Nem tudom megmagyarázni,de valahogy nem igazán vonz a balatoni kéktúra.Csupán Zolika iránti tiszteletből próbálom végig csinálni vele együtt.Talán a túra kötöttsége,hogy márpedig az előre meghatározott útvonalon kell menni,vagy nem tudom...de nem vagyok oda érte ez az igazság.Persze itt-ott azért le-le térünk,de a fő csapás marad.Az egész túra nagyjából 102 km hosszú,van aki egyszerre megcsinálja,van aki kétszerre,háromszorra,négy,öt...nekünk olyan tízedikre lesz meg a táv,esetleg nyolcadikra.Mondjuk mi sosem azért túrázunk,hogy sokat menjünk,sokkal inkább azért,hogy sokat lássunk.A napokban tapasztalható hőség és fülledtség is minél jobban elvette a kedvem az egésztől,anyagiakban sem duskáltunk az elmúlt hetekben,ugye a béremelésünk és a nyári pénzünk kellett a nagy fönök lányának és szeretőjének új lakására...Szóval nem volt kedvem ez az igazság,de tartoztam annyival Zolikának,hogy elmegyek vele.
Zolika neki készül a csopaki állomáson
Mivel kilencnapos szabin vagyunk,mindegy volt melyik nap indulunk neki.Mi a vasárnapot választottuk,erre ígérték a leginkább túrázásra való időt a fullasztó hőségben.Aztán mint kiderült ez óriási tévedés volt.Reggel fél ötkor indultunk,végig vonattal mentünk pusztaszabolcsi és fehérvári átszállásokkal.Viszonylag simán fél kilencre le is értünk Csopakra,itt fejeztük be az előző azaz a harmadik szakaszt.Innen indult a negyedik.Már a harmadik szakaszon is röviditettünk az extrém hőség miatt,bíztunk benne ezen a negyedik szakaszon majd nem kell.A kék jelzés nem az állomástól indult,feljebb kellett menni a faluban jó egy kilométernyit.Nem tűnt úgy elsőre,hogy gondjaink lesznek a napi időjárással.A kék jelzésig is akadtak látnivalók Csopakon.Szép szobrok,templomrom,új templom és a Csonka torony.Nem unatkoztunk tehát.A Csonka toronynál volt a kék jelzés.terveink szerint ugye Balatonfüredre mentünk volna tovább,de ellenkező irányba indultunk,hiszen legutóbb elmaradt a Csákány-hegyi kilátó.Most persze ezt akartuk pótolni.
Szent Miklós templomrom Csopakon
A Csonka torony
A Csonka toronyról majd alkalom adtán írok részletesen is.Indultunk tehát a kéken fel a Csákány-hegyre.Egy temetőt vágott ketté az út,majd betért egy erdőbe.Meredek nehezen járható út vezetett felfelé,de nem ez okozta a problémát.Eső volt éjjel és az út csúszott is,de még mindig nem ez volt a gond.A baj az volt,hogy a felszálló pára iszonyatosan elviselhetetlen volt.Alig kaptunk levegőt,nem tudtuk,de lehetett vagy kilencven százalékos páratartalom!Egyszerűen fuldokoltunk...Nagy nehezen szét izzadva aztán végül is felértünk a kilátóhoz.Itt volt egy asztal padokkal.Pihentünk annyit,hogy leperegjen rólunk az izzadtság.Aztán három lány jött egy kutyával akik betámadták a kilátót.Megvártuk míg lejöttek,aztán úgy támadtuk be mi is az alsóörsi kilátóhoz nagyon hasonló építményt!
A csodás Csákány-hegyi kilátó
A kilátószint
A zöld színű kilátó teljesen rendben volt,csupán a fába vésett sok ökörségen akadtam ki...Természetesen a kilátó bekerül majd a kilátós sorozatomba,ahol majd részletesen megismerkedünk vele.Felérve a fülledtséget felváltotta a kellemes szél.Nem is nagyon akartunk lemenni.Egy csávó jött fel futva,körülnézett azt futva le is ment.Mi meg megcsodáltuk a panorámát,hiszen teljes 360 fokos körpanorámánk volt.Főleg a Balaton irányába azonban elég párás volt az idő.Alig látszódott a nem túl távoli Tihanyi-félsziget.Láttuk magunk előtt a hegyeket amelyek közül egy-kettőt megkell majd másznunk az út további szakaszán.Láttuk a Balaton-felvidék csodás tájait,mögöttünk meg Alsóörsöt és a Csere-hegyet is na és mindkét kilátót ahol voltunk.Szóval szép volt az biztos.Jó félórát fent voltunk,de indulni kellett tovább.
A kilátóban
Kilátás a Balaton felé
Búcsú a kilátótól
Lefelé sem volt sokkal könnyebb,de nem is annyira a terep miatt,hanem mert még mindig igen magas volt a páratartalom.Végül leértünk vissza a Csonka toronyhoz,indultunk tovább Balatonfüred felé.Egy vízimalomhoz értünk még Csopakon,de zártkörű rendezvény miatt nem engedtek be,mondták jöjjünk vissza két óra múlva...így mentünk tovább a kéken amely milliomos házak között vezetett,majd kiért a hegy alá és amolyan panoráma út szerűen haladtunk tovább.Itt is fülledtség volt ha nem is akkora mint a hegyen,de ez párosult egy elviselhetetlen hőséggel.Aztán láttuk,hogy az út felfelé indul a hegyre,előtte pihentünk még egyet a hüvősőn,majd belevágtunk!
A vízimalom
A panoráma úton
A 319 méter magas Péter-hegy normál esetben nem szabadna,hogy nehézséget okozzon.Az út nem túl meredeken cikk-cakkban vezetett felfelé.Ám a fülledtség és a hőség továbbra is tombolt!Azt vettem észre,hogy egyre nehezebben haladok felfelé 50-100 méterenként pihenőt kellett tartanom.Zolika bírta,dehát van 20 kiló és 13 év előnye.Nagyon nehezen értem fel a hegyre,ahonnan itt-ott kibukkant némi kilátás,de nem sok.Akár ez a hegy is megérdemelne egy kilátót!Na,de a neheze csak ezután jött!A lefelé menet a másik oldalon kész katasztrófa volt.Sokáig egyenesen elképesztő meredekséggel vezetett le az út a hegyről,nagyon csúszott is,ha nem a kövektől,akkor a sártól az éjjel leesett esőtől.Ez mellé párosult az elviselhetetlen fülledtség.Nagyon nehezen értünk le.Odalenn az út amire leértünk már bevitt a Koloska-völgybe.Eredetileg úgy terveztük bemegyünk,de aztán letettünk róla,mert úgy nem jutott volna idő egy kis tervezett lakomára a balatonfüredi parton.Na meg éreztem,hogy egyre inkább szarul vagyok.Leültem egy hűs helyre jó húsz percre.Akkor gondoltam teszek még egy utolsó próbát,de előttünk a Tamás-hegy tornyosult amit szintén megkellett mászni.Aztán éreztem,hogy nem bírom tovább.Felkellett adnom a túrát,hát nem sűrűn történik ilyesmi...de elég rosszul voltam már.Újabb kis pihenő és megnézve a térképet láttam,hogy egy viszonylag rövidebb úton letudunk menni a partra.Így arra indultunk tovább.
Itt szakadt félbe a túra
A városba érve találtunk egy vendéglőt ahová beültünk egy sörre és kávéra.Szégyelltem magam,hogy felkellett adnom a túrát ami így félbeszakadt.Úgy tűnik igy ötven felett ezt a fajta hőséget és fülledtséget már nem bírom.A sör és a kávé adott kis erőt így mentünk le a partra,az út amúgy a Koloska-völgyet a parttal összekötő piros jelzés volt.Elviselhetetlen volt a hőség itt is.Leérve a szívkórháznál lévő Kossuth szíkvíz forrásból ittunk.Továbbra sem örvendtem a legjobb állapotnak így kiérve a partra egy padon pihentem az árnyékban.Zoli addig megnézte a révész és halász szobrát.Kicsit magamhoz térve kis sétára indultunk a Tagore sétányon ahol sok étterem volt,találtunk egyet megfelelő árakkal.Ide beültünk lenyomtunk egy babgulyást,palacsintát ,kávét és sört.Egy órát ültünk benn.Ez újra adott egy kis erőt.Kaja után kis sétára indultunk a szép és kellemes sétányon.
A Kossuth-forrás
Lakoma
Szerencsére a sétány végig árnyékos volt,mert még mindig nagy fullasztó hőség volt amúgy.Még kiültünk egy helyen a partra bámultuk a csodás Balatont.Egy órát itt is elüldögéltük,még mindig nem voltam százszázalékos állapotban,de indultunk a vonathoz.Útban az állomásra még vettünk vízet magunkhoz a szíkvízforrásnál.Majd nem soká az állomásra értünk.Jött a vonat rendesen mi meg beültünk a szerencsére klimás vonatba.Ahogy elindultunk elkezdett esni az eső és vihar csapott le a Balatonra,de a vonat jött rendesen.Némi késést ugyan összeszedett,de rendbe,gond nélkül jött.Fehérvárra érve is tombolt a vihar,de itt nagyban eső nélkül,hatalmas széllel.Átkellett mennünk a másfél kilométerre lévő buszmegállóhoz ahonnan volt még buszunk haza.Félórát kellett rá várni.
Zoli pihen a parton
A révész és a halász.Megkell fogni a cipőjüket és visszatérünk ide!
A busz Dunaújvárosig végig hatalmas viharban jött.Nem utaztam még ekkora viharban,félelmetes volt!De a busz is rendesen hazaért.Itthon is hatalmas vihar volt,villámok csapkodtak,esélytelennek tűnt hazamenni a megállóból.Beálltunk egy árkád alá várva,hogy lanyhul a vihar.A helyijáratok sem jártak már így késő este.Jó félóra múltán csitult a vihar,így haza tudtunk menni.Így majd éjfélre értem haza.
Hát egy kicsit elcseszett nap volt.Sajnálatos volt és bántó számomra,hogy félbe kellett szakítani a túrát.Talán ez az első jele annak,hogy öregszem,nem megy már úgy minden mint régebben.Ez van.De folytatjuk rövidesen onnan ahol most félbeszakadt a túra.És bemegyünk akkor a Koloska-völgybe is ha már igy alakult.
Természetesen ez is túra volt azért.és ez volt az év 15.túrája.Most így is mentünk 10 kilométert.Ez pedig összesen így 223 kilométer ebben az évben.Az átlag pedig akkor 14,86 kilométer túránként.Ez már így nekem ebben a korban tökéletesen elég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése