Elfújta a szél

Egy bringatúrára készültünk a közeli Nagyvenyim érintésével Mezőfalvára és vissza.Életem során többször megtettem már a távot soha nem okozott különösebb nehézséget.

Most azonban keresztül húzták a számitásainkat...

Hirtelen ötlettöl vezérelve indultunk útnak egy régi exemmel.Egy jó kis bringatúra ígérkezett.Az időpont valamikor a kilencvenes évek második felére tehető.Azért írok most róla,mert most jutott eszembe.

Semmi jel nem utalt arra,hogy bármiféle baj lenne.Kissé borús,de jó idöben nekivágtunk a túrának Dunaújvárosból indulva.

Békésnek tűnik minden....(a kép illusztráció,egy másik Nagyvenyimi túrán készült)

Az M6-os sztráda ekkor még gondolatban sem létezett,így a 6-os úton átkelve rögtön a földútakra tértünk rá.Jól járható volt és biztonságos.Ám kezdett lengedezni a szél.Fokozatosan egyre élénkebben.Nem törödtünk vele mentünk tovább át a mezőkön Nagyvenyim felé.Aztán az ég is kezdett jobban beborúlni,bár viharnak és esőnek nem láttuk nyomát...Nem nagyon haladtunk három kilométert sem,amikor már erős szél lökések köszöntek szembe... nosza mi mentünk tovább Nagyvenyim felé.

Egyre jobban fúj...

Befordulba a célegyenesre ami már bevezett Nagyvenyimre,noha az legalább egy kilométerre volt,már-már durva szél fújt szembe.Már tekerni sem bírtunk,ráadásul a szembe szél az út porát is a pofánkba nyomta...Hát úgy tünt Nagyvenyimet sem érjük el...egy erős szélvihar kellös közepébe csöppentünk,a mező kellös közepén.Nagyvenyim egy,a hátunk mögött Dunaújváros négy kilométerre volt.Már kommunikálni is úgy tudtunk,hogy kiabáltuk,hisz a nagy szélben másképp nem lehettt érteni egymás szavát.

Mit is tehettünk?Bemenni Nagyvenyimre egy kb.80km/h szembeszél mellett...nem tűnt valami nyerő ötletnek,hisz valahogy haza is kellett jutni.Semmi biztosíték nem volt rá,hogy a szélvihar belátható időn belül továbbáll...

Már a fele sem tréfa....

Így úgy döntöttünk,hogy akkor visszafordulunk Dunaújváros felé.A túrát úgy tünt elfújta a szél.Visszafordulva meg persze vitt minket a hátszél,éppen csak vitorlát kellett volna bontanunk.Persze jobb volt így menni,kényelmesebb volt mint szembe széllel,de ettől függetlenül rendkivül kellemetlen volt.Ráadásul aztán az út keletnek fordult a város felé,így innen már oldalról kaptuk a szelet,amely szinte lefújt minket a kerékpárról.Az már nincs meg emlékeimben,hogy sikerült-e neki.Nem kis nehézségek árán végül is visszaérkeztünk a városba.Az oda-vissza megtett nagyjából 8-9km egy örökké valóságnak tűnt.

Megtépázott erdö

A 6-os út menti erdősávot is megtépázta a szélvihar.Szerencsére az egész nem párosult esővel.Akkoriban még nem volt internet,ha van és tudok a közeledő szélviharról természetesen nem indulok útnak,így viszont induláskor még szinte semmi jele sem volt annak,hogy félórán beül lecsap ránk egy szélvihar.Végül is a lényeg az volt,hogy épségben visszaérkeztünk.Bár a túrát elfújta a szél.

Megértünk már 35-öt,bringázzunk most 35-öt!

Ez volt az első bringatúra szlogenje.Az akkor 35.-ik születésnapját ünneplő Dunaújváros egy 35 km-es bringatúrával (is) szándékozott ünnepelni 1985 májusában.Talán a túra kitalálója sem gondolta volna,hogy egy óriási,évtizedekre szóló eseményt talált ki és azt sem gondolta szerintem,hogy már az első bringatúrán jó ötezren vesznek majd részt.

Pedig így lett,az 1985-ben kitalált és megvalósított bringatúra a mai napig is minden évben megrendezésre kerül,több ezer résztvevővel.Az esemény a város életének részévévé vált,talán nincsenek manapság annyiat mint az első túrán,de igy is ezres nagyságrendű résztvevőkröl van szó a mai napig.

Rajtra készen

Szóval az első túra 1985 májusában volt,az útvonal pedig ami a mai napig ugyanaz,az a Dunaújváros - Nagyvenyim - Mezőfalva - Nagyvenyim - Dunaújváros volt ami pont 35km.

Kisebb módosítások voltak ugyan az útvonalban az évek alatt,de max.annyi,hogy a városból nem azon a része megy ki a mezőny ahol az első években,hanem egy másik kevésbé forgalmas helyen.Abban a szerencsés helyezeztben vagyok,hogy az első túrán ott lehetettem (és még haton az évek folyamán).Ennek az elsőnek az emlékeit próbálom most felidézni,bár lehet keverednek az emlékek a többi hat részvételemmel zajló bringatúrával,de a lényeg ugyanaz.Szóval még gyerek fejjel egy fantasztikus Csepel kerékpárral és pár haverral vágtunk neki az első bringatúrának 1985 tavaszán.

Eredeti kép az első túráról 1985-ből

A túra Dunaújváros főteréről indult (akkor Lenin tér).Hatalmas embertömeg volt ott már egy órával a rajt elött és persze nem unatkoztatták őket.Egy szinpadon mindenféle helyi résztvevő lépett fel addig is amig nem rajtolt el a mezőny.Szokatlan volt a sok ember,nem tudtuk hogyan indulunk majd el,sikerül-e baleset nélkül megúszni a rajtot?Hangos bemondó szinte percenként közölte,hogy nem versenyről van szó,hanem túráról,mindenki így viselkedj lehetőleg.Aztán semmi gond nem volt a rajtnál,mindenki tudta hogyan kell ezt csinálni.Természetesen levoltak zárva a város azon útjai ahol a mezőny haladt és persze rendőri felvezetéssel zajlott a túra.Jött velünk persze mentőautó is és szervíz autó is.Valamint a végén megint egy rendőrautó.Az út is végig bíztosítva volt.Tehát szervezésből már az első alkalomkor jelesre vizsgáztak a szervezők.

Úgy tudom egyik évben sem voltak gondok a rajttal

 Akkoriban még nem volt M6-os meg semmilyen elkerülö út,így egy darabig a 6-os főúton is kellett haladni,természetesen itt is biztosítva volt minden,nem voltunk veszélyben.A városban akkor óriási eseménynek számított a dolog,így a városból kivezető szakaszon emberek tömegei bámulták a bicikliseket.Élvezetes volt.A 6-os út után fordultunk be a Mezőfalvára vezető kisebb jelentőségű országútra,ez is végig bíztosítva volt.Kellett is,hisz a hatalmas mezőny az út egyik sávjában nem fért el,kellett az út teljes szélessége.

Dimbes-dombos szakaszok követték egymást így itt a puhányabbak tolták a bringákat a jobbak mint mi sosem szálltak le.Természetesen a mezőnyt kisérő rendőrautó és szervízkocsi mindig csak a mezőny végén haladó utolsó ember után haladt.Mi álltalában a mezőny első felében mentünk szinte mindig az első 200-ban.

Eredeti kép 85-ből,emelkedőn a mezőny,van aki tolja...

Nagyvenyimre -amely Dunaújváros és Mezőfalva között található egyetlen település- beérve is nagy embertömeg nézte az út melett elhaladó mezőnyt.Nagyvenyim után pedig már nem voltak akkora emelkedők,lehetett haladni.A mezőfalvi szőlőhegy mellett is elhaladva értünk be Mezőfalvára ahol az első alkalomkor a falu egyik parkjában volt a pihenő (ez az évek alatt változott,mert volt amikor a helyi focipályán volt a visszaforduló).Itt egy óra pihenés várt a mezőnyre,míg ez le nem telt nem lehetett visszaindulni.Itt is egy felálított szinpadon külömböző fellépők szórakoztatták a pihenőküket töltő túrázókat.Hagymás szíroskenyér járt körbe amelyből ingyen lehetett venni...Pazar szervezés volt!!!

Az élmezőny Mezőfalva határában

Mikor letelt az egy óra visszaindult a mezőny,itt sem voltak gondok a rajttal és természetesen itt is bámulták a bringatúrásokat a helyiek.Visszafele ugyanaz volt az útvonal ami idefele is,ugyanazok a biztosítások,kiséretek meg minden.Az út oda nekünk olyan 45perc volt meg vissza is,de voltak persze akik nem tudták 1 óra alatt sem teljesíteni a távot.A városba visszaérve a főtéren folytatodott tovább a parádé,Fellépők,tombola amelyen bicikliket lehetett nyerni meg mindenféle dolog!Tényleg egy fantasztikus rendezvény volt!

Az évek folyamán talán ha kétszer mosta el a túrát az eső,nagyjából mindig jó idő volt.

Mezőfalva

Varázslatos volt az első túra,azt a hangulatot nehéz túlszárnyalni,de az első öt év talán mindig ilyen volt.Aztán még kétszer voltam,azok sem voltak rosszak.Manapság talán már vesztett akkori varázsából a dolog,de még mindig egy nagyszerű esemény.Nem tudom részt veszek-e még egy ilyen túrán a jövőben,remélhetőleg igen,de már nem valószinű,hogy benne leszek az első kétszázban...

Nagyjából ez volt az útvonal,Mezőfalván szagatottal az a rész amikor
a focipályán volt a forduló

Bringatúra Kulcsra

Volt egy időszak amikor a gyalogtúrák helyett inkább a bringatúrákat erőltettük és ez nem is volt olyan rövid időszak.Ám bringatúráink rendre balul sültek el,hol ezért hol azért.Tízből két-három bringatúra volt sikeres átlagban.A balul sikerült túrákon álltalában valamelyik bicikli hagyott cserben minket vagy egy-egy kisebb baleset ért.Így aztán a sorozatos kudarcok miatt 2014 után végleg felhagytunk a bringatúrázásokkal.Ez a túra amit most leírok még a sikeresebbek közül való.

A piros jelzésen

Otthonról Dunaújvárosból indítottuk a túrát,letekertük a Duna mellé és semmi más dolgunk nem volt mint követni a piros jelzést,ez elvitt egészen Kulcsig.Na persze addig is akadt látnivaló.

Például az út elhalad a dunaújvárosi Szabadstrand-öböl mellett ahol vízbe hajló gyönyörú fűzfák sora kisér minket,helyenként remek rálátással az öbölre.Az út másik oldalán pedig egy régi zsidó temetőt nézhetünk meg és az egyik ház udvarában pedig egy igazi nagy vitorlás hajó parkol!Az út erre aszfaltozott jó minöségű,kitünöen járható biciklivel.Forgalom minimális.Az öböl után térünk le az ártéri erdő mellé amelyről már írtam korábban itt .Itt az út már földút illetve köves-salakos,de az út szélébe bevan építve a bicikliút ami beton,erre már nem igazán jó minöségben.

Kulcs Millenium park,bejárat

Az erdő melleti szakasz után érünk be Rácalmás területére.Rácalmás-Ófalunál választhatunk.Vagy felmegyünk az Ófalu felé,vagy maradunk a piros jelzésen amely itt maga a bicikliút és a Rácalmási kis-Duna mellett halad el.A túloldalon a Rácalmási-sziget kiséri itt a túránkat.A szigetre bevezető híd után a mi útunk véglegesen átalakul földúttá.Mikor erre jártunk sok helyen sáros volt,így helyenként innen már nehezebb volt a tekerés,de itt ekkor a kerékpárjaink állták a sarat.Egy szép részen haladunk itt át Kulcs határát elérve,hiszen kezd egyre inkább dombosodni a dunaparti táj.Mígnem elérjül a Rácalmási-sziget északi végét és az itt található kis öblöt.

A kis kulcsi öböl és a Rácalmási-sziget északi vége

Itt pihentünk meg és gyönyörködtünk a tavaszi Dunában.Kulcs amúgy nincs vészes távolságra Dunaújvárostól,erre amerre mi jöttünk némi kerülövel sincs több 18km-nél.Az út ami maga a piros jelzés nagyjából jól járható tehát akár gyalogtúrával is megtehető (meg is tettünk nem is egyszer már).A táj szépnek mondható,helyenként látványos is.Ám az út itt véget ér,legalábbis ezen a ponton nem tűnt úgy,hogy folytatódik,de ettől függetlenül a parton még lehetett menni bár inkább gyalogosan jó darabig.

Út porától szomjasan

Így aztán az itt már magasodó dombokon felmenve bementünk Kulcsra.A dimbes-dombos falucska egyik dobján akadtunk egy szimpatikus útra,aztán nem vezetett sehova.Visszatekertünk ahol elértük a Millenium parkot.Amikor utoljára itt voltunk egy szépen ápolt park volt,jó kilátással a szélmalom irányába,most meg...szinte térdig ért a gaz,de így is szép volt.Van itt székelykapu,Trianoni emlékmű,padok,asztalok talán ha jól emlékszem kis szobrocskák is.A kilátás jó a szélmalomra és a falu egy részére is.A gaz ellenére is kellemes hely!

Úton felfelé a Dunáról

A kis Trianoni emlékmű

A park a székelykapuval és a bringák

Kilátás a szélerőmű felé

A park után letekertünk a faluba,elmentünk egészen a szélerőműig,de ezúttal sem volt szerencsénk,oda felmenni nem lehet.Így visszafordultunk és elindultunk haza.Nem mentünk vissza a Dunához,hanem a Kulcsot Rácalmással összekötő kis országúton tekertünk,ez teljesen jól járható volt.Rácalmáson pedig az Ófalu felé mentünk,itt így visszafelé nem fel,hanem lefelé vezetett az út.Az Ófalu végén értünk vissza a piros jelzésre amin jöttünk.Innen már ugyanaz volt az út visszafelé mint idefele.Ami érdekes volt,hogy elöttünk egy sávban tekintélyes eső esett.Ugyanis egy ponton a száraz út teljesen vízessé vált,ez tartott kb.500 méteren át aztán megint teljesen szárazzá vált.De a lényeg,hogy akkor mikor eshetett még nem itt jártunk,így megúsztuk.

Kulcsi park

Aztán szépen nyugodtan hazaértünk.Nagyjából 35km-es túrát tehettünk,különösebben nem viselt meg minket és ekkor még a bringák is jól bírták.Kellemes kiruccanás volt.Aztán mint írtam rendszeresen elértek minket a bajok bringatúráink során,kevés túra volt sikeresnek mondható,pedig e téren is voltak nagy terveink,de a sorozatos szívások miatt 2014 nyarán végleg felhagytunk a bringatúrákkal.Majd irok ezekről a szívásokról is egyszer egy összefoglalót.Szóval amilyen sikeresek vagyunk a gyalogtúráinkon,olyan pechesek a bringatúrákon.

Aztán elkeseredésemben még a biciklit is eladtam 2015-ben...

Hát így alakult.

Túránk útja