Rémálommá vált túra

 Még a nyáron jártuk be a Rétszilasi tórendszer nyugati részét.Már akkor elhatároztuk,hogy egyszer majd eljövünk bejárjuk a keleti részt.Mivel a mai napra tervezett mecseki túránkat meghiúsította a 8 órától elrendelt kijárási tilalom,elővettünk a talonból a Rétszilasi tavakat.Úgy gondoltuk akkor itt az alkalom,irány a keleti tavak bejárása!Utólag már úgy gondolom,lehet nem kellett volna,mert ezen a túrán aztán történtek nem várt események.Na de ne szaladjunk ennyire előre,menjünk szépen időrendi sorrendben.Reggel kevéssel hét után indultunk vonattal a közeli Rétszilasra.Meglepetéssel töltött el a dolog,hogy végre a régi cseh piroskákat lecserélték mutatós és színvonalasabb katicákra,ha jól tudom szakmai nevükön talentekre.Végre igényes vonatok indultak innen dél és nyugat felé is,nem csak a fővárosba.

Végre Katica!

Hamar,alig több mint félóra alatt Rétszilason voltunk.Párás ködös idő fogadott,de ennek is megvolt a maga fillingje,nem beszélve arról,hogy régóta vágytunk már egy misztikus ködös túrára.Azonban boritékolható volt,hogy a köd hamarosan felszáll.Így is lett.Erre nem voltak jelzett utak,így alaposan megnéztem előre a térképen merre is kell menni.Ám mielőtt még belevágtunk volna a túrába elmentünk Rétimajorba.Ugye a Rétszilasi tórendszer 23 tóból áll,ennek az egésznek a központja Rétimajor,amely az első tavon kialakított mesterséges sziget (ha jól tudom).Nyáron is innen indult a túra,de itt is végződött.Hála a koronavírusnak most semmi nem volt nyitva és nem is igérkezett annak,hogy a nap folyamán kinyit.Pedig van itt halászcsáda,látogatási központ,múzeum is.Így egyértelműnek tűnt,hogy most nem ide jövünk vissza.Úgy döntöttünk,hogy elmegyünk egészen Sárbogárdra és majd onnan megyünk haza.Előtte kívántunk kicsit itt Rétimajorban körülnézni,mert azért szép hely.

Híd a Sárvíz felett

Ezt meg is tettük,de több minden meglepetésként ért minket.Pl.lebontották azt a wc épületet amit még a nyáron használtunk.Nem értettük miért,mert teljesen jó állapotban volt.Még nem írtam:Zolika tartott velem erre a túrára.Aztán "Matula" kunyhója köré járdát csináltak épp,ez nem volt még itt a nyáron.Munkálatok folytak tehát erre,persze szombat lévén nem most.Kicsit bóklásztunk még Rétimajorban,a köd felszállt és eléggé szürke idő lett.Valószínűsíthető volt,hogy a napfényt ma nem látjuk.Még kimentünk a kettes tóhoz arra a molóra amire nyáron is,majd búcsút vettünk a majortól.Egy kiskutya szegődött mellénk (mint a régi szép időkben amikor Gergővel jártuk a világot,rendszeresen mellénk szegödőtt egy kedves állatka).Üdvözöltük és megsimogattuk,aztán az ő útjai másfelé vezettek,mi pedig elindultunk a "vadon" felé.

Rétimajor partjai

Kissé sáros nádassal ölelt út vitt be a keleti tavak felé,később aztán már jól járható volt.Talán még szép is volt.Mentünk rajta szépen,közben a távolban lövések dörrentek.Elhaladtunk a Rétszilasi állomás mellett,majd az út néhány szép rész után belevezetett a semmibe.Nem tudtunk tovább haladni.Kénytelenek voltunk visszafordulni,de szerencsére észrevettük a leágazást,az vitt tovább a keleti tavak mellett.A legtöbb helyen nem lehetett kilátni a tavakra,mert a nádas takarta,sebaj mentünk tovább.Tudtam úgy is lesz olyan pont,ahonnan lesznek rálátásaink majd.Ám újabb lövések dörrentek és sorban egyre másra egymás után...és már nem tűnt olyan távolinak...Arébb láttunk valamit.Elsőre azthittem valami betontömb,aztán közelebb érve a látvány felülmúlta képzeleteinket...

Út az állomás mellett

A ketrec a madarak és az állatmaradványok.Mi ez???

Egy ketrec volt amit én távolról még betontömbnek néztem.Benne négy madár bezárva!Talán varjak,nem tudom,nem értek hozzá.Már ez is felháborított.De a lent a földön meg valami állatmaradványok voltak,kibelezve,fele megrohadva meg elfogyasztva.Tán a madarak ették meg?Hát ez meg mi a franc volt itt?Kezdett szétbaszni az ideg,kiakartam szabadítani a madarakat,de úgy volt kialakítva a ketrec,hogy ezt nem lehetett...Vajon ki süllyedhet idáig,hogy ezt így megtegye?Mire képes még az ember?Nem tértem/tértünk magunkhoz a látványtól.Mi ez az egész?Legális egyáltalán?Óriási felháborodással indultunk tovább és mélységesen sajnáltuk a madarakat.Még e sorok írásakor sem tudom mire vélni a dolgot és értetlenül állok előtte...

Végre rálátás a tavakra!

Újabb és újabb lövések dörrentek és egyre közelebbről...miért éreztem úgy,hogy ezeknek a pöcsfejű vadászoknak köze van a négy madár mostoha sorsához?Amúgy meg ha vadászat folyt a környéken nem kellett volna egy figyelmeztető táblát kirakni?Nem kellett volna mondjuk Rétimajor közösségi oldalára valamit kitenni ezzel kapcsolatban?Erős undorítóan büdös halszag keveredett közben a levegőben...ez sem súgallt jó dologra... Arébb pedig egy gyönyörü feltehetőleg fiatal rókát láttunk.Egy baj volt vele.Megvolt dögölve... kezdett az egész túra olyanná válni mint valami rémálom.Na de elértünk egy olyan helyre ahol végre jó kilátásunk volt a tavakra.Ám sokáig nem élvezhettük.

A mezőn

Láttam végre az út bevezet a tavak közé,éppen két tó között vezetett el és végre igen-igen szép volt minden.Ám ahogy indultam volna arra újabb lövések dörrentek és immár egészen közelről.Ijesztő volt!El is ordítottam magam,hogy a kurva anyátokat!Ettől mindenesetre megijedtünk,oké nem ránk lövöldöztek hanem feltehetőleg a tavak felett szálló madarakra,de mivan ha egy lövés célt téveszt?Zavaraó volt és ijesztő.Úgy döntöttünk eltávolodunk kicsit a tavaktól és beljebb megyünk a mezőkre.Úgy tűnt arra is ment út.Valóban ment,de csak egy darabig.Mert aztán belevezett a nádasokkal ölelt szántóföldekbe.Amik már alaposan felvoltak szántva.Sáros barázdák közt tudtunk csak haladni,de legalább a lövések már távolódtak.Ám átkelve a szántóföldön újabb tónál bukattunk ki.

A palack melletti részek

Itt ez újabb szokatlan dologra bukkantunk,legalábbis ilyen helyen megítélésem szerint szokatlanra...Egy gázpalackra!Csak lestünk mint maci a málnásba,de csináltunk pár szép képet,mert ez itt újabb szép rész volt.Aztán ahogy indultunk el,közvetlen közelünkben három óriási hangerejü lövés durrant.Hát ezektől majdnem bekakáltunk... Amilyen gyorsan csak tudtuk behatoltunk a barázdás sáros szántóföldre,minél távolabb a tavaktól.. Kezdtem nagyon kiakadni.Mi a faszért nem lehet itt nyugodtan túrázni,nyugodtan körbejárni a tavakat?Amikor maga Rétimajor weboldala és sportolásra köztük túrázásra búzdítja a jónépet... Szerencsére újra távolabb kerültünk a lövésektől és a sáros szántóföldnek is vége lett.Újabb füves mezők jöttek.Amik aztán egy újabb tóhoz vezettek ki...Na mondom ha itt is lő valaki,azt már megölöm.

Végre egy csendesebb tó

Ez már Örspusztán volt,ez a tó.Ide úgy tűnt nem érnek el a vadászok.Noha a lövéseket továbbra is lehetett hallani,de már biztonságosnak tünő távolról.A teljesen rémálommá vált túrán elöször sikerült kicsit rendezni sorainkat... Mentünk tovább,kiértünk az örspusztai vadászházhoz és duzzasztóműhöz.Itt már folyt mellettünk a Sárvíz,amely nem is tudom folyó volt-e vagy csatorna.Azthiszem utóbbi.Egy zsilipszerű építmény volt a vízen,arébb pedig egy hídon egy országút haladt át rajta.Elöször a túrán megálltunk és megkajáltunk itt.Egy alkalmazásnak hála pontosan tudtuk már mérni mennyit mentünk.A 13.kilométernél tartottunk,persze ebbe benne volt minden méter amit mentünk.

Örspusztánál

Átkelve az országúton maradtunk a Sárvíz nekünk jobb partján,hiszen tudtuk több híd nem lesz rajta és nekünk majd innen lesz leágazásunk Sárbogárd felé.Athittük végre biztonságban vagyunk mikor újabb lövések dörrentek egészen közelről..A túlparton a nádason túl volt még három tó és úgy tűnt ezekre is jutott vadász... Nem volt visszaút,nem tudtuk itt hova menni,mező sem volt a töltés alatt mocsaras nádas húzodott.Maradnunk kellett a töltésen,csak nem lőnek ide be ránk...Horgászokat láttunk a Sárvíz mentén,ettől kicsit megnyugodtunk.Ha őket nem zavarja a lövőldözés akkor minket minek zavarjon?Nyilván nem lőnek erre... 

Búcsú a Sárvíztől

Egy idő után aztán magunk mögött tudhattunk mindent.A túlparton már nem volt több tó és nem volt több vadász és nem volt több lövés.Végre!Rémálomba illő volt az egész túra!Arébb megleltük a leágazást is.Búcsút vettünk a Sárvíztől,alighanem örökre.A történtek után nem valószinű,hogy valaha is szervezünk még erre a környékre túrákat... Sárbogárd felé furdulva végre célegyenesben voltunk,ám hosszú út vitt be a városhoz,vagy négy kilométernyi!Egy temetőbe torkolott bele aztán,ott benn meg láttunk padokat.Így mivel nem volt más,bementünk a temetőbe kicsit megpihenni. 19 kilométernél jártunk,holott előzetesen a térkép alapján 16 körülinek véltem a túrát.Jó ebben benne volt a Rétimajori keverés és a szántóföldeken,meg a mezőkön való kerülés is.

Sárbogárdi park

Sárbogárd....hát nem a világ legszebb városa...így sok időt nem is fecséreltünk rá,elsétáltunk a vasútállomásig,megvettük a jegyeket hazáig,majd jártunk egyet az állomás környékén,mivel még volt egy óránk a vonatig.Egy kellemes park ugyan volt itt,abba bementünk és benéztünk egy sárgára a közeli helyi tescoba is.Aztán sétáltunk vissza az állomásra.A hazaút is olyan volt mint az egész nap... Pusztaszabolcson átkellett szállni,de rohanni kellett,hogy elérjük a vonatunkat,mert azok nem ugyanazon peron két oldalára jöttek be... Végül aztán elértük és innen már sima volt az út haza.

Sárbogárdi vasútállomás

Hát érdekes nap volt,érdekes túra,amely valóban valóságos rémálommá vált menet közben.A ketrec,a döglött róka,a gázpalack,az egyre közelebbi lövések...Ilyesmiben még sosem volt részünk.Ehhez jött még egy csúnya udormányos szürke idő.Nem ez volt életünk túrája az biztos,sőt úgy fog belekerülni a krónikába mint a valaha volt egyik legrosszabb túránk.Szerencsére ilyenből nem sok akadt.Egy valami biztosnak tűnik most (persze idővel változhat) - a Rétszilasi tavakhoz nem jövünk többé.Ez a hely itt nem azért van létrehozva,hogy az ember túrázzon.Már nyáron is éreztem ezt,de most teljes bizonyosságot nyert a dolog.Hát ennyi a rémálmos túra krónikája amin külömben egészen pontosan 21,34km-et mentünk.

Rétimajor is kipipálva

Még májusban a Tolnai-hegyhátba menet a Rétszilasi állomáson volt kis időnk az átszállásra várni.Addig is sétáltunk egyet az állomás környékén.Ekkor hívta fel Manó barátom a síneken túli tórendszerre a figyelmemet.Nagyon elkezdett érdekelni a dolog,így fokozatosan jártam utána,hogy mi is van a síneken túl.Ledöbbentem amikor egyre többet és többet tudtam meg a síneken túli világról Rétszilasnál.Odaát nem kevesebb mint egy 23 tóból álló tórendszer várta,hogy felfedezzem!Ezt természetesen nem hagyhattam ki és már egy itteni túra terveit kezdtem szövögetni.Ámultam saját hülyeségemen is,hiszen rengetegszer elmentün már itt vonattal,még Gergővel.A vonatból láttunk ugyan egy tavat,de úgy gondoltam az csak ott egy tó.Beszélgettük is,hogy majd egyszer eljövünk megnézzük,hiszen meglehetősen nagynak tűnt.Aztán Gergővel sajnos nem tudtam ide eljutni.Mostanra viszont Manó barátomnak hála útrakeltünk végre ide.Zolival és Mónival érkeztem meg a Rétszilasi állomásra amely itthonról nincs messze talán olyan 33km-re.Szerencsére a hajnali és a reggeli vonatot nem szűntették meg.Reggel nyolc előtt szálltunk le a vonatról Rétszilason tehát.

Az első métereken még az állomásnál

Elindultunk dél felé az állomástól ez az egyetlen út ami ide vezetett.Hamarosan azonban az kettéágazott.Keletnek ment be a faluba Rétszilasra,nyugatnak pedig át a síneken egynesen be a tórendszerbe.Erre mentünk.Az év eddigi legmelegebb napját jósolták erre a napra és valóban már reggel nyolckor is melegebb volt az eddigieknél.A tórendszer az állomástól nem volt messze.Talán olyan 400 méternyire,de lehet icipicit több.Átmenve az éppen a Tolnai-hegyhát és a Mecsek felé vezető síneken jól járható földút vezetett egyre beljebb és beljebb a területre.Természetesen jelzések erre nem voltak (öreg hiba!).Hatalmas nádasok ölelték két oldalt az utat az első métereken,majd egy fahídhoz érve és azon átmenve kereszteztük az első vízet amit láttunk.Magát a Sárvízet.

Az első méterek a síneken túl

A Sárvíz

A Sárvíz még nem tó volt hanem egy csatorna,amely jött valahonnan és ment valahova.Ezt most nem tudom honnan-hova,egyenlőre nem néztem utána,de majd egyszer részletesen foglalkozunk vele.Mindenesetre ez a környező települések névadója.Ugye itt van a közelben pl.Sárbogárd,Sárszentmiklós vagy éppen Sáregres is.Menve tovább egy táblára lettünk figyelmesek melyen az állt,hogy egyenlöre itt látogatási tilalom van...Puff neki.Hát mondom ez nem létezhet,hiszen éppen a járvány után vagyunk és Magyarország nyitott.Másról sem szólnak a reklámok mint,hogy Magyarország visszavár....akkor ez most mi?Kicsit arébb elszakitott szalagokat láttunk az út mentén.Arra a követleztetésre jutottunk,hogy már nincs akkor lezárva a terület,egyszerüen csak elfelejtették bevenni a táblát.Mentünk hát tovább és már meg is érkeztünk Rétimajorba.

A madárles

Kicsit lehetne jobb állapotban is....

Nepomuki szobra fogadott.Mi sem természetesebb,hiszen ez itt elsődleges funkcióját tekintve egy horgászparadicsom és Nepomuki az ő védőszentjük ugye.Mielőtt behatoltunk volna Rétimajorba,az út másik oldalán ahol a szobor is volt kis sétány vezetett be egy madárleshez.Ezt megnéztük.Pazar kilátás volt innen az egyik tóra.Mind a 23 tónak volt amúgy neve,de ilyen nevek pl.hogy Örsi 6-os tó,vagy Rétszilasi 3-as,de volt Szarvasházi-tó vagy éppen Cigány-tó is.Itt most ahol álltunk az Örsi-tavak voltak főleg.Ezt megnézvén behatoltunk Rétimajorba.Mivel egyre többen és többen mozogtak a területen,így egyértelművé vált,hogy már nincs tiltás és a terület látogatható.

Rétimajor utcáin

Rétimajor az egész tórendszer központja.Hogy is mondjam,amolyan látogatási központ.Sok dolog van itt.Halászati múzeum,halászcsárda,szálloda,strand sőt az egyik tó pedig melegvízű!Itt kobászoltunk kicsit.Mivel még reggel volt,nem nagyon voltak nyitva dolgok,sebaj,majd túra végén ugyis vissza kell ide jönni.Megnéztük a legdélibb (és tán legnagyobb) tóba benyuló szigetet,amely a Nyalóka-sziget volt.Ezen egy apartmann volt és mellette a kedvenc táblánk:"magánterület",így beljebb aztán nem merészkedtünk.Császkáltunk még Rétimajorban.Láttuk a melegvízű tavat amely a hatalmasokhoz képest igen kicsi volt.Aztán több kisebb tavacska is volt,ezekről úgy gondoltam a helyi vízmű tavai lehetnek.Bejárva Rétimajort elindultunk északnak a többi nagy tavak felé.

Sárvíz-csatorna

 Egy hosszú betonút vezetett a tavak nyugati oldalán.Az út nyugati oldalán párhuzamosan pedig egy újabb folyó szerűség kisérte utunkat.Ez pedig maga a Sárvíz-csatorna volt.Itt is kintvolt a magánterületet jelző tábla.Mivel sem a web,sem a közösségi oldalán nem láttam semmilyen tiltást jelző dolgot már mi sem törödtünk vele.Mentünk tovább.Az út keleti oldalán voltak sorban a tavak,ameyek nem voltak kicsik!A tórendszer észak-dél irányban lehetett 10km is!Ám nem nagyon tudtunk közelebb menni a tavakhoz,a növényzet alaposan benőtte és akadályozta a kilátást.Két tó között töltések.utak vezettek át,valamint be a tavak félszigeteire.Ám ezeket is alaposan benötte a növényzet,nem tudtunk rájuk menni.Aztán nagy nehezen az egyik ilyen már járható volt és erről szép rálátásaink is voltak a tavakra.

Az egyik szépséges tó,tán az Örsi 5-ös

Mindenfelé csak vízek voltak.Nagyon szép volt.Ám kezdett elviselhetetlen forróság lenni.Úgy gondoltuk majd egy hűs helyen megállunk pihenni és kajálni.Kifejezett tervem magára az útvonalra amúgy nem volt.Úgy gondoltam megyünk amerre járhatóak és ahonnan minél több minden látható a tavakból.Ez az út itt végre jónak tűnt.Ám nem akadt olyan hely ahová letudtunk volna ülni.A tó keleti partjához érve végre fák adtak kellemes árnyékot.Innen még keletebbre is voltak tavak,ám a rálátást és az odajutást egy valóságos dzsungel akadályozta.Leülni továbbra sem lehetett sehol.

Az Örsi 4-es

 Az Orsi 5 és 4-es tó között aztán egy hűs helyen megálltunk.Ha már leülni nem lehetett úgy döntöttünk állva eszünk mint a lovak.Meglepödve láttuk,hogy már több mint két órahossza is eltelt mióta leszálltunk a vonatról.Végül is állva ettünk.Közben egy az uton áthaladó teknősre lettünk figyelmesek.Közelebb mentünk hozzá,kicsit félt,de aztán produkálta magát és ment tovább az utján.Aranyos volt.A filmben látható.A keleti tavakhoz továbbra sem lehetett odanézni és odamenni,a dzsungel még mindig akadályozott benne.Mentünk a négyes tó kelet partján.Kezdtem azt gondolni,hogy a terület alaposan elhanyagolt...

A 2-es tó

Oké.Rétimajor rendben volt.Nagyon is.De idekinn a tavaknál hát...Itt-ott járhatatlan utak.Sehol egy pad,egy olyan rész ahová lelelhet ülni,sehol egy útbaigazitó tábla,egy tájékoztató tábla...Horgászni sem lehetett itt szinte.A növényzet a terület 80%-án benötte a látnivalókat.Vajon akkor mi a rendeltetése ennek a területnek?Miért nem lehetett kialakitani itt egy tanösvényt?A térkép szerint vagy tíz madárles is volt a területen,ezek megközelithetetlenek voltak...Szóval ha már létrehozok egy látogató központot,akkor a környékre miért nem adok,miért nem teszem vonzóbbá a kirándulók és a horgászok előtt?Érthetetlen számomra.

A hátuk már annyira izzadt,hogy elöl vitték a hátizsákot.

Nagy nehezen elértünk egy olyan részhez az Öris 3-as és a 2B tó között,ahol keletre is nyílt végre egy út.Ám itt iszonyatos emberömeg volt akik éppen ekkor érkeztek jól megtermett autóikkal...Idáig a tavaknál nem láttunk senkit.Ezek pedig itt feltehetőleg horgászni jöttek,de akadályoztak minket,hogy kelet felé forduljunk.Igy elfordultunk nyugatnak a két tó közötti ösvényen.Talán a 2B,de legfőképp a 2A tó és környéke már rendben volt.Itt már adtak a dologra,persze ez már az Örspusztai horgászcentrumhoz tartozó tavak voltak.Úgy tűnt ők jobban kezelik a dolgokat.Ám a tó parton iszonyat mennyiségű horgász volt.Odamenni felesleges volt.Igy hát átérve a nyugati oldalra visszafordultunk Rétimajor irányába.Északnak még 3-4 tó lehetett.

Tavirózsa a Sárvíz-csatornán

Itt azonban újra a betonút volt.Mivel pár jöttünk pár kilométer,így visszafelé egy igen hosszú betonutas szakasz a forróságban nem éppen hízelgő volt,de mentünk rajta.A Sárvíz-csatornán gyönyörü tavirózsa vigyorgott szembe.Ám a betonutas szakasz valóban hosszú volt.Itt-ott volt csak árnyék.Ezeknél rendre megpihentünk.Leülni itt sem lehetett.Erre meg mókusok rohangáltak át az uton.Aztán meg merőben szokatlan tárgyat találtunk itt az út metén.Egy gereblyét!Hát a már így akadt,akkor gereblyéztünk egyet.Az út másik oldalán pedig cseresznye fák voltak és mivel már érettek voltak,kicsit ettünk is belölük.

A talált gereblyével

Nagynehezen aztán véget ért a betonutas szakasz és fordultunk újra be Rétimajorhoz.Úgy döntöttünk bemegyünk a csárdába,leülünk végre és megebédelünk.Meglehetősen népszerű hely volt ez itt,a teraszon már nem volt szabad asztal,így bementünk az étterembe.Itt is kellemes volt légkondis,így hamar lement rólunk az izzadtság is.Rögtön sörrel oltottuk szomjunkat,Móni üditőzött.Majd ettünk egy jó kis halászlét,ittunk egy kávét,majd egy fagylaltkelyhet nyomtunk le,végül pedig újabb sörözés következett.Vagy két órát bent ültünk.Tudtam,mivel olvastam róla,hogy ide sok híresség bejár.Hát mit ad isten rögtön ki is fogtunk egy-kettőt.A csárdába maga Straub Dezső és Nyertes Zsuzsa színművészek jöttek be és éppen a mellettünk lévő asztalhoz ültek.

Sörözés

Jól éreztük magunkat a csárdában és minden a kiszolgálás,a kaja,italok minden kifogástalan volt.Ott is hagytunk nem kevés pénzt,de legalább a szépkártyát is elfogadták itt.Kijövet a forróságban kicsit megártott a sok sör,de különösebb gond nem volt.Úgy döntöttünk akkor megnézzük a halászati múzeumot is.Bemenve ott azonban egy teremtett lélek sem volt.A pultnál senki,csak egy tábla az asztalon amely a 350Ft-os belépő árról adott tájékoztatást és arról,hogy a csárdában vehető meg a jegy...Hát oda már nem volt kedvünk visszamenni.Benéztünk az ajtón.Nem lehetett rossz a múzeum odabenn,de valóban nem volt már kedvünk visszamenni a csárdához.Így a múzeum ennyi volt tehát.

A múzeum

A múzeum mellett egy ligetes rész volt,oda mentünk ki.Mint kiderült ez a Nádi iskola volt.Hogy ez pontosan mit takart nem tudom.Tisztások voltak itt,ligetek,nádasok,egy ilyen eső beülő épület és egy elsőosztályú elit,ingyenes wc!Benne csap hideg vízzel!Még körülnéztük itt is,arébb volt egy kunyhó ami leginkább Matula bácsi kunyhójára emlékeztetett a Tüskevárból.Lehet pont az volt,mert azt is olvastam a film egyes részeit itt forgatták.Bementünk megnéztük azt is.Ezután visszamentünk a Nádi iskolához és egy fa tövében kellemes hüvősben leültünk egy erdei asztalkához és kipihentük a nap nem túl nagy fáradalmait.

Matula kunyhójánál

Közben egy hölgy sereg érkezett.Csak lestünk Zolival.Kiderült valami táncos csoport lehetett,mert aztán a közel tisztáson adtak egy nem mindennnapi müsort,kellemes jó zene kiséretében.Gondolom próbáltak,mi meg így cseppet sem unatkoztunk...Aztán elérkezett az idő menni kellett.Lassan jött a vonat ami majd hazavisz.Így visszasétáltunk a közeli állomáshoz,ahol a macskákat etettünk.Egy anya macska volt ott,meg a négy picinye.A nagy macskában felfedeztem a korábbi években itt látott macskát amit még Gergővel is láttunk...Aztán nem volt más jött a vonat és rendben hazaértünk.

Rétszilas állomás

Összeségében nem volt rossz buli.A hőség zavaró volt és nem értettem miért annyira ápolatlan odakinn a tavak környéke...Rétimajor viszont jó volt,ott kellemesen eltöltöttük az időt.Végül is egy kirándulást megért a dolog.Benne van a pakliban,hogy egyszer majd visszajövünk a keleti tavakat is megnézni.Persze nem ebben a hőségben.
Valóban igazi kincseket rejt a Mezőföld.

Rétimajor és a Rétszilasi-tavak

Igazából nem is értem miért nem fedeztük ezt fel eddig?Miért kerülte el ennyire figyelmünket amikor számtalanszor elmentünk már mellette plussz ráadásul itt van tőlünk nagyjából 25km-re!Vonatban elmenve is láttam én már többször,hogy van ott valami tó,vagy tavak,na de álmomban sem gondoltam,hogy van ott vagy húsz tó is!Igen ezek a rétszilasi-tavak amelyet eddig szinte figyelemre sem méltattam.Mondhattam talán egyszer-egyszer ahogy mentünk ott el vonattal,hogy egyszer majd eljöhetünk ide is,de aztán ez mindig elfelejtödőtt.Pedig a dunaújvárosi vonat is megáll itt,át sem kell szállni.
A Rétszilasi vasútállomás mellett gyakorlatilag centiméterekkel ott van Magyarország egyik legnagyobb tórendszere!
A minap ahogy a Tolnai-hegyhátba tartottunk,Manó barátom hívta rá fel a figyelmemet,gondoltam utána nézek.
Amit találtam attól ledöbbentem.... 

A Rétszilasi-tavak.Középen alul Rétimajor,jobbra a Bp-Pécs vasútvonal,tán a Rétszilasi állomás is kivehető

Hivatalos források így írnak a helyről:

A Rétszilasi-tavak Természetvédelmi Terület Magyarország védett természeti területeinek egyike a  Közép-Dunántúlon. A Sárvíz völgyének középső részén.Sáregres mellett már tavak találhatóak, megközelíthető észak felé haladva Szabadbattyán felé indulva.

Rétimajortól 6 kilométer Rétszilas északi tavait lehet felkeresni, mesterséges tavak Rétimajornál is folytatódnak még Sáregres irányából. A Budapest-Pécs vasútvonalon,illetve a Dunaújváros - Rétszilas -Szekszárd vasútvonalon  is megközelíthető,Rétszilas vasútállomáshoz esik a legközelebb.

A Magyar Televízió által forgatott  Tüskevár című 17 részes sorozatot ezen a területen, Rétimajor nádasaiban forgatták.(ez nekem azért furcsa mert úgy tudtam Tassnál és a Kisbalatonnál készült a sorozat).

Rétimajor a tórendszer közepén

A  Mezőföld északi részén, a csatornák Szabadbattyán felőli oldalán kiterjedt vízfelület volt.Soponya,Káloz településeknél megerősödött a nádas, erdős terület, az építőipar örömére. A Sió és a Sárvíz visszahúzódott. Helytartótanács  1771-ben megvizsgáltatta a vízi területeket, majd a Siót - ami Siófok, Simontornya és Szekszárd települések mentén folyik - megtoldotta Sióagárdig, hogy összeérjen a Sárvízzel. Az Árpád-kori települések mind megmaradtak. A dunántúli sárrét 1601 október 15-én csata helyszíne volt. Nagy létszámú török csapatok ellen a néhány ezres magyar sereg, a német és a francia lovasok mellett háborúzott.

A szövetséges keresztény csapatok helyt álltak. Nádasdy Ferenc, Thurzó György, ifjú Batthyány Kristóf híres magyarok, akik részt vettek a csatában.

A rétszilasi halastavakat 1996-ban sorolták be a tájvédelmi körzetek közé. A Malom-csatorna és a Nádor-csatorna mellett található. Az itt megfigyelhető védett állatok között megtalálható a gulipán.fekete gólya, a halászsas és a vidra. Rovarokban is gazdag az itteni élővilág, mert futrinkaféléket,imádkozó sáskákat,szitakötőket, bábrabló rovarokat egyaránt lehet találni.

Gazdag élővilág a tavakon

A kb.húsz kisebb-.nagyobb tó központi része maga Rétimajor,ami gyakorlatilag egy szigetet képez a tórendszer közepén (ha nem is mértani pontosággal a közepén).A helynek van külön közösségi és weboldala is,ám azokon magát Rétimajort ismertető leírást én nem találtam.Amit viszont megtudtam,itt Rétimajorban szálloda,halászcsárda és múzeum is münködik!
A majorba kitünő utak vezetnek be.Az egész tórendszer elsődleges funkciója természetesen a horgászat,de kirándulni is lehet,sőt vitorlázni és motorcsónakázni is!Ám a szolgáltatások természetesen nem ingyenesek.Az,hogy ha én csupán természetet járni akarok itt kell-e fizetni még nem tudom.Rétimajor a Rétszilasi vasútállomástól csupán pár perc gyalog is!Több híresség is lejár ide a fényképeket böngészve pl.Erdei Madár Zsolt,vagy Cseh László...

Rétimajor

Nos hát adva van tehát egy új hely ami egy kitünő kiránduló célnak tűnik és ha minden jól alakul akkor még az idén fel is keresek.A többi aztán majd akkor kiderül.Ezen leírtak amit nagy hirtelenjében találtam a helyről.A terület nagyságáról egyenlőre nem találtam infót,amit letudok olvasni a térképről,hogy nagyjából 8-10km észak-dél irányban és kb.1km széles.Nagyságrendileg húsz tó (plusz-minusz 1-2% lehet) alkotja,a tavak között is ellehet járni,jól járható utak vannak.Valamint itt megy el Sárvíz nevezető csatorna is.

Hát minden másról majd ha eljöttem ide.

Hamarosan!

Eddig fel nem fedezett csoda városunk közelében