Rétimajor is kipipálva

Még májusban a Tolnai-hegyhátba menet a Rétszilasi állomáson volt kis időnk az átszállásra várni.Addig is sétáltunk egyet az állomás környékén.Ekkor hívta fel Manó barátom a síneken túli tórendszerre a figyelmemet.Nagyon elkezdett érdekelni a dolog,így fokozatosan jártam utána,hogy mi is van a síneken túl.Ledöbbentem amikor egyre többet és többet tudtam meg a síneken túli világról Rétszilasnál.Odaát nem kevesebb mint egy 23 tóból álló tórendszer várta,hogy felfedezzem!Ezt természetesen nem hagyhattam ki és már egy itteni túra terveit kezdtem szövögetni.Ámultam saját hülyeségemen is,hiszen rengetegszer elmentün már itt vonattal,még Gergővel.A vonatból láttunk ugyan egy tavat,de úgy gondoltam az csak ott egy tó.Beszélgettük is,hogy majd egyszer eljövünk megnézzük,hiszen meglehetősen nagynak tűnt.Aztán Gergővel sajnos nem tudtam ide eljutni.Mostanra viszont Manó barátomnak hála útrakeltünk végre ide.Zolival és Mónival érkeztem meg a Rétszilasi állomásra amely itthonról nincs messze talán olyan 33km-re.Szerencsére a hajnali és a reggeli vonatot nem szűntették meg.Reggel nyolc előtt szálltunk le a vonatról Rétszilason tehát.

Az első métereken még az állomásnál

Elindultunk dél felé az állomástól ez az egyetlen út ami ide vezetett.Hamarosan azonban az kettéágazott.Keletnek ment be a faluba Rétszilasra,nyugatnak pedig át a síneken egynesen be a tórendszerbe.Erre mentünk.Az év eddigi legmelegebb napját jósolták erre a napra és valóban már reggel nyolckor is melegebb volt az eddigieknél.A tórendszer az állomástól nem volt messze.Talán olyan 400 méternyire,de lehet icipicit több.Átmenve az éppen a Tolnai-hegyhát és a Mecsek felé vezető síneken jól járható földút vezetett egyre beljebb és beljebb a területre.Természetesen jelzések erre nem voltak (öreg hiba!).Hatalmas nádasok ölelték két oldalt az utat az első métereken,majd egy fahídhoz érve és azon átmenve kereszteztük az első vízet amit láttunk.Magát a Sárvízet.

Az első méterek a síneken túl

A Sárvíz

A Sárvíz még nem tó volt hanem egy csatorna,amely jött valahonnan és ment valahova.Ezt most nem tudom honnan-hova,egyenlőre nem néztem utána,de majd egyszer részletesen foglalkozunk vele.Mindenesetre ez a környező települések névadója.Ugye itt van a közelben pl.Sárbogárd,Sárszentmiklós vagy éppen Sáregres is.Menve tovább egy táblára lettünk figyelmesek melyen az állt,hogy egyenlöre itt látogatási tilalom van...Puff neki.Hát mondom ez nem létezhet,hiszen éppen a járvány után vagyunk és Magyarország nyitott.Másról sem szólnak a reklámok mint,hogy Magyarország visszavár....akkor ez most mi?Kicsit arébb elszakitott szalagokat láttunk az út mentén.Arra a követleztetésre jutottunk,hogy már nincs akkor lezárva a terület,egyszerüen csak elfelejtették bevenni a táblát.Mentünk hát tovább és már meg is érkeztünk Rétimajorba.

A madárles

Kicsit lehetne jobb állapotban is....

Nepomuki szobra fogadott.Mi sem természetesebb,hiszen ez itt elsődleges funkcióját tekintve egy horgászparadicsom és Nepomuki az ő védőszentjük ugye.Mielőtt behatoltunk volna Rétimajorba,az út másik oldalán ahol a szobor is volt kis sétány vezetett be egy madárleshez.Ezt megnéztük.Pazar kilátás volt innen az egyik tóra.Mind a 23 tónak volt amúgy neve,de ilyen nevek pl.hogy Örsi 6-os tó,vagy Rétszilasi 3-as,de volt Szarvasházi-tó vagy éppen Cigány-tó is.Itt most ahol álltunk az Örsi-tavak voltak főleg.Ezt megnézvén behatoltunk Rétimajorba.Mivel egyre többen és többen mozogtak a területen,így egyértelművé vált,hogy már nincs tiltás és a terület látogatható.

Rétimajor utcáin

Rétimajor az egész tórendszer központja.Hogy is mondjam,amolyan látogatási központ.Sok dolog van itt.Halászati múzeum,halászcsárda,szálloda,strand sőt az egyik tó pedig melegvízű!Itt kobászoltunk kicsit.Mivel még reggel volt,nem nagyon voltak nyitva dolgok,sebaj,majd túra végén ugyis vissza kell ide jönni.Megnéztük a legdélibb (és tán legnagyobb) tóba benyuló szigetet,amely a Nyalóka-sziget volt.Ezen egy apartmann volt és mellette a kedvenc táblánk:"magánterület",így beljebb aztán nem merészkedtünk.Császkáltunk még Rétimajorban.Láttuk a melegvízű tavat amely a hatalmasokhoz képest igen kicsi volt.Aztán több kisebb tavacska is volt,ezekről úgy gondoltam a helyi vízmű tavai lehetnek.Bejárva Rétimajort elindultunk északnak a többi nagy tavak felé.

Sárvíz-csatorna

 Egy hosszú betonút vezetett a tavak nyugati oldalán.Az út nyugati oldalán párhuzamosan pedig egy újabb folyó szerűség kisérte utunkat.Ez pedig maga a Sárvíz-csatorna volt.Itt is kintvolt a magánterületet jelző tábla.Mivel sem a web,sem a közösségi oldalán nem láttam semmilyen tiltást jelző dolgot már mi sem törödtünk vele.Mentünk tovább.Az út keleti oldalán voltak sorban a tavak,ameyek nem voltak kicsik!A tórendszer észak-dél irányban lehetett 10km is!Ám nem nagyon tudtunk közelebb menni a tavakhoz,a növényzet alaposan benőtte és akadályozta a kilátást.Két tó között töltések.utak vezettek át,valamint be a tavak félszigeteire.Ám ezeket is alaposan benötte a növényzet,nem tudtunk rájuk menni.Aztán nagy nehezen az egyik ilyen már járható volt és erről szép rálátásaink is voltak a tavakra.

Az egyik szépséges tó,tán az Örsi 5-ös

Mindenfelé csak vízek voltak.Nagyon szép volt.Ám kezdett elviselhetetlen forróság lenni.Úgy gondoltuk majd egy hűs helyen megállunk pihenni és kajálni.Kifejezett tervem magára az útvonalra amúgy nem volt.Úgy gondoltam megyünk amerre járhatóak és ahonnan minél több minden látható a tavakból.Ez az út itt végre jónak tűnt.Ám nem akadt olyan hely ahová letudtunk volna ülni.A tó keleti partjához érve végre fák adtak kellemes árnyékot.Innen még keletebbre is voltak tavak,ám a rálátást és az odajutást egy valóságos dzsungel akadályozta.Leülni továbbra sem lehetett sehol.

Az Örsi 4-es

 Az Orsi 5 és 4-es tó között aztán egy hűs helyen megálltunk.Ha már leülni nem lehetett úgy döntöttünk állva eszünk mint a lovak.Meglepödve láttuk,hogy már több mint két órahossza is eltelt mióta leszálltunk a vonatról.Végül is állva ettünk.Közben egy az uton áthaladó teknősre lettünk figyelmesek.Közelebb mentünk hozzá,kicsit félt,de aztán produkálta magát és ment tovább az utján.Aranyos volt.A filmben látható.A keleti tavakhoz továbbra sem lehetett odanézni és odamenni,a dzsungel még mindig akadályozott benne.Mentünk a négyes tó kelet partján.Kezdtem azt gondolni,hogy a terület alaposan elhanyagolt...

A 2-es tó

Oké.Rétimajor rendben volt.Nagyon is.De idekinn a tavaknál hát...Itt-ott járhatatlan utak.Sehol egy pad,egy olyan rész ahová lelelhet ülni,sehol egy útbaigazitó tábla,egy tájékoztató tábla...Horgászni sem lehetett itt szinte.A növényzet a terület 80%-án benötte a látnivalókat.Vajon akkor mi a rendeltetése ennek a területnek?Miért nem lehetett kialakitani itt egy tanösvényt?A térkép szerint vagy tíz madárles is volt a területen,ezek megközelithetetlenek voltak...Szóval ha már létrehozok egy látogató központot,akkor a környékre miért nem adok,miért nem teszem vonzóbbá a kirándulók és a horgászok előtt?Érthetetlen számomra.

A hátuk már annyira izzadt,hogy elöl vitték a hátizsákot.

Nagy nehezen elértünk egy olyan részhez az Öris 3-as és a 2B tó között,ahol keletre is nyílt végre egy út.Ám itt iszonyatos emberömeg volt akik éppen ekkor érkeztek jól megtermett autóikkal...Idáig a tavaknál nem láttunk senkit.Ezek pedig itt feltehetőleg horgászni jöttek,de akadályoztak minket,hogy kelet felé forduljunk.Igy elfordultunk nyugatnak a két tó közötti ösvényen.Talán a 2B,de legfőképp a 2A tó és környéke már rendben volt.Itt már adtak a dologra,persze ez már az Örspusztai horgászcentrumhoz tartozó tavak voltak.Úgy tűnt ők jobban kezelik a dolgokat.Ám a tó parton iszonyat mennyiségű horgász volt.Odamenni felesleges volt.Igy hát átérve a nyugati oldalra visszafordultunk Rétimajor irányába.Északnak még 3-4 tó lehetett.

Tavirózsa a Sárvíz-csatornán

Itt azonban újra a betonút volt.Mivel pár jöttünk pár kilométer,így visszafelé egy igen hosszú betonutas szakasz a forróságban nem éppen hízelgő volt,de mentünk rajta.A Sárvíz-csatornán gyönyörü tavirózsa vigyorgott szembe.Ám a betonutas szakasz valóban hosszú volt.Itt-ott volt csak árnyék.Ezeknél rendre megpihentünk.Leülni itt sem lehetett.Erre meg mókusok rohangáltak át az uton.Aztán meg merőben szokatlan tárgyat találtunk itt az út metén.Egy gereblyét!Hát a már így akadt,akkor gereblyéztünk egyet.Az út másik oldalán pedig cseresznye fák voltak és mivel már érettek voltak,kicsit ettünk is belölük.

A talált gereblyével

Nagynehezen aztán véget ért a betonutas szakasz és fordultunk újra be Rétimajorhoz.Úgy döntöttünk bemegyünk a csárdába,leülünk végre és megebédelünk.Meglehetősen népszerű hely volt ez itt,a teraszon már nem volt szabad asztal,így bementünk az étterembe.Itt is kellemes volt légkondis,így hamar lement rólunk az izzadtság is.Rögtön sörrel oltottuk szomjunkat,Móni üditőzött.Majd ettünk egy jó kis halászlét,ittunk egy kávét,majd egy fagylaltkelyhet nyomtunk le,végül pedig újabb sörözés következett.Vagy két órát bent ültünk.Tudtam,mivel olvastam róla,hogy ide sok híresség bejár.Hát mit ad isten rögtön ki is fogtunk egy-kettőt.A csárdába maga Straub Dezső és Nyertes Zsuzsa színművészek jöttek be és éppen a mellettünk lévő asztalhoz ültek.

Sörözés

Jól éreztük magunkat a csárdában és minden a kiszolgálás,a kaja,italok minden kifogástalan volt.Ott is hagytunk nem kevés pénzt,de legalább a szépkártyát is elfogadták itt.Kijövet a forróságban kicsit megártott a sok sör,de különösebb gond nem volt.Úgy döntöttünk akkor megnézzük a halászati múzeumot is.Bemenve ott azonban egy teremtett lélek sem volt.A pultnál senki,csak egy tábla az asztalon amely a 350Ft-os belépő árról adott tájékoztatást és arról,hogy a csárdában vehető meg a jegy...Hát oda már nem volt kedvünk visszamenni.Benéztünk az ajtón.Nem lehetett rossz a múzeum odabenn,de valóban nem volt már kedvünk visszamenni a csárdához.Így a múzeum ennyi volt tehát.

A múzeum

A múzeum mellett egy ligetes rész volt,oda mentünk ki.Mint kiderült ez a Nádi iskola volt.Hogy ez pontosan mit takart nem tudom.Tisztások voltak itt,ligetek,nádasok,egy ilyen eső beülő épület és egy elsőosztályú elit,ingyenes wc!Benne csap hideg vízzel!Még körülnéztük itt is,arébb volt egy kunyhó ami leginkább Matula bácsi kunyhójára emlékeztetett a Tüskevárból.Lehet pont az volt,mert azt is olvastam a film egyes részeit itt forgatták.Bementünk megnéztük azt is.Ezután visszamentünk a Nádi iskolához és egy fa tövében kellemes hüvősben leültünk egy erdei asztalkához és kipihentük a nap nem túl nagy fáradalmait.

Matula kunyhójánál

Közben egy hölgy sereg érkezett.Csak lestünk Zolival.Kiderült valami táncos csoport lehetett,mert aztán a közel tisztáson adtak egy nem mindennnapi müsort,kellemes jó zene kiséretében.Gondolom próbáltak,mi meg így cseppet sem unatkoztunk...Aztán elérkezett az idő menni kellett.Lassan jött a vonat ami majd hazavisz.Így visszasétáltunk a közeli állomáshoz,ahol a macskákat etettünk.Egy anya macska volt ott,meg a négy picinye.A nagy macskában felfedeztem a korábbi években itt látott macskát amit még Gergővel is láttunk...Aztán nem volt más jött a vonat és rendben hazaértünk.

Rétszilas állomás

Összeségében nem volt rossz buli.A hőség zavaró volt és nem értettem miért annyira ápolatlan odakinn a tavak környéke...Rétimajor viszont jó volt,ott kellemesen eltöltöttük az időt.Végül is egy kirándulást megért a dolog.Benne van a pakliban,hogy egyszer majd visszajövünk a keleti tavakat is megnézni.Persze nem ebben a hőségben.
Valóban igazi kincseket rejt a Mezőföld.

Visszatérés az Ebédleső-hegyre

Tavaly februárban jártunk itt,még Gergővel és még három túratárssal együtt Az egyik leghosszabb túránk volt az utóbbi években a maga 33km-vel,hiszen Dunaújvárosból indultunk,az Ebédleső-hegyet érintettük csak,de a túra vége Solton volt.Akkor a korai sötétedésnek és a kései indulásnak hála,maga a túra sötétben ért véget.Úgy gondoltam akkor,hogy szép volt,jó volt,de elég volt.Úgy voltam vele nem valószinű.hogy visszatérek még ide.A héten aztán a munkahelyen az egyik kollegámmal szóba került az Ebédleső-hegy aminek korábbi neve amúgy Nyúl-domb.Szóva szóba került,aztán ő kedvet kapott hozzá és el is ment.Hallgatva az élménybeszámolóját azon kaptam magam,hogy én is kedvet kaptam újra hozzá.Amúgy is elakartam menni a hétvégén valahova,de hála a behatárolt anyagi lehetőségeimnek,lehetőleg most csak a közelbe.Már nem volt semmi ötletem,hiszen minden bejártunk,így jól jött az Ebédleső-hegy ötlete.Szombat délelőtt tehát mintegy másfél után újra az Ebédleső-hegy felé vettem az irányt.

Mocsár Dunaegyházán,itt haladt el a jelzett utam

Ám a túrát most nem Dunaújvárosból szándékoztam inditani,most sok lett volna a 33km.Busszal Dunaegyházára menve,onnan indult a túra.Igy az egész 33km-nek csupán a harmada várt csak,mintegy 10-11km.Nem kellett korán kelni,így is negyed 11-kor ott voltam.Egy buszmegállóval tovább is mentem,hogy kicsit felfedezzem Dunaegyháza látnivalóit.Ám nem akadt különösebb látnivaló azon a két kocsmán kivül ahol Gergőkémmel iszogattunk valaha...Hamar ráleltem a jelzett turistaútra amelyen egykor mentünk...itt a magyar zarándokút vezet végig,amely egy sárga nyíl,két vonallal áthúzva.Meglehetősen gyengék erre amúgy a jelzések felfestése,ott kell lenni a szeren az ember figyelmének.

Eleinte oké minden

Úgy tűnt sima túra lesz,az út jól járható volt a jelzések tűrhetőek.Ráadásul sokmindenre emlékeztem a másfél évvel ezelőtti túránkról is.Ennek ellenére nem sokkal Dunaegyháza után kishíján eltévedtem.Kezdtem érezni,hogy valami nem stimmel,mintha erre nem jártunk volna másfél évvel ezelőtt..bekapcsoltam a netet a telón,elővettem a segítséget.Az alkalmazás azt mutatta,hogy bizony letértem a jelzésről vagy 100 méterrel ezelőtt...dehát ott nem is volt út ami letért erről..Visszamentem hát oda ahol az alkalmazásom mutatta a jó irányt.Ment le út erről az útról...de amit ott láttam nem igazán adott örömre okot.A helyes irányt ugyanis szinte teljesen benőtte a növényzet,gyakorlatilag járhatatlan volt...

Ilyen a turistaút az Ebédleső-hegy lábánál

Régen volt olyan túránk ahol maga a növényzet akadályozta meg a teljes kibontakozást,magyarul amikor pont a benött növényzet miatt nem tudtunk tovább haladni.Nem volt veszteni valóm,ha már eljöttem.Belevágtam a dzsungelbe.Itt már emlékeztem újra,hogy erre mentünk másfél éve,persze akkor tél volt,benött növényzetnek akkor pedig nyoma sem volt.A következő kilométer ezen a dzsungelen át vezetett ami rendkivül nehezen volt járható.Egy normális túrázó itt alighanem vissza is fordult volna.Én azonban nem voltam normális,tudtam ha Gergő itt lenne velem teljes fizikai valójában,vele is végigcsináltuk volna,így hát eszembe sem jutott feladni...

Javuló útviszonyok

Jó egy kilométer múlva kezdett javulni a helyzet.Közben egy állat nem sokkal mellettem a bózótban észrevehette,hogy ember halad el a közelben,mert elég hangosan menekülöre fogta.Nem láttam,csak hallottam,ez is elég volt kis híján persze ahhoz,hogy becsináljak.Valószinűleg őz lehetett.Vaddisznó nem ijed meg így.... Amúgy mint írtam,ugyan Nyúl-dombnak is nevezték vagy nevezik is ezt a helyet,mégpedig azért mert látványosan sok erre a nyúl.Nahát én persze egyet sem láttam.Az út hál isten fokozatosan kezdett javulni és egy ponton más csak a fű volt ott.

Alakul a táj is,itt szaladt előre Gergő 2018 februárjában....

Beértem egy főleg fenyőfákkal tarkitott helyre amely amúgy csodaszép volt.Emlékesztem itt futott fel Gergő elöttünk másfél éve,hogy minél előbb meglássa a kilátót,amely akkor még nem tudtuk,de levolt zárva.Azaz csak emlékeztem volna,mert mintha másra emlékeztem volna mint amilyen a mostani táj volt...de a jelek felvoltak festve,bíztositottak felőle,hogy jó irányban jövök.Közben láttam a nadrágomon a begyüjtött növényzet maradékát.Sebaj majd a toronynál letisztitom.Hamarosan fel is tűnt a geódéziai mérőtorony,amely akár kilátóként is megállta volna itt a helyét ha valamelyik barom le nem hegesztette volna a bejáratot...

Feltűnik a torony

Ugye azért volt ez a torony lezárva,lehegesztve mert egyesek szerint életveszélyes.Nos ennél életveszélyesebb kilátók tartanak nyitva szerte az országban...Erről az egészről volt akkor egy észrevételem,egy bejegyzésem ha érdekel akkor ide kattítva elolvashatod.Odaérve a toronyhoz kieresztettem a fáradt gőzt,aztán elkezdtem magam megszabaditani a rámragadó növényzettől amelyet még a dzsungelszerű úton szereztem be.Nem volt egyszerű,mert volt valami szúros bogáncsszerű valami is a nadrágomon.Jó félórát küzdöttem ezzel az egésszel.

Vendégmarasztaló hely...

Végül is sikerrel jártam.Úgy gondoltam akkor kaja.Ám hiába ültem le,elég sok arra tévedő rovar biztositotta a helyet,mondván ez itt az ő helyük,te itt nem kajálsz haver!Végül is csak a csokimat ettem meg.Felállva ráadásul szomorúan tapasztaltam,hogy itt a fű is ragad.Sok ugyanis ott maradt belőle a fenekemen egy adag...Újra nadrágtakaritás...elvoltam ezzel végül is.Nagy nehezen aztán végre körbe tudtam azért nézni is.Itt voltam tehát a toronynál amely előtt másfél éve az a bizonyos közös kép készült amely bejárta az álltalam kezelt privát oldalaim anno...ahol annyit nevettünk...most hiába vártam,Gergő sajnos nem tűnt fel sehol...bíztam benne a lelke most is velem van,ám most sajna ezt sem éreztem...

Éveim a toronyba vesztek...

Az Ebédleső-hegy csúcsa szép volt amúgy és kellemes.Noha hiányoltam a nyitva tartó kilátót és padokat,asztalkákat,valami erdei pihenő félét...Arébb menve láttam,hogy nemcsak kelet,de észak felé is nyilik kilátás.Látni lehetett a távolban a Pentele.hídat és Dunaújvárost is.Gondolom ez a kilátóból nézve még klasszabb lehetne....szomorú,hogy nincs egy ember arra aki felismerné,hogy az Ebédleső-hegyben mekkora lehetőségek lehetnének..Még jártam a hegy csúcsán kicsit nézelődtem,nyulakat nem láttam,de a kilátás jó volt.A hegy itt csak idézőjelben értendő,nem tudom mennyi lehet a magassága,talán 170 méter körüli...

A torony,a háttérben pedig látszik a híd és Dunaújváros is

Kicsit rázúmolva,már amennyit egy telefon enged...

Nem volt más hátra,lefelé indultam a hegy dél-keleti oldalán.Egy út vezetett le,fura de teljesen másra emlékeztem,pedig itt kellett lemennünk másfél éve is.Nem volt más út.Valóban furának tűnt egy-két dolog mert nem telt el oly sok idő,hogy ne tisztán emlékezzek a dolgokra,de úgy tűnt mégis...Innen már nem volt gond többé az úttal,az teljesen járható volt.Így ha esetleg van olyan kedves olvasó aki eljönne ide egyszer a melegebb évszakokban,az mindenképp Solt felöl jöjjjön,mert Dunaegyháza felöl járhatatlan az út.Kivéve persze télen.Szóval az út innen már sima volt!

Itt jöttem le az Ebédleső-hegyről

Olyannyira sima volt,hogy egy ponton elvesztettem a jelzést,de ezt már Solton vettem csak észre.Mindegy volt mert az az út is levezetett Soltra amelyen mentem.Fura volt persze,mert nem erre emlékeztem itt sem,de akkor csak a jelzés veszett el menetközben.Solton egy pincefaluban találtam magam.Nem volt nagy,de látványos.Kellemes szép porták színesitették a túrát.Némelyik házikó nagyon jópofa volt.Érdekes,hogy most fényes nappal elvesztettem a jelzést,másfél éve pedig már ránksötétedett és mégis a jó úton mentünk.Mondjuk akkor voltunk öten,valaki,de leginkább Gergő mindig tudott figyelni erre.De mondom a dolog lényegtelen volt,mert igy is lejutottam Soltra.

Mindig is imádtam a pincefalvas részeket

Nem maradt más hátra mint besétálni a központba.Itt már ismerös részek voltak,hisz jártam erre Gergővel gyalog és biciklivel is.Kicsit hosszú volt az út a központig,de persze kibírható.Kiváló túraidő volt amúgy reggel,de napközben kissé meleg lett.Solt belvárosa gyönyörü.Virágos szinte minden.A várost pedig egy kis csatorna szeli ketté amely igen látványos,főleg kedves lakóival a kacsákkal.Tehát itt sétálni igazán kellemes.Le is néztem még a csatornához is,persze a virágos utcák után.

Virágos Solt

Nem sokára a helyi buszpályaudvarnál lyukadtam ki.Gondoltam eszek egy hamburgert és iszok egy sört mint egyszer réges-rég egy révbérpusztai túra keretein belül Gergővel is tettem.Odaérve a buszmegállóhoz azonban még megnéztem mikor lesz haza buszom.Nem kellett sokat várni,hisz amint megnéztem már be is állt egy Dunaújváros felé induló járat.Igy a hamburgeres projektet töröltem és felszálltam a buszra.Három után pedig már itthon is voltam.Így nem volt egy hosszú túra,nehézséget csak a dzsungel jelentett,igy három és negyed óra alatt meg is csináltam.Más erre a hétvégére nem jutott,de az a kis kimozdulás is jólesett!

Virágváros...