A sorozat következő "paciense" ismét egy olyan kilátó amely nem igazán nyerte el a tetszésünket.Bár a kilátás nem volt éppen rossz,de maga a kilátó szerekezete,a tömeg ami itt volt tapasztalható valahogy nem igazán kedvezett a mi ízlésvilágunknak.Talán ebben szerepe volt a rossz időpont kiválasztásnak is.De mivel kilátó és a kilátókat imádjuk,ez mellett sem mehetünk el szó nélkül.Ismerkedjünk meg a Badacsony csúcsán álló Kisfaludy kilátóval!
A Kisfaludy kilátó a Badacsony csúcsán
Nehéz lenne ideálisabb helyet találni egy Balaton-felvidéki kilátó számára a Badacsony legmagasabb pontjánál. A legfölső szintről majdnem körpanorámát élvezhetünk, és a környék legszebb természeti attrakcióinak hiánytalan leltárát vehetjük szemügyre.
A Badacsony fennsíkjából éppen csak kiemelkedő, 438 méteres csúcsot (mely a hegy nevét viseli) egy 18 méteres kilátótoronnyal toldották meg 2011-ben. Az acélszerkezetet borovifenyőből készült „ruha" borítja, belül spirállépcsőn juthatunk föl a panorámaszintre.
Itt rögtön két megjegyzés a részemről.A leírások mindenhol 18 méteresnek írják le a kilátót.Érzésem szerint ez nem volt annyi,hiszen jártunk már magasabb kilátókban amelyre csak 15 métert írtak.Igazából amúgy sosem tudom mit mérnek ilyenkor.A kilátószintet,vagy a kilátó legmagasabb pontját?
A másik észrevétel,hogy borovifenyő "ruha" számonra a veszprémi Gizella királyné parabolikus hiperboloid szerkezetére hajaz.Azaz ívesnek látszik,de egyenes.Mondjuk ezt a fajta szemtévesztést azért a veszprémi kilátónál jobban megoldották.
Jól néz ki,vagy sem?Mindenki döntse el saját maga!
Nem tudom megítélni,hogy jól néz-e ki a kilátó vagy sem.Mindenki döntse el saját maga.Az állagával nem voltak gondok,de a feljáró lépcső rendkivül szűk,úgy érzem nem számoltak az itt előforduló hatalmas tömeggel.A kilátószint sem túl tágas,szinte vért kellett izzadnunk odafenn a jó helyekért.
Na de mi is nyújt a kilátó?
A körkilátást csak egy rövid szakaszon szakítja meg a Badacsony erdőjének lombkoronaszőnyege. Mellvédre rögzített, fotókkal illusztrált táblák segítenek a nézelődőket körülvevő, változatos és tartalmas terep elemeinek azonosításában. Van mit nézni: kivételesen jó adottságú helyszín ez egy kilátónak, hiszen minden irányban más érdekességek színesítik a tájat. Kevéssé párás időben a Balatonnak gyakorlatilag a 2/3-át látni, Tihanytól egészen a Keszthelyi-öbölig. A parton üdülőtelepülések színes halmazai, mögöttük erdők és a Balaton-felvidék dombszerű hegyei követik egymást. Szemben Fonyód apró hegyei takarják el Somogy egy részletét.
A Káli-medence teljes egészében kibontakozik előttünk, látszik túlvégén a Fekete-hegy, éles szeműek az Eötvös Károly-kilátót is kiszúrhatják Szentbékkálla fölött. Egytől egyig felsorakoznak a tanúhegyek is: markáns méretével és bazaltorgonáival tűnik ki a Szent György-hegy, láthatjuk a Gulácsot és a Tóti-hegyet, illetve kisebb, kevésbé ismert testvéreiket is.
A "lépcsőház"
A belső szerkezet
A Tapolcai-medencében és szegélyén sorakozó bazaltsapkás tanúhegyek a 3-5 millió évvel ezelőtti vulkanizmus hírnökei. A szerkezeti mozgások következtében elvékonyodott földkérget áttörő magma, mivel rövid utat tett meg a felszínig, forró, hígan folyós formában került a szabad levegőre. A korábbi, hevesebb kitörések anyagából képződött medencében szétterülő bazaltláva megszilárdulva kemény, ellenálló kérget vont az alatta található, üledékes kőzetekre. Az erózió a „kis erő, nagy idő" elve szerint szépen lassan, évmilliók alatt lepusztította a felszín leggyengébb alkotókőzeteit, de a bazaltsapka ellenállt: így magasodtak fokozatosan környezetük fölé az egykori felszín magasságát őrző tanúhegyek. Ha körbenézünk a kilátóból, kétféle hegyalakot láthatunk a közelben: lapos tetejűeket (pl. Badacsony, Szent György-hegy), illetve csúcsos, piramisszerűeket (pl.: Gulács, Tóti-hegy). Utóbbiaknak nincs igazi bazaltsapkája, anyaguk, „tartóoszlopuk" a vulkáni kürtőben megrekedt, ott megszilárdult bazalt.
Kilátás a Szent György hegyre
Kilátás a Gulácsra
A kilátó egész évben szabadon látogatható.Azon a szerencsés helyen áll,amely kizárólag csak gyalogosan közelíthető meg,így autóktól itt nem kell tartani.Az építményben mi eddig egyetlen egy alkalommal jártunk,mégpedig Zolikával 2021 augusztus 20-án.Bár kitünő időnk volt az ünnep miatta hatalmas tömeg volt a hegyen,így a kilátóba is nehezen jutottunk csak fel.Talán szerencsésebb ide szezonon kivül,hétköznap jönni.A kilátót mi az elképesztő tömeg ellenére is rendben találtuk,állapota jó és ezekszerint a teherbírása is.
Abszolút nincs kizárva,hogy jövünk még ide,hiszen a Badacsony az ország talán legklasszabb hegye és ide nem elég csak egyszer jönni!
Jómagam a kilátónál.Bár ez Gergővel is tervben volt már,vele sajnos nem jutottam el ide...
Ennek a túrának a gondolata már 2017-ben felvetődött,Gergővel egyre jobban szemeztünk a Badacsonnyal.Hogy igen,egyszer legalább az életben ezt látni kell.Be is vettük a 2018-as bakancslistánkba,de ha jól emlékszem akkor anyagi okok miatt elmaradt a túra... Sebaj,nem csüggedtünk,bevettük a 2019-esbe is!Úgy voltunk vele ezt most nem fogjuk kihagyni.De 2019-ben is elmaradt a túra sajnos az anyagi okoknál is súlyosabb ok miatt... Gergő sajnos 2018 decemberében elhunyt.Így nem válhatott valóra a dolog,nekem pedig nélküle nem igazán volt kedvem ezt megcsinálni.2020-ban szóba sem került lényegébe,maximum amikor Fonyódról bámultunk át a túlpartra... Azután végül is 2021 már tálcán kínálta a régi tervet.Így hát az év augusztus húszadikáján eljöttünk ide.A Badacsony pedig szebb volt mindennél amit eddig túrázásaim történetében láttam!A túra pedig joggal pályázhat az év legjobb túrája címre!
Csajszi hív,kövessük!
Nem egyszerű ide eljutni tömegközlekedéssel.De nincs lehetetlen csak tehetetlen tartja a mondás.Mondjuk túra indításhoz meglehetősen későn csak délelőtt 10 órára értünk Badacsonytomajra a Badacsony lábánál található településre.Innen indult a túra.A település a mindössze 2150 fős lakosságától függetlenül bizony város!Meglehetősen nagy élet volt a központjában ami inkább a turistáknak volt köszönhető nem a helyi lakosoknak.Látványt itt egy jó nagy két tornyú templom jelentett.Ünnepségre készültek az új kenyér felszentelésére.Mi meg követtük a sárga jelzést ez vitt fel az erdőbe és a hegyre.A hegy ami lentről óriásinak tűnt.Hiába kissé elszoktunk tőle.Hiszen sokat járunk túrázni,de a magasabb hegyek mostanság elkerültek minket.Na nem volt ez olyan magas a maga 436 méterével,de nekünk annak tűnt.
Badacsonytomaj főtere
Zolika jött el velem erre a túrára.A településen nem voltak egyszerűek a jelzések felfestései.Némi időbe telt míg a helyes irányra ráakadtunk.Az erdőben és a hegyen haladva aztán úgy lettek egyre jobbak és jobbak a jelzések felfestései,gondunk egy idő után már nem volt velük.Az út beérve az erdőbe rögtön emelkedőbe kezdett.Na nem volt különösebben durva ez az emelkedő,gondot az idő jelentette.Bár nem volt olyan meleg mint a múlthéten a tihanyi túrán,de fülledtség volt.Szerencsére ahogy haladtunk egyre feljebb a hegyen úgy lett egyre frissebb a levegő és a fülledtség is elmúlt a magas részeken.Háromszor kereszteztünk aszfaltozott utakat míg köves erdei lépcsőn vezetett felfelé az út.Szép rész volt az erdő pedig itt már hűs.Egy rétre értünk ahol már egy rég nem látott dologgal találkoztunk.
Erdei lépcsőkőn
Mégpedig egy forrással!Igen egy forrással ami még münködött is.Hiába túrázunk annyit mostanában bizony a források valahogy nem estek útba a közelmúlt túráin.Így némileg furcsának is hatott,de azért örültünk neki.A rét a Klastrom-rét volt ahogy a forrás neve is Klastrom volt,de nem ez volt itt a legjelentősebb látnivaló!Ugyanis egy lépcsősor egy emlékhelyhez vitt fel.Ez volt a II.János Pál pápa emlékhely,ahol egy vitrin szerű valamiben magának a pápának életnagyságú festménye volt látható.Előtte egy mécses égett.Az emlékhelyet pedig 2008-ban hozták létre.Ezt megcsodáltuk,majd friss vízet vettünk a forrásból és indultunk tovább fel a hegyre,amely egyre több és több csodát rejtegetett...
A II.János Pál pápa emlékhely
Szépen haladt az út felfelé,köves erdőben!A hegyről lezúduló kőzuzalék uralta a talajt itt feljebb az erdőben.Majd nem sokára elértük a kőkaput ahol már valóságos kőtengerbe botlottunk,amely kísértetiesen hasonlított a somoskői kőtengerhez.Ezen kívül voltak még itt az égbe szökő bazaltoszlopok is,a turistaút meg a kőtenger mellett haladt felfelé.Elképesztő szépségű hely volt...közben már a forrásnál is,de itt is egyre több és több túrázó akadt erre.Kezdett zavaró lenni.Nem igazán volt nyugis a környék.Közben én felkapaszkodtam a kőtengerre ahonnan aztán fenetikus kilátás nyílt a szomszédos Gulács hegyre.Visszaereszkedvén az útra az a sok kő miatt nehezen volt járható.Az út mellett köből egy peremfal volt emelve gondolom a kőomlást megakadályozván.Jó 200 méteres szakasz volt ez.
A Kőkapunál
A kőtenger egy része és a kilátás a Gulácsra
Letudva a kőkaput már az OKT-n azaz az országos kéken mentünk tovább.Tábla jelezte nekünk az irányt.Végre jól és kifogástalanul.Az volt rajta,hogy túránk következő állomása a Kisfaludy-kilátó 350 méterre azaz 10 percnyi járásra van.Igen ám,de addig az út sunyin emelkedett.Ami alig-alig látszodott emelkedésnek,viszont a tüdömet majd kiköptem.Végül is odaértünk a kilátóhoz.Nem várt kellemetlen dolog fogadott: hatalmas embertömeg!És csak jöttek és jöttek és jöttek...földbegyökerezett lábbal néztem.Ilyent még sehol nem tapasztaltam.Emberáradat volt a hegyen.A kilátóra gyakorlatilag nem lehetett felmenni,már-már azt gondoltam sorszámot kell majd húzni...Nem gondoltam,hogy ez a hely ennyire népszerű.Egy valamiben viszont megkell,hogy dicsérjem a zavaró embertömeget.Mégpedig abban,hogy ide mindenki gyalogosan jött fel (máshogy nem is lehet mondjuk).Sehol semmi autó,mindenki vette magának a fáradtságot és feltúrázott ide.Ez nagy piros pont mindenkinek!Na de hiába az embertömeg a kilátót eszem ágában sem volt kihagyni.
A Kisfaludy-kilátó a Badacsony legmagasabb pontján
Nem ez volt a legjobb balatoni kilátó amelyhez idén nyáron szerencsém volt,pedig ez már a nyolcadik volt!Egy fémből készült szűk csigalépcső vezetett fel.Körülötte pedig egy faszerkezet ölelte körül a fémszerkezetet.A kilátószint 18 méter magasan volt.a hely fenn szűk volt a kilátást meg akadályozták a faszerkezet fái és a fenn tartozkodó embertömeg... Már felfelé menni sem volt könnyű,sok helyen elkellett engedni a lefelé jövőket mert másképp nem fértünk el.Odafenn meg nehéz volt odaférkőzni a jó kilátást biztosító helyekhez.Végül is odafértem,ha teljes nem is,de olyan 85%-os körpanorámánk volt.A maradék részeken a magasra nőtt fák akadályozták meg a kilátást.Még soha ennyire szépnek nem láttam sehonnan sem a Balaton-felvidéket mint innen.Gyönyörű volt a kilátás a felvidék és a Bakony vonulatára,másik irányban pedig a Balatonra.Ha nincs a tömeg biztos élveztem is volna,így azonban nehezen volt emészthető.Viszont így is megérte.Persze így nem tartózkodtunk annyit fent mint szerettünk volna,másokat is felengedtünk.
A kilátás egy szelete
Egy nap majd a kedvenc kilátós sorozatomba jobban kitárgyaljuk a kilátót,most legyen elég ennyi belőle.Lejövet persze láttam,hogy formája némileg hasonlít a veszprémi Gizella-kilátóra.Még ha a szerkezete nem is.Na,de mentünk tovább immár lefelé.Tökéletesen járható turistautak vezettek le,a jelzések is teljesen rendben voltak.Az utakon nagyobb volt viszont a forgalom mint az M7-es sztrádán.Soha egyetlen túrámon sem találkoztam ennyi emberrel mint ezen.Egy kereszteződéshez érve egy házikó állt az út mellett.Azt hiszem valami menedékház volt hajdanán,most csak ott volt üresen,de ablaka sem ajtaja nem volt már.Pontosabban azok nyílásai azért megvoltak.De itt is embertömeg volt,a küszöbön és a ház melletti padokon is ültek.Mi mentünk tovább az OKT-n.
A kis menedékház
Szépen fokozatosan ereszkedett az út,de még így is 400 méternyi magasságokban járhattunk.Lassan értük el a Hertelendy emlékkövet.Ez egy a Balaton-felvidék turizmusáért sokat tett embernek állított emléket és már 1927 óta itt állt.Ide is kis lépcső vezetett le,de itt is volt vagy tucatnyi ember.Elképesztő volt ez számomra,ilyen fokú embertömeg mondom soha egyetlen egy túrámon sem volt még.Az emlékkő lényegében jelentéktelennek tűnő volt,Zoli alig vette észre is.Egy kis ösvény vezetett innen a pár méterre lévő hegyszélig.Onnan is remek kilátás volt a Balatonra,de a változatosság kedvéért itt is voltak.Végül is azért odafértünk a kilátást megcsodálni.Megérte ez is.
Kilátás a Hertelendy emlékkőtől
Folytatva az utat,az újra emelkedni kezdett!Na ez már nem volt benne a pakliban,nem volt róla szó,hogy újra felfelé kell menni.Nem is esett túl jól.Persze nem volt ez olyan mértékű emelkedő amitől bekellett,hogy szarjunk..szép kövek és bazalt oszlopok voltak az út mellett és ezeknél lépcső vezetett fel.Újra egy emléktáblára lettünk figyelmesek.Valamilyen Jakovszki Béla vagy ilyesmi volt rajta,nem tudtuk igazán kibetűzni mert erősen le volt kopva a tábla és némileg magasan is volt.Szembejövő túrázók látták,hogy nagyon kémleljük a táblát.Így segítettek és elmesélték ki is volt ez az ember.Állítólag ő mentette meg a Badacsonyt,mert,hogy a hegyet az 1800-as évek közepén bizony leakartál rombolni (...) Kissé hihetetlennek tűnik a sztori,de esküszöm majd utána nézek és szentelek neki egy bejegyzést.
Zolika a fent említett helyen
Ezután erdei szinten menő szakasz következett.Nagyon különleges volt,mert,hogy erre nem járt éppen senki és csönd volt!Ritka pillanata volt ez ennek a túrának és nem is tartott sokáig.Mert aztán újra jöttek és jöttek...miközben mi meg elértük a Ranolder-keresztet.Egy veszprémi püspök Ranolder Ferenc járt erre hajdanán ls megállapította,hogy ez itt a világ egyik leggyönyörűbb helye.Ebben sokat nem tévedett,ezt aláírom.Ennek állított emléket ez a 12 méter magas kereszt!Amelyet ha jól tudom 1857-ben állítottak!A kereszt alatt újabb kilátópontunk volt ahová lépcső vezetett le és erről jut eszembe,hogy a Hertelendy emlékkő és a kereszt között is volt egy kilátóhely,az Egry József kilátóhely.Hasonló élményt adott mint itt a kereszt alatti kilátóhely.Persze naná,hogy itt is voltak rajtunk kivül.
A Ranolder-kereszt
A Balaton felett a Badacsony oldalában
Alattunk a szőlőskertekre a Badacsonyra és a Balatonra valamint a szemközti Fonyódra volt innen remek kilátásunk.Volt ugyan itt egy kilátóterasz,de kijebb kitüremkedtek jó nagy kövek,sziklák,arra mentünk rá és arról néztünk ki (az is egy ilyen amelyen állok a fenti képen).Ezúttal Zolika is minden gond nélkül kijött.Ő fél az ilyen helyeken,de alighanem az történhetett,hogy annyira élvezte a túrát,hogy elfelejtkezett a félelmeiről...Ilyen is van.Itt is elidőztünk kicsit,majd mentünk tovább.Elvoltunk ájulva a Badacsony szépségétől és a rengeteg látnivalótól.Jó ötlet volt ez a túra és ismét csak azt sajnáltam,hogy Gergő nem lehet itt velünk...Nagyjából szinten ment az út a következő látványosságig ami már nem volt más mint maga a Bujdosók lépcsője!
A Czinka Panna pihenő
Ám mielőtt belevetettük volna magunkat a lépcső rengetegbe,akadt még itt is látnivaló.A lépcső tetejénél egy pihenő volt.Egy esőház volt itt és padok és egy emlékkő amely arról adott tájékoztatást,hogy ez itt a Czinka Panna pihenőhely.A hölgy pedig az első cigányprímás volt és a legenda szerint ő szerezte a Rákóczi induló zenéjét!Na ezt sem tudtam idáig.A pihenő mellett meg jó 50 méterre ott volt a tördemici kilátóhely.Ezt is megnéztük még a lépcső előtt.Szép kilátás volt innen is,elsősorban délre,dél-nyugatra és egy kicsit nyugatra.Látni véltük innen a szemközti szigligeti várat ami szintén egy célpontunk a jövőben és soha ilyen közel még nem jártunk hozzá.Megmutatta magát a szomszédos hasonló kaliberű Szent György hegy és a környék települései is.Valamint a Keszthelyi-hegység tömbje is itt volt már közel.A Szent György hegyről nyugatra meg észrevettem egy várost.Elővettem a távcsővet és megállapítottam,hogy az ott Tapolca!
A tördemici kilátóhely
Visszamentünk a Bujdosók lépcsőjéhez és megindultunk lefelé a 464 lépcsőfokból álló lépcsőn!Hatalmas élmény volt!A majd 200 éves lépcsőn lefelé menet nem volt egyszerű.A lépcsőfokok nem egyformák voltak.Jöttek itt is szembe,egy gyenge fakorlát volt a kapaszkodó.Na és igen meredek volt.Helyenként azonban felsejlett a kilátás a szomszédos Szigligetre.A lépcső a 387 méter magasságon haladó kék jelzést kötötte össze a lenti piros jelzéssel.Útközben voltak azonban pihenők.A pihenőknél pedig leágazások egy-egy kilátópontra vagy egyéb szép részekre.Az első a Mikes Kelemen pihenő volt és innen kimentünk a leágazáson a Mikes kilátópontra.
Mindenki nyugodjon le a picsába!Lefelé megyünk,nem felfelé!
Bujdosók lépcsője
A Mikes kilátóhely köves,sziklás volt ám csodaszép.Figyelni kellett hova lép az ember.Innen elsősorban a Balaton déli részére nyílt kilátásunk.Fenomenális volt ez is.Visszamenve a lépcsőre mentünk tovább lefelé.Újabb pihenő jött,újabb letéréssel.Itt kőtenger volt és bazaltoszlopok.Arra pedig nincs szó,hogy mennyire szép hely volt... a kőtenger erre már meglehetősen nagy területen húzodott a hegy oldalában.de dőlésszöge igen meredek volt...ezt azért írom mert eszembe villant,hogy visszajövünk majd bejárni ezt a részt.Kérdés,hogy Zolika ezt mennyire meri bevállalni.Gergő bevállalná azt tudom...de ő sajna már nem lehet velem.Na majd egyszer előjövök ezzel az ötlettel is.
Kőtenger a Badacsony oldalában
Leérvén egy újabb pihenő fogadott.Ennek nem volt neve,elneveztük Zolikával az egyik jóbarátunk után Szösszenet-pihenőnek.Itt tartottunk egy ívószünetet.Innen aztán már a piros jelzésen folytattuk tovább.Az út visszament abba az irányba amelyről odafenn a kék jött.Annyi volt a különbség,hogy jó 150 méterrel alább voltunk már.Szép erdőben ment a piros majd kiért a szőlőskertek fölé,ahonnan még helyenként mindig volt kilátásunk a Balatonra.Jó két kilométer múlva értük el a Rózsakőt.Ahol szintén óriási volt a tömeg.A Rózsakő egy lapos emlékkő volt,amely egy réten állt.Még innen is jó volt a kilátás.
Szőlőskertek felett
Rózsakő
A legenda szerint ide járt ki a badacsonytomaji Kisfaludy Sándor a feleségével Szögedi Rózával és itt üldögéltek a kövön a Balatont bámulva.Innen ered a kő neve akit a feleségről Rózáról neveztek el.Aztán van itt egy szőlőfajta a Rózsakő,ami meg a kőről kapta a nevét.Itt is megpihentünk kicsit és indultunk tovább lefelé.Hasonló útszakasz következett mint a kőkapunál.Itt magán a falon mentünk le,mert az út nehézkes volt.Nem volt hosszú szakasz talán 100 méter.Már Badacsony település területén voltunk jöttek sorra a vendéglátóhelyek és az elképesztően nagy tömeg.Minden vendéglátóhely fullon volt...szegény három műszakban dolgozó magyarok ittak és ettek jókedvűen...na és persze sok külföldi is.Mentünk lejjebb a településre.
Lefelé Badacsony településre
Óriási volt a tömeg Badacsony utcáin is.Végül is ha már itt voltunk a bort illett megkóstolni.Egy helyre betértünk mi is inni egy pohárral.De ez a hely is fullon volt.Lentebb mentünk egészen a Balaton partjára.Itt már voltak az egyszerűbb embereknek való vendéglátóhelyek is.Az egyikbe beültünk egy jó babgulyásra és egy sörre.Jól is esett.Ráadásul a pultos lány olyan szép volt,hogy rögtön belé is szerettem.Közben eldöntöttük,hogy innen nem vonattal megyünk haza,hanem hajóval átmegyünk Fonyódra.Ránk fért már egy balatoni hajózás,még úgy is,hogy hat nappal ezelőtt hajókáztunk át Tihanyba.Igaz előtte meg évtizedekkel ezelőtt.
Badacsonyi sokaság
Kaja után tehát kimentünk a közeli kikötőbe ahol megvettük a jegyeket és megvártuk a hajót.Ami nem volt kicsi.Sikerült kifogni szerintem a legjobb helyet a hajón.Az utazás pedig felülmúlhatatlan élmény volt!A félórás út minden centimétere élvezetes volt a gyönyörű Balatonon.A legszebb és legfelemelőbb pillanat pedig az volt amikor a kapitány a hajóval egy 360 fokos fordulatot csinált.Mivel előre mentünk Fonyód felé és a hajóhíd miatt visszanézni már nem lehetett,még egyszer megmutatta nekünk a Badacsonyt.Óriási felülmúlhatatlan pillanat volt a emberiesség felemelő érzésével.Mindenki búcsút vehetett a Badacsonytól ahogy szépen körbe fordult a hatalmas hajóval.Minden kétséget kizáróan ez volt az év pillanata.A tömeg a hajón örjöngött is.Ismét Gergő jutott az eszembe,fájt az,hogy nem élhettük át ezt a csodát közösen.De alighanem ő hozott ide most engem...
A kikötő már a hajóról
Zolikával a hajón
Úton Fonyódra
Végül minden különösebb gond nélkül behajókáztunk a fonyódi kikötőbe.Az év utazását letudva szálltunk le a hajóról.Ez annyira szuper volt,hogy ismétlésre vár!Elsétáltunk aztán a móló végéig ahol egy utolsó pillantást vettünk a szemközti Badacsonyra.Immár valóban elbúcsúztunk a nagyszerű hegytől.Visszamentünk a központba a tavalyi kedvenc helyünkre a Kapitány bisztróba.Egy óránk volt a vonatig.Úgy döntöttünk még egy babgulyás lemegy.Emlékeztünk rá,hogy itt finom.Hozták is,de kicsit várni kellett rá.Így az lett a dolog vége,hogy a vonatra sietni kellett.Végül is elértük.Kényelmes utunk volt hazáig ahova fél 11 után érkeztünk meg.
Búcsú a Badacsonytól
Az év eddigi legjobb túráját hozta a Badacsony,amely sokkal szebb és izgalmasabb volt mint azt legszebb álmaimban reméltem.A nyár elején öt Balaton-felvidéki túrát terveztünk be.Csak titkon reméltem,hogy ez mind összejön.Összejött és ez a badacsonyi túra méltó zárása volt ennek a sorozatnak.Ezt az országrészt meg annyira megkedveltük,hogy folytatjuk Balaton-felvidéki túráinkat a jővőben is.Persze ősszel és télen nehezebb ide eljönni és még egy túrát is csinálni,de ez sem lesz kizárva ezentúl.Rengeteg felfedezni való van még erre és rengeteg csoda.Szóval jövünk még.A badacsonyi túrát meg nehéz lesz idén überelni.
Ha sikerül a hétvégei küldetésünk,akkor feltehetjük az idei nyár i betűjére azt a bizonyos pontot!Öt túrát terveztünk a Balaton környékén idén nyáron és ez már a hatodik lesz.Igaz mind az ötöt a Balaton-felvidékre álmodtuk meg.Volt ugyan egy túránk a Balaton déli partjánál is,de ha ez most összejön akkor meglesz az öt a Balaton-felvidéken is.Mondanom sem kell,ez is egy olyan terv amit eredetileg Gergővel álmodtunk meg... Már 2017-ben,be is vettük a 18-as bakancslistánkba,de akkor ez ilyen-olyan okok miatt nem valósult meg.Sebaj bevettük a 2019-es tervekbe is.Úgy voltunk vele most biztosan elfogunk jönni bármi is lesz.Sajnos az a bármi mégis meghiúsította a terv 19-es valóra váltását is.A lehető legrosszabb dolog történt:Gergő 18 karácsonya előtt elhunyt... De mint minden álmát ezt is megvalósítom,tudva azt,hogy a lelke most is velem lesz,sőt ő irányít úgy odaátról,hogy számos elveszett régi tervünk valóra váljon...
A Balaton-felvidék legismertebb hegye
A Badacsonya Tapolcai-medencelegmagasabb tanúhegye, amely a Balatonkét öble között magasodik. A nagyjából kör alakú hegy kerülete 11 km. Oldalát 280 méteres magasságig – szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas – különféle laza üledékek borítják, efelett szürke bazalzsziklákés kőfolyások bukkannak elő az erdő sűrűjéből.
Keletkezéstörténete a medence többi tanúhegyével közös: a kb. 11 millió évvel ezelőtt beltengerré záródó és kiédesedő Pannon-tenger lerakódott üledéke felett mintegy 4,5 millió évvel ezelőtt megindult vulkanikus tevékenység alkotta bazaltalakzatokból alakultak e hegyeink, amikor az őket körülvevő üledéket az erózió elhordta.
A vulkanikus eredet alapvetően befolyásolja a hegy növényvilágát, ugyanis a napsütéstől jobban felmelegedő sötétebb kőzetek miatt mikroklímája – főleg a délies kitettségű meredek sziklafalakon – környezetéénél enyhébb, így intrazonális társulásoknak, szubmediterrán fajoknak is kedvez. Emellett a hegyoldal elváló, és kőfolyásokban, kőtengerekben elterülő bazalttörmelékén különféle törmeléklejtő-társulások telepedtek meg. Az élőhelyek ezen változatossága a növényzet kimagasló fajgazdagságát eredményezte.
A hegyről páratlan a panoráma a Balaton déli partján fekvő Fonyódra illetve észak felé a Tapolcai-medencére, emellett turisztikai jelentőségét emeli hagyományos borvidéke és a Balaton partjának közelsége. A hegyen áthalad az Országos Kéktúra Balaton-felvidéki szakasza és a Balaton-felvidéki Kéktúra, a hegyen Kuruc-út néven tematikus tanösvény vezet.
A Balaton környékének legszebb hegye
A Badacsony a Dunántúli-középhegység nagytáj, a Bakony-vidék középtáj, azon belül a Badacsony-Gulács-csoport kistáj részét képezi. A térség legimpozánsabb tanúhegye közvetlenül a Balaton partján, két öböl között található. A közel kör alakú hegy kerülete kb. 11 km, észak-déli irányban kissé megnyúlt tetőrégiójának átmérője 1–1,5 km, legmagasabb pontjának tengerszint feletti magassága 437,4 m.
A hegyet a tóparton, dél felől Badacsonytördemic és Badacsonytomaj településrészei keretezik, északi lejtői és a plató egy része pedig Nemesgulács közigazgatási területéhez tartozik. Környezetében találhatók a Tapolcai medence további látványos tanúhegyei is, így például a Szent György-hegy, a Tóti-hegy, a Csobánc és a Haláp.
Egy kilátóhely a sok közül
Nevezetességei a teljesség igénye nélkül:Rózsakő,Bujdosók lépcsője,Rodostói turistaház,Szent Donát kápolna,Kisfaludy-kilátó,Szegedy Róza ház,Kisfaludy-ház,II.János Pál pápa kápolna,Klastrom-kút,Szent Anna kápolna.A hegyen tucatnyi kilátóhelyet találni.
A hegyen futó és átfutó számtalan jelzett turistaút biztosítja a kellemes több variációs túrázásokat is.A Badacsonyt legkönnyebben a 71-es úton érhetjük el.Vonattal a pedig a Székesfehérvár - Tapolca vasútvonalon.Hajók főként Fonyódról jönnek ide.
Ennyi dióhéjban következő túránk célpontjáról.Természetesen tömérdek dolgot lehetne még írni erről a nagyszerű helyről,de minden leírásnál,képnél és filmnél többet ér a személyes élmény!Így útrakelünk ide és újra Gergő nyomában járok majd...
Kereken egy hónap telt el utolsó túránk óta...Régen maradt ki ennyi idő két túra között és bár a július nem arról híres,hogy ilyenkor váltsuk meg a világot,ezt azért mégis soknak érzem.Na de eljött végre egy újabb túranap.Sok agyalás ment hova is menjen a következő túra,ment a kavarc mert Zolika kórházba került,Móninak nem volt mostanság kedve a nagy hőségekben,így maximum Manóban vagy a Tizedes haveromban bízhattam,hogy kitalálnak valamit.Nem kellett csalódnom:Manó előállt egy újabb ötlettel.Így mivel más nem jött,most ketten vágtunk neki a Balaton-felvidéknek.Célunk pedig a Hegyestű volt,ami egy nem szokványos hegy.
Ezzel a vonattal jöttünk
A célpont nem volt messze,ám ismerve a magyar viszonyokat amelyek visszafelé fejlődnek,az utazás nem volt egyszerű.Lényeg a lényeg,fél tízkor szálltunk le a vonatról a zánkai vasútállomáson.Nem igérkezett nagy távolságúnak a túra,hiszen a Hegyestű kb.4km-re volt a falutól,úgy terveztük megmásszuk,utána pedig elmegyünk Köveskálra,ami a Hegyestű csúcsától hat kilométerre lehetett.Tehát mindössze egy jó 10km-es túra várt csak ránk.Rögtön az állomásnál már ott volt a sárga jelzés ami a hegyre vezetett.Nem kellett nagyon keresni.El is indultunk,de mielőtt belevágtunk volna,ha már Zánkán voltunk,lementünk a Balatonhoz is.
Csodás Balaton
A Balaton mint mindig most is gyönyörű volt.Már a vonatból is csodáltuk amúgy.Kicsit nézelödtünk,majd úgy terveztük iszunk egy kávét,sok büfé volt a közelben.Ám...olyan horrorisztikus árak voltak,hogy ezt inkább kihagytuk.Mentünk a sárgán kifelé Zánkáról.Egy-két emlékmű és egy templom adta az aktuális látnivalókat.Mondjuk a templomtól már kibontakozott egy szép kilátás a környékre.
Zánka temploma
Ezt megcsodálva aztán kiértünk a településről.A sárga jelzés itt pár száz méteren maga volt az országút,amely pedig igen forgalmas volt.A Zánkát Tapolcával összekötő úton szerintem nagyobb forgalom volt mint nálunk odahaza az M6-os sztrádán...Kicsit idegestitő is volt,ám egyre jobban bontakozott ki a fenséges táj,ami el is terelte a figyelmünket a kellemetlen dolgokról.Már látni lehetett a Hegyestűt is,igaz az igazi érdekesség a hegy másik oldalán volt,az még rejtve volt.A Balaton-felvidék hegyvonulata csodálatosan szép volt...Végre a sárga jelzés is letért az országútról,így már nyugodtabban mehettünk tovább.
Már nyugodt uton.Szemben a Hegyestű
Bár a jelzések felfestésével idáig megvoltunk elégedve,a biztonság kedvéért mi is dobtunk egy sárgát,erősítve ezzel is a jelzést.Végre nyugodtság volt,a forgalom sem zavart.Ám elöttünk egy némileg meredeknek tünő emelkedő vigyorgott a pofánkba.Sebaj.Ha hegyes vidéken túrázol,felfelé is kell menni,ez alap.Mentünk is fel,már magán a Hegyestűn,annak keleti azaz Balatonra néző oldalán.Kicsit fingató volt persze,de gyürtük hősiesen.Visszanézve pedig egyre jobban kibontakozó csodás kilátásunk volt a Balatonra.Egy ponton ugyan elvesztettük a jelzést,de egy kislány útbaigazitott,hogy egy utcával arébb tér le jobbra,majd újra fel.Szerencsére ez csak 50-60 méteres tévedés volt a részünkről.Kicsit a szőlőskertek ölelésében haladt az út,majd betért az erdőbe,persze folyamatosan emelkedve.
Már a Hegyestűn,egy kilátópont
Hol erdős rész jött,hol hétvégi telkes,majd egy placcon sok-sok autó parkolt.Ez már jelezte a cél közeledését.Sokan is mozogtak már erre.Az emelkedőn bár nem volt kifejezetten nagy meleg,azért megizzadtunk.Szerencsére ezután már hűs erdei szakasz jött.Igaz betonút,rengeteg autóval...Mi a jó fenét kereshetett egy hegyen ennyi autó?Hát azt,hogy megérkeztünk a hegy másik oldalára a geólogiai bemutatóhelyre...Ott benn is volt parkoló,oda igyekezett a jó nép... A helyre amúgy 800Ft-os belépőt kellett váltanunk.
Tömérdek ember volt akiknek 98%-a autóval érkezett.És akkor ne legyen kiakadva az egyszerű mezei túrázó....Kicsit a hűvösbe megálltunk,megvártuk míg lehülünk és lemegy rólunk az izzadtság,aztán felmentünk a csodához...
A Hegyestűi bazaltorgona
A Hegyestű az egykori vulkán,a félbevágott hegy...Addig-addig bányászták itt a bazaltot,mígnem a hegy fele eltűnt...és feltárulkozott a hegy belseje...ez aztán annyira szép volt,hogy a bányászatot abbahagyták és a helyből egy turisztikai,kiránduló célpontot alakitottak ki.Rendkivül látványosnak bizonyúltak a bazaltorgonák...és mint a példa mutatja emberek tömbkelegét vonzotta.Nem is lehetett úgy fotózni,hogy emberek ne lógjanak be a képbe,de nem érdekelt.Fenséges szépségű hely volt!A csodálkozás után feljebb mentünk,mert volt egy szint feljebb,onnan is jó rálátás volt a bazalorgonára másik irányba meg a fantasztikusan szép tájra...
Eljutottam ide is...
Szemben a Badacsony
Még nem volt vége,meredek hosszú lépcsősor vezetett fel a csúcsra.Természetesen nem hagyhattuk ki.Egyre jobban is jobban bontakozott ki a pompás panoráma ahogy haladtunk felfelé.Odafenn rengeteg ember volt és kicsi hely...Egy kilátóterasz félét alakitottak ki,ám meglehetősen kicsit.Alig lehetett elférni,ráadásul a környezetbe nem illő borzalmas vaskerítés védett a lezuhanástól...ennél egyszerűbbet is kilehetett volna ide találni.A kellemetlenségeket leszámítva,teljes százszázalékos panorámánk volt.Jól látszott minden.A Balaton,a Tihanyi-félsziget,a tanúhegyek,a Somogyi-dombság a távolban és a Balaton-felvidék hegyvonulata,a Káli-medence és a környék települései.A csúcs 338 méter magasan volt.
Manó a csúcson
Zoli a csúcson
Azt szokták mondani,hogy a csúcson kell abbahagyni...ám dehogy hagytuk abba.Kigyönyörködés után elidultunk lefelé.Hatalmas embertömeg jött fel és ment le...zavaró volt!Leérve mégegyszer megcsodáltuk a bazaltorgonát,a parkolóba érve pedig elfogyasztottuk a kajánkat.Na és itt ittunk végre egy kávét is.Itt sem volt olcsó,de még mindig olcsóbb volt mint Zánkán a Balaton mellett...Még kicsit hüsőltünk az egyik padon,néztük a sok mümájert,akik autóval érkeztek,majd a közösségi hálóra kitették,hogy újabb bakancslista célpont teljesítve.
Még egy pillantás a csodára
Indultunk.Búcsút vettünk a sárga jelzéstől és a piros T-n és az országos kéken folytattuk innen tovább.Együtt ment a két út,egy darabig még ugyan velünk jött a sárga is.A jelzések felfestésére nem lehetett panaszunk.Nem azt mondom,hogy kiváló volt,de majdnem.Végül is minden igényt kielégitő.Hűs erdőkön át vezetett le minket a Hegyestűről,annak dél-keleti oldalához.Itt újra betonutas rész követezett,de nem hosszú.A sárga végleg elhagyott minket,majd az országos kék is.Bejött a piros T mellé a zöld mária és kék kereszt jelzés.Együtt vittek tovább az országutról újra letérve Köveskál felé.
Mögöttünk a Hegyestű
Az út már a Káli-medence területén haladva bliriáns szépségű tájakon vezetett át...Nagyrészt már szinten ment,apróbb emelkedőkkel,de felfelé már nem kellett menni.Mögöttünk a Hegyestű pompázott,elöttünk a Badacsony,a Gulács,a Szent György-hegy,távolabb pedig a Keszthelyi-hegység.Csodálatosan szép tájon mentünk át,szinte le sem lehet írni milyen szép volt...Nem is kapkodtunk ezen az útszakaszon.Melelttünk egy kombánj aratott a búzamezőn,arébb már a badacsonyi bor illatát igéző gyönyörű szőlőföldek köszöntek szembe...
Ezt (is) láttuk Köveskál felé menet
Lassan elértük Köveskált.Egy temető jelezte és egy szép kőhidacska a falu közeledtét.Bár aztán kiderült,hogy még egy kicsit odébb van azért,na nem nagyon,csak egy-két száz méterrel.Közben otthonról telefonáltak,hogy odahaza szinte egésznapos eső van,addig itt egy szem csapadék sem hullott,a nap is sokat sütött,olykor néha azért beborúlt,de eső nem volt.Haladtuk be a faluba,ahol még sosem jártam.Na nem mintha ennek a túrának a korábbi részének bármelyikén is jártam volna korábban...
Gyönyörű kőhíd Köveskál határában
Beérve Kőveskálra egy szakaszon szép de elhanyagolt,elhagyott kőkerités kisérte utunkat.Eszembe jutott,hogy akár itt is forgathatták a Remény rabjai c.film azon jelenetét mikor Red a kövek alól bányássza elő a dobozt amit Andy hagyott neki.Ahhoz volt hasonlatos hely volt.Beréve a faluba pedig a csodaszarvas fogadott! Egy nagy szarvasbika szobor vigyorgott ránk,kiderült a csodaszarvas szobra a helyiek ezzel akarták szimbolizálni,hogy a település már a honfoglalás környékén is létezett!
A csodaszarvas
A falu szép utcáin vezettek a jelzések,mígnem leértünk a központba.Na nem volt egy nagy település.Bementünk még a templomkertbe,majd egy másik templomot is megnéztünk.Egy étteremre lettünk figyelmesek,az volt a neve,hogy "Mi a kő".Gondoltunk majd eszünk egy kis babgulyást.Aztán hamar rádöbbentünk,hogy most nem Hosszúhetényben vagyunk...Elöször is itt is hatalmas tömeg volt,sok autó,noha a Balatontól már 7km-re voltunk nyugatra.Másodszor a legolcsóbb dolog amit enni lehetett 3 ezer forint felett kezdödött...(a hosszúhetényi fenséges babgulyás 950Ft volt),harmadszor nem is volt babgulyás...Hát úgy döntöttünk a mohó balatoni vendéglátós belölünk nem fog meggazdagodni...
Köveskál katolikus...
...és református temploma
Még volt valamivel több mint egy óránk a Zánkára visszainduló buszig,így beültünk egy fagyizóba,ahol lehetett kapni fröccsöt is,így fröccsöztünk és kipihentük ennek a nem igazán megerőltető ám nagyon szép túrának a fáradalmait.Jó buli volt,jó túra.Elsősorban a Hegyestű és a bliriáns szépségű tájak tették azzá.Na aztán jött a busz,Zánkán pedig elértük a vonatot.Rendkivül nehéz és kényemetlen utazásunk volt Székesfehérvárig a Tapolca-Budapest vonaton...amely túlzsúfolt volt,lassú,kényelmetlen.Ráaádsul gyorsvonati pótjegyet kellett rá váltani,úgy hogy szinte minden állomáson megállt...és 43 perces késéssel érkezett Fehérvárra....Fehérvártól aztán már sima utunk volt hazáig.Hát ennyi a Hegyestűi túra története. A Balaton-felvidék pedig több mint csodálatos,elhatároztuk Manóval,hogy jövünk még ide.
