Eltévedt túra

 Másfél hónapja is már,hogy utoljára túrázni voltunk.Az utóbbi évtizedben szinte nem is tudom mikor volt utoljára ilyen.Na,de végre újra itt volt a lehetőség,így december második szombatján boldogan vágtunk neki az újabb túrának.Eredetileg a mogyoródi kilátóhoz mentünk volna,de egész héten ködös időt jósoltak a hétvégére,így újra elhalasztottuk a mogyoródi túrát (már sokadik alkalommal).Helyette a Velencei-hegységet választottuk.Az ingókövekhez akartunk eltúrázni.Ám most nem a megszokott módon Pákozdról,hanem egyenesen Székesfehérvárról!Meg is érkeztünk már reggel fél nyolcra a megyénk székhelyére Zolikával.Persze sehol nem volt köd....és Fehérváron hó is csak alig.Ez azért volt furcsa mert otthonunkat Dunaújvárost alaposan belepte a hó.Útközben találkoztunk Tizedes barátunkkal is,aki egyedül tartott a Tihanyi-félszigetre egy túrára.Ő ment a vasútállomásra (Fehérváron) mi meg a busz pályaudvarról kezdtük az első téli túrát.

Indult már,de még mindig ritkán indul túra Fehérvárról,most újra!

Mint korábban írtam nincs egy könnyű évünk,se nekem,se Zolikának.Ez pedig azt eredményezte,hogy elkellett adnom az iphone-mat az életben maradás érdekében,Pedig pazar fotókat és videókat készített.Vettem egy olcsó strapabíró ulefone-t,csodákat persze nem vártam tőle,de reménykedtem,hogy jól teljesít.Nos a fotóknál hozta az álltalam elvárt szintet.A videó majd eztán derül ki,hisz a blog megírása után kezdem el megcsinálni a filmet.Na szóval nekivágtunk Zolikával a túrának,át Székesfehérvár belvárosán.Rögtön beültünk egy kávéra egy pékségnél,majd tarppoltunk is tovább.Karácsonyi díszbe öltözött a jól ismert fehérvári belváros.Elhaladtunk az országalma és a Romkert mellett is.

Sokadszorra az országalmánál

Ugyan az itthoni online térképem jelzett útnak jelölte a városból kivezető szakaszt,de jelzés nélkül... így persze nem is volt semmiféle jelzés.De a városban ügyesen navigáltunk és mindenféle gond nélkül haladtunk.A Belváros után elhaladtunk a híres skála,vagy a Bory vár mellett is.Hideg volt,enyhén kellemetlen.De még mindig feltűnő volt a hó hiánya,hiszen odahaza oly sok volt!A Bory vár nyitva volt,de nem mentünk be.Viszont nem sokkal mellette,első alkalommal láthattuk Bory mester szobrát.Róla már volt szó ebben a blogban,ő a Bory vár alkatója.Aztán a Kassai utcában majdnem elütött egy a barátnőjének imponálni akaraó hülyegyerek,de nagyot csikorogtatva a féket végül is megállt még a zebra előtt.A hosszú Kassai utca vitt ki a városból.Az egész városi szakasz volt vagy 6 kilométer!

Még sosem fotóztam le a fehérvári skálát,természetesen megérdemli,hogy bekerüljön a blogba!

A Bory vár,itt van némi hó is.

Bory Jenő

Kiérve a városból már volt hó!Igaz kemény a lábnak nem igazán jót tevő fajtából,máshol meg latyakos volt a terep.Volt némi pára,de ez nem nevezhető ködnek.A párán át gyönyörű rálátásunk volt a hóban úszó közeli Velencei-hegységre.Ebből a szemszögből még sosem láttam az apró hegységet,szó mi szó nagyon szép volt!Ez az út pedig a Kassai utca folytatása volt egyenesen tovább.A térképem odahaza úgy jelölte,hogy majd belefut a zöld jelzésbe ami elvisz az ingókövekhez.Egyszerűnek tűnt a dolog,de mint kiderült nem volt az.Az ingókövektől mentünk volna le Pákozdra amúgy.Így terveztük.

Előttünk a Velencei-hegység!

Zoli trappol a hóban

Aztán egyre kevesebb lett erre is a hó.Menetközben kajáltunk,mert leülni nem volt hova,meg hideg is volt hozzá.Őzek futkoráztak itt a fensíkon.Majd feltünt egy település,kiderítettük maga Csala.Úgy láttam az applikáción az út amin mentünk kikerüli a falucskát.Közben azt is észrevettem,hogy az applikáció nem münködik.Eddig sosem hagyott cserben,ígaz most digi kártyával használtam a telefont,az iphone.ból kivett másik kártyámat pedig nem raktam be ebbe a telefonba,pedig dual simes.Mint kiderült fatális hiba volt!Az applikáció gondolom így nem kapott annyi térerőt,hogy münködjön.Így nem láttuk rajta hol is vagyunk,most ez még nem volt baj,de később azzá vált.A jelzett utakat sem úgy mutatta,hogy melyik milyen jelzés,csak vastagabb vonal látszódott ott ahol jelzett út volt,az egyéb utakat vékony vonalak jelölték.

Nem pocsolya,hanem a Csala patak,amin nem lehetett átkelni.

A bajaink ott kezdődtek amikor a falu után elértük a Csala patakot.Valószínűleg az olvadás következtében annyira felduzzadt,hogy nem tudtunk rajta átkelni...pedig arra ment tovább az utunk.Tetézte bajainkat,hogy a nem túl távolból kiabálásokat és lövéseket hallottunk.Tehát vadászat van a közelben.Közben egy táblán láttuk,hogy csak napnyugtától,napkeltéig van vadászat,akkor meg ezek mit művelnek?Na,de még a patakkal és az átkeléssel voltunk elfoglalva.Nem tudtunk átmenni.Így úgy döntöttünk,hogy bemegyünk a faluba Csalára,átmegyünk rajta.Annak túlsó végénél van a 811-es út.Arra megyünk abból pedig van leágazás és az erdőn át vezet valami jelzetlen út ami szintén rávisz a nekünk kellő zöldre.Ezt még kitudtuk agyalni az applikáción ami továbbra sem mutatta a mi helyzetünket.De még ekkor tudtuk hol vagyunk. 

A Csalai kutya

A falu lényegében egy egyutcás zsáktelepülés volt.Legnagyobb nevezetessége egy kutya szobor volt a túlvégen.Na és egy közeli kastély amit látni véltünk az erdőből.Rendben átkelltünk a településen,majd a 811-es úton haladva végre a Csala patakon is áttudtunk menni.Fordultunk be az erdőbe az országútról.Itt tűnt fel az előbb említett kastély a távolban.Behatolva az erdőbe a nyomsáv adta magát,hogy merre is kell menni.Igen ám,de csak egy darabig mert aztán semmivé vált az út.Na mi legyen?Azt beszéltük megyünk tovább a sűrűben arra amerre elméletileg az út vitt volna tovább.Már tényleg semmi sem jelezte hol vagyunk,szinte vakon térkép nélkül haladtunk a Velencei-hegység egyik legsötétebb erdejében..

A kastély,majd még utána nyomozok mi is ez!

Zoli tanácstalan az erdő mélyén,merre is tovább...

Aztán egyszer csak végképp elvesztettük a fonalat.Sehol semmi út.Mentünk előre.Legalább a lövéseket már nem hallottunk.Tarppoltunk az erdőben a jó isten tudta csak hova...nagy sokára legalább valami tisztásra értünk ahonnan kibontakozott előttünk szinte az egész Velencei-hegység.Csodálatosan szép volt!A szemközti hegyeken távcsövel mintha észrevettem volna egy ismerős utat amely érzésem szerint a zöld lehetet.Annak az útnak véltem ezt amelyen egykor Mónival és Gergővel mentünk az ingókövektől Pátkára.De messze volt és fogalmunk sem volt róla hogyan juthatunk el oda.Egy autó álltal nyomot hagyott nyomsávolt fedeztünk fel,ezt követtük.Na de teljesen más irányba ment mint a szemközti hegy amelyen feltehetőleg ott voltak az ingókövek....

Hogyan tovább?

Végül nem követtük az autós nyomvonalat,hanem a szemközti hegy felé trappoltunk olyan helyeken ahol semmiféle út nem volt!Alighanem ezzel újabb hibát követtünk el.Egy újabb kilátóponthoz érve szemügyre vettem a tájat.Az ismerősnek tünő út még ott volt,de megzavart egy közeli víztorony,így azt a helyet én már Sukorónak véltem.Alighanem ezzel is újabb hibát vétettem.A teljesen szemközti hegyen túl,távcsövel meg egy templomtornyot láttam és egy nagy víztornyot.Ezt véltem Pákozdnak.Ez is hiba volt,mert valószínűleg az nem Pákozd volt,hanem vagy Kisfalud,vagy maga Székesfehérvár.Pákozdon ugyanis nem volt ekkor víztorony...Itt volt az a pont ahol letettünk az ingókövekről.Ez ma már nem lesz meg!Immár a kijtutás volt a cél,egy lakott település vagy egy ismerös hely elérése.Zoli láti vélt lejebb egy utat.Javasolta menjünk arra.Mivel már egyikünk sem tudta hol vagyunk pontosan áldásom adtam rá.Nem kellett volna.Szó szerint belecsöppentünk a vadászat kellős közepébe!

Újra a Csala pataknál,de ez itt mellette jelzett turistaút!

Kanyargott az út lefelé a hegyen.Közben egy tábla jelezte magánterületen vagyunk.De nem volt más választásunk.Lőttek egyre jobban.Aztán az volt a szerencsénk,hogy a vadászok jó 250 méter távolságból észrevettek!Intettek én meg visszaintettem.Így felénk már nem lőttek!Elmentek a másik irányba mi meg haladtunk ellenkezőleg velük.De a lővések így is idegesítőek voltak.Na,de még mindig nem találtunk ki a Velencei-hegység öleléséből!Újra elértük (feltehetőleg) a Csala patakot,mellette pedig egy jelzett út volt!Mégpedig a nekünk totálisan nem kellő zöld+ jelzésű részben nehezen járható út.Mivel az applikáció továbbra sem münködött így nem tudtuk megnézni hova vezet a zöld+ jelzés.Mindegy volt,ráálltunk és metünk.Valahol csak kikötünk.Egy idő után a vadászat zaja is elmúlt.Majd később kiértünk egy országútra.Pár méterrel arébb pedig egy település volt.Távcsővel tudtam megnézni a helységnév tábát: Székesfehérvár-Kisfalud.

A Csala patak Kisfaludnál.Ilyen híd kellett volna Csala közelében is rá...

Két lehetőség volt: keresünk egy buszmegállót és irány Székesfehérvár,vagy elmegyünk a másik irányban 3 km-re található Pákozdra.Az utóbbi mellett döntöttünk.Itt végre már tudtuk hol vagyunk.Átkoztam magam,hogy,hogy a jó fenébe tudtunk így elkeveredni?Ez valami brutális eltévedés volt és túrázó múltamhoz méltatlan...Sok minden hozzájárult a kudarchoz.A megduzzadt Csala patak ahol nem tudtunk átkelni.A nem münködő applikáció.A semmibe vesző út az erdőben.A rossz irány megválasztásai sok helyen.A zavaró vadászat.Minden összejátszott,de akkor is.Ilyen eltévedést nem produkáltam az elmúlt 41 évben mióta túrázom...

Pákozdra aztán könnyen beértünk a bicikliúton haladva.Innen már egyszerű lett volna felmenni az ingókövekhez,de mostanra már főleg én elkészültünk az erőnkkel.Az Oázis étterem felé tartottunk mert emlékeztem rá,itt van babgulyás.Könnyen megtaláltuk a település túlsó végén lévő éttermet ahova be is mentünk.

Pákozd...

Jó kis forralt bor!

Nem fütötték agyonra az éttermet,de azért nem fáztunk.A kiszolgáló hölgy viszont meglehetősen udvariatlannak tűnt.Tudtunk egy jó kis forralt bort inni.Azok után,hogy átfagytunk egy kifejezetten kellemes volt.Majd babgulyást is sikerült enni.De mivel a hölgyike nem volt valami kedves így borravalót nem hagytam ott neki!Egy jó órát üldögéltünk benn.Még úgy döntöttünk lemegyünk a közeli Miska huszár szoborig.Ez az a szobor ahová Gergővel nem sikerült eljutni,pedig nem voltunk messze tőle akkor...Most elmentünk oda a kaja után.Kezdett nagyon hídeg lenni.Eddig is az volt,de ez itt már nagyon kellemetlen volt.Mindegy megnéztük,megcsodáltuk ekkor is Miskát.

Én és Miska és remélem Gergő ott volt mellettem..

Még annyi volt hátra,hogy elsétáltunk a buszmegállóig,de nem a legközelebbiig,hanem eggyel tovább.Hiszen volt időnk a buszig,nem akartunk egy helyben fagyoskodni.Így is kellett várni 10-12 percet a buszra.Az jött és a buszon kellemes meleg volt.Zolika be is aludt Fehérvárig.Fehérváron még elmentük a Média markba,majd a busz pályaudvaron ismét összefutottunk a Tizedes barátunkkal.Jött Tihanyból.Végül rendben hazaértünk fél hét után.Tizedes barátunk még meghívott minket a dunaújvárosi adventi vásárba is egy forralt borra.Ezután mentünk haza.

Hát nem igazán úgy sikerült ez a túra ahogy szerettük volna.Persze kalandból nem volt hiány.De nem vagyok valami büszke magamra,mert ilyen fokú eltévedésünk még nem volt.Apró vigasz,hogy sikerült ebből is kimászni.

Ez volt az év 21.túrája.Most mentünk 17 kilométert (becslés).Így idén 316,1 kilométernél vagyunk ami 15.05 km/túra átlagot jelent.

A téli szezon ezzel az elbaszott túrával alighanem beindult!