Tovatűnt a Tökfesztiválok hangulata

 Már nem tudom megmondani,mikor voltunk az első Tökfesztiválon Rácalmáson.2011-12-13 vagy 14?A fene sem emlékszik már pontosan rá,de talán 2012 a legvalószínűbb.Ettől kezdve minden évben kimentünk,ez alól csak a 2018-as év volt kivétel amikor éppen túrázni voltunk valahol amikor éppen zajlott a fesztivál.A Tökfesztivált amúgy minden szeptember álltalában harmadik hétvégéjén tartják Rácalmáson,de előfordult már,hogy a negyediken vagy éppen a másodikon.Különös érzékük van hozzá,hogy sokszor kifogják a rossz időt.Volt pár olyan eset amikor esőben voltunk kinn,igaz volt olyan is amikor jó volt az idő.Ilyenkor végigjártuk a várost és megnéztük az alkotásokat,hiszen a helyiek a portájuk elé ilyenkor rendre valami ötletes tökből készült alkotást varázsoltak,amelyeket valóban élvezet volt végignézni.

Gergővel utoljára a Tökfesztiválon

Ám évről évre kevesebb volt ez az alkotás,az okát nem sikerült megfejteni.A fesztivál központja amúgy a helyi kúriában volt mindig,ahol különféle koncertekkel színesítették a programot.Mondhatni hangulatos esemény volt ez a fesztivál mindig.De mint mondtam,évről évre azt láttuk,hogy kevesebb az alkotás a porták előtt.Mondjuk a mínőségük szerencsére nem romlott.Gergővel a 2017-es volt az utolsó Tökfesztiválunk amelyen közösen ott voltunk.Ekkor Dunaújvárosból túráztunk ki szakadó esőben és néztük meg az alkotásokat.Kiérve Rácalmásra aztán megjavult az idő.A következő évben aztán ahogy említettem,egy túra miatt nem mentünk ki és aztán Gergővel már nem is mehettem soha többé.

A Tökpiramis minden évben ott van

Aztán 2019-ben kimentünk Mónival és Zolikával,de ekkor már inkább egy Rúzsa Magdi koncertre fókuszáltunk,nem nagyon mentünk végig az utcákon.Ám egy-két utcát azért érintettünk,de azokon már nem volt semmiféle tökből készült alkotás kirakva... A koncertre ekkor nem volt vészes a belépő,de sokan voltak,alig láttunk belőle valamit.Eleve nem volt könnyű Gergő nélkül itt lenni ekkor és már ekkor szembetűnt a régi hangulat elvesztése.Ezt nem csak Gergő hiánya okozta,de az üres tök nélküli utcák is.

A következő évben a covid miatt elmaradt a Tökfesztivál.Fura volt,hogy ezt már tavasszal bejelentették,vajon honnan tudták,hogy mi lesz szeptemberben?A következő években meg nem érdekelt többé a Tökfesztivál.Kisebb bajom is nagyobb volt ennél.Móni éppen a 2021-es Tökfesztivál idején kapott stroke-ot...,22 és 23-ban meg teljesen elfelejtkeztem róla,hogy van a közelben egy fesztivál...

A Rúzsa Magdi koncert 2019-ben

Most ugyan említette Zolika hétközben,hogy kikéne túrázni szombaton,de a nagy eső miatt erről lemondtam.Aztán Móni jött elő,hogy kikéne menni busszal és körülnézni úgy mint rég.De még mindig esett az eső,szinte egész hétvégén,hogy menjek ki ilyen időben egy járni alig tudó emberrel?Szóval az idei Tökfesztivál is ami most van éppen,ha eddig nem derült volna ki,nélkülünk zajlik.Ismerösök tettek fel képeket a facebookra,hát vérszegénynek tűnik a kínálat is a tökalkotásokat illetően...A koncertekre a belépő ára meg már a csillagos egeket súrolja..Hát ez ami megmaradt a régi Tökfesztiválok hangulatából...

Ötletes alkotások voltak mindig is!

Viszont..most vasárnap este amikor írom e sorokat kedvet kaptam hozzá,de az eső még mindig esik..Szóval ez idén is kimarad,de...mivel szeretek Rácalmáson lenni,szeretem a szigetet az itteni és az ide vezető túrákat,megpróbálom ezt jövőre összehozni újra és kijönni.Persze sok dologtól függ ez is,mindenekelőtt attól,hogy élünk-e még.Valahogy szeretem ezt a környket és jó lenne visszakapni valamit a régi hangulatból...Jövök én ide amúgy az év más napjain párszor,de akkor nincs Tökfesztivál.Na majd a jövő eldönti mi lesz,addig is néha-néha eszembe jut a régi tökfesztiválok hangulata...

Volt idő amikor tele volt ilyesmikkel a kisváros

Az utolsó koncert

 Nem mondthatnám,hogy koncertekért elhagytuk a várost.Lehet előfordult párszor,de ez abszolúlt nem volt jellemző.Persze szívesen mentünk egy-egy jobb koncertre lehetőség szerint ide hozzánk a városba,de ezeken kivül nem nagyon hozott lázba a dolog.Kivételt Zolika Csondor Kata koncertjeire menő túrák jelentették.Így aztán nincs olyan menű a blogomba,hogy "koncerttúra".Gergővel már 2018 novemberében az Ismerős Arcok karácsonyi koncertjére készültünk,ami itt került megrendezésre a város főterén karácsony előtt.Izgatottan vártuk a dolgot,alig vártuk,hogy az eredeti előadóval lássuk a "Nélküledet".Ám Gergő erre már nem tudott eljönni... Így aztán kutatva az emlékeimben eszembe jutott az utolsó koncert amelyen együtt voltunk.Péter Szabó Szilvia koncertezett ugyanott ahol majd decemberben az Ismerős Arcok is.Az időpont volt más.2018 szeptember vége felé jártunk.Még előttünk volt egy csodaszép ősz,ennek egyik élménye volt maga ez a koncert is.

A koncert (eredeti felvétel)

Vonakodtunk,hogy egyáltalán kimenjünk-e.Voltunk már korábban egy Péter Szabó Szilvia koncerten és az akkor hatalmas csalódás volt.A kiváló énekesnő akkor végig tátogott egy harminc perces koncertnek aligha nevezhető előadást.Végül is aztán meggyőztük magunkat kimegyünk.Már besötétedett,ez esti koncert volt és a főtéren már meglehetősen nagy volt a tömeg mire kiértük.Sebaj,ez máskor is így volt.Vártuk az előadást,ha jól emlékszem Gergő édesanyja Móni is kijött.Meg talán Zolika is ott volt,de erre már nem emlékszem kristálytisztán,lehet keverem őt valamelyik másik koncerttel.Gergővel nem nagyon konyítottunk még a színpad felé,csapatunk aktuális mérkőzéséről csevegtünk.

Tömeg a szinpad előtt,amely a városi szökőkút vízében tükröződik (fotó: DO)

Aztán valahogy elkezdödőtt az előadás és azt vettük észre,hogy egyre jobban élvezzük.Kezdett hatalmas hangulat lenni és Szilvia ezúttal alaposan kitett magáért.Remek bulit rittyentett!Volt egy időszak amikor kedveltük Péter Szabó Szilviát,de azóta a csalódás óta igazából közömbős volt.Itt kezdtünk arra ébredni,hogy újra kedveljük.Gergő is elfelejtette már a csapat aktuális meccsét,figyelmét lekötötte a koncert és az enyémet is.Móni meg Zoli alapból élvezték,ha jól emlékszem.A jó két órás bulin pedig tetőfokára vágott a hangulat.Hozátett a dologhoz,hogy szeptember vége ellenére az idő is teljesen szuper volt.

Valahol ott vagyunk mi is a tömegben

Aztán vége lett és ekkor már sajnáltam,hogy vége.Arra meg álmomban,de még rémálmomban sem gondoltam,hogy Gergővel ez lesz az utolsó ilyen bulink.Idővel el is felejtődött a dolog,sokkal inkább eszembe volt az az Ismerős Arcok koncert amelyen már Gergő nélkül tudtam csak jelen lenni... A Csondor Kata koncerteken kivül,az Ismerős Arcok buli után én már nem jöttem többé koncertre,főleg oda nem a főtérre.Világosan él benne az Ismerős Arcok koncertje amikor bőgtem a fájdalomtól,hogy nem lehet már ott velem Gergő,így aztán ezek nem éppen kellemes emlékek.Sokkal kellemesebb emlék ennek az utolsó koncertnek az emlékei.Ez volt a mi utolsó közös koncertünk Gergővel.A főtér és a szív pedig őrzi emlékeinket.

Egy 44 perces videót sikerült előbányásznom a koncertről:

Hangulattalanul - Őszi összefoglaló

Azthiszem az őszre különösebb panaszom nem lehet.Hiszen tíz ilyen-olyan buli,túra,kirándulás jött össze és hosszú-hosszú idő után ez volt az első olyan évszak amikor nem ért semmilyen tragédia,nem vesztettem el senkit (csak maradjon is így)...Ám mégis ha egy szóval kellene jellemeznem az őszt akkor az a hangulattalanság lenne.A hangulatom valahol útközben ugyanis elveszett.Pedig rengeteg remek,jobbnál jobb helyre eljutottam most is,tele klasszabbnál,klasszabb élményekkel,ám mégis...Gergőt ugye amikor tavaly decemberben elvesztettem,fogalmam sem volt róla hogyan rakom magam újra össze.Aztán épp ezek a túrák,kirándulások (és persze a spirituális élmények) rángattak ki a mély letargiából és azt vettem észre,hogy újra van kedvem túrázgatni,útrakelni,mégha Gergő elvesztése pótolhatatlan űrt hagyott a szívembe úgyis...Aztán ahogy mentünk be az őszbe hiába a jó bulik,valahogy egyre inkább ment el a kedvem újra mindentől,az óraállítással járó korai sötétedés csak még jobban tetézte ezt.Talán a közelgő évforduló teszi,nem tudom...Na de nézzük az ősz részletesebb krónikáját.

Szeretett kunyhómnál,ezernyi emlékkel a szívemben...

Nyár végén összeállt egy őszi terv a fejembe,ezt részben sikerült megvalósítani is,sőt terven kivüli túrákat is sikerült összehozni.Szeptember elején végre valahára sikerült megvalósítani a Sándor emléktúrát,persze nem abban a formában ahogy eredetileg szerettem volna és a sors különös kegyetlensége lett,hogy ez már Gergő emléktúrának is minősült.Természetesen a legalapabb,legősklasszikusabb túrát választottam ennek,ami persze nekem volt csak az,velem tartó túratársaimnak nem.Ettől függetlenül teljes mellszélességel mellémálltak és egy kellemes élmény kerekedett ebből is.Szászvárról indulva a Nyárádi kunyhó és több klasszikus mecseki forrás érintésével jutottunk el a Máré várhoz,amelybe hat év után tudtam újra bemenni.Végül is remek kirándulás volt,fájt persze a szívem de azért jól éreztem magam.Nem javított kedélyállapotomon viszont szeretett kunyhóm a Nyárádi kunyhó állapota.Amely szinte az összedölés állapotára jutott...

Hat év után sikerült újra bejutni a Máré várba

Rá egy hétre mentünk ki a rácalmási Tökfesztiválra ahogy az elmúlt években szinte mindig (tavaly kivételével).Kapóra jött,hogy Zoli barátom örökölt itt egy házat egy kiskutyástul.Itt tettünk,vettünk egy darabig majd este jártuk be a kisvárost és mentünk el a helyi kúriába egy Rúzsa Magdi koncertre.Végül is elvoltunk,de itt is bennem volt Gergő hiányérzete.
A koncerten amúgy iszonyatos tömeg volt így csak a hátsó sorokba tudtunk beférközni ahonnan maga a színpad már messze volt,így inkább hallgattuk mint láttuk a produkciót.

Mindennap sírhatsz egy újabb folytót - Rúzsa Magdi koncert

Szeptember vége felé hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk a közeli Ebédleső-hegyre.Ugye remek túrát tettünk ide tavaly februárban Gergővel,Zolival és még két taggal,így gondoltam visszanézek milyen nyár végén,ősz elején erre a táj.Hát lehet nem kellett volna...A télen jól járható utakat alaposan benőtte a növényzet,helyenként kínlódás volt a járás.Nagy nehezen értünk csak fel az Ebédleső-hegyre.Odafenn már jó volt a terep és a lefelé út is Soltra.Ám eltévedtünk,no nem nagyon,egy úttal elnéztük a dolgot.Persze így is sikerült Soltot elérni.Azért ez sem volt rossz buli...

Az Ebédleső-hegy csúcsán a kilátóval és a távolba füstölő Dunaújvárossal

Októberben hála az ismételt apadásnak eljutottam újra a helyi szigetvilágba.Elöször tudtam bemenni Gergő halála után arra a szigetre amelyet róla neveztem el.Itt is vele jártam utoljára... A medreken ezúttal nem lehetett teljesen végigmenni,csak az eleje volt kiszáradva,így a Macskalyukig ezúttal nem sikerült eljutni.Azért örültem,hogy végre betudtam menni Gergő-szigetére.Ugye tervezek ide majd valami táblácskát kirakni,hogy ez Gergő-szigete.Jövőre megpróbálom már megvalósítani.

Gergő szigetének partján

Már a tavaszi "sivatagi" túrán rájöttem,hogy az Alföld nem az aminek látszik az utakon,buszból,autóból,vonatból...hanem egy fantasztikus hely.Így aztán örültem Manó barátom invitálásának egy újabb alföldi túrára amely az ország legnagyobb mocsarához vezetett a Kolon-tóhoz.Összekombináltuk a kellemest a hasznossal,így a túrát Akasztóról inditottuk,megnéztük a Stadler stadiont és a közeli Csonka tornyot is.Zoli tartott még velünk.Fantasztikus Kiskunsági tájakon vezetett a túra remek hangulatban.Ám elméreteztük magunkat.A túrát elözetesen 18km-nek saccoltuk,ám az olyan 26 volt inkább.Így alaposan elfáradva értük el Izsákot és a vízkészletünk is elfogyott.Az Alföld volt az a hely amely valahogy nem került bele Gergővel való terveinkbe (hiba volt!),így ezen a túrán éreztem ugymondd legkevésbé a hiányát,persze ez így rossz szó rá,mert hiányzott ő most is,inkább úgy mondom most volt a legelviselhetőbb....

A Csonka torony

Egyenesen át...ennek a túrának már hagyományai vannak,így mi sem természetesebb mint,hogy ezt a túrát választottam Gergő "hivatalos" emléktúrájává.Ugye két éve voltunk elöször ezen a túrán akkor csak Gergővel.Meglepődve fedeztük fel,hogy ez a környék legremekebb túraútvonala.Nevezetesen a Nagyvenyimtől Perkátára vezető útszakasz 90%-ban egyenesen haladva szebbnél szebb mezőföldi tájakon vezet át.Ezért is neveztük el Egyenes át túrának.A következő évben,tavaly már elhívtuk Zolit és Gergő édesanyját is a túrára amelyből aztán a valaha volt legvidámabb túra kerekedett.Szinte végig nevettük az utat.Már akkor megbeszéltük Gergővel,hogy ezt a túrát minden év októberének derekán megcsináljuk,mert annyira tetszett.Azzal nem számoltam,hogy ez idén már emléktúra lesz...Elhívtam azokat akiket tavaly,így méltón emlékeztünk meg Gergőről ezen a túrán (is).Persze nem lehetett olyan vidámság mint egy éve,de elvoltunk azért.Jövőre is megcsináljuk.

Gergő emléktúráján,emlékezve rá...

A régi szép időkben mindig úgy csináltuk Gergővel a meccstúrákat,hogy már reggel útrakeltünk és az adott településen ahol játszott a csapatunk alaposan körülnéztünk,kirándultunk egyet.Most is így történt.A csapat most Csepelen játszott a Szabadkikötőben így ismét rávettem a többieket tartsanak velem.Úgy gondoltam bepótoljuk a nyáron elmaradt Sas-hegyi bulit,ám aztán az 1200Ft/koponya árat sajnáltuk egy 900 méteres túráért...mert a Sas-hegyen csak így lehet túrázni.Helyette a Gellért hegyre mentünk fel,ott kobászoltunk egy jót,majd elmentünk a Csepeli hévig,azzal húztunk ki Csepelre.Egészen a Kelenföldi vasútállomástól a csepeli hévig gyalog mentünk,így ez felért egy túrával úgy,hogy közben a Gellért hegyet is megmásztuk.A meccsen győztünk én örültem,hogy eljutottam már másodszor egy idegenbeli meccsre,mert azthittem Gergő távozása után ilyen már sosem lesz.

Lányok várnak ránk a Gellért hegyen

Az őszi finálé megtekintése is hagyomány volt már,nem akartam ezt elveszni hagyni...Eredetileg a többiekkel szerettem volna ezt megélni az Óbányai-völgyben,de ez idén nem jött össze.Így jobb híján egyedül mentem ki november 2.-án a Rácalmási-szigetre.Azt jártam körbe.Ez volt az a túra ahol a legjobban éreztem Gergő lelkének jelenlétét.Végig "simogatott" éreztem a kellemes bizsergést a hátamon egész túrán és beszéltem is hozzá,éreztem hallaja minden szavam,aztán még sírtam is....de ott volt Gergő ez egészen biztos!Sajnos a sziget déli részén alapos erdőírtás zajlott,így már nem akadályoztak a kilátásban a szigeti erdők,szabad kilátásom volt a Macskalyukra.A szigeti cölöphíd is kétségbeejtő állapotban volt,így nem távoztam túl jó élményekkel erről a túráról,de legalább a hagyomány megmaradt.

A cölöphíd ahogy a reményeim egyre inkább romokban...

Egy régi tervünket valósítottam meg.Gergővel évek óta elakartunk jutni a budafoki kamaraerdőbe és a Memento parkba.Ezt november közepén sikerült.Itt is túra elméretezés történt,de ez most kevesebb volt annál,mint ahogy saccoltuk.Az erdő szép volt és maradtak még itt utak amiket majd beakarok járni.A Memento park meg igen látványosnak bizonyúlt.Itt nem éreztem Gergő jelenlétét,de bízok benne ott volt velünk...A túra aztán a budatétényi utcákon vezetett le a Camponához,ahol egy jót kajáltunk.

A Memento park egy darabja

Az ősz utolsó bulija a Gemenci erdőbe vezetett.Ezt is régóta terveztük Gergővel,de eljutni nem sikerült ide.Ismét Manó barátom invitálására mondtam igent,ahova velünk tartott még Zoli barátom és Manó egy jó haverja a Tizedes,akit közvetlensége lévén hamar megkedveltünk.A túra Pörbölyről vezetett Bajára a Gemenci erdő déli részén át,dunai holtágakat érintve.Csodálatos volt,arra gondoltam milyen kár,hogy Gergővel nem jutottam el ide...Elvoltunk remekül a túra végén pedig Baja is megfogott,hiszen egy csodaszép várost ismertünk meg ahová határozottan vissza akarok majd még jönni!Ahogy a Gemenci erdőbe is.Hát ezzel zárult az ősz.

Haverokkal a Gemenci erdőben

Tehát összeségében mint írtam az őszre tulajdonképpen semmi panaszom nem lehet.Jobbnál jobb bulik kerekedtek mindenből,de én mégis olyan hangulattalan lettem a végére.Nem is tudom mi teszi ezt,valószinűleg Gergő halálának közelgő évfordulója lehet a lúdas...ahogy mentünk bele az őszbe egyre jobban rám talált a hiányérzete,amely persze eddig is megvolt,de ez a korai sötétedés csak fokozta ezt.Hát ez van...Az ősz mint mindig remek volt,persze nem lehetett olyan remek mint az elöző években....