Igen újra.Ugyanis már kétszer is keresztül mentünk a Kelet-Mecseken a történelben.Az első alkalom 2016 augusztusában volt,amikor is kelet-nyugat irányban tettük meg ezt a fantasztikus tájakon átvezető túrát,Mecseknádasdról,Zobákpusztára egy pusztabányai kitérővel fűszerezve a dolgot.Ekkor Gergővel és Mónival tettem meg a túrát.A második alkalom 2020 júniusában volt és ez alkalommal észak-dél irányban szeltük át a csodás hegység keleti felét,Vékénytől - Hosszúhetényig.Ekkor Zolikával,Manóval és a Tizedessel nyomtuk a bulit.Mindkettő fantasztikusan jó túra volt.Most újabb négy év elteltével ismét egy Kelet-Mecsek átszelő túra volt a szinpadon.Most nyugat-kelet irányba mentünk,Zobákpusztától - Mecseknádadra,kitérő nélkül.Most Zolikával trappoltuk végig a kilométereket.
Rajt Zobákpusztáról
Zobákpusztára negyed tízre értünk,háromszori átszállással,mentünk vonattal és busszal is.Leszállva a buszról rögtön ráálltunk a dél-dunántúli kékre.Túránk 80%-án ez vezetett.Pechkünkre rögtön belebotlottunk egy kb.70 fős turistacsoportba,ugyanarra tartottak amerre mi.Az agyfasz kerülgetett.Ilyen helyen nem szeretem a sok embert...óriási zajt csaptak persze és ez engem zavart.Persze nekik is joguk volt itt lenni.Megelőztük őket,de aztán előrengedtük a zajos emberekből álló csoportot.Úgy maradtunk le,hogy addig megkajáltunk.Így jó 20 perc előnyt kaptak.A kék csodás erdőkön és réteken ment keresztül az Egregyi-völgyben,pár száz méter után betért a Hidasi-völgybe.
Talán a Mézes rét?
Zolika szabázik a Hidasi-völgyben
Esők után voltunk,az út kicsit csúszott.Ennek főleg Zolika látta kárát.Üggyel-bajjal kelt át a patakon és itt-ott csúszkált kicsit.A völgy fenséges volt.Sokak szerint ez a Mecsek második legszebb völgye,de vannak akik szerint az első.Szerintem is mindenképp dobogós,de komoly vetélytársai vannak az tény.A kék vezet végig a völgyön.Közben újabb,de kisebb csoport került el minket.Ezek is zajosak voltak.Nem értem meg soha,miért kell ordibálni egy erdőben?Ezektől is igyeksztünk lemaradni,ami nekünk persze kicsi időveszteséget okozott.De aztán csend lett és ez megérte.Ez tartott jó két kilométeren keresztül.Közben a völgy mutogatta legszebb arcát,amely a Csurgónál combosodott ki.A völgy vízesése ahol a víz nem folyik,hanem csurog,innen a neve.
A Csurgónál
Hidasi-völgyi hangulat
Szépen bontakozott ki az ősz a völgyben,helyenkét már zajlott az őszi színjáték,de azért még a zöld volt az uralkodó szín.Csodás erdők és rétek váltogatták egymást a szépséges majd 5 km hosszú völgyben.Közben az egyik réten beértük a nagyobb turistacsoportot,de épp pihentek,így elkerültük őket és egyre jobban távoldotunk a zajtól.Elhaladtunk a völgy névadó forrásánál is a Hidasi-forrásnál.Ebből ivott Gergő 2016-ban.Sokára ért véget a völgy amit egy cseppet sem bántunk.Egy betonútra értünk ki,itt végződött a völgy és ez ment déli irányban Pusztabányára.Arra mentünk 16-ban,erre tök emlékesztem.Itt becsatlakozott hozzánk a zöld jelzés is.A betonon nem kellett sokat menni,magára hagytuk a zöld jelzéssel együtt,mi a kékkel pedig letértünk egy csodás erdei-völgyes szakaszra.Itt is volt patak,de ennek a völgynek nincs neve.Kár.Nem is volt hosszú,mert aztán megkezdte emelkedését az út.
Egy szép rétre érve
Újabb szép rét és előttünk ott a csoport
Itt végződik a Hidasi-völgy,arra pedig Pusztabánya van
Emelkedésbe kezdünk
A Lakkeri fenyveshez kapaszkodtunk fel 478 méterre.Itt újra egy rövid betonutas szakasz következett.Helyenként innen remek kilátásunk volt a Hármashegyre déli irányba,majd elértük a kereszteződést,ahol a két kelet-mecseki átszelő túra metszi egymást.A mi kékünk ami megy tovább Mecseknádasd felé és a sárga ami Kárász felöl jön többek között a Nyárádi kunyhó érintésével és megy a Zengőre majd le Pécsváradra.Tehát itt találkozik a kelet-nyugat és az észak-dél Kelet-Mecseket átszelő túrák.A sárga jelzés itt amúgy túrázásaim történetének meghatározó útvonala,akár bekerülhetne az ikonikus helyek sorozatomba.Nagyon sokat túráztam rajta és most is tettük rá egy kitérőt északi irányba!Ugyanis felmentünk a Cigány-hegyi kilátóba.Nagyon sok volt a túrázó a Mecsekben,fenn a kilátónál is gyakorlatilag teltház volt!
Az első számú kedvencem a Cigány-hegyi kilátó
Óriási volt a tömeg a kilátónál,voltak akik itt főztek a padoknál.Mégis egész könnyen feljutottunk a kilátóba,amely óriási örömömre remek állapotban volt!Talán történt egy felújítás mióta utoljára itt láttam,de így vagy úgy a kilátó csodás állapotnak örvendett és ez rendkivül jó érzéssel töltött el....ez volt életem első kilátója és ebben vagy ennél jártam legtöbbször,többek között Sándorral és Gergővel is.Közel áll a szívemhez...Felérve a csodás kilátóban pedig szembeköszön az egyik legcsodálatosabb kilátás amelyben valaha is részem volt.Innen a Mecsek 2/3-a látható a legremekebb helyek a hegységben,persze nem árt tudni mi hol és merre van,de ez nekem megy.Volt már szó erről a kilátásról a blogban több helyen is,a teljesség igénye nélkül: jól látható a Dögkút-tető a Szószék tömbje,a Vár-völgy a Misina,a Hármashegy és a Zengő is.Fantasztikus hely,de emlékszem a 80-as években alig-alig járt erre valaki,most meg...vagy százan voltak itt...
A kilátóban,balra a háttérben a Hármashegy
Kilátás a Vár-völgyre
Hál isten a kilátót remek állapotban találtuk!
Jó félórát mi is eltöltöttünk itt.Sokat voltam már itt és remélem még sokat leszek.Gergő halála után azt hittem nem jövök többet ide,de szerencsére jöttem,immár másodszor azóta...és remélem ez még folytatódik majd. Lementünk és visszamentünk a kereszteződésig,ahol újra ráfordultunk a mi útunkra a kékre.Kisújbányára ereszkedtünk ismét betonúton jól ismert helyeken át.Hamarosan elértünk a Mecsek kis gyöngyszemét Kisújbányát.Itt a helységnév táblánál és Szent Márton szobránál fotózkodtunk,majd behatoltunk a faluba!
Kisújbányára érve
Szent Márton szobra
A "főtérről" vezetett fel a lépcsősor a templomhoz.Ahogy mindig most is felmentünk ha erre jártunk,de most fordult elő másodszor,hogy a templom nyitva volt! Az első alkalom még 2007-ben volt,amikor a régi haverjaimmal nyaraltunk a környéken... A külsőre szép templom,belülről is szép volt.Az egész 2010-ben esett át egy felújításon.A templomot letudván indultunk a közeli Terike büféjéhez,azaz Mamókához.Tudtuk itt kapható a világ legjobb kávéja.Ezt most sem akartuk kihagyni.Ám odaérve kellemetlen meglepetés ért.Mamóka büféje zárva volt.Pedig két éve mióta utoljára itt jártunk erre a kávéra készültem.Érthetetlennek tűnt a túrázók álltal is kedvelt büfé zárvatartása.Mint később kiderült miért is....Az történt,hogy Mamóka férje elhalálozott és mamókának nem volt lelkiereje egyedül tovább üzemeltetni a büfét.Őszintén sajnáltuk ezt,de megértettük.Ha esetleg ismeri valaki mamókát azok közül akik olvassák ezt,adják neki át ezt,hogy messze földön az ő kávéja volt a legjobb,a legeslegjobb!
Lépcső a teplomhoz
A templom belülről
Mamóka büféje már csak emlék
Ha már így alakult a falu egy csendes helyén tartottunk egy kajaszünetet.Közben a helyiektől kaptunk szilvát!Mindig örömmel töltött el a baranyai emberek vendégszeretete,ennek újabb bízonyitéka volt ez.A szilva ugyanolyan jó volt mint a mamóka kávéja.Szinte soha sehol máshol nem ettem még ennél finomabb szilvát!Ezektől a helyiektől tudtuk meg miért zárt be mamóka büféje.Indultunk aztán tovább a fenséges Kisújbányán,ahol jól esik keresztülmenni.Jöttek-mentek a túrázók,de ez itt nem volt zavarólA falu majdnem végénél értük el az Óbányai-völgy bejáratát.A Mecsek legszebb völgye most is tárt karokkal fogadott!
Kisújbánya utcáin
Ott balra kezdődik az Óbányai-völgy
Ahogy haldtunk a fenséges völgyben úgy lett egyre több és több a túrázó és egy idő után azt vettük észre,hogy nyugodtan kitehettünk volna a megtelt táblát!Ez helyenként már zavaró volt!Elhaladtunk az ismert részeken.A pihenőnél teltház volt.Ahogy meg keltünk át a patakon Zolika megcsúszott a köveken és kishíján belesett a vízbe...A Ferde.vízeséshez odafértünk,de a csúszos kövek miatt le most nem mentünk.A Csepegő szikla közelében meg kidőlt egy fa,kicsit ez is zavarta a képet.Aztán a szikla és Óbánya között volt igazán tele a völgy kirándulókkal.A zubogókhoz nem lehetett odaférni és volt,hogy az úton is alig lehetett elférni...A nyolcvanas években nyugodt csendes völgyre napjainkban már rá sem lehet ismerni...Óbányára érve a két kis pisztrángos tó meg még mindig elvolt kerítve,ezzel jelentősen csökkentve a völgy komfort érzetét...
Zoli kishíján a patakban kötött ki
Kép a Ferde vízeséssel
Egyre több és több a túrázó a völgyben
A Pisztángos tó Óbányánál
Óbánya szintén dugig volt túrázókkal,kirándulókkal.Itt egy vendéglátóhelyre beültünk kávézni,de a kávé drágább,kevesebb és íztelenebb volt mint egykor mamókánál...A tömeg miatt nem nagyon tudtunk aztán Óbányán bármire időt szakítani,mentünk tovább.Kiérve a faluból az út mentén kilométereken át autók parkoltak...ugye a faluba nem jöhetnek be.Itt mondanom sem kell újra betonúton haladtunk.Elérve a Réka-völgyi leágazást búcsút mondtunk a dél-dunántúli kéknek,mi mentünk tovább a zöldön.De csak Mecseknádasd határáig,itt már a pirosra tértünk rá.Erős tempót diktáltunk a Schlossberg vendéglőbe még időt akartunk szakítani egy babgulyásra.Átszelve Mecseknádasdot ez sikerült is.
Óbánya
Mecseknádasd
Ötre értünk a Schlossberg vendéglőbe,hatkor volt buszunk.Volt tehát egy óránk,így rendeltünk egy babgulyást.Tudtam,hogy ez az étterem jó hely,hiszen voltunk már itt.Viszont a babgulyás minden várakozásunkat felülmúlta!Életemben nem ettem még ennyire finom,ennyire ízletes babgulyást,ráadásul bőséges adag volt tele mindennel amivel kell.Szavak nincsenek rá,hogy mennyire jó volt!Aztán lement még egy gesztenyepüré,erről ugyanezt tudom elmondani.Rendkivül finom volt.Ittuk is és mondhatni nevetséges összeget fizettünk.Plussz egy igen kedves kiszolgálásban volt részünk!Ez a no1.top kedvenc éttermünk széles e hazában az biztos! Közvetlen a 6-os út mellett van Mecseknádasdon a jelzőlámpáknál,csak ajánlani tudom mindenkinek,hogy térjen be!Szuper hely!Mindent letudván az étterem szomszédságában volt a buszmegálló.Itt végződött egy a szuper túra.
Minden eddigi idők legjobb babgulyása!
A Top éttermünk!
A busz jött időben,de Szekszárdon átkellett szállni.De az jött rendesen és fél kilencre haza is értünk!Nyugodt út volt a kellemes túra nagyszerű élményeivel.A Mecsek most is hozta magát!
Ez volt az év 19-ik túrája.Most mentünk 18 kilométert így összesítésben tartunk idén 286 kilométernél,ez pedig azt jelenti,hogy a túránkénti átlag az 15,05 kilométer!
Jó kis túra,jó kis nap volt,minden eddigi idők legjobb babgulyásával a végén!
Örök kedvencem a Mecsek,hiszen itt szoktattak rá a túrázásokra is és tömérdek élményem van innen.Azonban olyan igazi őszben szinte még sosem sikerült itt lenni.Most ezt a hiányt igyekeztem orvosolni,amikor is megterveztem egy őszi túrát a Kelet-Mecsekben régi kedvenc helyekre és néhány új eddig nem látottra.Vikiék most nem értek rá (nagyon bánhatják),így Zolikával vágtam neki kedvenc hegységemnek.Ahogy a régi szép időkben Gergővel,most is a kora reggeli vonattal mentünk,majd Szekszárdtól busszal.Sajna autó nélkül tömegközlekedéssel ez a leggyorsabb verzió lejutni.A lényeg,hogy reggel nyolcra Mecseknádasdra értünk.Innen indult a túra.Sokat agyaltam a túraútvonalon és végül úgy döntöttem,hogy elsőnek felmegyünk a Puszta-hegyre,onnan le Óbányára,majd az Óbányai-völgyön Kisújbányára.Onna újra a völgyön,vissza Óbányára.Innen pedig fel az Ónányai kilátóhoz és a Réka várhoz.Ez utóbbi kettőnél még én sem voltam.A Réka vár után pedig vissza Mecseknádasdra ahonnan meglehetősen korán,este hatkor indult vissza az utolsó busz Budapest és Dunaújváros felé.Ehhez kellett igazodnunk.
A mecseknádasdi Szentháromságtér.Indult már innen túrám,most is.
Átvágtattunk Mecseknádasdon,annak egyik utolsó utcája volt maga a piros jelzés.Ez vitt fel a Puszta-hegyre és ez az a piros jelzés ami aztán elvisz például a Vár-völgybe is vagy a Máré várához is.Itt az egyik utolsó utca amolyan pincesor volt,szép présházakkal,a másik oldalt meg remek kilátással a Mecsek egyik hegyére.Két cica üdvözölt itt minket,az egyik szelíd volt meg is lehetett simogatni.A szép utcán átérve,valami szálló féle elé érkeztünk amelynek előkertjében egy óriás szobor állt.Emlékeztem vannak ilyenek a hegységben,de látni még nem láttam egyiket sem.Most sikerült.Mellette volt egy kis tó,paddal a partján.Úgy döntöttünk itt megreggelizünk.Kellemes őszi idő volt.
Macskák fogadnak
Az óriás
A kaja végeztével folytattuk a túrát.Itt kezdett emelkedni a piros jelzés fel a Puszta-hegyre.Ahogy haladtunk felfelé úgy lett egyre szebb minden.Mígnem odafenn nem mindennapi csoda várt ránk!Életem egyik legszebb kilátása fogadott végig a Kelet-Mecsek vonulatára.Ahogy haladtunk felfelé úgy tűnt fel egyre több minden.Hegyek sokasága,többek között a Templom-hegy a Zengő,a Somos,a Réka gerinc...alattunk pedig a völgyek,az Óbányai-völgy bevezető része és a Réka-völgy.Nem semmi hely volt!Emlékeztem amúgy,hogy jártam már itt 1998-ban Mónival és Erikával,akkor Pécsváradra tartottunk.Valahol a blogban erről is van bejegyzés.
Alakul...
Akkor sorolom,balról jobbra: Templom-hegy,Réka-völgy,Réka gerinc,Zengő,Somos...
Egy mini vadászles köszönt szembe,Zolika megnézte,nem lehetett többet onnan sem látni.Csodálatos volt innen a világ.Amúgy mindössze 315 méteren voltunk,ez is bizonyította, hogy nem kell magasra menni a csodákért.Természetesen nem siettünk,ilyen helyen az egész napot eltudtam volna tölteni.Lassan-lassan persze azért haladtunk,mignem belefutottunk egy jelzetlen útba,de inkább az futott belénk,mert a piros azon ment tovább.Itt a hegy másik oldalára (északra) is volt már kilátásunk Bonyhád irányába.Arra is csodás volt minden,mégha a hegyek már csak szelíd lankák is voltak.Micsoda fantasztikus egy hely volt ez is!
Ilyen helyen kell fotó.Mögöttem a Réka-völgy,a távolban a kúp a Zengő
A kilátás Bonyhád irányába
Haladva tovább véget értek a fantasztikus kilátások,erdőbe értünk.Na persze ez is gyönyörű volt!Egy ízig-vérig mecseki erdő.Erre vezetett a piros,mi pedig követtük.Az út kifogástalan minőségű volt és jó egy kilométer múlva értük el a kék négyzet jelzést.Ez egy darabig közösen jött a pirossal amitől aztán búcsút vettünk.Nem akármilyen szép tájak felé vezet ám!Majd egyszer végig járjuk azt is.Minket viszont most innentől a kék négyzet érdekelt,ez vezetett le ugyanis Óbányára.Itt is jártam már 98-ban,de nem emlékeztem erre a szakaszra,így az újdonság erejével hatott rám.
Erdőkön át
Az Óbányára levezető úton már jobban jelentkeztek az ősz színei.Eddig a zöld volt még a jellemző színünk,itt már tarka-barkák voltak a fák.Csodálatos őszi színekkel ajándékozott meg ez a szakasz!Közben jöttek szembe túrázók meg futók is.Itt-ott megmutatta magát a szemközti gerinc is.Fantasztikusan szép volt itt is a Mecsek.Nem hiába a kedvencem!Nem volt meredek szögű a lefelé vezető út így kényelmesen haladtunk.Nem sokára elértük az óbányai temetőt.Meglehetősen szűk volt!Persze így fért el a hegyen.Nagyjából ha volt húsz méter széles,igaz hosszúnak meg hosszú volt.Két sorban voltak a sírok csupán.A ravatalozója rendben volt,de nem álltunk meg itt.
Lefelé Óbányára
Az óbányai temetőnél
A temető után nem sokkal elértük Óbányát a mecseki gyöngyszemet.Hat éve nem voltam itt és eszembe jutott,hogy akkor Gergővel jártam itt...Így hát innen ismét Gergő nyomában voltam szó szerint.Óbánya mint mindig most is gyönyörű volt.Viszont ősz dereka ide vagy oda,most is tele volt turistákkal,túrázókkal.Nagyon felkapott lett az utóbbi évtizedben.Amikor 1986-ban először voltam itt még nem volt ennyire népszerű.Több vendéglátóhely is volt mint amire emlékeztem.Aztán az tűnt fel,hogy a Skóciai Szent Margit szobrot áthelyezték.Ahol most megláttam,bizony még nem itt volt.
Újra Óbányán,hat év után!
Hangulatos egy utcás falucska
Követtük a falu fő utcáját,ez vezetett be az Óbányai-völgybe.Na és már az Országos kék volt,de ha úgy jobban tetszik akkor a Dél-Dunántúli kék.Rendkivül jó túraidőnk volt,nem hiába az október a túrázásoknak leginkább kedvező hónap.Elhaladtunk a legendás háromlyukú híd mellett (majd írok róla alkalom adtán),majd elértük a falu végénél található két kis pisztrángos tavacskát amely még mindig elvolt kerítve...Emlékszem erre is,a 80-as,90-es években ez elképzelhetetlen volt,de ma már ilyen világot élünk...Azért így is jól nézett ki,úgy ahogy amilyennek mindig is láttam.Olyan hely volt ez ami a szívembe fészkelte magát az évtizedek alatt,hisz nagyon sok emlék fűz ide,Sándorral,Gergővel...
A pisztrángos tavacskák
Ezután beértünk a völgybe.Az Óbányai-völgy a Mecsek legszebb völgye,de könnyen lehet,hogy egész Magyarország legszebb völgye.Patak szeli át és kis zubogók sora teszi még élvezetessé végig a völgy 3,5 kilométeres szakaszát,amelyek egyre nagyobbak lesznek ahogy haladunk a völgyben.Az egész a Csepegő-sziklánál és a Ferde vízesésnél éri el csúcspontját.Fantasztikus ahogy az erdőn át beszűrődik a völgybe a napsugár.Valóban kivételes,bliriáns szépségű völgy!Élvezet minden métere.És ezt az élményt még azt sem tudta elrontani,hogy tele volt a völgy turistákkal.
Az egyik zubogó
Lelket nyugtató út
Annyi képet és videót csináltunk,hogy az eszközeink kezdtek lemerülni.Abban bíztunk,hogy majd valahol megiszunk valami italt egy vendéglőbe és ott feltöltjük az aksikat,mert így nem fogja kibírni.Zolika először volt itt,teljesen lenyügőzte a természet eme csodája,de engem is aki már legalább tízszer jártam itt!Persze mindent megnéztünk,a kis zubogók sorát,a Csepegő sziklát a Ferde vízesést,a pihenőket.Mindent!A pihenőnél láttam,hogy a régi mellett épült egy új is az évek során.Mi beültünk a régibe megenni maradék kajánkat.Tömeg volt itt is,de nem volt zavaró.
Zoli sem győz fotózni
Újabb zubogó
A Csepegő szikla
A Ferde vízesés
A pihenő után jött a völgy kivezető szakasza,hamar el is értük a túl végén fekvő Kisújbányát.A csendes falu a nyugalom szigete,bár itt is láttunk sok turistát ami viszont nagyon örömteli volt,hogy gépjárművet egyet sem!Átsétáltunk a hangulatos településen,a "főtérnél" ott volt az ismerős csap,majd kicsit utána fenn a dombon túrázásaim történetének újabb ikonikus gyönyszeme a Szent Márton templom.Természetesen eszembe sem jutott,hogy ne menjünk fel a kis templomhoz.Erről ugyanazt tudom elmondani mint a Pisztrángos tavcakról.Jártam itt a valaha volt két legnagyobbal:Gergővel is és Sándorral is...
Az új és a régi pihenő az Óbányai-völgyben
Elérjük Kisújbányát
A lépcső és a Szent Márton templom
Kicsit elnézelődtünk a templomnál is.Bemenni nem tudtunk.Volt olyan év amikor betudtam menni,most zárva volt.Így lejöttünk a régi fa lépcsőn amelyen annyit,de annyit mentem már le-fel...örültem neki,hogy teljesen rendben van.Emlékeztem,hogy itt a másik dombon van egy hely ahol valószínűleg tudunk egy kávét is inni,mert az hiányzott már.Így felmentünk oda is.Teri néni büféje vagy mi volt a neve.Odabenn valóban egy néni szolgált ki,azt viszont nem tudjuk,hogy Teri volt-e,azt viszont igen,hogy a kávéja valami isteni volt...!Nem is emlékszem ittam-e valaha ilyen jó kávét.Hátra mentünk a kis teraszos részbe,ott ittuk meg,egy üditő és egy jégkrém kiséretében.Itt is nagyon sokat voltam a múltban számomra sok kedves emberrel...
Teri néni büféjének terasza
Kisújbánya idill
Innen akkor visszafelé vettük az irányt az Óbányai-völgybe.Szólnom kell még róla,hogy két forrást is találtunk útközben ám egyik sem münködött.Ez kicsit szomorú tény a források hazájában...Nem álltunk meg visszafelé sehol,így a völgyet most félóra alatt lezavartuk.Mivel Teri néninél nem tudtuk az aksikat feltölteni,így beugrottunk Óbányán egy italra a legközelebbi vályúhoz.Egy jó sört ittunk és sikerült az aksikat is annyira feltölteni,hogy a hátralévő dolgokat tudjuk fotózni és videózni.Ezután elmentünk a falu közepére,itt csatlakozott le az országos kékről a zöld+ jelzés.Ezt követtük,majd nagyon hamar erről csatlakozott le a zöld háromszög.Erre tértünk le,pontosabban fel,mert ez vitt fel a kilátóhoz.
Visszaérünk Óbányára
Felfelé a kilátóhoz
Lehet a sör tette vagy nem tudom,de a kilátóig vezető rövid,nem magas,de meredek szakasszal meggyűlt a bajunk.Szinte kileheltük a lelkünket.Szerencsére a kilátó nem volt messze.Egyike volt azon kevés helyeknek a Mecsekben ahol még nem jártam én sem.Az Óbányai-kilátóval majd természetesen részletesen is foglalkozom kilátós sorozatomban.Mi így elsőre rendben találtuk a teljesen fából készült építményt.Nem volt túl magas,de széles lépcső vezetett fel a tágas kilátószintre.Kilátásunk csak egy irányba volt,megítélésem szerint nyugat felé,de ez bőven elég volt.Alattunk elterülő Óbányára láttunk ki és az azt ölelő Mecsekre.Fenségesen szép volt!Azon ritka kilátó volt ez,amely keveset mutatva is sokat láttat!Jó húsz percet el is nézelődtünk itt,de jöttek-mentek a túrázók.Nem volt ugyan zavaró,de ilyen helyen jobban szeretem ha csak mi magunk vagyunk.
Az Óbányai-kilátó hamar a kedvenceim közé verekedte magát!
A kilátás
A kilátót a másik három oldalról kellemes erdő vette körül,így egy igen jó hangulatú hely volt ez,olyan ahonnan nincs kedve az embernek azonnal eljönni.Nekünk azonban elkellett,mert fogyott az idő.Hatkor ment a buszunk Mecseknádasdról,elmúlt négy óra és becslésem szerint odáig még volt hátra 7-8 kilométer.Így aztán tepertünk a Réka gerincen és a kilátó után jó 20 perccel elértük a Réka vár maradványait.Szomorú volt látni,hogy milyen kevés dolog maradt az egykori hatalmas várból.Megnéztük még a Skóciai Szent Margit emlékkővet és próbáltunk ide elképzelni egy várat.A földsáncok sejteni segítettek hol lehettek a vár falai.Minimális ami megmaradt az egészből.Így is egy romantikus helynek tűnt,de sokat nem tudtunk itt időzni.Megnéztük amit megkellett aztán mentünk tovább.
Nem sok maradt a Réka várból
Ezt követően ereszkedtünk le a gerincről a Réka-völgy bejáratáig ahol a már ismert Stein malom állt.Itt volt a Skóciai Szent Margit emlékkereszt.Margit története amúgy lebilincselő,írtam már róla ha érdekel kattínts ide .Innen az Óbányát a 6-os úttal összekötő országúton sétáltunk vissza Mecseknádasdra.Még több mint egy óránk volt a buszig,ha találunk útközben valami étkezdét akkor még egy gyors kaja is belefér.Találtunk is!Gyorsba le is nyomtunk egy pizzát,Zolika meg valami vega kaját.Végül is 12 perccel a busz előtt oda értünk a megállóhoz!A busz jött és hál isten Szekszárdtól a sztrádán ment így hamar és rendbe hazaértünk.Egészen szuper buli volt,Vikiék sajnálhatják,hogy lemaradtak róla.
Az emlékkereszt
Visszaérés Mecseknádasdra
A Mecsek most is hozta ami elvárható tőle.Kétség sem férhet hozzá,hogy számomra a legszebb magyar hegység!Rendkivül sok látnivaló akadt a nem túl nehéz túrán egy pompás túraidőben.Bizonyítja ezt,hogy én 240 Zolika meg kb.330 képet csinált és,hogy a videónk is rekord hosszúságú lett a maga 1 óra 9 percével.
Ez volt az év 19.túrája.Most 20 kilométert mentünk.Így tartunk 300,3 kilométernél ami 15,8-as átlagot jelent.A túra esélyes az év túrája címre!
