelé a dombra,hogy a másik oldalon viaduktként íveljék át a Csövek-völgyét...
Löszfalak árnyékában
A második szivattyúháznál ért véget az aszfaltozott Siklói út.Innen már normális turistautak vezettek tovább,melyeknek nagyrésze jó minőségű,jól is járható volt.Itt-ott akadtak azért dagonyák,nem hiába,tegnap alapos eső volt a környéken.Az út közben beért a D28-as horgásztavak közé.Rengetegszer jártunk már erre... eszembe is ötlött néhány régi szép emlék.Itt volt az,hogy az út a tavak és a Duna között haladt.Csak az első két tóban volt víz és most is mint mindig a második tó volt a legszebb.Öt tó van amúgy itt.Így a második tónál fotózgattam csak inkább,mint mindig amikor erre jártunk.
A második tó
A jelzések felfestése kifogástalan volt.Azthiszem ezzel,nagyon sok felkapotabb hely előtt járunk.Nagyon sok helyen szarnak bele ebbe,itt tényleg kifogástalanul felvoltak festve a turistajelzések!A kedves idillt aztán felváltotta a döbbenet ahogy az utolsó két tó között a Dunától eljött a turistaút.Itt ugyanis egy kellemes erdőnek kellett volna következnie,ám az erdőt kiirtották...!Mérhetetlen szomorúsággal konstatáltam mindezt,hisz annyi szép emlék fűzött ehhez az erdőhöz,annyit mentünk itt a kisfiammal még,volt olyan,hogy estünk keltünk,de végig nevettünk mert olyan jó volt...Az erdőből itt nem maradt semmi,csak a fákat elhordó teherautók jóvoltából itthagyott sáros út...
Hova tűnt a gyönyörű erdő?
Pár száz méternyi dagonya után vált újra olyanná az út mint rég.Az ismert hütővíz csatornához közelítettünk.Ami feltűnt,hogy most nem volt szaga a máskor enyhén büdös csatornának.Odaérve a magánterületre és az életveszélyre figyelmeztető tábla vigyorgott ránk.Egy bibi volt:ahogy az elmúlt években a jelzett turistaút most is arra vitt tovább...Persze alighanem a tiltás a csatorna feletti domb tetején található ipari területre szólt inkább.A turistaút nem ment oda fel.Az átment a már teljesen rendbe hozott kishídon,majd a csatorna mellett haladva ment vissza a Duna felé.
Senkit ne tévesszen meg a tábla,a jelzésen bátran tovább lehet menni!
A csatorna most is látványos volt.De sokat jártam itt Gergővel...és még arra is visszatudok emlékezni,hogy apám elhozott ide amikor kis porbafingó voltam én is... Szóval ide is édes emlékek fűztek.Óriási robajjal és hanggal zúdult lefelé a víz.Nagyon látványos és olyanoknak akik nem jártak még itt ijesztően félelmetes is lehet.Mi persze már nem féltünk.Zolika sem elöször járt itt,én pedig ősklasszikus túrán voltam ugye ami azt jelenti,hogy már sokadszorra mentem itt.Lejebb a víz egy betonépítménybe csapódott bele,majd ott eltűnt a föld alá.Alighanem földalatti csöveken ment tovább bele a Dunába.Egy cső maradt csak amin még a felszínen kifolyt a víz.A beton építmény mellett az utat kivájta a víz és a viharok,a turistaút ezen a szakaszon kissé oldalvást felkapaszkodott így a dobocskára.Fokozott figyelem és ovatósság kellett itt,hogy bele ne essünk a gödörbe.
A csatorna
Ezután értünk be a Pentele hídig elnyuló ártéri erdőbe.Eleinte kicsit benőtte az utat a növényzet,de aztán pár méter után nem volt gondunk többé vele.Ugye itt újították fel az utakat a régi nehezen járható szakaszt megszüntették,helyette új jól járható és turistajelekkel kifogástalanul ellátott utakat hoztak létre,így egy erre haladó túra már több mint kellemes.A lassan elmúló őszben az ártéri erdő szépsége fenséges volt.A finálé már elmúlt,de itt-ott akadtak még a fákon levelek.Egy szép kis réten megálltunk kajaszünetet tartani.Majd ezután kicsit letértünk a jelzésről,hogy felmenjünk megnézni mi van azon az életveszélyes dombon fenn.Semmi érdekes volt,olyan volt odafönn az egész mint egy marsbéli táj.Csak épp nem vörös hanem szürke - tán kohósalakos volt.Életveszélyre utaló dolgokat én nem láttam.Közben odafentről is megcsodáltuk a megritkitott ártéri erdőt.
A megritkitott ártéri erdőben
Ott ahol máskor szenvedtünk a haladással,most kifogástalan turistaút vezetett.Semmi gondunk nem volt a túra ezen szakaszával.Élveztük az erdő szépségeit,közben jókat dumálgattunk.Egy állatetető mellett haladtunk el,emlékeztem ez akkor is itt volt amikor Gergőt először hoztam el erre,valamikor 13 éve tán... Aztán ott volt az a vadászles is amire éppen Zolikával másztunk fel még az Ebédleső hegyre vezető túrán két éve februárban,amikor még Gergő is velünk volt.Zolika nem nagyon emlékezett a vadászlesre,de a képre ami itt készült arra igen.Így valahogy beugrott aztán neki,hogy ez az a vadászles.Sajnos erre is történt erdőritkitás...mikor lesz már ennek vége?
Az a vadászles...
Ide már nem volt messze a Pentele-híd.Kiérve alá persze elkellett menni pár száz méternyit,hogy feltudjunk rá menni.Hát itt is sokat jártunk már..A hatalmas építmény mint mindig most is lenyügőzött.Előtte még kimentünk a Dunához,de itt már kezdte magáévá tenni ezt a részt a természet,így a vízhez most nem értünk le,de most ehhez nem is volt kedvem.Elmentünk vissza addig a pontig ahol fellehetett menni a hídra a felüljáróra.Ott is fel is kapaszkodtunk.Úgy döntöttem,a híd melleti magas dombot most nem hagyom ki.Az sem érdekel ha Zolika nem jön fel,mert volt rá egy fogadásom,hogy nem jön fel...Gergővel voltam még odafenn pontosan egy évvel a halála előtt...naná,hogy felmentem hát.Már azért is,mert onnan a legjobb a kilátás a hídra...Megérte most is.
A híd a dombról
Csináltam pár képet,meg a filmből is forgattam itt jelenetet,azt távcsővel néztem kicsit körül.Zolika addig a híd felüljáróan várakozott.Ha már nem jött fel,hagytam hagy várakozzon kicsit.Fel nem fogom mitől fosik ilyenkor?Most történetesen a lejöveteltől félt.Azthitte majd esik kel lefelé.Arébb volt egy drótkerítés ami ugye az autópályát védte a vadaktól,én abba kapaszkodva különösebb gond nélkül lementem aztán.Neki miért ne sikerült volna?Na mindegy.Ezután mentünk át a hídon,most az északi oldalán.A híd minden pontjáról jó volt a kilátás.
A Duna a hídról
Átérve aztán már ott is voltunk Dunavecsén.A temető közel volt,a töltésen haladó útról értük el.Előzöleg tehát mindent alaposan átnézve reménykedtem benne,hogy megtalálom Zsuzsika sírját.Tudtam odaátról is segít valaki... Mindez azt eredményezte,hogy pofon egyszerűen megtaláltam!Eszembe jutott mennyit kerestük Gergővel eredménytelenül,ahhoz képest most valóban nagyon hamar meglett.Hát ezért jöttem,ez volt a cél a mai túrán.Nagy Zsuzsika sírja.Egy macsek jött elő a semmiből,hagyta simogassuk.. Zsuzsika ugye Petőfi egykori szerelme volt.A költő szülei laktak itt 1841-44 között és Sándorunk gyakran meglátogatta őket.Ilyenkor azonban nem tudott otthon aludni,mert a házuk egyszobás volt.Így Nagy Pál házában bérelt szobát.Itt ismerkedett meg Nagy Pál lányával a szőke kékszemű Zsuszikával.A kapcsolat nem volt hosszú,de szerethette Zsuzsikát,hiszen jó sok verset írt hozzá és mint mondtam róla mintázta János vítéz Iluskáját is.Így amikor Zsuzsika sírjához értünk,tulajdonképpen Iluska sírjánál voltunk.Örültem,hogy sikerült a küldetésünk.
A temetőből kiérve még elmentünk Nagy Pál házához,amelyről én korábban tévesen azthittem,hogy Petőfi szüleinek háza.Hát nem.Petőfiék háza a központban álló mészárszék volt.Hamar megtaláltuk Nagy Pál házát,rajta ott volt az emléktábla,hogy Petőfi itt lakott.Fura volt belegondolni,hogy ott ahol álltam egykor a nagy költő is járt.Na és persze Gergő is,hiszen vele is jártam már itt.Ebben a házban ismerkedett meg tehát a költő és Nagy Zsuzsika.Lelki szemeim előtt lejátszódott a jelenet.Szeretem az ilyen történeteket amelyről aztán korábban én sem nagyon tudtam,a sír után kutakodva leltem meg a sztorit én is.A házat letudva pedig akkor már elmentünk az egykori mészárszékhez is,amely a városka központjában volt már.
Nagy Pál háza,itt lakott Petőfi
A mészárszék
Természetesen hála a koronavírusnak,egyik házba sem lehetett bemenni.Mondjuk nincs tudomásom róla,hogy egyáltalán látogathatóak-e.Még megnéztük a központban lévő kis pilléreket amelyek tetején egy-egy Petőfi vers idézet volt,azokból a versekből amelyeket itt írt Dunavecsén.Zolikának az egyik különösen tetszett.Miután ez is megvolt,még egy óránk akadt a hazamenő buszig.Délután három felé voltunk már.Elindultuk,hogy még lenézünk a buszig a közeli Duna partra.
Aranysárga délután
Vecsei partokon
A lassan nyugovóra készülő nap fényében aranyló sárgában fürdő környék nagyon szép volt.Kigyönyörködve magunkat sétáltunk vissza a buszmegállóhoz.Már nem kellett sokat várni,jött a busz amely könnyedés hazarepített a közeli Dunaújvárosba.Kellemes túra volt amelyen 16.72km-et gyalogoltunk a stadiontól kezdve.Én örültem nagyon,hogy sikerült a küldetés,hogy amiért jöttem az most összejött és megtaláltam Zsuzsika sírját.Tartoztam ennyivel Gergő emlékének,persze pontosan azt éreztem végig,hogy odaátról éppen ő segített ebben.Ha így van,akkor ez így van jól,hiszen a síron túlról is tudunk "összedolgozni" mint a régi szép időkben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése