Sajnos a dolog szerencsétlen alakulásának köszönhetően már négy hét telt el a legutóbbi túra óta.Eredetileg ez a túra még februárra volt betervezve,de mivel akkor nem jött össze,átkerült márciusra.A túrára most is Zolikával indultunk el,de úgy volt,hogy új túratársak csatlakoznak hozzánk akik Pestről jönnek vonattal,mi pedig erre a vonatra szállunk fel Fehérváron és akkor ott találkozunk,hogy majd elmenjünk Pétfürdőig a túránk kiinduló pontjáig.Viki és Tomi szándékozott csatlakozni hozzánk.Igen ám,de míg vártuk őket Fehérváron,Viki hívott,hogy lemaradtak a vonatról,egyel későbbivel jönnek...Nem igazán tudtam mitcsináljak,így is már egy órával később voltunk a tervezettnél.Két óra késés úgy éreztem sok és nem fér majd bele a túra.Mondtam Vikinek,mi elmegyünk ezzel a vonattal,lassú tempót diktálunk aztán majd beérnek minket.Így is lett,na de addig persze történtek események.
A Fehérvári állomás feletti átjáró
Székesfehérváron kész lett az a vasúti felüljáró/átjáró amit még akkor kezdtek csinálni amikor Gergővel itt jártam utoljára.Gergő mondta is,hogy majd ha készen lesz,kipróbálja.Mivel ő már fizikai testben nem tudott itt lenni,így természetesen teljesítettem egykori akaratát és felmentünk az átjáróba,ami igen szép és formás,de teljesen felesleges építménynek tűnt.Végig is mentünk rajta,kb.húsz percet bohóckodtunk itt,de senki sem járt erre.Ráadásul a vége lényegébe bevezetett a semmibe,egy senki álltal nem használt útra vitt le....Na mit lehet ilyenkor mondani?Lehet majd ki lesz ott alakítva valami közlekedési útvonal,de jelenleg értelmét nem láttam ennek az építménynek...Na ezt követően mentünk le a vonathoz amely pontosan jött és érkezett aztán Pétfürdőre Vikiék nélkül,de velünk a fedélzeten.
Itt juthatunk fel
Megérkezés Pétfürdőre
Pétfürdő településen másodszor jártunk és hát belopta magát a szívembe ez a nem kicsi falu.Mert,hogy hiába volt városias jellege ez bizony "csak" egy falu volt,de igen szép.Kimentünk a közeli tóhoz,de a szigetre most nem mentünk rá,mert az további időveszteséget okozott volna és mivel más látnivalók voltak most a céljaink,sajnáltam időt vesztegetni erre.Amúgy Sólyon át Hajmáskérre igyekeztünk.Sólyon is és Hajmáskéren is két fő látnivalót tartogatott a túra,de ezen kivül is bőven akadtak csodák ezen a túrán is!Közben Viki újra telefonált,elindult már az ő vonatjuk is,úton vannak.Újra bíztositottam,hogy lassan megyünk,befognak érni bennünket.Sajna a jelzés nem vitt be Pétfürdő központjába,egy külső utcán szelte át a települést,majd ért ki a természetbe.A jelzések felfestése kifogástalan volt!
A tónál
Szép helyekre ért ki a kék jelzés,körülöleltek a Bakony szelídebb hegyei,majd emelkedésbe kezdett az út,de ennél kellemesebb emelkedővel már rég találkoztam.Nem volt különösebben megerőltető de mégis vitt felfelé.Aztán odafenn észak felé elfordulva pazar kilátás fogadott.Elsősorban észak-keleti irányban nyílt kilátásunk.Jól láttuk alattunk Pétfürdőt,azon túl a távolban feltűnt egy régi kedves ismerős a Baglyas-hegy.Jó volt újra látni,hiszen gyönyörű emlékeink vannak onnan Gergővel..Szép hely volt így rögtön az elején!Na,de mentünk tovább a kéken,egy fensíkon haladtunk.
Alattunk Pétfürdő,a távolban a Baglyas
Nem sokára feltűnt a távolban egy geódéziai mérőtorony.Nem fűztem hozzá nagy reményeket,hogy nyitva van,de Zolika erősködött,hogy nézzük meg.Egy-két száz méteres kitérőt igényelt csak.Odaérve legnagyobb meglepetésemre nyitva volt!Tudni kell,hogy 108 ilyen geódéziai mérőtorony van az országban,ezek nagy része lezárva,azon címszóval,hogy életveszélyesek...Na de ez nyitva volt és ha már nyitva volt felmentünk rá.Ahogy az ilyen tornyokban szokás belül enyhén megdőlt létrák vezettek fel itt is.Nem a magas tornyok közül való volt ez,nagyjából ha tíz méter lehetett.Megérte feljönni,mert odafenn csodák vártak!
A torony
Zolika halad felfelé
Teljes 100%-os körpanorámánk volt egy lebilincselően szép tájon!Dél felé is sok mindent lehetett látni,de ott nem tudtam mi micsoda...Keletre Pétfürdő és a nitrogénművek uralta a tájat.Északra a Baglyas,Várpalota a Futónék,Öskű és Hajmáskér is kivehető volt.Nyugatra pedig Veszprém is feltűnt.Fenségesen csodás helyen voltunk!Nem igazán volt cúg sem odafenn,így maradéktalanul élvezhető volt a kilátás!Jó negyedórát nézelődtünk,Viki újra szólt,már itt voltak a közelben.Így lejöttünk még lentről is körülnéztünk azt visszamentünk a kék jelzésre.Jó öt perc várakozás után végre feltünt Viki és Tomi.Először találkoztunk új túratársainkkal.Viki látta a videóim és a blogom,ennek apropóján írt rám és addig ismerkedtünk míg elhívtuk őket egy túrára.
Kilátás Öskű felé
Visszamentünk velük a toronyhoz,ők is látni akarták,majd ezt követően ráálltunk a kékre és folytattuk a túrát.Hosszú kissé ingerszegény szakaszok következtek.Vikiék jó arcoknak tűntek,hamar összebarátkoztunk velük.Jókat beszélgettünk útközben,majd egy rétre érve megreggeliztünk.Jó idő kezdett lenni.Egy ponton bevetették az utat,így az a szántóföld szélén vezetett.A jelzések még mindig kifogástalanok voltak!Ezután pedig egy erdőbe értünk be,újabb hosszú szakasz jött.Az erdő ha nem mondok ökörséget akkor bükkös volt,majd ezt felváltotta egy idő után a fenyőerdő.Ez utóbbi volt nagyon szép!
Viki,Tomi és Zoli,együtt az új csapat,én a kamera mögött vagyok
Fenyvesek,idén sokat szembeköszönnek!
Egy darabig a fenyvesek között mentünk,majd először ezen a túrán hagytak cserben a jelzések.Túl is mentünk egy kicsit,mert volt egy leágazás,de semmi sem jelezte,hogy az a jó irány.Szerencsére résen voltam,így hamar korrigáltuk a dolgokat.Egy kisebb dombra értünk ahonnan feltűnt következő célpontunk: Sóly.Jó másfél kilométernyinek becsültem a távolságot.Búcsút vettünk a kék jelzéstől amely csak a legvégén tréfált meg kicsit.Egy sárga gyöngyszerű jelzésen mentünk tovább,de ez viszont abszolúlt nem volt kijeleve.Sebaj az út nyomvonala adta magát és nem soká el is értük Sólyt.
Így teljes a társaság
Sólyra érve
Sólyra érve a tisztavízű Séd patak fogadott és egy nagyon szép kőhíd.A fakardhoz igyekeztünk amely némi letérőt igényelt eredeti útvonalunkhoz képest.Nagyjából 400 méterre volt egy dombon a 18 méter magas fakard.Nem hagyhattuk ki!A fakard történetére most nem térek ki,egyrészt hallható a videóban,másrészt a közeljövőben majd részletesen foglalkozom vele.Az építmény legyen elég annyi érdekes,szép és egy csodálatos helyen van.Nagyon érdemes útrakelni és megnézni!Útban visssza a jelzésre még a főtéren találtunk egy SÓLY felíratot ahol csináltunk pár képet.
Jómagam a fakardnál
Sóly az egyik legrégebbi magyar település!
Sóly lenyügőzött minket és még nem volt vége az itteni csodáknak.Visszatérve a turistaúthoz egy fiatal srác jött szembe aki rögtön megismert engem(...) !Mondta,hogy tudja ki vagyok és,hogy szokta nézni a videóim a you tuben.Hát nem kis meglepetés volt.Ugye hasonló eset fordult elő pár éve Garamkövesden amikor is Gergővel jártunk ott.Beszélgettünk vele kicsit,Fehérvári volt amúgy és Dunaújvárosról is meglepően sok mindent tudott.Na,hát ilyenek is vannak.Az út a Séd patak mentén vezetett tovább.A patak tükörtiszta volt!Jó egy kilométer múlva értük el az egykori sólyi papírmalmot,amellyel már foglalkoztam részletesen a blogban.Odaérve láttuk,hogy a papírmalomból csupán egy L alakú fal maradt meg,de ez is sejtette,hogy valamikor ez itt egy nem semmi építmény lehetett.És az se semmi,hogy itt már a 18.század végén gyártottak papírt!
A sólyi papírmalom
Viki és Tomi jön át a malomhoz
Hát érdekes volt a papírmalom,örülök neki,hogy ide is eljutottam.Bár Gergő is itt lehetett volna még velem... Az út tovább dzsungelesre váltott,nehezen tudtuk magunkat átverekedni ezen a szakaszon,szerencsére nem volt hosszú.Elértük a 8-as főútat.Átmenni rajta nem lehetett,de kicsivel arébb volt egy felüljáró,így elmentünk odáig és ott keltünk át.Pár méter után pedig már meg is érkeztünk Hajmáskérre,utunk végállomására.Na de itt is akadt bőven látnivaló.A falu keleti részére mentünk.Itt volt a gimnázium és a könyvtár nem mindennapi szépségű épülete,de a fő látnivaló az egykori tűzérségi laktanya-kastély épülete volt,amely fénykorában fantasztikus lehetett,de most csak egy lepusztult szellemkastélyként köszönt vissza.
Megérkezés Hajmáskérre
A könyvtár épülete
A laktanya épülete
Az épületbe belehetett menni!Be is mentünk.Bent ugyanez volt a helyzet.Érezhető volt,hogy ez egykor egy nem mindennapi építmény lehetett,de most elképesztő pusztulás nyomait láttuk csak,valóban olyan volt mint egy szellemkastély és hatalmas!Felmentünk a második emeletre,szétnéztünk,bejártunk mindent.A másik oldalon egy udvar volt amelyet teljesen magáévá tett a természet..Hogy engedhettek egy ilyen épületet így tönkremenni?Na majd ezzel is részletesen fogok fogalkozni a közeljővőben,kicsit utána nyomozok a dolgoknak.Még lenéztünk az első emeletre is,majd kijöttünk és hátulról is megnéztük a hatalmas lepusztult kastélyt.
Sóhajok lépcsőháza
Pusztulás nyomai
A belső rész
Hát ebben a laktanyában egy napot ellehetne tölteni és alaposan bejárni.Benne van a pakliban,hogy egyszer még esetleg eljövünk majd... Innen a víztorony felé vettük az irányt amiről az a hír járta egykor,hogy Európa egyik legszebb víztornya.Volt.Mert hasonlóan lepusztult állapotok uralkodtak mint a laktanyába.Hát miért nem lehet valamit kezdeni ezekkel a csodákkal?Miért nem költ erre valaki?Odaérve azt láttam,hogy kivülről még most is szép az a víztorony.Ide is belehetett menni,ott benn már nem ez volt a véleményem.Pusztulás nyomai itt is...felmentünk az első emeletre majd feljebb is akartunk menni,de a lépcső innen felfelé már életveszélyes volt,így nem kockáztattunk.Kár érte,nagyon kár.Talán majd ezzel is fogalkozom részletesen,hiszen a hely több mint érdekes...
A víztorony
Belül a pusztulás...
A kilátást még megcsodáltuk a víztorony első emeletéről,majd elindultunk a vasútállomásra.Útközben még betértünk egy cukrázdába egy kávéra és egy krémesre.Majd a falu másik részének a végén található vasútállomásra mentünk el.Itt végződött a túra.Még egy óránk volt a vonatig és az állomáson nem volt semmi,így kipihentük a fáradalmakat.A vonat jött pontosan.Mi átszálltunk Zolival Fehérváron,Vikiék mentek tovább Pestre,így a vonaton elbúcsúztunk egymástól.Mivel szimpatikusak voltak,így elképzehető,hogy lesznek még közös túráink.Mi fél kilencre minden különösebb probléma nélkül hazaértünk.
Végállomás Hajmáskér
Mindennel együtt mentünk kb.20 kilométert így 91,3km-nél tartunk idén amikor is eddig öt túránk volt.Ez pedig 18,26km/túra átlagot jelent.Ez a túra is jól sikerült,csodás új helyeken jártunk.Mindegyik esélyes egy valamikor visszatérésre majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése