Menedékház

 Immár életem nagyobb részében itt éltem Dunaújvárosban az egykori József Attila általános iskola épülete mellett.A jelentéktelen épület nem igazán különbözött az ország számos hasonló iskolai épületétől.De már régen nem üzemel általános iskolaként.Talán amikor 92-ben idejöttünk még anyámmal lakni,akkor még iskola volt,de a kilencvenes éve iskola összevonásainak egyik áldozatává vált az épület.Én amúgy nem ide jártam iskolába.Szóval valamikor a kilencvenes években bezárták a környékbeli gyerekek pedig járhattak máshová iskolába.Az épületet évekig senki sem használta,kezdett az enyészeté lenni.

Az iskola a békeidőkben

Teltek múltak az évek,semmi sem történt.Engem úgy nem érdekelt a dolog,ott mentem el nap mint nap,láttam megvan az épület,de nem használja senki.Később a kutyámmal,ha nem tudtam messzebb menni akkor rendszeresen megkerültük az épületet és az iskola udvart,ez volt a séta.Ez ma is amúgy a séta Rexivel olyankor amikor nem jön össze nagyobb séta.Aztán egyszer csak,de már a tízes években elkezdték felújítani az épületet.Nem tudom kinek a tulajdonában állt,de többek közt a Dunaújváros Pase is használta aztán.Rendbe hozták és még egy plussz emeletet is húztak rá és az udvari bejárat fölé egy közösségi szárny félét is csináltak.Mint kiderült kollégium lett belőle:Széchenyi kollégium.Nem tudom miért nem maradhatott meg a József Attila név.Így használta aztán a Dpase,utánpótlás korú vidéki játékosainak itt biztosított szállást,de alighanem használhatta a Széchenyi gimi is,azért lett ez a neve.A dolog érdekessége,hogy maga a gimi majd két kilométerre van innen.

Az iskola keleti vége,ott a háttérben ahol az ablak vílágít az a mi házunk

Pár évig így münködött az épület,aztán egyik napról a másikra egyszer csak,összepakoltak és kiköltözött mindenki.Mi történhetett?Újra nem használta senki az épületet és ez kb.jó két éve van így.Újra kezdett az enyészeté lenni az egész.Aztán pár hete kitört az ukrán-orosz háború,emberek milliói menekültek el a támadási zónákból és Magyarország is befogadott akiket csak tudott.Minap aztán ahogy a kutyával jártam körül az egykori iskolát láttam,hogy megint mozognak ott,felújítanak,takarítanak.Nem tudtam megint mi lesz,aztán már elkezdtem sejteni...Ide szállásolják majd el a menekültek azon részét akiket városunkba szállítanak.Gondoltam,hogy azért olyan durva nem lesz mint a mingrások esetében a dolog,de nem tudtam mire számíthatunk...Menekültek alig ötven méterre tőlünk...

Mindenhol ég már a villany a menedékházban

Mivel arra jövök haza,vagy megyek vásárolni és ugye a kutyát is sétáltatom itt,akkor is látom a dolgokat ha nem akarom.Láttam,hogy egyre nagyobb a mozgás,aztán azt,hogy egyre több ablak világit esténként.Ott áll a rendörautó a bejáratnál stb...Nem azt mondom,hogy féltem,de óvatos voltam azért.Aztán ez kezdett szerte foszlani mikor megláttam a menekülteket.Ezek bizony nem azok a sziriai,afgán menekültek voltak akik rázták a kerítést a határon,ezeken lerítt,hogy a háború elöl menekültek na és az sem mellékes,hogy csak nők voltak és gyerekek...és most,hogy közelről láttam őket óriási sajnálat érzés öntött el...Nem lehetett könnyű ezeknek a szerencsétlen embereknek... voltak köztük magyarok,de hallani lehetett az orosz/ukrán nyelvet is ahogy beszéltek.Na és voltak köztünk szép és csinos nők is.Sajnálatos,hogy idáig fajult a világ...

Ismét a keleti vég,jobban látszik a mi házunk is

Az egykori iskola úgy lett felújítva,hogy szobák vannak és a szobákban van vízesblokk is.Így legalább ezek a szerencsétlenek valamennyire komfortos körülmények közé érkeztek.A város közben gondoskodott az étkezésükről is és most tesznek abba a közösségi szárnyba egy tévét is,hogy a gyerekek legalább mesét tudjanak nézni...Ahogy járom körbe az épületet a kutyussal,látom,hogy a szobák felöli oldalon is égnek a villanyok,máshol pedig gyertya van az ablakokban...Ezek az emberek itt nem ártanak senkinek,az emberi gonoszság és gyülölet áldozatai.Remélem az iskolából lett mendékház valamennyire megóvja őket...