Egy kis séta a szigeten

Szalki sziget.Fogalom túrázásaink történelmében és a város életében is.Pedig bárhogy is tagadjuk,nem is sziget hanem "csak" egy félsziget.De ezt a helyiek sohasem ismerik be,ez mindenkinek a városban és a környéken bizony egy sziget.Minden földrajzi tudásomat elövéve tudom bizonyitani,hogy ez akkor is egy félsziget.Ám ennek esetünkben aztán semmi jelentösége nincs,ráadásul a víz úgy öleli körbe (egy pontot kivéve),hogy akár szigetnek is vehetjük.Számtalan túránk érintette a múltban,vagy innen indult ki,vagy éppen ide érkezett.Sőt olyan is volt,hogy magán a szigeten túráztunk jókat.Igen.Pont négy éve annak,hogy elöször eljutottunk a sziget legdélibb pontjára Gergővel.Ebben semmi rendkivüli nem lenne,de...a sziget és annak déli része elvan zárva a nagyérdemű elöl.Mi keritéseken és tiltott területeken át,a dzsungelt legyőzve jutottunk el oda,ahová csak keveseknek adatik meg.Éppen most négy éve...

A Szabadstrand-öböl a sziget északi részén

Gergő sírjánál voltam kinn a temetőben és ha már évforduló akkor úgy döntöttem lejövök kicsit sétálni a szigetre.Most egyedül.Januárban voltam itt utoljára Zoli barátommal,azt megelözően éveken át csak Gergővel jártam erre.A sziget megannyi emlék szinhelye az életemből,hiszen pl. itt ismertem meg a legelső szerelmemet is évezredekkel ezelőtt...De most Gergő nyomait kutatva jöttem ide,hiszen ő az aki a legjobban hiányzik...mit is érdekelnek most engem egykori szerelmek...Csak a sziget északi részét szándékoztam bejárni,ez a népszerűbb és mint mondtam a déli levan zárva,egyedül oda nem merészkedem el.Csodálatosan ébredezett a természet a sziget északi részén.

Maga a szabadstrand

Nem voltak most sokan a szigeten a jó idő és a szombat ellenére sem.Ezek többsége horgász volt.Aki ismeri a blogomat az tudja,hogy nem vagyok jó véleménnyel róluk.Sok szemetet hagynak maguk után álltalában.Most azonban nem volt sok szemét,sőt szinte semmi.Nyugodtan tudtam sétálni is.Sokat jártunk itt Gergővel ugye és az esetek többségében idegesitő volt a tömeg.Most azonban valóban alig voltak lenn.A kis zsiliphídhoz mentem,amely nem túl régi,tán 15 éve épülhetett.Mindig eljöttünk ide.Innen a legszebb a rálátás az öböl felé...

A kis zsiliphíd

Kilátás a hídról

Sokat bohóckodtunk itt,fotózgattunk.Sőt volt olyan túra amit innen inditottunk.Volt olyan év amikor a híd alatt szinte kivolt száradva a meder,de olyan év is volt amikor víz alatt volt a híd.Most olyan normál közeli állapot volt,egy pirinyót talán magas vízállással.A sziget észak-nyugati csücskébe most sem tudtam kimenni,mint az elmúlt 5 évben egyszer sem.Mint mindig most is horgászok vertek ott tanyát.Pedig onnan is jó képeket lehetne lőni.A hattyúk akik télen itt voltak,most nyomuk sem volt...de azért minden nyugis volt.Mindig is szerettem ezt a helyet.

Kilátás a híd alól

Van pár pad és asztalka is a szigeten.A korábbi években mindig foglaltak voltak ezek,leülni sem tudtunk szinte az esetek nagy többségében.Most feltünő volt,hogy ezeknél nem volt senki...Mindegy mentem tovább.A csendet a kemping felöl jövő zene törte meg.Fiatalok buliztak odabenn.Legalább nem kinn,így szemét szerencsére nem marad utánuk...A sziget e részén amúgy jól járható és a jelzést jól látható turistaút vezet körbe.Célszerű lett volna ezt piros körtúra jelzéssel ellátni,de ki tudja miért piros + jelzés volt.

Most szabadok a padok

Lassan elértem a sziget leg észak-keletibb pontját.Mondhatni a kedvenc helyünk.Itt kezdödnek szembe a mi szigeteink...amelyeket annyira,de annyire szerettünk bejárni...Ugye a második szigetet el is neveztem Gergő szigetének..egyszer talán kitudok majd tenni oda egy emléktáblát...Most azonban lehetetlenség volt átmenni.A magas vízállás ezt nem tette lehetővé.Ugye vannak olyan évek amikor annyira alacsony a vízállás,hogy a holtágakban tudunk túrázni és rámenni a szigetekre.A tavalyi ilyen volt (van is róla bejegyzés).Hogy mikor lesz legközelebb a jó ég tudja...nagyjából három évente akad ilyen év.Persze igy is lenyügöző a táj az észek-keleti csücsökből.

Jelenleg elérhetetlenek a szigetek

Majd egyszer eljövök amikor lehetöség lesz rá és átkelek Gergő-szigetére.Most mentem tovább.Kiértem a nagy Dunához.Minden rendben volt vele.Uszályok parkoltak itt.Én meg már nem mentem tovább.Beértem volna az erdőbe ahol egy darabig még tudtam volna menni,aztán lett volna lezárva a sziget további része.Azon a négy évvel ezelőtti napon ez persze nem volt akadály.Most viszont lefordultam a szigetre bevezető útra amely épp itt ért végen a Duna fő ágánál.Elindultam kifelé rajta,erre megy a piros+ is.Még egy padra lettem figyelmes.Ennél a padnál/asztalkánál ültünk utoljára Gergővel az egyik itteni túránk után....

Ahol utoljára ültünk...

Hát tényleg nem tudok olyan helyre menni amelyről ne egy-egy emlék ugorna be.Persze most kifejezetten emlékezni jöttem le.Ez meg is történt.Ettől persze jobb nem lett,mert Gergő nincs itt velem,hiányzik nagyon,de kellett a lelkemnek ez a kis séta.Nem maradt más hátra,indultam ki a szigetről,azt egy helyijáratos busszal eljöttem haza.

Gergő azon a négy évvel ezelötti napon...

Elöször a Salgó várban

A sors úgy hozta,hogy 2010 környékén sűrűn megfordultam a Salgó várban,ahonnan a több mint 600 méter magasságban található várból impozáns kilátásunk nyilik a Karancs-Medves vidékére.Aztán 2011 után már nem jártam itt és korábban is csak egyszer.Ez a leírás most az a bizonyos egyszert meséli el,amikor is elöször eljutottam ide.

Az időpont korai. 1985 szeptember vége.Testvéreméknél munkahelyi kirándulást szerveznek melynek úticélja Salgótarján.Mivel még van egy szabad hely a buszon,így elinvitál a kirándulásra.Egy céges busszal vágunk neki a kalandnak amely 2 napos lesz.Magára az útra ennyi év távlatából már nem nagyon emlékszem.

Valamikor a szombati nap folyamán,de az is lehet,hogy péntek volt ,odaértünk.

A helyi kempingben szálltunk meg,szerencsére akadt egy haver akivel eltudtam tölteni az időmet,mert a testvérem ekkor nem igazán törödött velem.15 éves voltam amúgy.

A kemping közeli tó környékéről indulhattunk

Valószinű péntek lehetett mert igen benne voltunk már a délutánban amikor odaértünk.Valamit valahol ehettünk,nem nagyon van már meg,hogy hol és mit.Arra azonban emlékszem,hogy fociztunk egy jó nagyot a kempingben.Aztán mikor besötétedett azzal a bizonyos haverral,elindultunk egy sétára a sötét Salgótarjánban.Valamikor éjfél körül érhettünk vissza a szállásra,sokan fentvoltak még,páran mint mi csavarogtak.Lényeg,hogy valamikor azért eltudtam aludni.Másnap délelött valamikor vágtunk neki a túrának ami a Salgó várhoz vezetett.

Talán a Tatár-árok

Természetesen 32 év elmúltával nem nagyon emlékszem az útvonalra,csupán térkép alapján próbálom kikövetkeztetni,hogy merre is mehettünk.Az megvan,hogy lehettünk legalább negyvenen,de tán ötvenen is.Valószinüleg a zöld4 jelzésen mehettünk fel (vagy valami elödjén),majd a Tatár-árok felé már a zöldön.Ez a rész mintha megvolna emlékeimben,emlékszem,hogy tetszett az útnak ez a szakasza.Ezután érhettünk el azt a piros jelzést amelyen majd jó 25 év múlva fogunk túrázni már felnöttként,de ezt csak kereszteztük és a sárga+ - on mentünk tovább.Majd odaérhettünk a Salgó vár alatti kis rétre,ahol ha jól emlékszem vannak padok és asztalok.

Erdő a Salgó alatt

Ugye innen van egy rövid,de kemény emelkedő a várhoz.Ezen felkapaszkodva már a várnál is találtuk magunkat.Már akkor is tetszett a kilátás.A romjaiban is gyönyörü várból szinte teljes körpanoráma élvezhető.Akkor kamaszodó gyerekként persze nem mindent fogtam fel abból amit láttam.Pedig minden bizonnyal láthattam alattunk magát Salgótarjánt,szemben a Karancsot és persze Somoskőt a várral.Ez utóbbira emlékszem,mert már akkor ment a vita,hogy hol lehet a határ.Akkor nekem ott úgy mondták a felnöttek,hogy már az egész falu Csehszlovákia (akkor még így hívták).Igy ámulva figyeltem,hogy ott lent az a falu már egy másik ország.Persze dehogy volt az másik ország...a falu Magyarországhoz tartozott még 1985-ben is,a vár viszont már akkor sem.Mármint a szemben látható Somoskő vára.

Salgó vár,Petőfi emlékmű

Alaposan körül jártuk a várat,erre világosan emlékszem és felmentünk a legmagasabb - központi toronyba,ahol már tényleg teljes 100%-os volt a körpanoráma.Innen már kivehető volt szinte a teljes Medves is.Persze mit tudtam én mi az ott,csak annyi maradt meg,hogy szép.Úgy rémlik,hogy egy órát biztos eltölthettünk a várba.Nagyon szép volt tényleg minden,tudtam ez maradandó emlék lesz majd.Így is lett persze.

A legmagasabb torony

Nincs már meg,hogy jöttünk le,de minden valószinüség szerint Salgóbányára ereszkedtünk le,ahová értünk jött a buszunk.Gondolom elözetesen ezt megbeszélték.Sima út volt végig,fel is meg le is.Nem emlékszem,hogy bármi vagy bárki miatt megkellett volna állni akárcsak pár másodpercre is.A busz aztán visszavitt a kempingbe,ahonnan valamikor a délután folyamán elindultunk haza.Amennyire emlékszem,hogy valahol a 21-es út mentén egy étteremben ettünk.Hát nagyjából ez ami megmaradt az első Salgó váras túrámból.

Salgó vára

Az rémlik,hogy az egész kirándulást élveztem és biztos voltam benne,hogy egy nap majd visszatérek ide.Tervezgettük ezt sokszor már a 80-as és 90-es években is,de valahogy mindig elmaradt,aztán úgy tünt a Salgó vára végképp örökre lekerül a bakancslistámról...de aztán 2009-10 környékén mint írtam sikerült visszatérni,ráadásul nem is egyszer!De ez már  egy másik történet...

Erre mehettünk