A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hegyestű. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hegyestű. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. október 9., hétfő

Egy fél hegy is lehet egész jó

 Remekül alakul az ősz.Immár a negyedik őszi túránkra készülhettünk az elmúlt hétvégén!A katasztrófális nyár után ez igazi meglepetés számunkra is.Főleg,hogy semmivel sem keresünk többet mint az elmúlt hónapokban,sőt előfordul az is,hogy késik a fizetésünk.Szóval az isten sem tudja mitől függ ez is,hogy mikor telik és mikor nem túrázásokra.A tervezett bakancslista valamikor az elmúlt hónapokban darabokra hullott.Nem is tudom,hogy egyáltalán érdemes-e még tervezgetni,hiszen spontán alakulnak a tervek,hol nálam,hol valamelyik túratársam fejében,hol a véletlen hozza.A mostani túra nem igazán volt betervezve,főleg mert nem is olyan rég én már jártam itt.Akkor Manó barátommal voltam erre,most Zolikával vágtunk neki szombat hajnalban a Hegyestűnek a Balaton-felvidéken.Busszal mentünk veszprémi átszállással Kapolcsra.Innen indult a Hegyestűre vezető túra.

Kapolcsra érve

Volt egy olyan tervünk is,hogy Zánkáról inditjuk a túrát,de engem ez most nem fogott meg.Jobban érdekeltek a Kapolcs környéki hegyek.Mint kiderült nagyon jól tettük,hogy erre jöttünk!A túra ugyanis elképesztő szépségű tájakon át vezetett.Az útvonal terv az volt,hogy Kapolcsnál fekapaszkodunk a hegyekbe,azokon át Balatonhenyét és Monoszlót érintve megyünk fel a Hegyestűre.Onnan pedig leereszkedünk Balatonszepezdre.Ez utóbbi Zolika ötlete volt,az útvonal megtervezése meg rám várt.Negyed tízre értünk Kapocsra,amely sokkal szebb volt mint ahogy azt vártunk.Gyönyörű településen találtuk magunkat.Ugye a falucska neve összefort a Művészetek-völgye fesztivállal.Nem sok részt jártunk be a településen,de amit bejártunk az lenyügőzően szép volt!Szinte beleszerettünk Kapolcsba!

Kapolcsi vízimalom

Közben azon kaptam magam,hogy az jutott eszembe,hogy régebben ugye a Mecsek volt a No.1 abban a tekintetben,hogy oda jártam legtöbbet túrázni.Aztán Gergővel átvette a top hegység szerepét a Visegrádi-hegység egy rövid időre.Most pedig egyre nyilvánvalóbbá vált,hogy a Balaton-felvidékre járunk legtöbbet túrázni.Persze nem hiába.A tájegység szépségére nehéz jelzőket találni...Átvágva Kapolcs egy részén,főleg a helyi falumúzeummal egybekötött vízimalom adott látnivalót egy kellemes kis parkban.Jó idő volt a környezet kellemes,a levegő tiszta és friss.Átmentünk aztán a faluhídon amely feltehetőleg az Eger.patak felett ívelt át.Már a nekünk kellő sárga+ jelzésen voltunkEz visz majd bele abba a sárga jelzésbe ami felvisz majd egészen a Hegyestűre.A falut elhagyva,rögtön emelkedésbe kezdett az út.Kapolcs nagyon tetszett,úgy gondolom ha egészségünk engedi,jövünk még ide!

A faluhíd Kapolcson

Emlékmű a sárga+ mentén,megpróbálok majd utána járni a történetnek

Út az erdőbe
Pár méter után egy erdőbe értünk ahol már nem vészesen,de tovább emelkedett az út.Két túrázó srác ért utol minket akiket nekem kellett útba igazitanom.Nem tudták hova vezet a sárga+ és a sárga jelzés.Fura,hogy neki mernek vágni felékszületlenül.Mindegy nem az én dolgom.Az út még egy darabig emelkedett majd szinten ment.Enyhén köves,de jól járható út volt.A jelzésekkel itt az erdőben nem volt problémánk.Nagyjából másfél kilométer lehetett ez az erdő,Kezdett kicsit meleg lenni,magában az erdőben ugyan kellemesen hűvös volt.Azonban egy ponton az erdő véget ért.Egy rétre értünk,láthatóan egy fensíkra,ahol voltak ugyan fák,de ez már nem volt erdőnek nevezhető terület.

Kiérve az erdőből
A fensíkon,réteken át haladtunk,remek kilátásokkal!A jelzések itt már gyengébbek voltak.Közben a sárga+ még az erdőben valóban elérte a sárga jelzést,így már azon haladtunk.Gyönyörű tájak váltották egymást,lelket nyugtató zöld lankákkal.Nincs jelző ami kifejezné e táj szépségét!Ez a rész nagyjából két,két és fél kilométeren át tartott.Megint olyan szakasz volt amit nem akartam,hogy véget érjen.Aki igazán szépet akar látni az járja végig a Kapolcs - Balatonhenye közötti részt a sárga+ majd a sárga jelzésen!Nem fog csalódni.A legszebb rész Balatonhenye felett volt.Itt lassan fokozatosan ereszkedni kezdett az út Balatonhenyére és az itteni kilátás minden vitt!Az ember szeme előtt kibontakozott a fél Balaton-felvidék!Gyönyörű hely volt!

Balaton-felvidéki csodák
Leérve Balatonhenyére,tovább folytatódtak a csodák.Balatonhenye minden várakozásunkat felülmúlta!Egy csodaszép,kellemes halál nyugis kis falut ismerhettünk meg a Veszprém megyei hegyekkel körülölelt településben.Ahol már az első lépésnél úgy fogadtak,hogy itt nem vagy idegen!Ez egy valóságos mesevilág volt itt,amely joggal pályázhat az általam valaha látott legszebb falu címre!Rögtön beérve a faluba,zöld fák árnyékában pihenő helyre akadtunk.Padok,asztalkák,kis patak a háttérben...lehet ilyen a Mennyország is...Ha már pihenő akkor megpihentünk és befaltuk a reggelinket a kellemes környezetben.Közben más túrázók is érkeztek,akik voltak olyan szívesek és lefotóztak minket a Balatonhenye táblánál,amelyről még sok hasznos infórmációt is leolvashattunk a kedves üdvözlés mellett.Hogy mit?Mutatom a táblát:

Igen,ezt így kellene csinálni minden magyar településen!

Kellemes pihenő után,indulás tovább!
Keresztül menve a falun nem változott a kép.Minden csodálatos volt.Rendkivül kellemes utcák,csend,vendészerető emberek....így is lehet igen!Balatonhenyének egy csillagos ötös!Aztán mivel sok olyan dolgot láttunk azon a táblán amik felfedezésre várnak,úgy áll a dolog,hogy jövünk mi még ide!A főtéren még megcsodáltuk a templomot,majd mentünk tovább a sárgán amely itt egy darabig együtt ment a pirossal és a kék jelzéssel.Majd persze levált róluk.A falut elhagyva láttuk a települést kicsivel arébb egy fensíkról ahonnan jól kivehető volt ahogy megbújt a csendes Balaton-felvidéki völgyben...

Henyei templom

Búcsú a gyémánt szépségű Balatonhenyétől
A Monoszlói medencében haladtunk tovább.A jelzések felfestése itt alig-alig érte el az elégséges szintet,de ez az egyetlen rossz dolog amit mondhatok a környékről,mert az továbbra is földöntúlian szép volt!A távolban láttunk egy hegyet amit mi már a Hegyestűnek véltünk,de nem voltunk biztosak benne.Most úgy gondolom,hogy jól gondoltuk,valóban az volt a Hegyestű.Odáig azonban még átkellett menni Monoszlón is.Beérve a településre hát ez sem volt gyengébb mint Balatonhenye.Talán annyival,hogy amerről mi jöttünk nem volt olyan kedves ürvözlő tábla mint amott.A falu még Balatonhenyénél is csendesebb volt!Embert nem láttunk,a településen átbiciklizőkön kivül!Gyönyörű volt itt is minden.Ez a két falucska az ország gyönyszemei!Pihentünk itt is egy parkban,aztán következhetett a Hegyestű!

Monoszló is a nyugalom szigete
Furcsa volt mert a faluból kiérve az út elkezdett emelkedni,aztán ereszkedni!Hát,hogy a francba?Hiszen felfelé kell menni!Úgy alakult,hogy volt egy kis domb a hegy előtt.Ezután kezdődhetett az emelkedés.Nem volt durva.Egyáltalán nem.Igaz én előző nap kicsit szarul voltam és ezt most kezdtem érezni.De azért haladtunk elég jól felfelé a 337 méter magas hegyre.A jelzések felfestései újra jók voltak.Végül aztán fel is értünk.Végre itt voltunk a Hegyestűnél!Én már másodszor,Zoli először.Sajnos ide belépőt kell fizetni,ez pedig 2023 őszén 2000 forint koponyánként!Amikor három éve itt voltam még csak 800 volt.... Mielőtt közelebb mentünk volna magához a bazaltorgonához én leültem kicsit pihenni az egyik asztalkához,Zoli addig körül nézett az alsó szinten.

Lentről a csoda....
Végül aztán összeszedve magam felmentünk a csodához.A félbevágott hegy bazaltorgonához.Magára a képződményre most részletesen nem térek ki,majd egyszer lesz róla egy részletes leírásos bejegyzés.Elég az hozzá,hogy felmentünk a lépcsőn arra a szintre ahol a legszebb rálátás nyílik a bazaltorgonára.Zoli elvolt ájulva a látványtól.Valóban az ország egyik legszebb látványossága tárult a szemünk elé.A félbevágott hegy belseje tárult fel előttünk.A jó negyven méteres bazaltoszlopok  a hegy oldalában fenséges látványt nyújtottak.Hál isten nem voltak sokan,nem úgy mint három éve amikor itt jártam.Most kényelmesen ellehetett férni és ámulni a látottakon.Jó negyedórát csak itt nézelődtünk mielőtt egy szinttel feljebb mentünk volna.

A Balaton-felvidék egyik csodája
A következő szint a hegy déli oldalán volt,ahonnan nem csak a bazaltorgonát láttuk,hanem ellenkező irányban az egész Káli-medencét is!Az orgona innen is csodás látvány volt.Tettek ide fel egy rálátó ablakot valamint nyugágyakat(!),ez utóbbit nem tudom mi célból...Valaki aludni akar itt?Hát Zolika mindenesetre ki is próbálta.Azonban érdekesebb volt most a Káli-medencére való kilátás,az egész Balaton-felvidék felét látni lehetett innen szinte.A tanúhegyek mellett számtalan olyan hegyet amit még nem ismerünk annyira,de fokról-fokra kezdjük őket megsimerni.Ezek leghívogatóbb tagja a Fekete-hegy volt.Talán emlékesztem a balatonhenyei táblára amely a tetején lévő krátertavakhoz invitált.Elsősorban most engem ez érdekelt.Átellenben látszódott a Fekete-hegy távcsővel nézve mintha egy kilátót is láttam volna a csúcson.Egy lehetséges jővőbeli túracélpont akár....Na de az egész medence csodás volt.Köveskált is jól lehetett látni.Itt is nézelődtünk vagy 20 percet.A csúcs volt hátra.

Ablak a Hegyestűre

A Káli medence

Zoli alszik egyet...
Úgy tűnt a csúcsra vezető lépcsőt szépen megcsinálták,sokkal rosszabbra emlékeztem.Kicsi kaptató volt felfelé,de ezt hamar leküzdötük.Odafent egy kis kilátó rész volt kialakítva,egy a környezetbe nem illő magas korláttal (ezt 3 éve is szidtam).Viszont nem voltak sokan fenn,jobban körülnézhettem mint három éve!A kilátás lenyügőző volt,hiszen teljes 360 fokos körpanoráma tárult elénk.Az előbb emlitett Káli-medencén kivül a másik irányban is volt kilátásunk,így alighanem a teljes Balaton-felvidéket láthattuk,de legalább kilencven százalékát!Nem sorolom mit láttunk mert alig ismertem valamit,amit igen: az a Balaton északi része,a Tihanyi-félsziget,Zánka és még egy csomó minden.Szóval igazán klassz volt.A túra pedig megálapítottuk,hogy alighanem az év legszebb túrája,pedig ezekben idén sem volt hiány.

A csúcson,most esett le,hogy itt nem fotóztam...de a filmben benne lesz!
Fent is elvoltunk húsz percet.Lejöttünk aztán az alapszintre ahol a büfében vettünk kávét és alkoholmentes sört.Ezt a közeli padon elfogyasztottuk.Zoli még vett hűtőmágnest és könyveket is a Hegyestűről.Végül letudtuk a pihenőt indulhattuk le a félbevágott,de egész jó hegyről.Zoli még megtudott egy fontos infót a jegyárus csajtól.Mégpedig azt,hogy télen ingyen látogatható a Hegyestű!Ez annak tükrében,hogy a másik három évszakban kétezer forint,kissé aljas dolog...de fontos infó az biztos.Legközelebb ha jövünk az télen lesz!Hamar leértünk a Hegyestűről és még fent búcsút vettünk a sárga jelzéstől.Innentől egy darabig a kéken mentünk tovább,mégpedig a balatoni kéken!Az a kék amivel Balatonhenyén találkoztunk az országos kék volt!Viszont nem kellett sokáig menni rajta!Visszanézve még szembeköszönt a Hegyestű!

Búcsúzik a Hegyestű
Néhány száz méter után le kellett térnünk jelzetlen utakra.Ezek vezettek ugyanis Balatonszepezdre.Fokozottan kellett figyelnünk,most is segítségünkre volt a mapy.cz alkalmazás,amely a legkritikusabb helyzetekben is jól tud segíteni.Nem is tévedtünk el!Betértünk egy nagy erdőségbe,szerencsére hegyet nem kellett mászni.Pont egy hegyet került körbe a jelzetlen utunk.Aztán kiérve az erdőből szőlőföldeken keresztül vezetett az út,helyenként csodás rálátással a magunk mögött hagyott hegyekreés a környező tájakra.Kicsit már fáradt voltam,de aztán nem soká feltűnt a Balaton is,aladtunk pedig maga Balatonszepezd!

Szőlő és hegyek

Végre a Balaton!
Még azért kellett trappolni mire leértünk.A 71-es út mentén lyukadtunk ki.Jó kis túra volt a 77-es úttól jöttünk a 71-esig!Azonban maga a falu még kicsit odébb volt.Szerencsére az út mellett volt járda.Balatonszepezd ellentétben a túra eddig érintett három falujával csalódást okozott,de hozzá kell tennem a nagy részét nem láttuk.Amit láttunk az annyira nem tetszett.Végül a helyi vasútállomásnál bevégeztetett a túra.Idáig jöttünk,de még nem volt vége a bulinak.Enni akartunk és inni.Az állomáshoz legközelebbi vendéglőbe ültünk be.Hiba volt.Ugyanis elég drága volt és a minőség nem találkozott az árral.Mindegy a sör jó volt.Egy halászlét nyomtunk még le.Ezután volt még 40 percünk így kimentünk a Balatonhoz és ott bóklásztunk.

Game over:Balatonszepezd

Vacsi
A Balaton az októberi lemenő nap fényében is nagyon szép volt!Egy hattyú jött még üdvőzőlni minket.Aztán más nem maradt visszamentünk a vonathoz.Az 10 perces késéssel jött és tömve volt,de jutott ülőhely.Székesfehérváron meg buszra szálltunk át,az már nyugisabb volt Este 11-re értem haza.Jó buli volt,de jobban kifáradtam mint szoktam.

Ez volt az év tizenkilencedik túrája.Most 18 kilométert mentünk,igy összesen tartunk 276,1 kilométernél,ez pedig 14,53 km/túra átlagot jelent.Nagyszerű túra volt elképesztő szépségű tájakal és falvakkal fúszerezve.A Balaton-felvidék az első számú kedvencünké vált.Jövünk még erre!

2020. július 20., hétfő

Nem szúrt a hegyestű!

Kereken egy hónap telt el utolsó túránk óta...Régen maradt ki ennyi idő két túra között és bár a július nem arról híres,hogy ilyenkor váltsuk meg a világot,ezt azért mégis soknak érzem.Na de eljött végre egy újabb túranap.Sok agyalás ment hova is menjen a következő túra,ment a kavarc mert Zolika kórházba került,Móninak nem volt mostanság kedve a nagy hőségekben,így maximum Manóban vagy a Tizedes haveromban bízhattam,hogy kitalálnak valamit.Nem kellett csalódnom:Manó előállt egy újabb ötlettel.Így mivel más nem jött,most ketten vágtunk neki a Balaton-felvidéknek.Célunk pedig a Hegyestű volt,ami egy nem szokványos hegy.

Ezzel a vonattal jöttünk
A célpont nem volt messze,ám ismerve a magyar viszonyokat amelyek visszafelé fejlődnek,az utazás nem volt egyszerű.Lényeg a lényeg,fél tízkor szálltunk le a vonatról a zánkai vasútállomáson.Nem igérkezett nagy távolságúnak a túra,hiszen a Hegyestű kb.4km-re volt a falutól,úgy terveztük megmásszuk,utána pedig elmegyünk Köveskálra,ami a Hegyestű csúcsától hat kilométerre lehetett.Tehát mindössze egy jó 10km-es túra várt csak ránk.Rögtön az állomásnál már ott volt a sárga jelzés ami a hegyre vezetett.Nem kellett nagyon keresni.El is indultunk,de mielőtt belevágtunk volna,ha már Zánkán voltunk,lementünk a Balatonhoz is.

Csodás Balaton
A Balaton mint mindig most is gyönyörű volt.Már a vonatból is csodáltuk amúgy.Kicsit nézelödtünk,majd úgy terveztük iszunk egy kávét,sok büfé volt a közelben.Ám...olyan horrorisztikus árak voltak,hogy ezt inkább kihagytuk.Mentünk a sárgán kifelé Zánkáról.Egy-két emlékmű és egy templom adta az aktuális látnivalókat.Mondjuk a templomtól már kibontakozott egy szép kilátás a környékre.

Zánka temploma
Ezt megcsodálva aztán kiértünk a településről.A sárga jelzés itt pár száz méteren maga volt az országút,amely pedig igen forgalmas volt.A Zánkát Tapolcával összekötő úton szerintem nagyobb forgalom volt mint nálunk odahaza az M6-os sztrádán...Kicsit idegestitő is volt,ám egyre jobban bontakozott ki a fenséges táj,ami el is terelte a figyelmünket a kellemetlen dolgokról.Már látni lehetett a Hegyestűt is,igaz az igazi érdekesség a hegy másik oldalán volt,az még rejtve volt.A Balaton-felvidék hegyvonulata csodálatosan szép volt...Végre a sárga jelzés is letért az országútról,így már nyugodtabban mehettünk tovább.

Már nyugodt uton.Szemben a Hegyestű
Bár a jelzések felfestésével idáig megvoltunk elégedve,a biztonság kedvéért mi is dobtunk egy sárgát,erősítve ezzel is a jelzést.Végre nyugodtság volt,a forgalom sem zavart.Ám elöttünk egy némileg meredeknek tünő emelkedő vigyorgott a pofánkba.Sebaj.Ha hegyes vidéken túrázol,felfelé is kell menni,ez alap.Mentünk is fel,már magán a Hegyestűn,annak keleti azaz Balatonra néző oldalán.Kicsit fingató volt persze,de gyürtük hősiesen.Visszanézve pedig egyre jobban kibontakozó csodás kilátásunk volt a Balatonra.Egy ponton ugyan elvesztettük a jelzést,de egy kislány útbaigazitott,hogy egy utcával arébb tér le jobbra,majd újra fel.Szerencsére ez csak 50-60 méteres tévedés volt a részünkről.Kicsit a szőlőskertek ölelésében haladt az út,majd betért az erdőbe,persze folyamatosan emelkedve.

Már a Hegyestűn,egy kilátópont
Hol erdős rész jött,hol hétvégi telkes,majd egy placcon sok-sok autó parkolt.Ez már jelezte a cél közeledését.Sokan is mozogtak már erre.Az emelkedőn bár nem volt kifejezetten nagy meleg,azért megizzadtunk.Szerencsére ezután már hűs erdei szakasz jött.Igaz betonút,rengeteg autóval...Mi a jó fenét kereshetett egy hegyen ennyi autó?Hát azt,hogy megérkeztünk a hegy másik oldalára a geólogiai bemutatóhelyre...Ott benn is volt parkoló,oda igyekezett a jó nép...
 A helyre amúgy 800Ft-os belépőt kellett váltanunk.
Tömérdek ember volt akiknek 98%-a autóval érkezett.És akkor ne legyen kiakadva az egyszerű mezei túrázó....Kicsit a hűvösbe megálltunk,megvártuk míg lehülünk és lemegy rólunk az izzadtság,aztán felmentünk a csodához...

A Hegyestűi bazaltorgona
A Hegyestű az egykori vulkán,a félbevágott hegy...Addig-addig bányászták itt a bazaltot,mígnem a hegy fele eltűnt...és feltárulkozott a hegy belseje...ez aztán annyira szép volt,hogy a bányászatot abbahagyták és a helyből egy turisztikai,kiránduló célpontot alakitottak ki.Rendkivül látványosnak bizonyúltak a bazaltorgonák...és mint a példa mutatja emberek tömbkelegét vonzotta.Nem is lehetett úgy fotózni,hogy emberek ne lógjanak be a képbe,de nem érdekelt.Fenséges szépségű hely volt!A csodálkozás után feljebb mentünk,mert volt egy szint feljebb,onnan is jó rálátás volt a bazalorgonára másik irányba meg a fantasztikusan szép tájra...

Eljutottam ide is...

Szemben a Badacsony
Még nem volt vége,meredek hosszú lépcsősor vezetett fel a csúcsra.Természetesen nem hagyhattuk ki.Egyre jobban is jobban bontakozott ki a pompás panoráma ahogy haladtunk felfelé.Odafenn rengeteg ember volt és kicsi hely...Egy kilátóterasz félét alakitottak ki,ám meglehetősen kicsit.Alig lehetett elférni,ráadásul a környezetbe nem illő borzalmas vaskerítés védett a lezuhanástól...ennél egyszerűbbet is kilehetett volna ide találni.A kellemetlenségeket leszámítva,teljes százszázalékos panorámánk volt.Jól látszott minden.A Balaton,a Tihanyi-félsziget,a tanúhegyek,a Somogyi-dombság a távolban és a Balaton-felvidék hegyvonulata,a Káli-medence és a környék települései.A csúcs 338 méter magasan volt.

Manó a csúcson

Zoli a csúcson
Azt szokták mondani,hogy a csúcson kell abbahagyni...ám dehogy hagytuk abba.Kigyönyörködés után elidultunk lefelé.Hatalmas embertömeg jött fel és ment le...zavaró volt!Leérve mégegyszer megcsodáltuk a bazaltorgonát,a parkolóba érve pedig elfogyasztottuk a kajánkat.Na és itt ittunk végre egy kávét is.Itt sem volt olcsó,de még mindig olcsóbb volt mint Zánkán a Balaton mellett...Még kicsit hüsőltünk az egyik padon,néztük a sok mümájert,akik autóval érkeztek,majd a közösségi hálóra kitették,hogy újabb bakancslista célpont teljesítve.

Még egy pillantás a csodára
Indultunk.Búcsút vettünk a sárga jelzéstől és a piros T-n és az országos kéken folytattuk innen tovább.Együtt ment a két út,egy darabig még ugyan velünk jött a sárga is.A jelzések felfestésére nem lehetett panaszunk.Nem azt mondom,hogy kiváló volt,de majdnem.Végül is minden igényt kielégitő.Hűs erdőkön át vezetett le minket a Hegyestűről,annak dél-keleti oldalához.Itt újra betonutas rész követezett,de nem hosszú.A sárga végleg elhagyott minket,majd az országos kék is.Bejött a piros T mellé a zöld mária és kék kereszt jelzés.Együtt vittek tovább az országutról újra letérve Köveskál felé.

Mögöttünk a Hegyestű
Az út már a Káli-medence területén haladva bliriáns szépségű tájakon vezetett át...Nagyrészt már szinten ment,apróbb emelkedőkkel,de felfelé már nem kellett menni.Mögöttünk a Hegyestű pompázott,elöttünk a Badacsony,a Gulács,a Szent György-hegy,távolabb pedig a Keszthelyi-hegység.Csodálatosan szép tájon mentünk át,szinte le sem lehet írni milyen szép volt...Nem is kapkodtunk ezen az útszakaszon.Melelttünk egy kombánj aratott a búzamezőn,arébb már a badacsonyi bor illatát igéző gyönyörű szőlőföldek köszöntek szembe...

Ezt (is) láttuk Köveskál felé menet
Lassan elértük Köveskált.Egy temető jelezte és egy szép kőhidacska a falu közeledtét.Bár aztán kiderült,hogy még egy kicsit odébb van azért,na nem nagyon,csak egy-két száz méterrel.Közben otthonról telefonáltak,hogy odahaza szinte egésznapos eső van,addig itt egy szem csapadék sem hullott,a nap is sokat sütött,olykor néha azért beborúlt,de eső nem volt.Haladtuk be a faluba,ahol még sosem jártam.Na nem mintha ennek a túrának a korábbi részének bármelyikén is jártam volna korábban...

Gyönyörű kőhíd Köveskál határában
Beérve Kőveskálra egy szakaszon szép de elhanyagolt,elhagyott kőkerités kisérte utunkat.Eszembe jutott,hogy akár itt is forgathatták a Remény rabjai c.film azon jelenetét mikor Red a kövek alól bányássza elő a dobozt amit Andy hagyott neki.Ahhoz volt hasonlatos hely volt.Beréve a faluba pedig a csodaszarvas fogadott! Egy nagy szarvasbika szobor vigyorgott ránk,kiderült a csodaszarvas szobra a helyiek ezzel akarták szimbolizálni,hogy a település már a honfoglalás környékén is létezett!

A csodaszarvas
A falu szép utcáin vezettek a jelzések,mígnem leértünk a központba.Na nem volt egy nagy település.Bementünk még a templomkertbe,majd egy másik templomot is megnéztünk.Egy étteremre lettünk figyelmesek,az volt a neve,hogy "Mi a kő".Gondoltunk majd eszünk egy kis babgulyást.Aztán hamar rádöbbentünk,hogy most nem Hosszúhetényben vagyunk...Elöször is itt is hatalmas tömeg volt,sok autó,noha a Balatontól már 7km-re voltunk nyugatra.Másodszor a legolcsóbb dolog amit enni lehetett 3 ezer forint felett kezdödött...(a hosszúhetényi fenséges babgulyás 950Ft volt),harmadszor nem is volt babgulyás...Hát úgy döntöttünk a mohó balatoni vendéglátós belölünk nem fog meggazdagodni...

Köveskál katolikus...

...és református temploma
Még volt valamivel több mint egy óránk a Zánkára visszainduló buszig,így beültünk egy fagyizóba,ahol lehetett kapni fröccsöt is,így fröccsöztünk és kipihentük ennek a nem igazán megerőltető ám nagyon szép túrának a fáradalmait.Jó buli volt,jó túra.Elsősorban a Hegyestű és a bliriáns szépségű tájak tették azzá.Na aztán jött a busz,Zánkán pedig elértük a vonatot.Rendkivül nehéz és kényemetlen utazásunk volt Székesfehérvárig a Tapolca-Budapest vonaton...amely túlzsúfolt volt,lassú,kényelmetlen.Ráaádsul gyorsvonati pótjegyet kellett rá váltani,úgy hogy szinte minden állomáson megállt...és 43 perces késéssel érkezett Fehérvárra....Fehérvártól aztán már sima utunk volt hazáig.Hát ennyi a Hegyestűi túra története.
A Balaton-felvidék pedig több mint csodálatos,elhatároztuk Manóval,hogy jövünk még ide.