Harmincöt év

Sok minden tud az emberrel történni 35 év alatt.Például beviszik katonának,ahol rendesen leszolgálja az idejét.Majd nagy szerelemre lel,amit idővel el is veszít.Üres évek törnek rá,de talpra áll!Régi és új barátok kisérik útját.Újabb szerelmek jönnek és mennek.Megnősül,de olyan valakit vesz el akiben nem is szerelmes...Ettől függetlenül szép gyermeke születik.Szüntelenül járja az évek alatt a túrákat és szüntelenül jár meccsekre.Később már a gyerekével együtt.Aztán elvesziti a gyermekét.Majd elveszít mindenkit.A nőt akit elvett szerelem nélkül súlyos betegség dönti le,nem tudja egyedül hagyni,nem hagyhatja egyedül,mert ő nem ilyen... Kisállatok teszik színesebbé az életét.Életben tartják a barátok,a sok túra és a meccs.De a sok stressz ami érte az évek alatt fokozatosan kezdi felemészteni erejét és egészségét.De nem adja fel.Sosem adja fel.Nagy harcos.Nem ő találja ki ezt magáról.Odaátról mondják egy szeánszon.És mindez csak a lényegesebb dolgok amik az elmúlt 35 évben történtek.Ha részletesen elakarná mesélni azt egy könyvbe kellene írnia,de azt úgy sem olvasná el senki,így inkább nem is mesél... 

Séta apámmal a gyerekkorban (illúsztráció)

Harmincöt év...vel ezelőtt ért az első komolyabb veszteség.E napon szenderült apám jobb létre és ment haza abba szebb és jobb világba.Harmincöt éve,hogy nincs velem apám.Legalábbis fizikailag,mert amúgy nagyon is velem van.Talán mindig is éreztem és aztán a szeánszok meg is erősítettek ebben,hogy apám mindig is velem volt!Odaát ő az elsődleges segítőm.Na nem éppen a fő-fő szellemi segítő,de nem is őrangyal.Valahol a kettő között van ha pontosabban akarom meghatározni.Talán mégis az őrangyalhoz van közelebb.Ő vigyáz rám és tart a helyes úton.Nem lehet könnyű dolga.Sajnos a sok rossz egyre inkább engem is rosszá tesz.Na nem úgy,talán nem vagyok olyan rossz ember,de egyre inkább nincs türelmem,senkihez és semmihez.Érzem és tudom,hogy ez a baj velem és amikor úgy éreztem,hogy javulok mindig történik valami rossz ami engem is visszaránt.És úgy néz ki ebből nem is tudok kijönni.Hát ezen harcban segít odaátról apám,érzem és tudom.

Mondanám,hogy én is apám,de rólunk csupán egy ilyen kép készült és az nem tudom most hol van...

Talán segített a gyászban is mikor Gergőt elvesztettem és ezt kivédeni nem tudtuk,mert ez nem rajta múlt.Gergőnek mennie kellett én meg ezt vállalhattam be....ma spirituális tudásom szerint.Szóval rendkívül nehéz lehet engem a megfelelő sorosutamon tartania,mert kivétel nélkül minden bajomért az égieket és Istent okolom és bizony szidom is őket nem kevésszer.Egészen biztosan nem fogják odaát megveregetni a vállam és azt mondani milyen fasza gyerek voltál...Na,de tudom,hogy apám velem van,bármi is van.Segít és vigyáz rám és ha kell elhozza Gergőt is hozzám...

A csatorna amit Gergővel fedeztünk fel azok után,hogy már 40 évvel korábban erre jártam apámmal...

Apám volt az aki először elvitt túrázni ma már ezt is tudom.Méghozzá ahhoz a csatornához amit mi 40 év múlva fedeztünk fel Gergővel... ő vele mentünk el az első nagyobb sétákra amiket én ma már túráknak neveznék.Mit is mondhatnék még róla?Szerette a bort és ezzel olykor megkeserítette az életünket,de nem volt rossz ember.Sosem voltak anyagi gondjaink és biztonságban telt életem első 18 éve amikor együtt lehettünk még.Szóval ő most az első számű segítőm vagy őrangyalom odaátról (hacsak Gergő át nem vette már ezt a feladatot).És hát most van éppen 35 éve,hogy elment.

Most ezzel a bejegyzéssel emlékeztem rá.

Amit még leírnék és tán ez sem véletlen,mert véletlenek nincsenek,de úgy hozta a sors,hogy apám és Gergő egy sírban nyugszanak...Boldog álmokat nektek,de tudom,hogy ti nagyon is léteztek most is,csupán az én szemem nem lát csak...