Visszatérés Révbérpusztára

A Révbérpusztai buli még része volt a tavaszi terveknek,ám a tavasz és a nyár talákozása idén ugye pünkösdre esett.Így a kirándulásra már a nyár első napján került sor,azaz pünkösd hétfőn.Korábban háromszor én már jártam itt,mindhárom alkalommal Gergővel.Elöször nem lehetett velem örök túratársam a révbérpusztai kiruccanáson,ez nem töltött el jó érzésekkel.Utoljára két éve voltunk itt és akkor igencsak keserű szájízzel távoztunk.Akkor el is határoztam,hogy többé nem jövök ide,többé nem költöm itt a pénzem.Erről amúgy ide kattíntva lehet olvasni.Ám változnak az idők.Gergő elment sajnos,új túratársaimnak azonban tetszett az ötlet,szívesen jöttek el Révbérpusztára.Úgy gondoltam akkor elhozom őket ide.Mónival és Zolival viszonylag későn,csak délelőtt tíz után indultunk Dunaújvárosból.Háromnegyed tizenegykor szálltunk le a buszról Dunaföldváron és elindultunk a Révbérpusztai túrára,azon az útvonalon amelyen Gergővel mentem két éve....

A földvári híd

A szép kis dunaparti városra most nem sok időt vesztegettünk,hiszen kismilliószor jártunk már itt.A környék túráinak azonban igazán kiváló túrakiinduló helye Dunaföldvár,fog még innen túránk indulni!Egyből lementünk a dunai hídhoz amelyen gyalog sétáltunk át,ahogy Gergővel is szoktuk...Móninak nem igazán tetszett,valamiért tériszonyos a nagy dunai hídakon,nem az ő világa,de azért ment előre.Átérve a Földvári-szigeten találtuk magunkat amelyet átszelt az 52-es út is.
A szigetről amúgy úgy tudom igazából csak félsziget.Terveztük korábban Gergővel a sziget bejárását,felfedezését,hát ebből már nem lesz semmi.A sziget erdei,fái szépek voltak ahogy haladtunk az 52-es úttal párhuzamosan futó bicikliúton,mert jelzett út itt amúgy nem vezetett.

A zöld sziget

A bicikliúton volt forgalom,elég sok biciklis tekert erre.Fura mert két éve alig voltak.A sziget másik szélén újra hídon kellett átkelni,de itt már külön vált a főút és a bicikliút hídja.Ugye a bicikliút az egykori vasút nyomvonalát követte.Két híd volt tehát egymás mellett,ezen már Móni sem félt,talán mert rövidke volt.A hídról szép kilátás volt a dunai holtágra.A parton észrevettünk egy kis padot és egy asztalkát,úgy döntöttünk oda lemegyünk kicsit pihenni.Nem mintha olyan nagyon megerőltető túra lett volna,de lementünk.Kicsit kajcsizni is,meg könnyiteni magunkon.

Két híd

Földvári kis Duna

Szép rálátás volt innen a kis dunai holtágra.Sokan pecáztak a környéken.Mi pár perc pihi után mentünk tovább a bicikliúton ami persze sima beton volt.Ez nem nagyon ízlett a lábunknak,de szerencsére már sokat nem kellett menni rajta.Solt előtt tábla jelezte (meglehetősen lekopva már),hogy Révbérpuszta jobbra,még 2km.Innen már földút vitt tovább.Tisztán emlékeztem,hogy itt mentünk Gergővel is két éve.Sima kellemes út volt a pusztán át.Közben egy biciklis ordibált ránk mögöttünk.Elsőre megijedtünk,de kiderült csak az egyik kollegánk tekert épp arra.Mondta siessünk,kikéri nekünk a sört.l Igy hát siettünk.

Közeledik Révbérpuszta

Révbérpusztára érve a szokásos pünkösdi forgatag fogadott,a koronavírussal itt már nem törödött senki.Nem volt azért nagy tömeg,de többen voltak mint két éve.Az idő amúgy teljesen jó volt.Beérve elöször az út mellett sorakozó kirakodó árusokat néztük végig,majd ahogy Gergővel is elmentünk a közeli parasztházhoz.Az út mellett istállók és ólak voltak,a ház udvarán meg egy gémes-kút.Az állatok az ólakban...hát némelyik nekem úgy tűnt mintha meglehtősen sovány lett volna.Vajon etetik őket megfelelően?Kecskéket,szürkemarhákat,malacokat és lovakat láttunk itt mielőtt bementünk volna a parasztházba.

Szomorú állatok!

Gémeskút szépség

A ház mintha dédszüleinkről szóló álmainkból lépett volna ki...pontosan olyan volt amilyennek még nagyanyám elbeszélte nekem milyen körülmények között éltek régen.Elöször is szép volt persze.Másodszor a ma embere már aligha tudta volna itt elképzelni az életét egy ilyenben.Nem volt padló.Föld volt a belső helységekben.Szőnyeg itt-ott azért akadt.Takaros szoba nagy dunyhával,kemencés nappali,szép tányérokkal teli konyha.Ilyen volt belülről a házikó,ahol legutóbb Gergővel jártam,vagyis hát én már háromszor voltam itt,mindhárom alkalommal Gergőkémmel...Még a többiek a házban nézelődtek,engem megrohantak az emlékek...

A parasztház

Zoli és Móni a házban

Kijövet a házból a lovaspálya felé mentünk,ahol a csárda is volt.Most hála a koronavírusnak nem voltak külföldiek itt,csak magyarok.Közben megtalált minket a kollegánk aki eltekert mellettünk idejövet.Mondta üljünk le egyik asztalhoz hozza az italokat.Hozta is.Le a kalappal előtte!Ezeket kényelmesen elfogyasztottuk,majd úgy döntöttünk megebédelünk.Volt néhány kajaosztó hely a tanyán,de mi bementünk a csárdába Zoival,Móni addig vigyázott a cuccra.Jó félórát kellett sorba állni,de várakozásunkat ezúttal siker koronázta.Jó kis csülkös bablevest ebédeltünk.Az ebéd végeztével kezdödőtt is a lovasbemutató,így közelebb mentünk a pályához.

Lovasbemutató

Jó kis müsort adtak a lovasok,báár...mintha nem lett volna olyan jó mint évekkel ezelőtt amikor elöször láttam ezt.Videó van róla majd nézzétek meg a bejegyzés végén,azt eldönti mindenki mennyire volt jó.Végül is tetszett a lovas show.Úgy becsültem jó 2000-2500 ember nézte végig.Mikor vége lett még kicsit bóklásztunk a tanyán,de olyan nagyon sok látnivaló már nem akadt.Volt egy icipici vidám park,ez sem volt azon a szinten mint évekkel korábban...Mivel más már nem maradt eljöttünk,hiszen elsősorban a lovasbemutatóért jöttünk ide.Hogy haza tudjunk  jönni busszal bekellett még túráznunk Soltra.Ahogy két éve is Gergővel...

Csavarogtunk a pusztában

Innen a közeli Soltra már jelzéssel ellátott út vezetett még pedig a magyar zarándokút.A jelzések felfestését inkább hagyjuk...Elöször a pusztán át mentünk majd erdős részen kapaszkodtunk fel valószinűleg a solti szőlőhegyre.Itt csodás pincék sora köszönt szembe.Egyiknél egy idösödő házaspár ült,kedvesen odaszóltak valamit,mi pedig kedvesen válaszoltunk.Lám így is lehet..Egy csap is volt itt,bár szomjasak most nem voltunk,de azért frissitettük a készletet.Mondjuk felesleges volt mert már Solt központjához is közel voltunk.

Szépséges pincék

Miközben oda tartottunk még egy kicsi de szép tavacska szolgált látnivalóul.Sajnos szinte mindenhol horgászok ülték körbe. így nem nagyon fértünk oda,úgy ahogy azt szerettük volna.Nagy hirtelenjében aztán azt sem tudtam hol vagyunk pár másodpercig,de aztán éppen ott volt egy magyar zarándokút jelzés.Besétáltunk a központba,közben ott volt a városkát átszelő csatorna is.Erről újra Gergő jutott eszembe,hisz vele sétáltam annak partjain...A központban a helyi buszállomásnál még beültünk egy sörre,majd megvártunk egy hazafelé menő buszt,azzal eljöttünk.

A tavacska

Így tehát hiába mondtam azt két éve,hogy soha többé nem jövök ide,bizony visszatértem.Már tavaly is visszaakartunk,de pont akkor kapott el a betegség és akkor nem tudtunk eljönni.Szóval igaz a mondás,soha ne mondd,hogy soha.Most sem mondom,mert Móni már most közölte,hogy jöjjünk el jövőre is,így neki valószinúleg tetszett.Talán Zolinak is.Nekem negyedszerre annyira talán már nem,főleg Gergő nélkül nem...de azért jó buli volt na.Maga a túrázás most nem volt sok,talán 9km...

Visszatérés az Ebédleső-hegyre

Tavaly februárban jártunk itt,még Gergővel és még három túratárssal együtt Az egyik leghosszabb túránk volt az utóbbi években a maga 33km-vel,hiszen Dunaújvárosból indultunk,az Ebédleső-hegyet érintettük csak,de a túra vége Solton volt.Akkor a korai sötétedésnek és a kései indulásnak hála,maga a túra sötétben ért véget.Úgy gondoltam akkor,hogy szép volt,jó volt,de elég volt.Úgy voltam vele nem valószinű.hogy visszatérek még ide.A héten aztán a munkahelyen az egyik kollegámmal szóba került az Ebédleső-hegy aminek korábbi neve amúgy Nyúl-domb.Szóva szóba került,aztán ő kedvet kapott hozzá és el is ment.Hallgatva az élménybeszámolóját azon kaptam magam,hogy én is kedvet kaptam újra hozzá.Amúgy is elakartam menni a hétvégén valahova,de hála a behatárolt anyagi lehetőségeimnek,lehetőleg most csak a közelbe.Már nem volt semmi ötletem,hiszen minden bejártunk,így jól jött az Ebédleső-hegy ötlete.Szombat délelőtt tehát mintegy másfél után újra az Ebédleső-hegy felé vettem az irányt.

Mocsár Dunaegyházán,itt haladt el a jelzett utam

Ám a túrát most nem Dunaújvárosból szándékoztam inditani,most sok lett volna a 33km.Busszal Dunaegyházára menve,onnan indult a túra.Igy az egész 33km-nek csupán a harmada várt csak,mintegy 10-11km.Nem kellett korán kelni,így is negyed 11-kor ott voltam.Egy buszmegállóval tovább is mentem,hogy kicsit felfedezzem Dunaegyháza látnivalóit.Ám nem akadt különösebb látnivaló azon a két kocsmán kivül ahol Gergőkémmel iszogattunk valaha...Hamar ráleltem a jelzett turistaútra amelyen egykor mentünk...itt a magyar zarándokút vezet végig,amely egy sárga nyíl,két vonallal áthúzva.Meglehetősen gyengék erre amúgy a jelzések felfestése,ott kell lenni a szeren az ember figyelmének.

Eleinte oké minden

Úgy tűnt sima túra lesz,az út jól járható volt a jelzések tűrhetőek.Ráadásul sokmindenre emlékeztem a másfél évvel ezelőtti túránkról is.Ennek ellenére nem sokkal Dunaegyháza után kishíján eltévedtem.Kezdtem érezni,hogy valami nem stimmel,mintha erre nem jártunk volna másfél évvel ezelőtt..bekapcsoltam a netet a telón,elővettem a segítséget.Az alkalmazás azt mutatta,hogy bizony letértem a jelzésről vagy 100 méterrel ezelőtt...dehát ott nem is volt út ami letért erről..Visszamentem hát oda ahol az alkalmazásom mutatta a jó irányt.Ment le út erről az útról...de amit ott láttam nem igazán adott örömre okot.A helyes irányt ugyanis szinte teljesen benőtte a növényzet,gyakorlatilag járhatatlan volt...

Ilyen a turistaút az Ebédleső-hegy lábánál

Régen volt olyan túránk ahol maga a növényzet akadályozta meg a teljes kibontakozást,magyarul amikor pont a benött növényzet miatt nem tudtunk tovább haladni.Nem volt veszteni valóm,ha már eljöttem.Belevágtam a dzsungelbe.Itt már emlékeztem újra,hogy erre mentünk másfél éve,persze akkor tél volt,benött növényzetnek akkor pedig nyoma sem volt.A következő kilométer ezen a dzsungelen át vezetett ami rendkivül nehezen volt járható.Egy normális túrázó itt alighanem vissza is fordult volna.Én azonban nem voltam normális,tudtam ha Gergő itt lenne velem teljes fizikai valójában,vele is végigcsináltuk volna,így hát eszembe sem jutott feladni...

Javuló útviszonyok

Jó egy kilométer múlva kezdett javulni a helyzet.Közben egy állat nem sokkal mellettem a bózótban észrevehette,hogy ember halad el a közelben,mert elég hangosan menekülöre fogta.Nem láttam,csak hallottam,ez is elég volt kis híján persze ahhoz,hogy becsináljak.Valószinűleg őz lehetett.Vaddisznó nem ijed meg így.... Amúgy mint írtam,ugyan Nyúl-dombnak is nevezték vagy nevezik is ezt a helyet,mégpedig azért mert látványosan sok erre a nyúl.Nahát én persze egyet sem láttam.Az út hál isten fokozatosan kezdett javulni és egy ponton más csak a fű volt ott.

Alakul a táj is,itt szaladt előre Gergő 2018 februárjában....

Beértem egy főleg fenyőfákkal tarkitott helyre amely amúgy csodaszép volt.Emlékesztem itt futott fel Gergő elöttünk másfél éve,hogy minél előbb meglássa a kilátót,amely akkor még nem tudtuk,de levolt zárva.Azaz csak emlékeztem volna,mert mintha másra emlékeztem volna mint amilyen a mostani táj volt...de a jelek felvoltak festve,bíztositottak felőle,hogy jó irányban jövök.Közben láttam a nadrágomon a begyüjtött növényzet maradékát.Sebaj majd a toronynál letisztitom.Hamarosan fel is tűnt a geódéziai mérőtorony,amely akár kilátóként is megállta volna itt a helyét ha valamelyik barom le nem hegesztette volna a bejáratot...

Feltűnik a torony

Ugye azért volt ez a torony lezárva,lehegesztve mert egyesek szerint életveszélyes.Nos ennél életveszélyesebb kilátók tartanak nyitva szerte az országban...Erről az egészről volt akkor egy észrevételem,egy bejegyzésem ha érdekel akkor ide kattítva elolvashatod.Odaérve a toronyhoz kieresztettem a fáradt gőzt,aztán elkezdtem magam megszabaditani a rámragadó növényzettől amelyet még a dzsungelszerű úton szereztem be.Nem volt egyszerű,mert volt valami szúros bogáncsszerű valami is a nadrágomon.Jó félórát küzdöttem ezzel az egésszel.

Vendégmarasztaló hely...

Végül is sikerrel jártam.Úgy gondoltam akkor kaja.Ám hiába ültem le,elég sok arra tévedő rovar biztositotta a helyet,mondván ez itt az ő helyük,te itt nem kajálsz haver!Végül is csak a csokimat ettem meg.Felállva ráadásul szomorúan tapasztaltam,hogy itt a fű is ragad.Sok ugyanis ott maradt belőle a fenekemen egy adag...Újra nadrágtakaritás...elvoltam ezzel végül is.Nagy nehezen aztán végre körbe tudtam azért nézni is.Itt voltam tehát a toronynál amely előtt másfél éve az a bizonyos közös kép készült amely bejárta az álltalam kezelt privát oldalaim anno...ahol annyit nevettünk...most hiába vártam,Gergő sajnos nem tűnt fel sehol...bíztam benne a lelke most is velem van,ám most sajna ezt sem éreztem...

Éveim a toronyba vesztek...

Az Ebédleső-hegy csúcsa szép volt amúgy és kellemes.Noha hiányoltam a nyitva tartó kilátót és padokat,asztalkákat,valami erdei pihenő félét...Arébb menve láttam,hogy nemcsak kelet,de észak felé is nyilik kilátás.Látni lehetett a távolban a Pentele.hídat és Dunaújvárost is.Gondolom ez a kilátóból nézve még klasszabb lehetne....szomorú,hogy nincs egy ember arra aki felismerné,hogy az Ebédleső-hegyben mekkora lehetőségek lehetnének..Még jártam a hegy csúcsán kicsit nézelődtem,nyulakat nem láttam,de a kilátás jó volt.A hegy itt csak idézőjelben értendő,nem tudom mennyi lehet a magassága,talán 170 méter körüli...

A torony,a háttérben pedig látszik a híd és Dunaújváros is

Kicsit rázúmolva,már amennyit egy telefon enged...

Nem volt más hátra,lefelé indultam a hegy dél-keleti oldalán.Egy út vezetett le,fura de teljesen másra emlékeztem,pedig itt kellett lemennünk másfél éve is.Nem volt más út.Valóban furának tűnt egy-két dolog mert nem telt el oly sok idő,hogy ne tisztán emlékezzek a dolgokra,de úgy tűnt mégis...Innen már nem volt gond többé az úttal,az teljesen járható volt.Így ha esetleg van olyan kedves olvasó aki eljönne ide egyszer a melegebb évszakokban,az mindenképp Solt felöl jöjjjön,mert Dunaegyháza felöl járhatatlan az út.Kivéve persze télen.Szóval az út innen már sima volt!

Itt jöttem le az Ebédleső-hegyről

Olyannyira sima volt,hogy egy ponton elvesztettem a jelzést,de ezt már Solton vettem csak észre.Mindegy volt mert az az út is levezetett Soltra amelyen mentem.Fura volt persze,mert nem erre emlékeztem itt sem,de akkor csak a jelzés veszett el menetközben.Solton egy pincefaluban találtam magam.Nem volt nagy,de látványos.Kellemes szép porták színesitették a túrát.Némelyik házikó nagyon jópofa volt.Érdekes,hogy most fényes nappal elvesztettem a jelzést,másfél éve pedig már ránksötétedett és mégis a jó úton mentünk.Mondjuk akkor voltunk öten,valaki,de leginkább Gergő mindig tudott figyelni erre.De mondom a dolog lényegtelen volt,mert igy is lejutottam Soltra.

Mindig is imádtam a pincefalvas részeket

Nem maradt más hátra mint besétálni a központba.Itt már ismerös részek voltak,hisz jártam erre Gergővel gyalog és biciklivel is.Kicsit hosszú volt az út a központig,de persze kibírható.Kiváló túraidő volt amúgy reggel,de napközben kissé meleg lett.Solt belvárosa gyönyörü.Virágos szinte minden.A várost pedig egy kis csatorna szeli ketté amely igen látványos,főleg kedves lakóival a kacsákkal.Tehát itt sétálni igazán kellemes.Le is néztem még a csatornához is,persze a virágos utcák után.

Virágos Solt

Nem sokára a helyi buszpályaudvarnál lyukadtam ki.Gondoltam eszek egy hamburgert és iszok egy sört mint egyszer réges-rég egy révbérpusztai túra keretein belül Gergővel is tettem.Odaérve a buszmegállóhoz azonban még megnéztem mikor lesz haza buszom.Nem kellett sokat várni,hisz amint megnéztem már be is állt egy Dunaújváros felé induló járat.Igy a hamburgeres projektet töröltem és felszálltam a buszra.Három után pedig már itthon is voltam.Így nem volt egy hosszú túra,nehézséget csak a dzsungel jelentett,igy három és negyed óra alatt meg is csináltam.Más erre a hétvégére nem jutott,de az a kis kimozdulás is jólesett!

Virágváros...

Csalódás Révbérpusztán

Mivel a Badacsonyi túra elmaradt,nem akartunk egész pünkösdkor otthon ülni.Így Gergő találta ki,hogy menjünk le a közeli Révbérpusztára,de úgy,hogy kicsit túrázunk is.Voltunk itt néhány éve egy bringatúra keretein belül ( itt olvasható ) és kellemes emlékeink voltak.Így hát vasárnap reggel nekivágtunk.Autóval érkeztünk Dunaföldvárra,innen inditottunk ezt a kis túrát amely nagyjából mindössze 5km-es volt.Elöször lementünk a szép és látványos dunaföldvári dunapartra amely épül,szépül,fejlödik.Kellemes környezet parkokkal,teniszpályákkal,fürdökkel,emlékmüvekkel.

A híd a partról

Innen kapaszkodtunk fel aztán a hídra,amely a több mint hetvenéves kora ellenére is remek állapotban van.A hídon megy át az 52-es út,így ez a híd jelenleg a Dunántúl,vagy ha úgy tetszik az Alföld kapuja.Egyszer majd a távoli jövőben ezt a szerepet átvszei a dunaújvárosi híd,de ehhez az kell,hogy az M8-M4-es autópálya elkészüljön.A földvári híd mindkét oldalán jól járható járda is van,mi most a híd északi felén keltünk át.Innen remek a rálátás Dunaföldvárra.A híd tulsó oldalán érünk rá a rácalmási sziget nagyságú földvári szigetre.A szigetet kettészeli az 52-es út amely mellett bicikliút halad,ezen mentünk.A szigeten amúgy nincs semmi,ha csak a gyönyörü erdőséget nem vesszük annak.Egyszer eljövünk ezt is felfedezni.Amúgy jelzés erre nem volt,de végig kivolt táblázva,hogy merre van Révbérpuszta és,hogy mennyire.

Minden ami számít kivan táblázva

A szigeten átérve a kis Duna hídján is átmentünk,majd az Alföldön találtuk magunkat.Továbbra is a bicikliúton haladtunk még vagy egy kilométert amikor is a mi utunk jobbra letért róla.Innen végre földuton haladtunk.Beértünk a pusztára amelyet egy búzaföld uralt,de maga táj azt kell mondjam szép volt.Helyenként virágos volt az út,pipacsok piroslottak.Bár egy fasor mellett haladtunk az út nem tért be hüvös helyekre,haladtunk a napon a melegben.Végül is kellemes volt.Nagyjából a földvári elindulás után egy órával végül is elértük Révbérpusztát.

Virágos az út

Révbérpuszta Solt város külterülete,lényegében egy csikótanya,vagy lovastanya.Van itt néhány érdekesség a néphagyomány jegyében.Na és szoktak itt fogathajtó versenyeket és lovasbemutatókat is rendezni.Utóbbit öt évvel ezelött volt szerencsénk látni és meglehetösen klassz volt!Most ami elöször feltünt,hogy az öt évvel ezelötti tömegnek szinte semmi nyoma nincs.Akkor lehettek itt vagy tízezeren,most jó indulattal ezt a számot maximum kétezerre becsültem.Egy meglehetösen szerényes szinpad volt és árusokból is alig-alig a régi időkhöz képest.Büfé is három-négy lehetett a régebbi tíz-tizenöthöz képest.No sebaj,elindultunk körülnézni.

Itt készül a kenyérlángos

Kemencében sült friss kenyérlángos adta az első látnivalót,itt ettünk öt éve.Majd következett egy skanzen jellegű rendbehozott tanya.Az udvarán ólok,gémeskút...az ólokban állatok:tyúkok,kacsák,disznók,kecskék,marhák.Minden.A tanya központjában pedig egy régi parasztház állt amibe belehett menni,meglehetett nézni hogyan éltek őseink.Nagyon szép volt odabenn minden.Az egykori parasztház közepén volt a konyha,két oldalt meg a szobák amelyek ebben a melegben is kellemes hüvösek voltak.A szobákon picinyke ablakok vigyorogtak ki a világra.Tetszett odabenn minden.

A tanya

Dédszüleink szobája

A ház megtekintése után elmentünk a csikós pályára,ahol éppen valami fogathajtó verseny zajlott.Látványos ez is,de most annyira nem kötött le.Elmúlt 11 óra,kezdtünk megéhezni,elmentünk egy büfét keresni.Közben a szerényes színpadon szép lányok léptek fel,hastáncosok.Leragadtunk itt egy kicsit,szépek voltak a lányok bár kissé fiatalok.Na de elindultunk enni.Örültünk mert a menűben felvolt tűntetve a babgulyás.Na akkor eszünk egy jót gondoltuk,de ekkor jött a feketeleves.Nagyjából 15percig álltunk sorba annak ellenére,hogy elöttünk ketten voltak.Négy hölgy volt a büfés,népviseletes ruhában,kettő öregecske és kettö szép fiatalka.A mozgásuk sajnos elmaradt a minimálisan elvárt színvonaltól,de ez volt a kisebbik baj...Az egyik idősebb hölgy ugyanis meglehetösen undorral nézett ránk,majd közölte,hogy a leves a személyzetnek van fenttartva...Ejha...erre persze otthagytam őket,valamit kiabált utánam,de már azt nem értettem mit.

A csárda terasza

Odaérve a csárdához újabb undoritó dolog fogadott.A borsos árak még hagyján,erre felkészültünk.A teraszra ugyanis nem lehetett kiülni.Mondták az most egy német csoportnak van fenttartva...a magyarok bent helyet foglalhatnak,kiszolgálás a pultnál...Na azt megjöttek német barátaink.Egy meglehetösen szép lány népviseletben ugrálta őket körbe-körbe,mindenkihez odaállt,hogy letudják őket fotózni...Kezdett a hányinger kerülgetni.Kiváncsi lettem volna a kis kurva ha megkérjük velünk vagyis hozzánk is odaállt volna egy közös képre...?Német barátaink aztán helyet foglaltak a teraszon,nekik persze nem kellett a pulthoz menni,a picsájukat is kinyalták fényesre...és ez még mind semmi.Élőzenét is kaptak,cimbalmosok jöttek és kezdtek zenélni míg ők ebédeltek.Mi meg ott maradtunk volna éhen...szerncsére hoztunk magunkkal szenvicseket...Ám ennyi úgy döntöttünk elég volt Révbérpusztából.Kezdtem érteni miért is vannak most kétezren a tíz helyett...

Indulás Soltra már jelzett úton

Volt egy borospince is ahová öt évvel ezelött lelehetett menni,meglehetett kóstolni a borokat.Most persze zárva volt.Vajon hogyan készültek erre a rendezvényre a szervezők,gyakorlatilag program nélkül,szinte normális büfék nélkül,zárt pincékkel,egy semmire sem jó vidám parkkal stb?Azthiszem ez volt az utolsó alakalom,hogy Révbérpusztán jártam,a pénzemet eltudom én máshol is költeni.Kedves olvasó aki ezt olvasod azt ajánlom neked is,ne gyere ide!Vannak ennél jobb helyek,jobb programok pünkösdkor és máskor is,ne költsd el olyan helyen a pénzed ahol furán néznek rád ha rendelsz egy babgulyást...Elindultunk Soltra a magyar zarándokút jelzésen.Ugye jártunk Solton februári túránk során,ám akkor már sötétben érkeztünk nem nagyon lehetett szétnézni.Sokat voltam amúgy a településen,de mindig csak átutazóban.Ideje volt kicsit megismerni.

Hangulatos házak a szőlőhegyen

Valami szőlőhegy félére vezetett fel a hangulatos út,valóban egy magaslaton voltunk ahonnan ki-ki bontakozott néhány remek kilátás a Duna völgye irányába.Hangulatos hétvégi házak sora kísérte itt túránkat,a legszebb a fenti képen látható is.Majd egy kisebb fajta pincefalu jellegű részen is átmentünk,itt is csodák voltak.Beérve Soltra egy hosszú utca vezetett be a központba.Solt aztán kellemes meglepetés volt.Szép kis városka köszönt szembe amely szinte a vízek városa volt,ezt eddig nem is tudtam róla.Tavacskák voltak a városban meg a várost ketté szelö szépséges csatorna a Sákor csatorna.Nagyon-nagyon szép volt ez a környék!

A Sákor csatorna és a főtemplom

A csatornában kacsák úszkáltak,kishídak ívelték át a vízet.Meseszép hely volt.Alighanem ez volt ennek a kirándulásnak a csúcspontja.Felmentünk a hídakra,elmentünk a nagytemplomhoz is,végig mentünk a csatorna partján.Nagyon kellemes volt valóban.Beérve a központba remek kis vendéglátóhelyeket találtunk többet is.Az egyikben megkajáltunk,ha már babgulyás nem jutott...Itt rendesen maradéktalanul kiszolgáltak minket.Ezekután fejeztük ezt a kirándulást hisz este meccs várt ránk odahaza,hazakellett érni addigra.A kétarcú kiránduláson Révbérpuszta hatalmas csalódást okozott,de Solt meg hatalmas kellemes meglepetést!Mindenesetre azt ajánlom Révbérpusztát messze kerüljétek el!

Túra az Ebédleső-hegyre

A közelmúltban írtam az Ebédleső-hegyről mint egy lehetséges közeli túracélpontról.

Kedvet is kaptam hozzá anno,így viszonylag hamar meg is valósítottam ezt a túrát.

Lassan,de biztosan kezd kialakulni egy csapat amely velem tart túrázásaimra,így aztán ismét öten vágtunk neki az ezúttal nem éppen csekély távnak.

Kicsit nehezen indult be a túra amelyet a dunaújvárosi stadiontól inditottunk,mert Zoli haverom elkésett és nem érkezett meg a megbeszélt időpontra a találkára.Így még vártunk néhány percet és mivel nem jött elindultunk négyen.Jó fél kilométernyit haladtunk amikor megszólalt a telefon és Zoltán jelentkezett...Így visszafordultunk és elmentünk érte.Nagyjából negyven perc késéssel indult el tehát a túra.

A kezdet a jégcsarnok melletti erdőben

Az Ebédleső-hegy nagyjából Dunaegyháza és Solt között található a Solti síkságból kiemelkedő kúpocska.Választhattam vagy megyünk kevesebbet az egyik környékbeli településről indulva ám így néhány látnivalóról lemondunk,vagy indulunk Dunaújvárosból és akkor több lesz a látnivaló ám a távolság is....A dunaújvárosi indulás mellett döntöttem,így laza 30km-es túra várt ránk.Ráadásul ketten is apróbb betegségből lábadoztunk éppen kifelé így nem voltam biztos benne,hogy majd végig bírjuk.Szokás szerint a stadion és a jégcsarnok után e két gyönyörü épitmény melletti erdőbe hatoltunk be,részben követve az egykori dunaújvárosi kisvasút nyomvonalát.Kicsit odébb egy hajléktalan tanya volt ahol egy hajléktalan ordibált ránk,hogy mi a faszt keresünk mi erre,de hamar leoltottuk az illetőt.

Ereszkedés az erdőben

Ebben az erdőben az ember úgy érzi mintha valami hegységben túrázna,a Dunaparti domboldalon végighúzodó erdő meredek,tagolt,völgyekkel teli.Valóban olyan mintha egy hegységben túráznánk.Ami nyomasztó a rendkivül sok szemét...erre szavaim sincsenek már komolyan.Itt értünk le aztán a Duna mellé és innentől már jelzett turistaút vezetett minket.Együtt ment a piros jelzés és a Mária zarándokút.A szivattyúházak után érjük el a D28-as horgásztavakat amelyek a Duna mellett találhatóak.Öt van belölük.Sok túránk vezetett már el itt.Az első tónál ledöbbentünk.Valami egészen különleges vörös színe volt!

A vörös színű első tó.

Közelebb mentünk hát és találgattuk mi lehet ez.Alga,békalencse,valami szennyezödés vagy valami más?Nem igazán tudtuk mire vélni a dolgot,főleg úgy,hogy aztán a második tó víze meg tükörtiszta volt!A legnagyobb és a legszebb az öt tó közül a második,ez most sem okozott csalódást.A harmadik kicsi,de az is rendben volt,a negyedik és ötödik pedig egy mocsárra emlékeztetett.E két tó között ment a jelzés és kezdett emelkedi a domboldalon a csatorna felé.A csatorna ahol szintén rengetegszer voltunk már.A vasmű hütővíze folyik itt le rendkivül látványosan óriási robajjal.Ami örvendetes volt az a csatorna felett átívelő kishíd.Legutóbb amikor itt túráztunk a híd állapota már-már katasztrófális volt.Mostanra teljesen rendbehozták így simán átlehetett menni rajta.

A csatorna a hídról

Az út aztán a csatorna mellett ereszkedett le újra a Duna közelségébe.Majd maga mögött hagyva azt hatolt be az ártéri erdők világába ahol elöször kacskaringózva majd nyíl egyenesen haladt tovább.A jelzések újra voltak festve így sokáig nem lehetett beléjük kötni.Szinte húsz méterenként jelezték merre megy az út.Az ösmerdőből kiérve egy telepitett erdőn haladtunk keresztül.Persze ez is szép volt,de a többiek szerint az egyenes fasorok a telepített erdő kissé illúzió romboló...

Egyenesen át

Aztán az út elfordult jobbra a jelzés viszont ment egyenesen bele egy járhatatlan dzsungelbe..Nagy nehezen evickéltünk előre és itt már nem voltak jók a jelzések,mondjuk fa is alig akadt erre amelyre felfesthették volna.A dzsungelt mindenféle növények okozták tán nád is volt köztük,de fa alig.El is vesztettük a jelzést,mert a csapás amint mentünk vitt elöre és mint kiderült a jelzés pedig észrevétlenül elhúzott jobbra.Ám mivel gyakorlatilag hazai pályán voltunk hamar megleltük újra a helyes utat.A jelzés is újra beköszönt.Kiérve a dzsungelből ismét járható volt az út.

Útközben a régi vadászles mellett

Egy vadetető mellett haladtunk el,majd egy régi vadászles mellett ahova évekkel ezelött még felmásztunk.Most nem lehetett mivel már a létra ami felvitt volna nem létezett.Amúgy is félő volt ha felmennénk összeomolna...Ám nem sokkal ezután várt egy vadiúj vadászles.Ebbe persze felmentünk.Különösebb kilátásunk ugyan innen nem volt,de jólesik mindig kipróbálni ezeket.Néhány fotót ellötünk itt,majd mentünk tovább a közeli Pentele-híd felé.Hamar elértük azt.

Lefelé a vadászlesből

A híd alatt a híd alatt a Margit,izé...akarom mondani a Pentele-híd alatt tartottuk első pihenönket.Dél elmúlt mire ideértünk így meg is ebédeltünk kv-t is ittunk.Az idő jó volt a február és a megállás ellenére nem fáztunk!A dolgok végeztével indultunk tovább,hisz még a túra felénél sem voltunk!Kicsit visszakellett menni,hogy a hídra feltudjuk menni.Apropó híd!Ez egy gyönyörü fenomenális nagyszerű épitmény.Akár lent alatta járni akár átmenni rajta kivételes élmény mindig is!A hídra felkapszkodva annak most a déli oldalán mentünk át.

Felfelé a hídra

Fenomenális építmény

A hídon persze lassítottuk valamelyest a lépteinket kiakartuk élvezni annak minden csodáját.Zoli például első alkalommal ment át rajta így neki dupla élmény volt.Mi sokadszorra voltunk már itt,de mi is élveztük azt.A hídról szép kilátás nyilik a Dunára és a környékre egyaránt.A Mária zarándokút a híd alatt amúgy búcsút vett tőlünk,ő ment Kisapostagra a piros még átkísért minket a hídon.Átérve rögtön Bács-Kiskun megyében találtuk magunkat.Az egyik legsíkabb megye,ki gondolná,hogy mi itt éppen egy hegyre igyekeztünk?

A csodás építmény

A hídon át

Welcome Bács-Kiskun!

Lereszkedve a hídról búcsút vettünk a piros jelzéstől és a töltésen amin mentünk tovább egy új eddig sohasem látott jelzés fogadott minket.Egy sárga nyíl amelyet a végénél átszelt két kisebb vonal merőlegesen.Próbáltunk utána nézni ez a jezés mit is takar.Kiderül róla,hogy ez egy magyar zarándokút jelzés.Rendben legyen az.Folytattuk az utat a töltésen ez az új jelzés a hátralévő kilométereken sehol sem volt éppen elfogadhatóan felfestve ám az elégséges szintet hozta azért ami elég volt ahhoz,hogy ne tévedjük el.A töltésen haladva egy kisebb farm mellett haladtunk el ahol tehenek voltak.Meglepödve láttuk,hogy egy tán pár órával ezelött született kis boci olálkódik az anyja körül.

Lefelé a hídról

Út a töltésen

A töltésről letérve a jelzés bevitt minket Apostagra.Ám annak csak egy részét érintettük.Ám ezen a kis részen is akadtak látnivalók.Főleg egy bábú,amit messzebről egy jó csajnak véltünk,közelebb érve láttuk csak,hogy egy bábú.Aztán volt még egy templom,amit korábbi Apostagi túráinkon még nem láttunk,így bementünk az udvarára ahol volt valamiféle zarándok hely vagy mi.Innen mentünk tovább követve a magyar zarándokút jelzést.A falu meglehetösen hosszú volt,majd egy ideig még az országút mentén kellett haladni.Ugye aki túrázik az tudja,hogy nem éppen kedvence egy túrázónak se a betonút.A faluból kiérve jó másfél kilométer után következett csak újra földút.Amely viszont sáros volt.

A babával

Át a pusztán

A földút annak ellenére,hogy a pusztán vágott át meglehetősen látványos volt.Nagyjából túl a húszadik kilométerünkön is rátudtunk csodálkozni a szép tájra.Mögöttünk a messzeségben látszodott a Pentele-híd és az mögött a füstös Dunaújváros,dél-nyugat felé meg látszodott a füstös Paks.Elöttünk a távolban pedig némi emelkedőt véltünk látni.Ekkor már az Alföld Solti-síkság részén jártunk.Egy icipici tavacskát érintettünk,lehetett volna belvíz is,ám nem az volt.Mivel a környéken eleve nem is volt belvíz és kis nádasok ölelték körül.Aztán egy vízfolyás között haladt az út,ez meg pataknak nagynak tűnk ám folyónak kicsinek.Tán valami csatorna lehetett.Ezután meg valóban kicsit emelkedni kezdett az út.

A csatorna vagy mi

A kis domra felérve egy nagyobb farm melett haladtunk el,amely nagyon rendben volt.Látszodótt,hogy alaposan karban van tartva.Ezt elhagyva egy csodás fasorokkal övezett kellemes hangulatú út vezetett be Dunaegyházára.Közel volt már az Ebédleső-hegy!Ám már alaposan benne voltunk a délutánban és február lévén még viszonylag korán sötétedett.Kicsit fokoztunk a tempót,hogy még világosban felérjünk oda.A jelzést követtük továbbra is amely itt Dunaegyházán még az eddigieknél is gyengébben volt felfestve,de azért nem tévedtünk el.

A farm ahol nem élünk

Hangulatos út vezet be Dunaegyházára

Dunaegyházának is csak egy kis részét érintette az utunk.Hamar kiérve kicsit változatosabbá vált az.Kicsit dombosodott a környék.Itt voltunk végre az Ebédleső-hegy árnyékában.Tudtuk,hogy van rajta egy torony.Egy geódéziai mérőtorony amely ha minden igaz kilátóként funkciónál.Kezdett lassan lemenni a nap.Gondoltam milyen csodás lesz majd a toronyból látni a naplementétKanyarodótt az út azthittük mindig a kanyar után ott lesz végre az Ebédleső-hegy,eleinte mindig csalódtunk,aztán egyszercsak...ott volt!

Úton az Ebédleső-hegyre

A torony

A részben fenyvesekkel körülölet hely vagy hegy ahogy jobban tetszik végül is azt kell mondjam nagyon szép volt.Háromnegyed ötre értünk ide.Még elkapjuk a naplementét.Ám óriási csalódásként ért,hogy a torony levolt zárva.Az ajtó le is volt hegesztve...érthetetlennek tűnt számomra,hogy ezeket a semmire sem jó használaton kivüli mérőtornyokat miért nem lehet kilátóként használni?Így aztán idén már másodszor maradtunk le a naplementéről.Mivel az utolsó néhány kilométeren fokoztam a tempót,hogy ideérjünk még világosban most pihentünk egyet.Megettük a maradék kajákat és teáztunk egyet.Bár csalódásként ért a kilátó lezárása a hely és a környék szép volt.Kelet felé pedig így is volt kilátásunk.

A zárt torony ellenére azért nem vagyunk elkeseredve

Nagy kár ezért a toronyért.Sajnos nem tudok gondolkodni az illetékesek nem létező agyával,de miért ne lehetett volna a helyet kicsit felfuttatni?Néhány túrázó erre vetödne olykor...azok lehet bemennének Dunaegyházára egy-egy sörre,egy fagyira vagy akármire...Ez a hely nagyon szép volt sokkal többet megérne!Lereszkedtünk a hegy másik oldalán,következett túránk utolsó szakasza.Ekkora már meglehetett a 25km is.A hegyecske túlsó oldala is szép volt.Olyan út vezetett itt,amelyen autó is feltud jönn,így már duplán nem értettem a zárt torony dolgot...

Ereszkedés az Ebédleső-hegyről

Kezdett lassan de fokozatosan sötétedni.Elértük még a Solti-halmot amely szintén egy kisebbecske kúp volt.Ezen már nem volt torony.Erről lejövet már teljesen besötétedett.Gergő jó szemének hála még kitudta venni a jelzéseket,így bár az út volt,hogy több irányba is ment,nem tévedtünk el.A solti pincék mentén haladtunk,világosban gyönyörü hely lehet ez is.Most sokat nem láttunk már belöle.Kereszteztük az 52-es számú országutat és ezzel gyakorlatilag itt voltunk Solton.

Solti borház

A buszpályaudvar még azért odébb volt és megszaporáztuk újra a lépteinket,hogy elérjük a fél7-es buszt hazafelé.A teljes sötétben a jelzések mostmár teljesen elvesztek.Beérve a városka központjába fogalmunk sem volt merre kell menni.Egyrészt a soha cserben nem hagyó megérzéseimre hallgatva másrészt embereket megkérdezve végül is elértük a helyi buszállomást.Még némi időnk is maradt a buszig.Itt végzödött ez az utóbbi évek leghosszabb távú túrája.Azthiszem ez is egy remek buli volt.Sok látványos dolgot láttunk erre is,kellöen elfáradva de élményekkel telve tértünk haza!

Túránk útvonala amely 30km-es volt!